Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-16 / 139. szám

Kedd, 1964. június 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP «ff; mini fő jövedelmi forrás Miizger István budapesti la­kos egy jól jövedelmező üzem­ág — csatornatisztító vállalko­zás — bevezetését ajánlotta föl a lellei Balatongyöngye Termelőszövetkezet vezetői­nek. Miután ráálltak, fondor­latosán becsapta őket. Fuvar­számlákat, bérjegyzékeket ha­misított, a részlegnél soha nem dolgozó munkások nevére vett föl fizetést, különélési pótlékot.'Társával együtt több mint 120 000 forint kárt oko­zott a termelőszövetkezetnek. „Ó, hisz egymilliót jövedelmezett.. Vajon milyen hatást váltot­tak ki a tagságból ezek a visz- szaélések? Intézkedtek-e a ve­zetők, hogy hasonló eset töb­bé ne fordulhasson elő? — Ó, hisz egymilliót jöve­delmezett ez a segédüzemág... Ezért oszthattunk 38 forintot, illetve a prémiummal együtt 48 forintot munkaegységen­ként ... A csatornatisztííással szerzett jövedelem csaknem harminc forinttal emelte egy- egy munkaegység értékét... Ha ez nincs, és nincs Mitzger, akkor... — És a sikkasztás? — Sajnálatos, hogy vannak, illetve voltak ilyen emberek. Ez volna az egész, amit az ügyből tanultak? Valóban nem látják, hogy a bűnszövetkezet milyen kárt okozott a terme­lőszövetkezetnek? Munkahely Pesten, Szennán, Bárdibükkben A termelőszövetkezet ve­zetőségének több intézkedése azt bizonyítja, hogy okultak a történtekből. A részlegnek Budapesten kívül Nyíregyhá­zán, Tatabányán és más vá­rosokban is volt munkahe­lyük. A megyén kívül most csak Budapesten dolgoznak, ugyanis ott még a múlt év­ben elkezdtek egy munkát, s be akarják fejezni. Embereik cannak ezenkívül Szennán, Bárdibükkben, Ecsenyben és Balatonmárián. Halastavat, ár­kot ásnak, utakat hoznak rendbe. Ennek az üzemágnak hatvan dolgozója van. Vezető­je Mészáros Imre budapesti lakos. Fizetése havi 3500 forint, plusz az évi tiszta jövedelem egy százaléka. A hatvan em­ber alföldi kubikos. Fizetésük — teljesítményüktől függően — átlag 1700—2100 forint ha­vonta. A termelőszövetkezet külön könyvelőt alkalmazott a 1 se­gédüzemág — ide számítják a fuvarosokat is — ügyeinek in­tézésére. A visszaélések meg­előzését szolgálja az az intéz­kedés, hogy be- és kifizetés csak banki átutalással történ­het. Kivéve a bérszámfejtést: a brigád- és a részlegvezető jelentése alapján a könyvelő számolja el és fizeti ki a bért. Ez helytelen, mert visszaélés­re adhat alkalmat. Nem más, mint ügyeskedés! — Miért volt és van szük­ség erre a segédüzemágra? — Földjeink gyengék, rossz minőségűek. Tavaly rosszak voltak a terméskilátások, s azért kényszerültünk erre a lépésre ... Nem tartjuk ezt végleges megoldásnak, de nem. akartunk teljesen az állam tá­mogatására szorulni... — ma­gyarázkodnak a tsz vezetői. Elmondják azt is, hogy rossz a munkafegyelem, az emberek könnyen megsértődnek, ha­mar beteget jelentenek, s az üdülőidény megkezdése óta könyörögni kell nekik, hogy munkába álljanak. A szövetkezet vezetői tehát elítélik azokat a tagokat, akik nem a szövetkezetben kere­sik megélhetésüket. Nem ve­szik észre — vagy csak nem akarják észrevenni —, hogy a kubikos, csatornaásó üzemág fenntartásával ők is ügyesked­nek, üzletelnek? S ez, ha pil­lanatnyilag hasznot hoz is, nem mozdítja elő tartósan a szövetkezet megszilárdítását. Ráadásul sokan hivatkoznak arra, hogy üzletel a vezetőség, írtért ne tegyük mi is?! Az idén két millió, de jövőre?... Ez a segédüzemág az idén — a tervek szerint — kétmil­lió forint bevételhez juttatja a termelőszövetkezetet. A fuva­rosrészleg tervezett 400 000 fo­rint bevételével együtt ebből tevődik össze a tsz jövedelmé­nek negyven százaléka. • A tsz vezetői jól tudják, hogy az ország nem ipari te­vékenységet vár a termelőszö­vetkezetektől, hanem ter- ményt, gabonát, burgonyát, sertést, baromfit stb. Erre a zárszámadó közgyűlésen Ne- v,es János, a járási pártbizott­ság első titkára is felhívta a figyelmüket. A figyelmeztetés­re annál inkább szükség volt, mert a tsz tavaly árpából 8, burgonyából 25 mázsát adott holdanként. Ez mélyen alatta volt a megyei termésátlagok­nak. Ennek a segédüzemágnak Balatonlellén nincs jövője. A részleg dolgozóinak csupán annyi közük van a termelő- szövetkezethez, hogy onnan kapják fizetésüket. Azzal azon. ban, hogy erősödik-e, gazda- Sodik-e a tsz, megszilárdul-e a közös gazdaság, már nem tö­rődnek. És ha másutt, lakó­helyük közelében kapnak a jelenleginél kedvezőbb, jobb ajánlatot, bizonyára oda men­nek dolgozni. És mi lesz ak­kor? Hogyan teremti elő a szövetkezet vezetősége a munkaegységenkénti 40 forin­tot, vagyis legalább azt az összeget, amelyet erre az év­re terveztek? Bizonytalan dolog ilyen ingatag alapokra építeni egy közös gazdaság jövőjét! A lel­lei Balatongyöngye Termelő- szövetkezet vezetőinek azon kellene töprengeniük, hogy egyrészt saját erejükből, más­részt élve az állam nyújtotta lehetőségekkel, ha szerényeb­ben is, de elfogadható módon biztosítsák a tagág megélhe­tését. Szalai László Naponta hordják a sóidét a hásakhos Követendő a jutái példa Hat fogat járja a falut min­dennap. Ä fogatosok — Bencs András, Neu József, Molnár Ferenc, Béres László, Hederics János, Kaponya László — ke­zében névsor, a nevek mellett számok: ide ennyi, oda annyi zöldtakarmány kell. A ház elé lerakják a zöldet, ha van ott­hon valaki, beviszik, ha nincs, este megtalálja a gazdája ... Még nem sok községben ta­lálkozhatni ezzel a Jutában bevált régi, kipróbált módszer­rel. Mindjárt az alakulás után sikerült megtalálniuk azt az eszközt, amely minden jószág­gal foglalkozó embert arra ösztönzött, hogy ne mondjon le továbbra sem a háztáji ál­lattenyésztésről. Hiszen az ér­dekek összekapcsolódnak, s ta­lán a parasztembernek még a munkakedve is jobb, ha azt buzdítani őket. A kialakult gyakorlat, a célravezető mód­szer magáért beszél. Ügy ter­veznek, úgy termelnek, hogy minden gazda biztosra veheti: gondoskodnak jószágáról. Ta­valy például tavasztól novem­berig zöldet etettek. Hogy ho­gyan szervezték ezt meg? Min­den brigádban két fogatnak egész éven át az a dolga, hogy naponta kiszállítsa minden házhoz a friss takarmányt. Számosállatonként 60 kilót, a 14 hónaposnál fiatalabb jó­szágnak 40 kilót adnak. — Ez olyan pontosan meg­történik mindennap, mint ami­lyen biztos, hogy ránk virrad a reggel — mondta Béres Jó- zsefné. Természetesen megfelelő el­számolásra megy ez. Akinek pedig nincs munkaegysége — Az országgyűlés ipari bizottságának ülése Az országgyűlés ipari bi­zottsága hétfőn Blaha Bélának, a bizottság titkárának elnökle­tével ülést tartott a Parlament Gobelin-termében. A tanácsko­záson a postáról és a távköz­lésről szóló törvényjavaslatot vitatták meg. A bizottságot dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter tájékoztatta a törvényjavaslatról, majd több kérdés és hozzászólás hangzott el. A vitában felszólalt Balogh László, Gácsi Miklós, Horváth István, Schuchmann Zoltán és Szurdi István képviselő. A vi­tában elhangzottakra dr. Csa­nádi György válaszolt. A bizottság a törvényjavas­latot elfogadta, és úgy határo­zott, hogy az országgyűlés leg­közelebbi ülésszakán elfoga­dásra ajánlja. (MTI) A háztájiba hordják a fogatok a zöldet. látja, hogy a közös támogatja a háztáji gazdálkodást. Ez a magyarázata annak, hogy eb­ben a községben nem csök­kent a jószágállomány. — Az igaz, hogy ha csak a közösről kellene gondoskodni, feleannyi gondunk volna, de az ésszerűség azt kívánta tő­lünk, hogy vállaljuk a nehe­zebbet is, mert előmozdítjuk ezzel szövetkezetünk megszi­lárdítását — mondta Dobai Jó­zsef tsz-elnök. Amikor ott jártam, a határ­ban mindenfelé szorgalmas munka folyt. Az emberek eb­ben az energiát rabló hőség­ben jókedvűen dolgoztak. Nem véletlen, hogy tavaly negyven forintot osztottak, hiszen a kö­zösben végzett munka az alap­ja minden juttatásnak. — Mindenki szereti a jószá­got, miért ne fokoznánk ezt a gyümölcsöző tenyésztési ked­vet? Sőt buzdítjuk őket: fog­lalkozzanak vele... Talán nem is nagyon kell mert idős —, az előre befizeti az összeget, mint például Ten- gerdi György is. Milyen jó ér­zés töltheti el ezt a munkában megfáradt, öreg parasztembert, hogy háztáji jószágából tud pénzelni, s nincs szociális se­gélyre utalva!... Dobai József elnök. ne csaknem 29 liter tejet ad naponta. Szabó Lászlóéknál, Bekker Ferencéknél, Bekker Jánoséknál, Hederics Jánosék- nál, Bárány Györgyéknél, Ko­csis Istvánéknál, Zsinkó Istvá- néknál — sorolhatnánk még a neveket — mindenütt megvan a napi 16—17 liter, örül ennek minden gazda, és örülnek a szövetkezet vezetői is. A közös állományt férőhely hiányában egyelőre nem fej­leszthetik tovább. De termelni csak úgy lehet, ha jók a föl­dek, ha gondoskodnak a talaj­erő-visszapótlásról. A háztáji állományra ezért is szükség van. Nem kis dolog, hogy eb­ben az évben az összes szántó Nem baj, ha polihisztor egy kicsit... Eredetileg úgy terveztem, hogy két tucat kérdésre — mintha a Balaton-part neveze­tességeire kíváncsi »-ügyfél" volnék — választ kérek az idegenvezetőtől. De már az első mondatoknál kiderült, hogy Módra Lászlóné, a So­mogy megyei Idegenforgalmi Hivatal dolgozója sokkal szí­nesebben, érdekesebben tud a Balaton-környék nevezetessé­geiről beszélni, ha nem kötik a kérdések ... Balatoni „világrekord“ Siófokon, az Idegenforgalmi Hivatal irodájában beszélge­tünk, gondolatban körüljárjuk a magyar tengert. Az »utazás« kezdetekor meg­kérdezem: — Mit kell tudni egy ide­genvezetőnek? — Egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy mit nem kell tudni... — mondja tréfásan. — A hazai és a külföldi turis­ták mindenre kíváncsiak. Leírom a jegyzetfüzetbe: »Jó, ha az idegenvezető meg­tanul egy vagy több nyelvet; éjszakánként történelmi, iro­dalmi, néprajzi, földrajzi könyveket, útleírásokat olvas; foglalkozik a képzőművésze­tekkel; tanulmányozza a mű­emlékeket; mindenre figyel, mindent megjegyez; elvégzi az idegenforgalmi tanfolyamot és a szakiskolát." Pontosabban: nem baj, ha polihisztor egy kicsit. — Egyszer fogadásból vé­gigbeszéltem egy Balaton kö­rüli utat... Siófoktól Siófokig, a kétszáz kilométeres körutazáson nyolc órát beszélni nem gyerekjá­ték, és alighanem balatoni »világrekord «. — Mi volt a fogadás tétje? — Nem volt tét, csak fel­tűnt a csoportnak, mennyit beszélek. Mondtam, lehet töb­bet is, nyolc órát egyhuzam­ban, anélkül, hogy ismételne az ember. A magyar rovásírás története Egy kérdést mégis fölteszek a huszonnégy közül. — Ha egy finn nyelvész lá­togatna a Balatonra, és finn­ugor nyelvemlékekről érdek­lődne, hová vinné? — Badacsony után van Se­bestyén Gyulának, a magyar rovásírás megfejtőjének villá­ja. A bejáratnál két kőtáblá­ra írták a rovásírás megfejté­sének történetét. Ez biztosan érdekelné a finn nyelvészt. Módra Lászlóné magyar vagy német csoportokkal, turisták­kal utazik; sokszor »vegyes« a csoport ilyenkor magyarul is, németül ts elmondja a szo­kásos szöveget. Itt közbevág: — Dehogy szokásos! Az a legrosszabb, ha »verklizni« próbál az idegenvezető. Min­den ember, minden csoport másra kíváncsi. Azt figyelem magyarázat közben az autó­buszon, mire csillan fel a ki­rándulók szeme. Akkor arról beszélek bővebben. A népművészet kedvelőinek hosszasan beszél a balaton­szentgyörgyi talpasházról; aki a romantikát kedveli, elviszi a kőröshegyi borkúthoz sza­lonnát sütni; a művészet hí­veinek Egry Istvánról, a Ba­laton festőjéről mesél. A szürkebarát históriája A balatoni borok királyáról sokan úgy tudják, hogy egy bizonyos szürke csuhás barát­ról kapta a nevét, pedig a névadónak semmi köze sem volt a papsághoz. — Élt Badacsonyban egy szőlősgazda, aki minden este együtt kártyázott barátaival. Akkoriban a szürke ruha volt a divat, s amikor a gazda meglátta, hogy barátai jönnek fölfelé, szólt a feleségének: Hozz fel abból a borból, amit az én »szürke barátaim« sze­retnek ,.. így kapta — most már márkás — nevét a szür­kebarát. Érdekes történeteket tud Módra Lászlóné a Balatonról, a környék nevezetességeiről, híres emberekről, a magyar tenger keletkezéséről. Kalau. zolás közben nehéz zavarba hozni. — Egyszer »sikerült«. Azt kérdezte valaki, hol folyik a Sió a Dunába. Tudtam, hogy százkét kilométer hosszú, mi a jelentősége, milyen hajók járnak fel a Sión, de hol ömö­lik a Dunába? Este térképet vett elő és megjegyezte: — Özsákpusztánál, Baja fö­lött. Utazni ! Tavasztól őszig nincs pihe­nőnapja az idegenvezetőnek. Módra Lászlóné legkevesebb hatszáz kilométert utazik min­den héten; a balatoni utazá­sokon kívül sokszor országjá­ró kirándulásra is kísér cso­portot. Többször járt külföl­dön. olyankor kritikus szem­mel figyelte az osztrák, a svájci vagy olasz kollégát. — Hivatás vagy foglalko­zás az idegenvezetés? — Csakis hivatás, ezt a munkakört foglalkozásszerűen nem lehet ellátni. — Mit szeret a legjobban? — Utazni. Nagyon sokat utazni. Furcsa, nem? Hiszen mindig utazom ... Vincze Jenő Este a tejcsarnokban. Előbb bíborherét etettek, az­tán a vörösherét kezdték hor­dani. De kap mindenki lucer­nát, csalamádét, répafejet, egy­szóval mindent, hogy éven át zöldet etethessenek. Az osz­tás alapja az előző évben tel­jesített munkaegység. Ezért aki csak teheti, igyekszik a tő­le telhető legtöbbet dolgozni. A sertéseknek 100 négyszögöl lucernát mértek ki. Azt mond­ta az elnök élvezet nézni, hogy milyen gondosan, takarékosan gazdálkodnak ezen a kis terü­leten. Ezért népesek jószágoktól az udvarok, az ólak; esténként ezért indul szinte népvándor­lás a tejcsarnokba, s a felvá­sárlók ezért mennek szívesen ebbe a községbe. Mindenki azon igyekszik, hogy minél jobb minőségű, mi­nél szebb tenyészállata legyen. Bencs Pálék Cidrus nevű tehe­25 százaléka trágyát kapott! S már a mellett a táb’a mellett is szarvasban áll a trágya, ahová jövőre cukorrépa kerül. Gondoskodnak a jószágokról, a legcélravezetőbben összehan­golták az érdekeket. Jután nemigen kopognak az iroda ajtaján év közben azzal a ké­réssel, hogy egy kis előleg kel­lene. Hiszen hogy csak azt em­lítsem, havonta 22—23 000 liter tejet visznek a csarnokba. És még egy adat. Az utóbbi két hónapban mintegy 60 tenyész- marhát értékesítettek a háztá­jiból. Ez csaknem 540 000 fo­rintot hozott a falunak. — Éven át elég az a pénz. amelyet a háztáji ad — mond­ta Tián Fcrencné meg Vörös Pál'lf. Követésre méltó a jutái pél­da. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents