Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-16 / 139. szám

SomogyiNéplap MSZMP MEGVEI FI7GTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LÄt>J A .1 ■ I Üvegpiramisok és zöldborsó Kétezer vagon konzerv — Húszadikán indul a meggy — 800 ember munkahefye A zúgást hallani meg elő­ször. Emberek csak itt-ott mo­zognak, s ezek nem látszanak munkamozdulatoknak. A gyár­épület falai szürkék, füstösek, a két kémény határozottan magasodik minden fölé, a hid- roglobusz biztatóan csillog. Aztán meglátom az első munkamozdulatokat. Faládákat emelget egy em­ber* beleborítja tartalmukat egy gépbe. Tömzsi gép ez a borsócsuházó. Fémesen csillog a kis rekeszes szállítószalag. Hogy belül mi történik, azt nem tudom, csak az üres bor­sószalma hullik ki belőle, s kopogva a borsószemek. Befut egy teherautó, plató­ján zsákokban és halomban zöldborsó. Leszórják a hatal­mas, kék színű műanyag ponv- vára. Ott villával rakosgatja egy ember. A borsóosztályozóban surrog a víz, nagy iramban sodorja ki a léha szemet. Most a nyolc és feles meg a kilenc milliméte­res osztályozóban potyog leg­sűrűbben a borsóeső. Nagy szemű fajta érkezett. A gyártás már teljesen fe­dett helyiségben folyik. Nagy tartályok, futószalagok, auto­mata gépek, üvegsorok és csaknem hetven asszony. A nők köpenyben, fehér kendő a fejükön. Kezük gyorsan jár. Ketten a bélyegzést végzik. A konzervet lezáró fémgyűrűk­be egyikük ezt üti be: 46T34H2. Ez a titokzatos szám mindent megmond a konzervről, még azt is tudni lehet, hogy ki dol­gozott éppen akkor, amikor készítették. 1964 hatodik hó­napjában gyártották, ezt jelen­ti az első két szám. A T betű a Nagyatádi Konzervgyárat je­löli, a 34-és a műszak száma, és a H2 a minőséget jelenti. Ez apró szemű borsó. Hetven pár kéz dolgozik szorgalmasan, telnek az üve­gek, lassan menetelnek a fu­tószalagon, rájuk kerül a záró­lap. Nagy, lyukacsos vasfazék­ba rakják a konzervet, és a villanydaruval a sterilizálóbe­rendezésbe teszik. 118 fokon, húsz percig ellennyomásban főzik. Egy-két üveget kiemel­nek közülük, s a laboratórium­ban tízféle vizsgálatot végez­nek a konzerven. Megnézik a nyersanyagot és a kész kon­zerv minőségét. A súly, a szá­zalék, a savtartalom ellenőrzé­sén kívül klimatikus gépeken a tartósságot is vizsgálják. Szakemberek vigyáznak a jó minőségre. Egyre emelkednek a zöld- borsókonzerv-hegyek. Ez már idei termék. Kilencedikén in­dult a zöldborsógyártás, még nem dolgoznak teljes kapaci­tással. Eddig napi három-négy vagon volt a termelés, ma már felfutnak hét-nyolcra. A hét végén már teljes üzem lesz, 9—10 vagonnyi termelés na­ponta. A konzervgyár udvarán több száz méter hosszan üvegpira­misok sorakoznak. Négymillió üres befőttesüveg. A gyár évi üvegszükséglete csaknem nyolcmillió. Minden hatalmas, ezen a gyárudvaron. Az épületek, az alumínium tárolók — negyven darab, egyenként három és fél vagonos óriáshordók —, a raktárak, a pincék, a beton- ciszternák .. . Kilencedikén kezdődött a kampány. Most még sok üzem­rész és gép áll. Húszadika után kezdődik a meggyszezon. Jú­lius elején a zöldbab és utánli a barack, az Uborka, a paprika, a paradicsom, a körte, a birs, az alma jön. Kétezer vagon konzervet gyártanak az idén. 190 féle cikket. A gyár termékeinek kétharmad része külföldre megy. Az idén 25 százalékkal töb­bet termelnek, mint tavaly. 1960 óta háromszorosára nőtt a gyár termelése. A borsófeldolgozás fokozásá­ban sokat segít a pár éve be­állított borsócséplő. Hátul, az üzemtől kicsit távolabb dolgo­zik. öt-hat ember szórja le a vontatóról a lekaszált, száras, leveles zöldborsót, s a cséplő túlsó felén másik öt-hat em­ber rakja a pótkocsira a kicsu- házott silóalapanyagot. Renge­teg kézi munkát takarít meg ez a német gyártmány. Háromfán, Szabáson és Ta- ranyban is dolgozik egy-egy cséplőjük. Fürge, egytonnás IFA kocsik hordják be a kifej­tett borsót. Naponta tizenöt- hússzor is fordulnak. Szezonban nyolcszáz ember munkahelye ez a nagy, szürke épületes gyár. S. Nagy Gabriella Közlekedési balesetek Hetvennégy halottja és hat sebesültje van annak a szénbányarobbanásnak, amely az észak-afganisztáni Arkar- ban következett be. A szeren­csétlenség oka mindeddig is­meretlen. (MTI) S. Nagy Gabriella Kettős szabálytalanság kö­vetkeztében karambolozott ez a képen látható Skoda, Butsi Róbert mezőberényi lakos au­tója. Balatonszárszó és Bala- tonszemes között szabálytala­nul kanyarodott vontatójával a 7. számú főútvonalon Németh Jószef, a Balatonkiliti Gépál­lomás dolgozója, öt akarta — szintén szabálytalanul — előzni Butsi, és a két jármű összeütközött. A személygép­kocsi utasai közül Butsi, Ko­vács Gyula, Puskás László sú­lyos, Puskás Éva könnyebb sérüléseket szenvedett. A jár­műben harmincezer forint kár keletkezett. Figyelmetlenül, nagy sebes, séggel vezette motorkerékpár­ját Dani József lábodi lakos, és Nagyatádon az úttest mel­letti árokba hajtott. Könnyebb sérüléseket szenvedett. Hajdú János iharosberényi lakos ittasan ült motorkerék­párjára. Csurgó külterületén szabálytalanul előzött, és az árokba ment. Hajdú súlyos sé­rüléseket szenvedett. Ittasan motorozott Farkas József, a csurgói fmsz dolgo­zója is, és Iharosberénvbén elütötte Borbás Ferencnét. Borbásné súlyos sérüléseket szenvedett, Farkas könnyeb­ben sérült meg. Fonyódon Sturm József ka­posvári lakos figyelmetlenül vezette gépkocsiját, és elütöt­te Szilasi Gábor tanulót. A fiú könnyebb sérüléseket szen­vedett. A megengedettnél gyorsab­ban vezette motorkerékpárját Kaposváron Takács József so- mogyszili lakos, és egy vil­lanyoszlopnak ütközött. Súlyos sérüléseket szenvedett. Ittasan motorkerékpározott; Prucsán János nagyatádi la­kos, és nekihajtott a Horváth Ferenc vezette kivilágítatlan lovas kocsinak. A motorke­rékpár pótutasa, Gulyás Jó­zsef nagyatádi lakos súlyos, Prucsán könnyebb sérüléseket szenvedett. Megkezdődött az beiratása az Hétfőn reggel országszerte megkezdődött az új elsőosztályo­sok beiratása az általános és a kö­zépiskolákban. Nem végleges ada­tok szerint az általános iskolákban előreláthatólag 170 ezren, a külön­böző típusú középiskolákban pe­dig mintegy 70 ezren kezdik rpeg szeptemberben tanulmányaikat nappali tagozaton az első évfo­lyamban. új elsőosztályosok iskolákban Illetékes helyen felhívják a diá­kok figyelmét, hogy a felsőbb osz­tályokba a beiratkozás formális elmaradása nem mentesít attól, hogy az iskola által megadott idő­pontban bizonyítványukat beadják. A javító- és pótvizsgákra az ok­tatási intézmény vezetője által megjelölt időpontban kell az érde­kelteknek jelentkezniük. (MTI) 7Vfem jönnek még?! ■L * A kérdés Cukorkának szólt, aki a villa előtt kandi­kált kifelé, sőt elfelé, messze- messze egy irányba, arra, ahol az országút szép fővárosunk felé kanyarodott. Alabástrom- kacsóit kecsesen nyugtatta az ajtó meg a kerítés zöld rá­csán, mialatt a szép ívű gerin­cén