Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

TALALT KINCS Bretagne népművészete Bogláron ÉRDEKES, NEM MINDEN­NAPI ESEMÉNY tanúi lehet­tünk szombaton este a bala- tonboglári járási művelődési házban. A Bretagne-i Korodl Népi Együttes vendégszerepelt itt, s tegyük hozzá — jóllehet táncaik, dalaik eléggé isme­retlenek, és távol állnak tő­lünk —, szép sikerreL Az Együttes 35 tagja az OKISZ Erkel Ferenc Népi Egyűlésének meghívására, cse­repartnerként érkezett ha­zánkba. Hangversenykörútjuk első állomásán, a csúcsforga­lomban kavargó magyar ten­ger partján mutatták be egy tenger melléki nép, a breto­nok lelki világát tükröző mű­vészetüket. A hangszórón köz­vetített bemondószövegből ke­veset ^értettünk és jegyeztünk meg, de talán nem is ez volt a céljuk: a népművészetben kívántak megnyilatkozni ön­magukról. Ezt éreztük már ak­kor, amikor beköszöntőül fel­csendült a színpadon e híres borvidék sajátos dallamvilága sajátos, eredeti népi hangsze­reken. A breton falu vasárnap dél­utáni hangulatát idézte meg az egymással szemben felsora­kozó tíz-tizenkét ünneplő ru­hás zenész. Egy sor dudás és egy sor — a mi furulyánkra emlékeztető — fafúvós, közé­pen a nagy dob és két pergő­dob. Vezényszóra kezdik a muzsikát, komolyan, méltó­ságteljesen lépegetnek, taktus­ra, mert minden féldallamnál helyet cserélnek. Tánc és mu­zsika ez. Éles hangú és rend­kívül finoman cizellált népze­ne, de a mi fülünknek furcsa; érzékeinket fárasztja díszes dudájuk monoton kísérete: az alaphangnak a tánc végéig tartó orgonapontja. Hallott- tuk, bemutatták a kelta ere­detű nép ősi hangszerét, a te­kerőlantot; népdalkincsük szigorú következetességgel csak népi hangszereken szó­lalt meg. S ez egy kicsit eszünkbe juttatta a mi adós­ságainkat: hol vannak rend­kívül gazdag folklórunkból a mi ősi hangszereink’ (nye- nyere, »hosszi furugla«, ci- tera stb.). Bizony nagyon rit­kán találkozunk velük, s né­pi zenekari hangszerelésünk is mellőzi őket TÁNCAIKBAN, VISELE­TŰKBEN a színek változatos­sága, mélysége és a motívumok megkapóan nemes egyszerűsé­ge uralkodik. A gyorsan pergő műsorszámok között sűrűn színpadra lépnek, szeretnek táncolni ezek a nyúlánk, nád- szálkarcsú, szép lábú és érde­kes arcú francia lányok meg a délceg ifjak. Könnyedség és finom báj lengi körül a tenger melléki bretonok hamvas, egy­szerű, nyugodt lépéseit, forgá­sait, míg egy másik, délibb vi­déken »a nagyon élénk tánco­kat szeretik« — hallottuk a be- bondószöveget. Felcsigázott ér­deklődéssel és egy kis derült­séggel szemlélte a közönség a mi botos »pásztoriunkhoz ha­sonló táncot. Bizony a szat- márököritói förgetegesünk mellett nagyon is mérsékelt­nek, »lassú-komótosnak-« ha­tott ez a kétnegyedes breton »gyorsacskán« tempójú tánc. Ellenállhatatlan és eredeti, ízes humoruk lehet. Erre kö­vetkeztettünk népi játékaik té­májából, hangvételéből. Fájós hátú, de még lányokra kacsin­gató öregek táncát járták a le­gények, és falusi életképet is láttunk egy népi játékban —: a sekrestyés ünnepélyes beik­tatását — sok szimbolikus elemmel és játékos malíciával; s a játék alaphangulatát — mindkét esetben — a duda- és ílótamuzsika csúfolkodó disz- szonanciája festette igen talá­lóan. A csaknem húsz műsorszám ízelítő volt a nagy kultúrájú nyugati nép muzsikájából, táncaiból, érzésvilágából. S alapos tanulság is, mert ráéb­resztett bennünket arra, hogv ezt a kultúrát, ezt a népet — amely idegen és mégis nagyon rokonszenves nekünk — meny­nyire nem ismerjük. Pedig len­ne mit tanulnunk, tapasztal­nunk tőlük. A SZÜNETBEN bee7ólg»t- tünk Mad Mesnn.rd úrral, az együttes vezetőjével és koreog­ráfusával. Elmondta, hogy a százhúsz tagi! Korol1-pűvü*t“s lf>48-ban m a eánkezd »m én ve­zére alakult meg. A Teám tnrVnlp+ánál, Nazalre-ban működik, s állami támogatás nélkül, a bevételekből, illetve a tagok anyagi hozzájárulásá­ból tartják fenn önmagukat. Tagjai gyári munkások, tiszt­viselők és néhány diák. A Be­nelux államokban és Svájc­ban szerepeltek eddig, hazánk­ban most Járnak először. Sa­ját gyűjtésű és feldolgozású folklóranyag a műsoruk. Mindez igen figyelemremél­tó, s őszinte megbecsülésre és elismerésre ösztönöz bennün­ket az, hogy a népművészet ér­tékeinek feltárásán, népszerű­sítésén fáradoznak, saját jó­szántukból és zsebükből — s * ez áldozat mindenképpen. Mű­soruk pedig azt igazolta, hogy igen eredményesen és magas művészi hőfokon végzik ezt a küldetésüket. A Tiszavidéki Vegyikombinát és a miskolci üzemek már használják a hajdúszoboszlói gázt, amely eljut a debreceni és hajdúszoboszlói háztartásokba is. Budapest­re a külön e célra most épülő gázvezeték továbbítja a hajdúsági földgázt. (Első képünk: A gazolinleválasztó tornyok szomszédságában szerelik a csőállványzatot. Má­sodik képünk: Gyors ütemben készítik elő és állítják fel a gazolinleválasztó tornyokat.) cUanka me q.ktriilt ROKONSZENVES EGYÜT­TEST ismertünk meg a St. Nazaire-i Koroll tagjaiban. S külön örömet szerzett az, hogy a megyei , KISZÖV rendezte műsoros esten a bogiári kö­zönség megérezte ennek az előadásnak értékeit, és lelke­sen ünnepelte a kedves francia vendégeket. Wallinger Endre Hasznos kiadványok A Somogyi Múzeum Füzetei-so- rozat legújabb két kiadványa a közelmúltban hagyta el a nyom­dát. Mindkét kiadvány hasznos kalauznak ígérkezik. A sorozat 2. számaként megje­lent régészeti adattár — Dra- veczky Balázs, Ságir Károly és Takáts Gyula munkája — közre­adásának célja, hogy a megyében élő. helytörténettel foglalkozó ér­deklődök hozzájuthassanak olyan történeti és régészeti adatokhoz, amelyeket eddig csupán a Kipol- Rónai Múzeum Adattára jegyzett A Somogy megyei múzeumok ré­gészeti adattára című munka be­mutatja egyebek között azt is, hogy a Múzeumi Baráti Kör tagjai eddig hogyan segítettek a somo­gyi falvak és puszták előkerülő emlékeinek bejelentésével és a tár­gyi anyag múzeumba szállításéval. A 3. számú füzet A Somogy me­gyéi múzeumok, emlékmúzeumok és kiállítások vezetője címmel lá­tott napvilágot Ez a kiadvány is­merteti a Somogy megyei múzeu­mok igazgatóságához tartozó intéz­mények — 7 múzeum, illetve kiál­lítóhelyiség — történetét, működé­sének célját, ille've tartalmát. Mú­zeumaink és kiállítótermeink be­mutatják Somogy történelmi, hely- és művelődéstörténeti, néoraizi, művészettörténeti és természettu­dományi értékeit. Ilonka, a szöszke hajú, 9 éves, Hatvan környéki kis­lány vasárnap délután egyik pillanatról a másikra elve­szett Fonyódligeten a Bala- ton-part forgatagában. Az úttörőtábor vezetői megpró­bálták megnyugtatni az ag­gódó szülőket, akik kislá­nyukkal a nagyobbik fiút jöttek meglátogatni Észak- Magyarországról a Balaton mellé. Az anya aggódva szemlél­te a nagy vizet... — Csak nem?!... — jajdv.lt föl ben­ne a kétségbeejtő gondolat, és sírva fakadt. Miután eltelt vagy fél óra, s a kislány csak nem került elő, megmozdult a tábor. He­lyesebben szinte valamennyi környékbeli tábor. Most már nemcsak a hatvani pajtások keresték kis társukat, hanem Ilonka nevét emlegette fél­percenként az ózdi úttörők hangosanbeszélöje is. Tűvé tették a környéket az eltűnt kislányért a szomszédos csehszlovák táborok is. Ered­ménytelenül. A hangosanbeszélő fel­riasztotta a kb. két kilométer hosszú partszakaszt. A par­ton, de egyre többen a víz­ben is az eltűnt kislányt ke­resték. Ez utóbbiak előbb tízen-húszan voltak. Később több százan, ezren; fiatalok. felnőttek, magyarok, külföl­di