Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

BÁMÉSZKODÓK AZ MSZMP MEGYEI RI70TTSAGA EE A MEGYEI TANACS LAPJ A Oly jó az a vasárnap — de csak akkora ka Mines semmi baj a lakásban És ha van? Ha elromlik a vízcsap, vagy rövidzárlat ke­letkezik? Egy városban egyál­talán nem különleges eseménj az ilyesmi. Vajon vasárnapon­ként akad-e szakember Kapos­váron, aki sürgős segítséget tud nyújtani a rászorulóknak? — Halló, Ingatlankezelő? — Inke Sándor igazgató be­szél. A télen tartottunk vasár­napi ügyeletet, most azonban nincs. Májusig ott ültek a sze­relők az irodában, de senki sem hívta őket. Tudjuk, hogy előfordulhat csőrepedés vagy dugulás, azonban nekünk is van létszámkeretünk és bér­alapunk. Főleg azért nincs va­sárnapi inspekciós szerelőnk. — Halló, Áramszolgáltató Vállalat? — Horváth Imre főmérnök van a telefonnál. A 13-50-es vagy a 13-51-es telefonszámon állandóan megtalálható a vál­lalat ügyeletese. Két készenlé­tesünk mindig rendelkezésre áll, nagyobb hibák előfordulá­sakor pedig gyorsan elérhetjük a szükséges szakembereket. Rövidzárlat vagy a biztosíték kiégése esetén nyugodtan for­duljon a lakosság ügyelete­seinkhez. — Halló, Hinom.mechanik.ai Vállalat gázrészlege? — Bálint Károly vagyok. Szerencsére még nem volt baj a gázpalackokkal vasárnap. Ennek nagyon örülünk. Ha azonban sürgős segítségre, szakember közbelépésére van szükség, a 22-19-es telefonszá­mon értesíteni lehet a szere­lőt — Halló, KIOSZ helyi cso­port? — Palotai László titkár be­szél. Nem sok jót mondhatok. Van ugyan egy »Kisiparosok a lakosság szoígálatában«-moz- galmunk, de Kaposváron mindössze hárman vesznek részt benne. Sajnos szakem­berhiánnyal küszködünk, és különösen az ilyen sürgős ja­vítások elvégzésére nincs em­berünk. A három kisiparos vízvezeték-szerelő; a lakásu­kon lehet megtalálni őket. — Halló, Autójavító? — Derezsán Imre vagyok. Szakemberhiány miatt nincs vasárnapi ügyeletünk. Ügy ér­zem, igény sem nagyon lenne rá, hiszen hétköznap — szom­baton is — reggel hattól este tíz óráig a gépkocsi-tulajdono­sok rendelkezésére állunk. Persze a jövőben növekszik az autópark, és gondolnunk kell a vasárnapi ügyeletre. Meg le­hetne csinálni... csinálunk. Nem látjuk indo­koltnak a szerelők vasárnapi benntartását, hiszen a hétfői napokon is alig érkezik beje­lentés. * * * Íme, a körtelefon eredmé­nye. Ügy érezzük, a válaszok elfogadhatóak. Csupán egyet­len helyen kellene megoldást keresni: az Ingatlankezelő Vál­lalatnál. Mert az ördög nem alszik, és senki sem szereti, ha lakását elönti a víz. — lesz — Hol vegyenek kanalat ? Szép cukrászdát, eszpresz- szót épített a falu főutcáján a homokszentgyörgyi föld­művesszövetkezet. Korszerű berendezést vásároltak, a többi között harmincezer fo­rintért egy modern fagylalt­pultot, Ahogy a jó idő be­köszöntött, szeretek volna működésbe helyezni. Csak­hogy nincs fagylaltadagoló — Halló, GELKA? — Jegesy Lajos kirendeltség­vezető van a készüléknél. Va­sárnapi ügyeletet nem tartunk, nincs rá igény. Munkánkat úgy szerveztük meg, hogy szomba­tig lehetőleg minden javításra váró rádiót és televíziót meg­íqy. UuékUd Uw&sM... Járókelők, vigyá­zat! Űj veszedelem fenyeget bennünket napok óta a kapos­vári utcákon. Egy két-három méter magas, embermeg­hajtású közlekedési eszközön egy fiú száguldozik a jár­dákon. Az a külön­leges tulajdonsága, hogy egy kerékkel kevesebb van ne­ki... Mármint a járműnek. Tehát nem kerékpár, ha­nem kerék egy. Ad dig még nincs sem­mi hiba, amíg az if­jú ember utcasarko­kon bámultatja ma­gát napóleoni póz­ban nagyszámú ér­deklődő gyűrűjében. Népszerűségre va­dászik, s isten bi­zony nem irigylem tőle. Azonban a mi­nap éppen felém közeledett a Ber­zsenyi utcában. Egyenest rekem tar. tott, majd az utolsó pillanatban hirtelen kitért balra. Szeren­csére nem vagyok ijedős, mert még el­képzelnem is rossz, hogy mi történik, ha ijedtemben én is balra ugróm. (Mel­lesleg talán annyi vigaszom lett vol­na, hogy ő esik na­gyobbat!) De nem­csak én voltam a kiválasztott, máso­kat is megijesztett. Akadt, aki humoro­san fogta fel, akadt, aki kevésbé. Min­denesetre kitűnő egyensúlyérzékről tanúskodik a fiú azon a kerékegyen. De azért inkább va­lamelyik cirkuszban szeretnénk tapsolni neki, mint a kapos­vári járdákon ug­rálni előle. S azt hiszem, »szerényte­len-« kívánságom­mal nem vagyok egyedül. S. M. Bosszankodnak azok az emberek, akik először járnak Kaposváron, de még a helybelieknek sem tetszik az, hogy nagyon sok utcatábla ol­vashatatlan. Sok átfestett utcatábláról félig-meddig lekopott a festék, így előbukkan a régi név is, ebből aztán olyan hie­roglifák lesznek, hogy csak hosszas rejtvényfejtés után lehet elolvasni, sokszor még így sem sikerül. A Bajcsy-Zsi- linszky utca és a Lenin utca környékén szinte minden mel­lékutca táblája ilyen rossz. Sokan kedvelői a rejtvényfejtés­nek, de nem hiszem, hogy azok, akik gyorsan szeretnének célhoz érni, túlságosan örvendenének annak, hogy miután el­mentek »balra ezen az úton a negyedik mellékutcáig«, ott nem utcanevet találnak, hanem betűrejtvényt. Időszerű volna ismét — és ezúttal tartósabban — átfes­teni ezeket az olvashatatlan táblákat. Sok vidéki — és hely-, beli — örülnek annak, ha nem halogatnák ezt addig, amíg teljesen le nem kopik a felső festékréteg, mert akkor már nem is rejtvény lesz, hanem használhatatlan és félrevezető régi utcanév. — es kanaluk, enélkül pedig nem mérhetnek fagylaltot. A szövetkezet vezetői nem vádolhatok azzal, hogy az utolsó pillanatra hagyták a kanalak beszerzését. Már a múlt évben jártak Budapes­ten, több más városban is ez ügyben, azonban hiába tet­ték meg az utat. Írtak a Vas- és Műszaki Nagykereskedel­mi Vállalatnak is, de az még csak nem is válaszolt nekik. A VOSZK pedig azt közölte velük, hogy a fagylaltadago­ló kanalak beszerzése nem hozzájuk tartozik. Hasonló gondokkal nem­csak a homokszentgyörgyi fmsz küzd, ezt tapasztalni más fmsz-eknél, sőt az álla­mi vendéglátóiparban is. Egy fagylaltadagoló kanál mind­össze száz forintba kerül, de nincs, aki • csinálja. Pedig évenként több ezer kellene országszerte, mert tönkre­mennek, belapulnak, eltör­nek, és ilyenekkel tilos mér­ni. Meg kellene bízni vala­melyik ktsz-t vagy állami vállalatot, hogy gondoskod­jon a fagylaltadagoló kana­lak utánpótlásáról. Sz. L. ALBÉRLETLESEN Albérletnézőbe indultunk egyik kollégámmal a napok­ban Kaposváron. Mit láttunk — erről szeretnék beszámolni. Mielőtt útnak indultunk, a hirdetőben felírtuk a legfris- seb címeket is, hogy ne fogad­jon mindenhol azzal a főbér­lő: Már kiadtuk. A Tanácsház utca 5. szám alatt férfi lakót keresnek. Udvarból nyíló lakás, a má­sik szoba valószínűleg az utcá­ra néz. Félhomály, bútprral te­lezsúfolt ósdi szoba fogad és pállott levegő. Az asztalnál egv idős, viaszsárga arcú férfi ül. A sezlonon egy kisfiú alszik, érkezésünkre éppen akkor ká­szálódik ki az ágyból egy asz- szony. ö tájékoztat, beszél, a férjeN hallgat. — Jaj, kedveseim, nem lesz ez jó maguknak! — mondja sajnálkozva. A hangsúlyból ér­ződik, mire gondol. Aztán köz­li is: — Mert férfinak adjuk ki . .. Az urammal kéne alud­ni itt az ágyban. Ez nem jé maguknak... Kollégám már legszíveseb­ben menne; látom, hogy most már nem is a rossz levegő, ha­nem az öregúrral való együtt- alvás gondolata képeszti sí. Azért megkérdem, mennyit kérnek. — Kétszáz forintot. Annyit fizetett az a könyvelő is, aki eddig nálunk lakott, csak elhe­lyezték ... Kétszáz forint, az öregúr és a rossz levegő... Szótlanul megyünk ki. A következő cím: Ady utca 4. Fényképész. A főbérlő előre közli, hogy csak férfinak kiadó. Mondjuk, hogy rendben, én csak elkísér­tem a fiatalembert. Megnézzük a szobát. Egy előszobán és egy sötét kamra- félén megyünk keresztül a »szobába«. Van egy ablaka, de semmi fény nem jön be raj­ta, talán fél méterre sincs tő­le egy házoldal; hihetetlenül koszos az üveg meg az a fal is. Fény azért jön a szobába, va­lami szellőzőnyílásra ki van Üdítő ital protekcióval Az ebéd befejeztével üdítő italt kért a napokban néhány vendég az Ipar Vendéglő csa­posnőjétől. — Sajnos nincs... Igya­nak sört vagy fröccsöt — hangzott a válasz. S amikor az üveges sört vette elő a jégről, az egyik vendég meglátta, hogy a sö­rösüveg mellett van egy üveg citromos üdflő ital is. Azon­ban hiába kérte, a csapos nem volt hajlandó odaadni. — Félre van téve Miklós elvtársnak, a vállalat sze­mélyzetisének. Itt ebédel, s nem szabad innia sem sört, sem pedig fröccsöt... Amikor a vendég a pa­naszkönyvet kérte, a csapos nem éppen barátságosan megjegyezte; — Panaszkodhat, akinek akar... Legföljebb magam iszom meg ... De nem ivott belőle sem ő, sem Miklós elvtárs. Hanem jött egy ismerős gépkocsive­zető — sört szállított a ven­déglőnek —, annak adta oda. Vajon hogyan lehetséges az, hogy az Ipar Vendéglőben csak a csapos ismerőse kap­hat üdítő italt?! — ai A budapesti Hámán Kató Gimnáziumban politechnikai és nulók munkáiból. rajzkiállítás nyílt a ta­bontva a fal, üvegteteje lehet. Két pici sezlon, kopott szek­rény. Az egyik sezlon üres, ez a kiadó. Havi 150-ért. Nézzük a következő címet: Széchenyi tér 8., I. emelet. Ide nem megyünk, a kollé­gám már ismeri. Pici szoba, ketten laknak benne, az ablak a szélcsatornára nyílik, szel­lőztetni életveszélyes, mert a szellőzőcsatornára a vécéabla­kok nyílnak ... A Honvéd utcai szobát már kiadták, csak nem kérte be a főbérlő a címet a hirdetőből. Megkérdem, nem tud-e vélet­lenül a közelben albérletet. Mondja az asszony, hogy a szomszéd házban a Rózsa néni, az kiadja a szobát. Nagy nehezen megtaláljuk Rózsa nénit. Ez már nem is elképesztő, hanem rettenetes. A konyhaféle helyiségben minden csupa szemét, újság­papírok, mosatlan edények és krumplihéjkupacok mindenütt. És kibírhatatlan büdösség. Ró- —sa néni felkönyököl az ágyon, mondjuk, mi járatban va­gyunk, ő is mondja, mire gon­dol: — Egy nőt akarok fölvenni. Háromszáz lenne, és engemet is gondozna ... Látni akarjuk a szobát. — Milyen szobát? Hát ez az itt! — mondja csodálkozva Ró­zsa néni. Gyorsan még egyszer körül­pillantok. Igen, persze, a ko­szos mosdóállvány az előszobá­ban van, és valószínűleg közö­sen használják a házrész lakói. Sürgősen elbúcsúzunk Rózsa nénitől és odújától. Három­száz forint! És mégis ... Biztosan talál lakót Rózsa néni is meg a Ta- nácsház utcai öregúr is, mert sokan szorulnak albérletre a városban, és más nincs ... Nem lehet ebbe belenyugod­ni, valamit tenni kellene. Nem elég, hogy elfogadhatatlan, ki­bírhatatlan helyen laknak kényszerből emberek, még bu­sás árat is fizetnek érte. Albérlet és ágyrajárás ... Megszüntetni még nem lehet. éppen ezért törődni kellene ve­le. Ellenőrizni és rendet terem teni. S. N. G. Hordozható tv Két férfi beszélget a Má­jus 1. utcában. Az egyik csíkos ingkabátot, a másik sárga pólóinget hord. — Képzelje, hordozható tv-jük van Csutoráséknak! — mondja a pólóinges. — Ne vicceljen! — hök- ken meg a másik férfi. — Hiszen olyat még nem gyár­tanak nálunk ... Talán va­lamelyik külföldön élő ro­kona küldte? — Á, magyar készülék ez, kérem. Hazai ipar hazai terméke. — S hordozható?! — Az bizony, minden héten a GELKA-hoz! —ka­csint meghökkent ismerősé­re a pólóinges. — lg — * * * Két nyugat-berlini leány keserű szívvel állapította meg, hogy egyazon férfit ré­szesítenek kegyeikben. Elha­tározták, hogy párbajt vív­nak. Szándékukról tudomást szerzett a szeretett férfiú is, és lélekszakadva rohant a párbaj színhelyére. Meg is bánta, hogy be­avatkozott a női perpatvar­ba, mindkét szeretője egy- egy lövét adott le rá. * * * Strauss volt nyugatnémet hadügyminiszter: „Hitlernek nem volt szándékában világháborút kirobbantani“ Tanmese Kijön a patkány a csator­nából, és megmarja a lo­vat. A ló belerúg. Megha­rapja a patkány a macskát. Ez összevissza karmolja. Be­lemar a kutyába. Az eb jól megtépi. Több sebből vérezve ván­szorog haza a csatornába, és így szól a többi patkány­hoz: — Nem értem, miért bánt engem mindenki, amikor én csak egyszerű patkány va­gyok, és patkánymódra sze­retnék élni. * * * Janusz Oseka: Rövid történetek Megvesztegetés A korrupció X. városká­ban annyira elharapódzott, hogy a lakáshivatal vezető­je, amikor kiutalt saját ma­gának egy új lakást, előbb a zsebébe dugta a sápot. Katomatörténet / Egy káplár saját magá­nak vezényelt, és teljesítet­te is a kiadott parancso­kat, hogy gyakorolja az alá­rendeltséget. Egy alkalom­mal amikor folyón úszott át, azt kiáltotta: »Aláme­rülni!« — és belefulladt, mert a fülébe hatoló víztől nem hallotta a saját továb­bi parancsait. Szentimentális történet Szép órákat töltöttek együtt, és azután a férfit minden egyes tárgy, ami a szobából hiányzott, újból a nőre emlékeztette. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága é«e a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség; Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10 15-11. Kiadja a Somogv megvet Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka s u. 2. Telefon 15-16. Feletős kiadói Szabó Gábor. Bekflldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Flő* fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesftőfctnél. ■Előfizetés* őti nőnapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca *

Next

/
Thumbnails
Contents