végigfutó cipzáron meg­csillant a dévaj tavaszi nap­sugár. Cukorka határozottan csinos volt, a póz nem kevés­bé. Legszebben simuló, vilá­gosszürke bukléruháját vette föl erre az alkalomra. Szeret­te ezt a ruháját, mert pászen- tos volt, és középen egy-egy szembehól csak hangsúlyozta azt a két haránt feszülő vonal­kát — jobbra és balra —, pon­tosan ott, ahol a szembehól- nak indulnia kellett. Az pedig igencsak tudta, hol kezdődjék... Egyszóval Cukorkának sikere volt, na! A villa teraszán mo­hó férfiszemek dülledtek eny­hén, most is, mint akárhány­szor estelente, ha éltető dup­lájukért és egy kacér moso­lyért epekedjtek e szép vonalú hölgy színe előtt. Cukorka ugyanis felszolgáló volt a szomszéd fmsz-cukrászdában, s most is szakemberi minőség­ben állt hivatása magaslatán. Noha ebbéli mivoltát most csak égi/ aprócska fehér ba- lisztkötényke jelezte, előnyö­sen kiem.elve őt slusszban és följebb is. ahol — állítólag a férfiak szerint — Cukorka a legjobban, a leafessebben és a legtöbbet mutatott. A kérdésre, tartásán mit sem változtatva, csupán kinyújtott virágszirom ujjait forgatta meg, hogy nem, még semmi... Körkörös kivált a teraszon cigarettázó férfiak ' köréből, és bevonult az enyhény szilvó- riumillatú hnllba, mely melles­leg a Lószőrhegvező Vállalat klubhelyiségéül is szolgált. Az óráját nézte, idegesen szívott egyet hamvadó Kossuthjából, Qta^anes,l%&Lí fhjfkfí(tk(W(LÍ majd körülnézett. Szemlét tar­tott, már amennyire a tömény dó d: - ú.~t engedte, a társüze­mek illetékesei fölött. »Min­den meghívott eljött, mind a harmincötén itt vagyunk« — konstatálta, majd ismételten, ki tudja hányadszor, körülhor­dozta tekintetét a hidegbüfé púpozott tálain. Sűrűn és na­gyokat nyelt, miközben szem­sugarainak fókuszába került mindaz, ami szem-szájnak gusztusa: egy nagy tál fogas­szeletekkel aszpikban; mellet­te a tartármártás, a franciasa­láta, a kaszinótojás, a szépen díszített malomkeréknyi son­kás, szalámis, fehérpecsenyés meg szendvicses tálak, s közöt­tük kisebb kompótos üvegtó.l- kákban kaviár, ringli és szardí­nia citromszeletkékkel; amott sajtok, borok és sörösüvegek, és mindez egy hosszú, fehér, virággal, miegyébbel ékesített asztalon, mesteri — »ínyesmes- teri« — összhangban. Körkörös csettintett, meg volt elégedve a látottakkal; Cukorka ismét remekelt a terítéssel, a hideq- büfével. A hallban a meghívottak jobbára középszürkében, dél­előtti sötétben voltak és fe­hér ingben, kétcentis mand­zsettával, ahogy illik. Apsay vadonatúj sötétszürke santung- öltönyében feszített. Többen megnézték, mert Apsay min­den tájkonferencián a leg­újabb divat szerint öltözkö­dött. TIJár elmúlt fél tizenegy, amikor a villa elé ka­nyarodott egy fekete Mercedes, egy Volga, még egy Volga, az­után egy Warszawa. A jelenle­vők mély tisztelettel és nagy ovációval fogadták az érkező­ket, s bevonulva egy ember­ként megállapodtak a hallban. — Egy kis tízórai... Paran­csoljatok ... Most következett az a tíz, tizenöt, harminc és talán több perc is, amikor kistányérral a kézben mindenki egyszerre evett, és egyszerre beszelt. Cu­korka a kis tízórai vége felé — adott jelre — kinek-kinek a kezébe nyomott egy-egy hasas kristálypoharat. Az ajtó mel­lett, leterített hokedlin öblös kristályedény — benne valami csauszínű lével — terpeszke­dett, mint egy ódon barokk szenteltvíztartó. — Egy kis narancsbólet..., tessék ... — szíveskedett Kör­körös, miközben befelé terelte a vendégeket Az ajtóban ki-ki megmerí­tette a kajlalat, majd belépett a tanácskozóterembe, ahol az elnöki főhelyen már ott ült Kobakos kartárs a központból. Cukorka körüljárta az U ala­kú asztalt. Jégkocka csendült a bóléspoharakban, majd ami­kor a tanácskozás bevezető, szavai hangzottak, a bájos hölgy ugyanolyan szakértelem­mel és nesztelenül körbehord- ta a feketét. A tájértekezlet szórpka, Ul­ti Mór »Pénzügyi erőforrásaink célszerű felhasználása, külö­nös tekintettel a szocializmus építésére« címmel tartótra meg nagy érdeklődéssel fogadott vitaindítóját. A vita kellős közepén szó­J*- lásra emelkedett Koba­kos kartárs a központból. A haliból tányércsörgés szűrő­dött be; Cukorka bíbelődött a kávésedényekkel. — Két jellemző esetet kívá­nok elmondani önöknek, T. Értekezlet — okulásul... Nem­régen vizsgálatot folytattunk éppen az önök megyéjében. A vizsgálat során felfigyeltünk a Lószőrgombolyító Eximpex. kulturosára, aki tavaly ősszel műsoros estet rendezett a vál­lalat klubjában, 14 fővárosi' művész fölléptével. Az előadá­son a tágas, 300 személyes színházteremben pontosan — írd és mondd — 14 főnyi »kö­zönség« gyűlt össze . . . Ahá­nyon a színpadra léptek . . . Ennyi közönséget sikerűit szer­veznie az illető kulturosnak. Mit mondjak?... A művészek megérkeztek, az előadás elma­radt, a 4000 forint költséget ki kellett fizetni, potyán. Szóval értjük, ugye? Az ilyesmit ke­rüljük el. .. Az illető kartárs is megkapta a magáét, jól megmosták a fejét a központ­ban. Igaz, hogy a szobán for­gó kartárs nemrég került be­osztásába; igaz, hogy nem so­kat ért a lószörgombolyitáshoz (ezért lett kulturos), de na­gyon jó szándékú. Azért az ilyesmire, ugye, vigyázzunk .. . A másik eset nem a mi válla­latainknál történt ugyan, de azért jó, ha tudnak róla, mi­vel ez már nem kirívó, egyedi példa, sőt... ezért nyomatéko­san felhívom rá a figyelmet. Egyre gyakoribb, szinte már- már divattá vált, hogy alsóbb szintű értekezleteken a rész­vevőket meg — szerepléskor — a különböző műkedvelő művé­szeti csoportok, énekkarok tagjait — állami pénzből! — »megvendégelik«,- szendvicse­ket meg söröket adnak nekik, sőt olyan is előfordult, hogy az egyik énekkart megvacso- ráztatták a Balaton-parton. Voltak vagy nyolcvanan .. . Állami pénzből! De hogyan? Mivel hivatalos keretük ugye­bár ilyenre nem volt, az illető vezetők megpróbálták kiját­szani pénzügyi osztályukat, és különféle »műveletekhez« fo­lyamodtak. »Megumbuldál- ták«, kérem, hogy így fejezzem ki... így aztán az a pénz, me­lyet más, fontos dologra irá­nyoztak elő, szalámis zsemle formájában realizálódott...; Csak hát a központjuk résen volt, az ilyesmit nem lehet' ugye, büntetlenül... Olyan fe­gyelmit akasztottak a nya­kukba. hogy csak úgy porzott! Mert hát ugyebár igaz, hogy, azok az emberek társadalmi', munkában énekelnek meg színjátszanak, et cetera. Jó. De megfelelő felvilágosító munká­val meg kell értsék, hogy álla­munk óriási összegeket fordít a művelődés fejlesztésére. Nem kell ugyebár néldákat hoznom arra, hogy nálunk mennyire ráfizetéses a kultúra?! Tehát meg fogják érteni a társadal­mi emberek, hogy ilyesmire nincs keret. S tudják önök, mégis mit merészelt kérdezni az egyik ilyen érdekelt kar- társ? Ezt: »Az énekkari tagok, egy-egy vidéki vendégszerep­lés alkalmával vigyék maguk­kal a zsíros kenyerüket?« »Igen, vigyék — felelték neki —, ha úgy adódik, vigyék ma­gukkal a zsíros kenyerüket.« Notabene: pénzügyi keret nincs rá, s különben sem kell rászoktatni az embereket a »reprezentációsdira«. Azt hi­szem, ebben egyetértünk, te­hát az ilyesmire vigyázzunk a jövőben. .. A felszólalást általános he- ^ lyesléssel fogadták, s több tárgy nem lévén, a tájér­tekezlet berekesztődött. Kör­körös szívélyesen invitálta a vendégeket: — Egy kis narancsbólét 1 így vermuthot, elvtársak, paran­csoljatok, jó lesz ebéd előtt aperitifnek.... Wallinger Endre • • « SOJRtOK Autó érdekességek A leghosszabb kocsi a nyu­gatnémet nagy Mercedes 600— Pullman. Hatüléses, hossza 6,24 méter. A legkisebb kocsi a japán Mazda—R 360 Coupé, amelyet Hirosimában gyártanak. Bel­ső berendezésének az európai piacon nincs konkurrenciája. A legszélesebb gépkocsi ter­mészetesen amerikai, mégpedig a Ford—Calaxie 500; elöl 2,03 méter széles. A legmodernebb gépkocsi a tuibinahajtásos Chrysler—Li­mousine. Amerikai modell, még nincs forgalomban. A legcsúnyább autó a gépko­csi-tulajdonosok többségének véleménye szerint a francia Citroen—2 CV. Ennek ellenére még mindig sok híve van en­nek a «-bádogdoboznak«. A legdrágább kocsi a Phan­tom gyártmányú angol Rolls- Royce, a bárral rendelkező mozgószalon. Ara 120 000 nyu­gatnémet márka (30 000 dollár). A legbiztosabb kocsit az olasz Pininfarina társaság gyártotta. A PF Sigma tolóajtókkal, te­leszkópokkal és olyan védő­üveggel van ellátva, amely tö­rés esetén kifelé hullik. A legcsöndesebb gépkocsi a Bentley S 3 Continental, ame­lyet a Rolls-Royce angol kon­szern gyárt. Nyolchengeres, 6230 köbcentiméteres motorjá­val e pillanatban egyedülálló a világon. A leggyorsabb autó — a ver­senygépkocsikat nem számítva — az olasz Ferrari 500 Super- fast, amelynek legnagyobb óránkénti sebessége 280 kilomé­ter. A Ieglassübb kocsi bármely márka lehet. Minden gépkocsi- vezető adottságától és képessé­gétől függ. * * * t Min nevetett hét napig Svédország? A 68 000 lakosú Boras svéd városban különös kiállítást rendeztek. A kiállítás az ed- ! digiektől négy dologban kü­lönbözött: abban, hogy neves \ festők alkotásaival együtt a dilettánsok képeit is kiállí­tották; másodszor, hogy egyetlen kép alatt sem szere­pelt a szerző neve; harmad­szor: kijelentették, hogy az egyes alkotások értéke 3— 10 000 svéd korona, és ne­gyedszer: a kiállítás vezető­sége fölkérte a látogatókat, hogy vegyenek részt a sza­vazáson, értékeljék a műve­ket, és mondják meg, hogy a kiállított képek közül me­lyik ér 3500, 4000, 5000 vagy 10 000 koronát. Az 5000 koro­nára. becsült képek kategó­riájában a legtöbb szavaza­tot a négyéves Lotte Malst­röm festménye kapta. Svéd­ország egy hétig nevetett a szavazás eredményén. Igasi hit Colorado Springsban, ahol az Egyesült Államok straté­giai bombázókötelékeinek parancsnoksága állomásozik, nemrégen katolikus templo­mot építettek. A templom alumíniumból készült, tete­jét 44 egymás felé irányított rakéta alakú test képezi, a beiárat egy bomba körvona­laira emlékeztet, a belső dí­szítések és a világítótestek különféle mondern fegwer- fajták kicsinyített másai. Az épület neve: »A béke és a türelem temploma.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő} WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon > 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka s a. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézhesítőknél. Előfizetési dij eg\ hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents