Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-18 / 167. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1964. július 12. CÁ üéiztfík meLlM Tizennégy ember és két lófogat fél napi kényszerpihenője — Miután megkaptam a meghívót a Parlamentbe, feleségemmel együtt elutaztam Budapestre. Ott felhívtuk telefonon rokonunkát, s elújságoltuk neki, hogy kormánykitüntetést kapok. Azonnal ha- zasietelt. Forgatta a meghívót, s azt mondta: »Ez bizony nem kis dolog. Abban a büfében, amelybe a kitüntetés átadása után invitálnak benneteket, csak nagy emberek szoktak megfordulni...« — Igen — mondtam, és még hozzá akartám tenni, hogy a jól dolgozó munkást nálunk a legnagyobb embereket megillető tisztelet övezi, de Béres Ferenc vonatvezető hirtelen felállt, és kisietett a paklikocsinak abba a részébe, amelyben az árut szállítják. Ebből tudtam, hogy állomásra érkezik a vonat __ c /L tmpjuLík do&frz Amikor visszajött kis fülkéjébe, filmszerűen pergette le a kitüntetéssel kapcsolatos eseményeket. Szinte láttam, amint a fiatal vasutas tisztek díszsorfala között fölmegy az Országház lépcsőjén; amint hallgatja az Elnöki Tanács elnökének köszöntő szavait; amint szívdobogva várja, mikor szólítják... — A Munka Érdemrend arany fokozatát osztották ki először. Három vasutast hívtak ki. Aztán az ezüstre került a sor. Arra számítottam, hogy a legutolsók között hívnak ki. S váratlanul a nevemet hallottam. Szinte hihetetlennek tetszett, hogy a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapom; hogy csupán három vasutas került elém az országban; hogy a kaposvári állomáson én vagyok az első, akit ilyen magas kitüntetésben részesítettek. Ujjai megsimogatják az új kitüntetés piros dobozát. Aztán oda teszi a kis bádogládában levő másik három doboz mellé, amelyekben a »Kiváló dolgozó« jelvények vannak. af juuüdie“ pxumuiuwk Megigazítja a nagy, vastag zsebórát, amely a kaposvári vasútállomástól kezdve kinn van a kis íróasztalon. Az öreg óra, amely 1942, munkába állása óta mindennap vele van, éppoly fontos kellék, mint az indigós jegyzettömbök, a menetrend és a jobb keze felől levő vészfék. Az óra, amelyet induláskor a mozdonyvezető órájával összeigazított, arra szolgál, hogy ellenőrizze vele, menetrend szerint közlekedik-e a vonat; a jegyzettömbök arra, hogy mindent rögzítsen bennük; a vészfék pedig, hogy bármelyik pillanatban megállíthassa a vonatot. Beszélgetés közben sem feledkezik el a pálya, a jelzők figyeléséről. Ilyenkor jobb kezében megfeszülnek az inak, cselekvésre kész a karja, amely — ha a mozdonyvezető esetleg hibázna — a mögöttünk ülő több száz ember életét mentheti meg. A térközök jelzőit nem kötelessége figyelni, de azokat is megnézi. Ha Szolnoknál tavaly így tett volna a vonatvezető, a vészfékkel elejét vehette volna mindannak a vérnek és könnynek, ami azon az emlékezetes karácsonyestén kifolyt.., Három percet késtünk. Egy rendkívüli megállás, amelyről Béres Ferencet írásban értesítették, növelte a késést. Szorgalmasan jegyezte még a másodperceket is. — Nem szabad elsinkófálni a tényeket — mondta. A késést, lehet csökkenteni azzal is, hogy gyorsan kirakja az állomásokon az árut, és arra ösztönzi a kalauzokat, hogy az utasoknak jó előre jelezzék, milyen állomás következik, azaz mozdítsák elő a gyors leszállást. Nem számoltam meg, hányszor kiáltották Fonyódig: »Gyerünk, indulás«, de minden kiáltáskor az ő hangját hallottam. És amikor visszajött helyére, s írni kezdett a tömbökbe, füzetecskékbe — egyikben az is nyilván van tartva, hogy egy hónapban 352 órát tölt távol otthonától, 3500 km-t utazik; hogy kétezerre vagy afölé emelkedett-e a havi fizetése; hogy hányszor kapott rendkívüli előléptetést —, akkor olyan volt, mint egy szobor. Mintha a pontosan, lelki- ismeretesen szolgálatot teljesítő ember szobrát öntötte volna formába valaki. Az utasok közül kevesen tudták, hogy ő a vonaton a parancsnok. Szürke közkatonának látszott, amikor piros szalagos, kopott sapkájában megjelent a paklikocsi ajtajában. cjt&t ad...“ Feketebézsenynél egy ove- rallos vasutas szállt fel Béres kocsijába — Hadd nézzem meg — mondta a vonatvezetőnek, s az a kérésre a jövevény kezébe adta a kitüntetéssel járó oklevelet. Nem ő az egyetlen, aki a vonatvezető kitüntetéséről érdeklődött. Béres Ferencet megyeszerte ismerik a vasutasok. Persze akadt olyan is, aki nem szerzett tudomást a kitüntetésről, s a minap az egyik állomáson meglátva Béres mellén a Munka Érdemrendet, megkérdezte, hogy mi az ott a kabátján. — Kormánykitüntetés — felelte Béres. — Á, tényleg? — kérdezte az meglepetve. — Aztán mennyi pénzt kaptál vele? — Semennyit. — Akkor nem valami sokat ér — vágta rá az ismerős. Béres nem szólt semmit. De hogy mit gondolt, azt megtudtam tőle. — Nem kedvetlenített el, hogy nem kaptam pénzt — mondta. — Nekem ez a kitüntetés így is sokat ér. Erőt ad a munkához, erőt, ha elfáradok, biztatást, hogy még jobban csináljam, amit rám bíztak. Mert ebben a kitüntetésben benne van a fölöttesek és a munkatársak elismerése, tisztelete. Ez csendült ki annak a vasutasnak a hangjából is, aki a kaposvári állomáson háromszor köszönt a munkában elmélyedt Béres Ferencnek. Ez érződött a feketebézsenyi látogató kézszorításából és ez a Parlamentben elhangzott szavakból: »A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozza..." E szavakra még akkor is emlékezni fog, ha már az öreg zsebóra fogaskerekei elkopnak, és a paklikocsi ajtajában utoljára lendül keze a sapkájához... Szegedi Nándor Üjabb állomásához érkezett az a törvényszerű fejlődés, amely az utóbbi időben létrehozta a szocialista nemzetközi munka- megosztás üj típusú szervezeti formáit. A moszkvai KGST-szék- házban magyar, lengyel és csehszlovák politikusok aláírásával megszületett az Intermetall, a közös magyar—lengyel—csehszlovák vaskohászati szervezet. Apró Antal, a magyar kormány elnökhe- helyettese, aki hazánk nevében az egyezményt aláírta, rámutatott arra, hogy az Intermetall tevékenysége magasabb színvonalra emeli az együttműködést először a hengereltáruk, acélcsövek és úgynevezett kohászati másodtermékek termelésében, majd javaslatokat fog kidolgozni a három ország vaskohászati szakosítására, a beruházások ösz- szehangolására és a termelési tervek részletes, választék szerinti összeegyeztetésére. A majd Budapesten székelő Intermetall megszületésével három olyan ország között jött létre ilyen magas szintű együttműködés, amelyek együttvéve 11,5 millió tonna nyersvasat, 17,6 milA három nemzedék egy kaszaerő a somogyudvarhelyi határban. A nagypapa, Horváth György forgatja a kaszát. Lassan, kimérten mozog, mert ennyi idős korában már nem nagyon kapkodhat az ember. Ősz halántékán így is hamar végigfut a veríték. Nehéz ez a munka még akkor is, ha időnként hűvös szél rohan végig a határmenti rozstáblán. A kötélterítő, Béncsik Istvánná az ősz hajú ember lánya. Javakorbeli asszony. Markáns, napszítta arcvonásai mezei emberre vallanak. A legfiatalabb a marokszedő. Sass Lászlónénak hívják. Ö az unoka. Szőke haja egybeolvad a marokba fogott kalászokkal, ahogy a rendek fölött hajladozik. Amikor kérdezem őket, az öregember válaszol. —- Attól nem kell félni, hogy lábon márad a gabona — mondja az öreg. — Ilyen szép táblában öröm az aratás. Ne ezt vegye alapul itt a lapon. Ez elég ritka, mert megnyomta a víz. Arra beljebb sokkal sűrűbb és tömöttebb a kalász. És mesélni kezd. Régi aratások képeit villantja fel, s azt magyarázza, hogy hosszú idő ZÜGNAK AZ ASSZONYOK. Mérgesek és idegesek. Egymás szavába vágva foglalják szóba bosszúságuk tárgyát. — Egész télen azt írják az újságok, hogy így javítják a gépeket meg úgy, aztán itt van ni! __ — Már reggel hét óra óta itt vagyunk, de még csak egy mázsálásra valót csépeltünk el... — Itt a szép idő, s mi tétlenül nézzük az eget. Nem tudom, ki fizeti majd meg nekünk az állásidőt? Mert mi dolgoznánk feszt, csak menne a gép ... — A gyűlésen meg majd azt mondják, hogy nem dolgoztunk, azért kevés az egységünk, s ne követelőzzünk. Ha többet csinálunk, mint lió tonna acélt és csaknem ÍZ millió tonna hengereltárut állítanak elő. Az egyezmény — közvetlen jelentőségén túlmutatva — jelzi, hogy hazánk is egyre komolyabban kiaknázza a szocialista világrendszer létéből fakadó előnyöket, és új, fejlett együttműködési formákat választ. Ebben az értelemben az Intermetall megalakítása szerves folytatása annak a fejlődésnek, amelynek a közös KGST-bank megalakítása, a közös vasúti teherkocsipark, az egyesített energiarendszer központi elosztószolgáiatának létrehozása voltak kiemelkedő állomásai. Híven elődeihez, az Intermetall is a részvevő országok nemzeti szuverenitásának teljes tiszteletben tartásán épült fel, és egyformán szolgálja a három ország s az egész szocialista világ- rendszer érdekeit. Ennek szervezeti kifejezője, hogy az Intermetall munkáját irányító tanács csakis egyhangú döntéseket hozhat. Az Intermetall születése így a nemzeti és az internacionalista érdekek magas rendű közös szolgálatának példája. elmúlt azóta, amióta először fogott kaszát a kezébe, de ilyen szép termés nem gyakran volt. Könnyen meg lehetne számolni talán még az egyik kezén is. — Ez van még hátra a mai napra — int az előtte álló kalászok felé az öreg. — Akkor végeznek? — Á, dehogy! Ha itt lefogy, megyünk tovább. Így hármasban. Sok még az aratatlan terület a határban. De figyelje meg, idejében lefogy mind. Nagyon hozzáláttak az emberek. A csurgói járásban a legtöbb kézikaszás Somogyudvar- helyen dolgozik. Van olyan nap, hogy száz kaszapár is vágja a rendet. Külön kiparcellázva. Estére kelve tarka képet mutat a határ. Egyik helyen még kalász ring, mellette egy sávon pedig már keresztekben pihennek a tömött kalászok. A színes mezei forgatagban azonban csak égy kaszapár van, ahol három generáció dolgozik együtt. — .Tó így együtt aratni — mondja az öreg —, s keze szaporán forgatja a követ a kaszán. K. I. amennyit a norma előír, akkor meg nem számolják el mondván, úgysem hiszik el benn az irodán, hogy ennyit teljesítettünk. Ma is hat asz- szonynak kellett volna jönni ide a csópléshez, de csak öten vagyunk. Fogadni mernék, hogy csak annyi munkaegységet írnak jóvá nekünk, mintha a hatodik is itt volna. Pedig helyette is nekünk kell a munkát elvégezni. Ha egyszer az asszonyok kinyitják a szájukat... De most meg kell hagyni, sok dologban igazuk van. Magamban még örülök is, hiszen a tétlenséget, a tehetetlenséget szapulják, s csak dicsérni lehet őket, hogy ekkora felelősséget éreznek a közös dolgaiért, a betakarításért. DÉLFELÉ JÁR AZ IDŐ, amikor az elnökkel, Barkóczi Józseffel együtt megyünk vissza a felszántott gabonaföldre, ahol tizennégy ember és két pár lófogat tétlenkedik. Az emberek bosszankodnak a tűző napon, azt várják, mikor hangzik fel újra a cséplőgép jellegzetes bugása. Az elnök nem sokat kérdez, gyorsan a gép alá fekszik, itt is igazít egy csavart, ott is, aztán jelt ad a traktorosnak, hogy indítson. — Talán most jó lesz, a múltkor is ő csinálta meg a gépet a borsóföldön. Ha az elnök nem ért a géphez, talán még ma is a borsóval bajlódnánk — mondja az egyik asszony. Egy fekete kendős nénike tűnik fel a dűlőúton. Kosarat hoz, benne ebédet Kadlicsko bácsinak. s — Ma nem szolgáltuk meg az ebédet, nem kerestünk annyit, mint amennyit elfogyasztunk — mondogatják félig komolyan, félig tréfálkozva. De ebber a pillanatban felbődül a gép, a dob nyeli a kévéket, s a zsákokba ömlik a tiszta gabona. — Mit csinált a géppel, hogy ilyen hamar üzemképessé varázsolta? — kérdem tőle. — Szóra sem érdemes — legyint —, csak be kell rendesen igazítani, s megy. — Szakszerűen magyaráz. — Olyan erős szelet engedtek a rostára, hogy minden poly- vát előrehozott, a szem meg fenn akadt, vagy a törekbe folyt. EGY KICSIT BOSSZANT, hogy a gépkezelő csak téblá- bolt, ide-oda kapkodott, és fél napig nem tudott segíteni ezen az egyszerű hibán, örömmel hallgattam, hogy a tengődlek már majdnem teljesen elfelejtik, mi is az aratás, mert ott vannak a gépek; az emberek nem verejtékeznek, mindössze tíz holdat aratnak le kézikaszával. Ott Miért A Tabi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén a karádi es a tabi tanács lakáskiutalásairól, lakásgazdálkodásáról tárgyaltak. A lakás- kiutalásokkal kapcsolatban szabálytalanságot, kivételezést egyik, községben sem tapasztaltak. Azt azonban kifogásolták, hogy a lakásokban amúgy is rendkívül szegény Tabon a földművesszövetkezet több mint egy év óta irodának használ egy két lakószobából, konyhából, éléskamrából és előszobából álló lakást. a gép a kezük ügyében, de arra gondoltam, lám, mit ér a gép, ha nincs elég hozzáértő ember... Császár Imre szégyenkezve vallja be, hogy bár tíz éve ül traktoron, a cséplőgéphez semmit sem ért, csak három hét óta van a Tabi Gépállomáson, azelőtt a kőolajosoknál űzte az ipart, és bizony nem is gondolt rá, hogy az idén már csépelnie kell. De hát miért nem tartják ezt számon a gépállomás vezetői? Jól tudják, hogy Császár Imrének nincs gyakorlata, fölkészíteni, betaníttatni sem volt idejük; vajon nem az volna a természetes, hogy a brigádvezető vagy a körzetszerelő megkülönböztetett segítségben részesítse, átsegí- se a kezdet nehézségein? Ű dolgozni akart, azért jött a gépállomáshoz, de ha nem kap elegendő támogatást, szakmai tanácsot, könnyen az lesz a dolog vége, hogy elveszti kedvét, és hátat fordít a gépállomásnak. De nemcsak tanácsra volna szüksége, anyagra is. A gép ledobálja a szíjat, kenni kellene. Ha volna kenőgyanta. De nincs. — Szóltam a brigádvezetőnek, a főagronómus is felírta amikor itt volt, de azóta sem küldtek. Telefonon kellett sürgetnem ma reggel az üzemanyagot is, mert estig sehogy sem lesz elég — mondja. Nincs gyanta? Segít a józan paraszti ész. Hozzanak az új istálló mellől bitument, gyanta híján az is megteszi egyelőre — tanácsolják a gép körül állók. — Haragszanak a gépállomás vezetői, ha szólunk. Már egy értekezleten is kihoztak bennünket, hogy »viszályban vagyunk a gépállomással« — mondja az elnök. Pedig mi csak a jogaink tiszteletben tartását követeljük. A pénzünkért tisztességes munkát kérünk. Már volt úgy, hogy a Tolna megyei Iregszemcsei Gépállomást hívtuk, amikor bajban voltunk. Meg lehetett nézni azt a munkát, amit ők csináltak. S milyen tanulságot vontak le ebből a tabiak? Megsértődtek, és azzal intézték el az egészet: »Ha mi elmennénk más megyébe, mi is jobb munkát végeznénk ott.« Ez persze nem komoly, nem elfogadható válasz. A tabi gépállomás VEZETŐINEK van mit levonniuk a tengődi esetből. Ügy szervezzék meg a brigádvezetők, a szerelők és az ellenőrök munkáját, hogy apró-cseprő hibák miatt ne kényszerüljön fél napig tétlenségre tizennégy ember ebben a szorító dologidőben. Varga József tűrik ? Miért tűrik ezt a tanácsok, amikor arra sincs elég pénzük, hogy a házakat tatarozzák? Tabon, a Kossuth Lajos u. 1. számú ház bérlője immár 1600 forint lakbérrel tartozik. Sárosdiné olyan lakást használ amely meghaladja jogos igényét. Ezért a községi tanács — a lakástörvény értelmében — havi 60 forint lakbérpótlék fizetésére kötelezte. Sárosdiné azonban nem hajlandó ezt megfizetni, s már huszonhét hónapja hátralékban van vele. S mindez akkor történik, r cikor Tabon 80 család vár lakásra. P. F. Gyújtsd az anyarozsot! A radon termő anyarozs gyűjtői ára kg-onként 50.— forint. Átveszik a földművesszövetkezetek. Szedjük fel a tarlóról is az anyarozsot! (Gyűjtés előtt keresse föl a termelő' tsz-eket.) (4811) Egy másik visszásság: nem gy bérlő 4—6, sőt némelyik ? -9 havi lakbérrel is tartozik. Szegedi Szabadtéri Játékok 1964. július 24—augusztus 20-ig. Ünnepélyes megnyitó előadás július 24-én este fél 8 órakor. ERKEL: HUNYADI LÁSZLÓ. (127) Felvilágosítás, jegyárusítás az IBUSZ-kirendeltségeknél. Egyéni vasúti kedvezmény 33 °/o. Három nemzedék a tarlón