vendégek most már szer­vezett láncot alkotva kémlel­ték a vizet rosszat sejtve. A parton megdermedt az élet. Azok, akik nem vettek részt a kutatásban, megkövültén szemlélték a cirkáló csóna­kok láncát. Aligha volt mos­tanában olyan drámai fél óra a Balaton mentén, mint ez a harminc perc. A kutatók már nyakig gá­zoltak a vízben, amikor szél­sebesen megérkezett a moto­ros rendőr járőr hírt hozva, hogy a keresett kislány biz­tonságban van — a révőr­sön. Nem történt ugyanis más, mint hogy a nagy forgatag­ban eltévedt a kislány. Meg­ijedt, sírva fakadt. Hirtelené- ben még a nevét sem tudta megmondani. Az egyik járó­kelő Fonyód felé haladva maga mellé vette a gyereket, és bekísérte a közeli rendőr­őrsre. A dermedt csöndet e hír hallatára olyan féktelen csa­takiáltás törte meg, hogy ilyet még nem hallott Fo­nyód és környéke, ahol az emberi összefogás, segíteni akarás igen szép példáját je­gyezhettük fel július 19-én, vasárnap délután 5 órakor. Kovács Sándor Vasárnap újabb négy áldozatot követelt a tó Már csütörtökön megindult az áradat a fővárosból és az ország más vidékeiről a Bala­ton felé. A siófoki obszervató­rium kitűnő strandidőt jósolt, s az előrejelzés bevált. Vasár­nap már kora hajnalban foly­tatódott az áramlás, túlzsúfolt vonatok érkeztek az állomá­sokra, és a 7-es út forgalma minden eddigit felülmúlt. Kilométeres oszlopokban személyautók, buszok és motorkerékpárok tömege futott a Balaton déli partján. Siófokon nehézséget okozott a gyalogos forgalom. A reggeli órákban az idei nyár legnagyobb rohamát áll­ta ki a kereskedelem. A cse­megeüzletek és különösen a reggelizőhelyek előtt 150— 200-as tömeg állt sorba. A nagy invázió miatt nem volt könnyű bejutni a siófoki nagy strandra sem, ahol ezen a napon 30 000 fürdőző árasztotta el a partot. A víz hőmérséklete a déli órákban megközelítette a 27 fokot. A strand előtt olyan volt a látvány, mintha óriási barna szőnyeggel takarták volna le a Balaton vizét. A kép szinte tengerparti hangulatot árasz­tott. A MAHART 23 hajója au­gusztusi csúcsforgalomnak megfelelő forgalmat bonyolí­tott le. A nagy meleg, a kitűnő strandidő ellenére 28 000 embert vittek a hajók. Badacsonyba és Tihanyba szállították a legtöbb utast a siófoki kikötőből. Szántód és Tihanyrév között munkába állt a harmadik komp is: 12 500 utast és 1400 gépkocsit vittek a túlsó partra. A vendéglátóipar nehezen állta a sarat. Nagy tömeg vá­rakozott a strandbüfénél, a Sió büfénél, és gondot okozott az étkeztetés gyors lebonyolí­tása is. A büfék nem készültek fel kellően a nagy forgalomra, a délutáni órákban sok helyen nem lehetett üdítő italt kapni. A Sió büfében megállás nél­kül sütötték a halat. Reggel 8 órától délután fél négyig négy mázsa sült keszeget adtak el e napon. Túlzsúfoltak voltak a presszók és az éttermek is. Es­te 10 óra után már csak min­den harmadik étteremben le­hetett vacsorát kapni. Nehéz napjuk volt a vasút­állomás ' dolgozóinak is. Sió­fokról vasárnap este mintegy harmincezer ember in­dult vissza otthonába. A menetrend szerinti járato­kon kívül tíz szerelvény indult, így is 120—150 százalékos ki­használtsággal közlekedtek a vonatok. A személypénztáro­sok és váltókezelők zökkenő- mentesen bonyolították le a forgalmat. A vidám és derűs nyári na­pon a szokásosnál gyakrabban érkezett tragikus ese­ményről szóló jelentés a siófoki révkapitányságra. Vasárnap négy áldozatot köve­telt a Balaton. Tingler János 26 éves nagykanizsai segéd­munkás fürdés közben a ba­dacsonyi strandon fulladt a vízbe. Názer Béla 33 éves pé­csi vájár Balatonlelle térségé­ben — a 150 cm-es táblánál — kihevülten ugrott a vízbe csó­nakjából — már nem tudták megmenteni. A giumipáma okozta Kovács Imre 25 éves dunakeszi fiatalember halálát a csopaki MEDOSZ-üdülc strandján. Napozás közben fordult a vízbe, s nem jött fel többé. Labdázás közben ful­ladt az egyméteres vízbe Nagy Károly 55 éves budapesti laka­tos Lelle-felsőn. A szerencsét­lenségeket szívgörcs okozta. A tegnapi négy tragikus eset ismét óvatosságra és előrelá­tásra figyelmeztet... A talált kincs mindig megörvendezteti az embert. De vatmak »talált kincsek«, amelyek az egész nemzet boldogulását szolgálják: ilyen a hajdúsági földgáz. Nos, ennek a nemzeti kincsnek mennél teljesebb és célsze­rűbb hasznosítására Hajdúszoboszló határában gazolin és propánbután leválasztó üzemet építenek. A létesítmény 500 millió forintba kerül, de a haszna szinte felbecsülhe­tetlen jelentőségű. Ez az új létesítményünk 1965 végére készül el. Telje­sen automatikusan fog működni, és naponta 500 tonna háztartási és ipari célokra használható propánbután gázt és a benzin oktánszám emeléséhez használt gazolint vá­laszt majd ki. Erre a célra naponta kétmillió köbméter gáz szükséges; további kétmillió köbmétert pedig tisztí­tás után továbbítanak ipari és háztartási célokra.-V-¥■ a:z-.;ms'2mp' M£G,vt:r b < ?qttsác a e.s a m egVe t tan ács lapj á ; ■ Csúcsforgalom a Balatonon , » n n » 1 SOJZOK Három olasz vicc í. Ros&i úr hazaérkezik, és ötéves kisfiát, Totót köny- nyek között találja: — Toto! Mi történt? Mondd meg, kisfiam, apu­kának ... — Semmi különös — fele­li a kis Toto könnyeit töröl- getve —, kisebb vitám volt a feleségeddel. 2. — Ki volt az a. szőke, aki­vel csütörtökön láttalak? — Az a barna, akivel ked­den láttál. 3. Két vallásos úriember be­szélget. Az egyik megkérde­zi: — Vajon miért teremtet­ték előbb Ádámot? — Azért — feleli a má­sik —, hogy lehetősége le­gyen arra, hogy néhány szót ő is szólhasson. A dzsungel ábécéje Az arkansasi rádióállomás sorozatot sugárzott ezzel a címmel: »Nem a pénz a fon­tos, hanem azok, akik csinál­ják.« A rádió tőle telhetőleg mindent megtett, hogy a hallgatók beszerezzék és ta­nulmányozzák az alábbi hasznos könyveket: »Hogyan vonjuk ki magunkat az adó­fizetés alól, mégpedig úgy, hogy ne kerüljünk börtön­be?«; »Az előnyös spekulá­ció titka« stb. Egyébként az ilyen köny­veket nemcsak Arkansasban reklámozzák. Az egyik New York-i kiadó nagy igyeke­zettel ajánlja a 15 éves ka­maszok figyelmébe azt az »oktatási segédeszközt«, amelynek lényegét már a címéből megítélhetjük; »Ho­gyan csaljuk ki a papától a slusszkulcsot?« * * * Ünnep előtti böjt A New York-i rendőrség fölfigyelt egy különös jelen­ségre: a legutóbbi néhány hónapban hirtelen csökkent a zsebmetszések száma. A rendőrség vezetői, akiknek roppant fúrta az oldalát, hogy vajon mi lehet az oka a New York-i bűnügyi kró­nika történetében e példát­lan jelenségnek, magyaráza­tért az alvilág képviselőihez fordultak, akikkel elég szo­ros kapcsolatot tartanak. Ki­derült, hogy szó sincs a zseb­tolvajok valamiféle »erkölcsi megtisztulásáról«. Az a hely­zet, hogy a zsebmetszők a New York-i világkiállításra készülődtek, amelyhez a bű­nöző világ igen nagy remé­nyeket tűzött. Senkinek sem volt kedve rács mögé kerülni e gazdag zsákmányt ígérő nagy esemény előestéjén. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3Lzottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői W1RTH LAJOS. Szerkesztőség; Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. a. z. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzirnu meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a belvi postahivataloknál és postáskézbesitőiméi. Előfizetést dtj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 5-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents