Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-17 / 140. szám

Szerda, 1964. június 17. 3 SOMOGYI BffiPfcAF ...DE DOLGOZNI, Mint az ördögfióka, olyan fe­kete ez a két fiatalember. — Ennek egy harmada olaj meg por, de a többi már való­di lebarnulás — mondja Józsa Tibor, aztán elrobog a Kuli­val, de hamarosan bosszankod­va meg is áll. Az egyik kocsi kisiklott, azt emeli helyre. Közben magyaráz: — Ez így megy minden ka­nyarban ... Ha egy kicsit gyorsabban hajtok, vagy nem vigyázok annyira, rögtön ki­ugrik ... így üresen még hagy- ján, de ha tele van nyerstég­lával, akkor nagyon nehéz helyre rakni... Feri az előbb tele kocsival siklott ki ott a másik kanyarban... Egy da­rab nyers tégla több mint négy kiló, s van vagy száz a kocsin. Nem könnyű helyre tenni. Itt már nagy a nyüzsgés. Mi­kor az Arany utcai téglagyár­hoz értem, alig láttam egy-két embert Egy vontatóra és egy teherautóra rakogatott egy-egy ember téglákat. A sofőrök egy­kedvűen támaszkodtak, a zeto- ros nekilátott, segített téglát rakni. A kemence hosszúkás szájai tömve téglával. A nagy ké­mény alig láthatóan füstöl csak, a forró levegő vibrál kö­rülötte. A kanyargós kis síneken most az előbb emlegetett Fe­ri, azaz Veszner Ferenc masi­nája pöfög végig. A fiú keze, csupasz lába olaj pöttyös. — Ez a masina köpköd ösz- sze... De príma fürdő van itt. Munka után meg sem látszik, úgy lesikáljuk... Nagyon meleg van. Az agy-agbánya sárgán virít, lent apró hangyaemberkék mozog­nak, a futószalag kitartóan hordja fel a földet. A présgép­nél kapkodja a nyers téglákat, s rakja a kis kocsikra Balogh Ferenc, ö a harmadik, akit ke­resek. t — A többiek? r f — Szanaszét... A KISZ-tit- kárunk, Végh Jóska most Har­kányban van egyhónapos isko­lán ... Egypáran a szigetvári gyáregységnél dolgoznak, a lá­nyok meg az irodán, s csak munkaidő után jönnek ki... Tíz-tizenkét fiatal végez tár­sadalmi munkát itt a tégla­gyárban. A KISZ kezdeménye­zésére vállalták, hogy segíte­nek a száraz téglát kazlakba hordani. — Ez a késő őszi tartalék lesz... Oda, abba a téglalábú, nagy fészerbe hordjuk... Dél­után négyig tart a munkaidő, de hatig-hétig itt szoktunk maradni... Jobb lenne, ha nem hatkor kezdenénk reggel, hanem korábban, meg nekünk időkiesés a félórás reggeliszü­net és az egyórás ebédszünet... De sok asszony dolgozik itt, nekik meg így jó ... — magya­ráz élénk taglejtésekkel Józsa Tibor. Aztán hirtelen ordít egyet, mert az egyik gyerek stikában ráült a Kulira, s el­indult vele. — Nem mész onnan! Elron­tod a vontatót, aztán nézhetsz! — Majd magyarázva hozzáte­szi: — Állandóan itt lábatlan­kodnak ezek a srácok ... Ez már itt dolgozik ... Nem sza­bad nekik a gépre ülni, mert nem nehéz elrontani... Jó kis masina, nagyon egyszerű ve­zetni. Ha ezt a kart előreto­lom, akkor előremegy, ha hát­rahúzom, akkor hátramegyek. Ha a kereket csavarom errefe­lé, akkor gyorsabban megyek és fordítva ... Csak a kurbli- val nem vagyok kibékülve. Csupa tipli a kezem itt ni. Visszaüt a kurbli, aztán levi­szi a bőrt. Rengeteg gyerek nyüzsög itt a présgép körül. Vesznertől kérdezem, hogy melyik dolgo­zik itt négyórásként. Azt mondta, hogy még ő sem tudja szétválogatni őket. Az egyik­nek jókora sebhely van a fe­jén. — Verekedés vagy? — kér­dem. — Ééén? — kérdi csodálkoz­va és ártatlanul. — Én nem... Szorgalmasan tologatja odább a telerakott kocsikat. Egy hosszú lábú gyerek szak­avatott mozdulatokkal homo­kot csapkod a friss téglákra. — Ez azért kell, hogy ne re­pedjenek meg — mondja olyan határozottan, mint ahogy be­mutatkozott: — Budavári Zol­tán vagyok, nyolcadikba me­gyek, és a Petőfi iskolába já­rok. Horváth János, áld közlése szerint tizenhárom éves lesz szeptember tizenegyedikén, és most megy a hetedikbe, és kö­zepes tanuló, kijelenti: — Én mindig itt vagyok. Egész nyáron. Nagyon szeretek itt nézelődni... A környékbeli gyerekek most egy újabbat üdvözölnek, aki a fakó téglarakások közül üget elő. — Ha kijön a gyárvezető, el­zavarja őket, de mihelyt el­megy, már itt vannak... — magyarázza Józsa Tibor, és el­robog a teli kocsisorral. Helyé­re Veszner Ferenc tolat, és folytatja az előbbi magyaráza­tot: — Eddig negyven órát dol­goztunk társadalmi munká­ban ... A KISZ-nek szerzünk ezzel pénzt. A Balatonra me­gyünk, meg körüljárjuk So­mogy megyét. Rengeteg nyers tégla szárad itt rendezett sorokban. A há.r- mas számú fészerben most sze­dik le az asszonyok Tibor ko­csijairól a téglákat. A legidő­sebbet kérdem meg, Gelencsér- nét. Mindenki csak Maminak szólítja. — Én vagyok a legöregebb az egész téglagyárban. A hat­vanharmadikban vagyok... Hogy mi a véleményem ezek­ről a fiatalokról? örökké vidá­mak, semmit sem vesznek ko­molyan, de dolgozni, azt tud­nak. S. Nagy Gabriella Egy rövid mondat a naplóban Barátom azt - mondta, ne | menjek el Esztergályos Mag- J dához, a Pamutfonó-ipari Vál­lalat kaposvári faárának fonó­nőjéhez, akiről a brigádnapló­ban ezt az egyetlen mondatot olvastam: »-Az idén érettségi­zik«. Egy ragyogó napsütéses szombat délutánon ennél jobb szórakozást is el tud képzelni — tette hozzá. Mégis elmentem, bár az út az üzemi autóbuszmegállótól Magdiéknak a gyárral szemben levő új lakótelepen épült.két- szoba-konyhás házáig nem bi­zonyult valami kellemesnek. A földút barátságtalanságát még a gyermekien nyílt Magdi tár­}eyyzeleU QONDJAINK EQYFORMÁK Egy tapasztalatcsere alkalmából nemrég más megyében jártam. Az egyik neves tsz- elnök tájékoztatta a tapasztalatcsere részt­vevőit szövetkezetük helyzetéről, adottságai­ról. terveiről. Nem maradlak ki a gondok sem a mondanivaló­ból. Jó a gazdaság, szépen haladnak a munkákkal, de bizony fegyelmezetlenkedők, szabálysértők itt is akadnak. A legtöbb probléma — hogy fi­noman fejezzem ki magam — a közös tu­lajdon megsértőivel van. — S hogyan rendsza­bályozzák meg őket? — kérdezte valaki. — Szép szóval vagy bün­tetéssel? Az elnök elmondta, hogy nem szívesen büntetnek, idegenked­nek a munkaegységle­vonástól. A bírálat, a megszégyenítés sokkal inkább bevált mód­szer náluk . .. — Mert ugyebár, amikor Pista bácsit azzal a zsák lucerná­val elkapjuk, azt mondjuk neki, most szépen menjen, és vi­gye be a központi ma­jorba. Sokan dolgoz­nak ott, mindenki látja — nagy szégyen odaállítani a raktá­roshoz: itt van, éh ezt el akartam lopni . . . A hallgatók helyesel­tek. Erre az elnök még hozzáteszi: — Azt ugye mégsem mondhatom a raktá­rosnak, hogy ma éj­szaka gyere be, mert lopott lucernát fog­nak hozni ... A SILLABUSZ TRÉFÁJA Az illető vezető fér­fiú volt hivatva arra, hogy az ünnepélyes nőgyülésen szónokol­jon. Igen elfoglalt em­ber lévén, úgy dön­tött, hogy a központ­ból kapott beszédter­vezetet mondja el. Szép számmal jöt­tek össze a falu asz- szonyai, s mosolygó arccal fogadták az ünnepi szónokot. Az éppen egy tárgj^alás- ról érkezett, és még arra sem volt ideje, hogy átfussa a beszé­det. Figyelő szemek ke­reszttüzében állt fel, és magabiztosan kezd­te felolvasni beszédét: — Mi, asszonyok, kikre a holnap hon­polgárainak nevelése vár, és mi, lányok . . . Az asszonyok nem titkolhattak derültsé­güket, az előadó za­vartan akadt meg . . . Ugyanis egy kis mű­hiba történt. A silla­busz a nőtanács titká­rainak készült... V. M. sasága se tudta feledtetni. Még azt sem mondhatom, hogy jólesett a sör, amellyel megkínált, hiszen ő nem ivott, márpedig »ökör iszik magá­ban,« tartja a szólásmondás. Mégsem bántam meg, hogy vállalkoztam erre a beszélge­tésre. Érdekesnek bizonyult, pedig nem volt izgalmas a té­mája. Sok mindenről szó esett: munkáról, brigádról, szerelem­ről, tanulásról. Talán az utób­biról a legtöbb. Egy olyan munkásiányt ismertem meg benne, aki ízig-vérig mai — az gondolkodásban, viselke­désben; életszemléletben. Egy­szerű, művelt, áldozatkész, életvidám. Az érettségiző technikumi hallgató a gyűrűsűfonóban dolgozik. A munka úgy él ben­ne, mint a legfontosabb dolog a világon. Tudja, hogy az ő kézmozdulatainak nemcsak az az eredménye, hogy a gyapot­ból fonal lesz, tudja, hogy az ő munkája — ha csak parányi mértékben is — kihat a társa­dalom fejlődésére is. Ehhez mérten nagy felelősségérzettel irányítja robajjal dolgozó gépe­it. Észre se Igen veszi, hogy fe­kete hajára, ruhájára, mint a hó, rászáll a gyapot, hogy ke­zén a bőr vastagabb lesz, és a kondicionált levegő páratar­talma nehezíti a légzést. A gépek között azonban nem gépiesedéit el. Túl lát a gépeken, ismeri az üzemén, az otthonán kívüli világot is. Élt a társadalom adta lehető­ségekkel, tanult. József Attila költészetéről éppoly magabiz­tosan tud beszélni, mint az egyenletek rendszeréről vagy a politikai gazdaságtanról. A tudásért keményen meg kell küzdeni. Szóba került ez is. Sok epizód bizonyítja, hogy Magdi tud áldozatot hozni. Én csak egyet jegyeztem meg. r. Vazul és Töhötöm — csa- — Persze, persze, hát hogy- csak az al—Szalal? He? Tu­ládnevük mellékes, hiszen ne. Megkívánja azt a .. a ■.. dód, mi van emögött?... anélkül is látszik, hogy ősi hogy is mondjam... a politikai — De kérlek, hisz ez a ne­magyar családfa sarjai — na- meg aztán a társadalmi fejlő- ve neki, nem a rangja, ö mar- ponta találkoztak egymással, désem. Járatok országos lapo- sail, a Jemeni Arab Köztársa- No, nem azért, mintha egy kát, meg még plusz a Som... ság elnöke, hivatalban dolgoznának, egé­szen más rejlik a rendszeres­ség mögött. Vazul például azért hagyta el egy adott pontnál a járdát, és tért át a túloldalra, mert egyszer régen azon a helyen pottyant fejére egy virágcserép. Töhötöm már — No, igen, aztán, ha fej- — Mese, mese, meskete... ott várta a túlsó járdaszegé- lődni akarsz, mit olvastál ar- Hozzánk csak az al jön, a fő lyen minden áldott nap, karon TÓI a bizonyos Abadullaszról? bezzeg nem. Ez csak az al— fogta, és így édes kettesben — De Vazulkám, — hebegett Szalal volt, a fő az otthon ma­beültek az »Egy buta boci ta- Töhötöm. — Én nem láttam az radt, úgy hidd el, ahogyan mon- nyája« elnevezésű úgynevezett újságban ilyen nevet... Vagy dóm. Vagy nem hiszed? lapresszóba. (Ök becézték így a várj csak! Nem Abdullah al- — De, de, hogyne. .. — fe­Szalalra gondolsz véletlenül? szengett Töhötöm, de tudta, VÁZUL, ' Á FELVILÁGOSÍTÓ presszót — mondván, annyi ma már a rövidítés, miért ne álljanak be ők. is a rövidítők népes táborába? Itt úgy is min­dig lassan hozzák a feketét, jöjjön hát a lassúból az első két betű, és legyen lapresszó. És lön ...) — Mondd csak, háverkám — terpeszkedett szét a széken Va­zul, és külön nyomatékkai bó­lintott is, midőn az a helyett á-t mondott.— Mondd csak, olvasol te újságot manapság? — De, arra gondortam. Mit szólsz ehhez? — Mihez? — Hát magad mondtad az imént, hogy miről van szó, vagy nem? ö járt itt az or­szágunkban a közelmúltban. Vagy nem? t—í Dehogynem! — Látod, tudom én... No és mondd meg nekem: miért nem a fő—Szalal jött, miért hogy most nem szabad meg­sértenie, nem tűri a cáfolatot. No, mindegy.:. — Aztán azt tudod-e, hogy Tito Finnországba látogatott? — hajolt hozzá közelebb Vazul. — Hogyne, hiszen benne volt az újságban. Az is, hogy átuta­zott Magyarország fölött... — Ez az, éppen itt van a kutya eltemetve. Mert ebből következik a kérdés: miért tö­rekszik Tito a magyarokkal való jó kapcsolatra? No, miért? — Met mi is ezt tesszük. — A, dehogy. Valóban nem érted? Hát tudd meg: a jó vi­szony révén most ingyen repül­hetett át hazánk fölött. Bizony. Töhötöm erre megkockázta­tott egy viszontkérdést: — Mondd, Vazulkám, nem fáj a fejed, ahova ráesett a virág cse­rép? — Á, ebcsont beforr. Kutya­bajom már. De lássuk tovább az előbbi repülést... Töhötöm fölemelkedett. — Ide figyelj, Vazul — mondta bocsánatkérő hangon. — Ha már nem fáj a fejed, menjél te csak tavábbra is a túloldalon. Én nem várlak ez­után a járdaszegélyen... És ettől kezdve Vazul, a törzsvendég nem lépett többet az »Egy buta boci tanyájáéba. A presszó vezetője pedig elha­tározta, javasolja az elnevezés megváltoztatását. Mert ezt a tanyát örökre elhagyta a buta boci... (Hemesz) Húga, Margit, aki testvérhez illően sokat segített nővéré­nek, az egyik szombat este táncolni hívta. Magdi közölte, hogy tanulnia kell. Margit semmiképpen sem akart egye­dül elmenni. Elővette Magdi ruháit, hogy rábírja a szóra­kozásra. Magdi nem tágított. Húga ekkor más módszerhez folyamodott, vetkőztetni kezd­te nővérét. így akarta kény­szeríteni, hogy vele menjen. Magdi hajthatatlan maradt. Átéreztem, milyen nagy akarat kell ahhoz, hogy egy fiatal lány négy fal között a vállalati gazdálkodásról tanul­jon, amikor a Szabadság parki vendéglőben táncra perdülnek a lányok. Ennek, az áldozat- készségnek köszönheti, hogy nehéz munkája mellett olyan eredménnyel tudott tanulni, amely elengendő lesz ahhoz, hogy a főiskolán is megállja a helyét. Áldozatkészségnél talán csak életvidámsága nagyobb. Gond­jait, fáradságát száműzik az élet apró örömei, és az a föl­emelő érzés, amelyet az vált ki belőle, hogy saját szorgal­ma, ereje, akarata formálja korszerű emberré. Ezért tiszta a tekintete, ezért tud önfeled­ten nevetni, viccelődni, évődní. Nem bántam meg, hogy elmentem Magdiékhoz. Amikor az autóbusz ablakából vissza­pillantottam a hazafelé tartó Magdira, úgy éreztem, hogy ennek a törékeny kislánynak akarata, céltudatossága, szí­vóssága imponáló erőt sugá­roz. Szegedi Nándor Bányagépgyárai építenek Salgótarjánban A Bányagépgyártási Tröszt már megkapta a beruházáshoz az en­gedélyt. Az új gyárat külfejtések, elsősorban a Visontán nyitandó nagy külszíni szénbánya szállító- szalagjainak előállítására, ezenkí­vül bányat>iztositó berendezések, acéltámok, süveggerendák készíté­sére rendezik majd be. Az új gyár a terv szerint 1968-ban már 300 mil­lió forint értékű bányaberendezést állít elő. A beruházásra 134 millió forintot fordítanak. (MTI) MEGNYÍLIK június 18-án a zamárdi camping területén a 2500 személyes önkiszolgáló Kék Tó Panoráma Étterem Nagy ételválaszték, gyors étkezési lehetőség. Minőségi bor, sör, hűsítő italok. Presszó — fagylalt — cukrászsütemények. ISÉP" Zene! Tánc!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents