Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-03 / 128. szám

Szerda, 1984. június 3. SOMOGYI NÉPLAP 3 SZABÁLYSÉRTŐK Nem bűnözők, hanem fegyel­mezetlen emberek, akik azért erűitek a Kaposvári Városi 3 Járási Rendőrkapitányság zabálysértési előadója elé, ,12rt vétettek a közrend, a tár­sadalmi együttélés szabályai ellen. • * * Hazafelé tartott a késő éj­szakai órákban Dienes János Kaposvár, Damjanich u. 5. szám alatti lakos. Jó kedve volt. — előtte ivott valahol —, s da- lolgatott az utcán. — Csöndesebben! Elmúlt tíz óra, nem szabad az utcán han­goskodni — figyelmeztette a rendőrjárőr. Nem használt a szó, tovább lármázott. — Jó kedvem volt __ Nem t udtam, hogy éjszaka tilos az utcán énekelni — védekezett, amikor csendháborítás miatt felelősségre vonták. 300 forin­tot »dalolt el«: ennyi bírságot kellett fizetnie. * * * Minden szórakozóhelyen, ahol szeszes italt mérnek, ott a tiltó tábla: »Tizennyolc éven aluliakat szeszes itallal kiszol­gálni tilos!« A felszolgálók nem mindig tartják meg ezt a rendelkezést. Szekeres Lászlót, a kaposvári Háromhuszár Ven­déglő felszolgálóját felelősség­re vonták, mert két 14 éves fiúnak szeszes italt szolgált ki. — Nem vettem észre, hogy fiatalok, sok volt a vendég az ivóban — magyarázkodott. A 240 forint bírság hatására a jö­vőben bizonyára körültekin­tőbb lesz. • * • Máté Domonkosáé kaposvári lakost már többször figyelmez­tették, hogy hagyjon fel a csa­vargással, s vállaljon állandó munkát. — Épp munkát kerestem — közölte az igazoltató rendőrök­kel. De ha vállalt is munkát, rendszerint csak két-három napig dolgozott, utána folytat­ta tovább a csavargást. Közve­szélyes munkakerülés miatt harmincnapi elzárással büntet­ték. * « * A legtöbb bírságot közleke­dési szabálysértés miatt kell kiszabni. Igen sok gépjármű- vezető tesz úgy, mintha soha nem is hallott volna a közle­kedési szabályokról. Horváth Ferenc, a megyei tanács gépkocsivezetője indu­lás előtt egy üveg sört ivott. Ezt az üveg sört 1200 forintja bán­ta: ennyire bírságolták meg. Csonka Ferenc kaposvári gép­kocsivezetőt azért vonták fele­lősségre, mert a város belterü­letén túllépte a megengedett sebességet. 1000 forint bírságot fizetett, ráadásul bevonták 1-es számú ellenőrző lapját. Mészá­ros Sándor gálosfai lakos, a 13. sz. AKÖV gépkocsivezetője olyan teherautóval közleke­dett, amelynek sem a fékje, sem a kormányberendezése nem volt jó. 450 forint bírsá­got kellett fizetnie emiatt. Horváth János sántosi lakos egy földúton motorozott. Noha látta az országúton haladó, ve­le szemben elsőbbséget élvező tehergépkocsit, mégis eléje ka­nyarodott, s kis híján baleset történt. A szabálysértés 480 fo­rintjába került. Petz Lajos so~ mogyjádi lakos azért fizetett 300 forint bírságot, mert jogo­sítvány nélkül motorozott ro­bogójával. Szolnoki Ferenc ka­posvári autószerelőt megbízták egy balesetes gépkocsi megja­vításával. Tudta, hogy az autó­val aznap karamboloztak, s hogy húszezer forint kár esett benne. Szolnokinak nincs jo­gosítványa, mégis kivitte a ko­csit a közúti forgalomba. A megengedettnél gyorsabban hajtott, árokba fordult vele, s újabb húszezer forint kárt oko­zott. A szabálysértési előadó 1800 forintra bírságolta. Szalai, László Nehéz aratásra számítanak Homokssentgyörgyön Szervezik a kaszapárokat A homokszentgyörgyi Zöld­mező Tsz határában szépen fejlődnek az őszi kalászosok. A sűrű növényállomány erős szá­ra sok szalmát- ad, a telt kalá­szok gazdag szemtermést ígér­nek. Mindent egybevetve: nagy tömeget kell betakarítani. S ha az eső és a vihar össze is kuszái ja, megdönti a gabonát, akkor még hosszadalmasabb és fárasztóbb lesz az aratás, még nagyobb erőfeszítés kell hozzá. Ügy tartják a szövetkezet ve­zetői, hogy az idei ígérkezik az utóbbi évek legnehezebb ara­tásának. Csak növeli a gondot az a tény, hogy az ősziek 1176, ezen belül a kenyérgabona 926 holdjából 666 hold a rozs. S ez csaknem teljes egészében a ké­zikaszákra vár. A rengeteg rozs betakarítá­sa a leggondosabb szervezett­séget, a legnagyobb erőfeszí­tést követeli meg. E nehéz fel­adat előtt a pártszervezet és a tsz-vezetőség a kommunisták­hoz, a tsz-tagsághoz, a falu né­péhez fordul. Takarítsuk be mindazt, ami megtermett — ez a felkészülés alapgondolata. Bárhogyan számolják is, 45— 50 kaszaerőnél többet nem ál­líthatnak össze a szövetkezet­ben. Szükség van külső segít­ségre is — azoknak a vasuta­soknak, erdészeti és vállalati dolgozóknak a munkájára, akiknek hozzátartozói tagjai a tsz-nek. Őket is hívják és vár­ják, megbeszélik velük, hogy az aratás idejére vegyék ki évi szabadságukat. Mind a tsz- tagok, mind a besegítők köz­vetlenül a cséplőgéptől meg­kapják kenyérnek valójukat, az aratás többi bérét pedig készpénzben kifizeti a szövet­kezet. A díjtételeket közgyűlé­sen úgy állapítják meg, hogy a javadalmazás, illetve a kere­set arányban álljon a gazdag gabonatermés betakarításának áldozatos, fárasztó munkájá­val. ERES iß AZ ALÁBBI ESETET egy tanár ismerősöm mondta el: — Néhány tizennyolc-tizen- kilenc év körüli fiúval — az általános iskolában tanítvá­nyaim voltak — a Park Ven­déglő kerthelyiségében talál­koztam a napokban. Asztaluk tele söröspoharakkal, ittak, vi- háncoltak. Amikor megkérdez­tem, gyakran járnak-e ide, azt mondta az egyik: — Minden este. Miért, tud jobbat? Néhány kaposvári vendég­lőben és eszpresszóban csak­nem minden este megta­lálni ugyanazokat az ar­cokat. Kisebb-nagyobb tár­saságokba tömörült fiata­lok, akik céltalanul, értel­metlenül töltik el szabad idejük jelentős részét a füstös presszókban vagy a vendég­lők borfoltos asztalai mellett. Persze nem általánosítható ez a jelenség, hiszen csak egy kis rétegről van szó. De mi­lyen képet kapunk akkor, ha általánosságban vizsgáljuk: hogyan használják fel a fiata­lok szabad idejüket megyénk­ben? Rózsaszín lesz-e a kép, vagy szürke? A megyei KISZ-bizottság statisztikája szerint 65 702 KISZ-korosztályú fiatal van Somogybán. Ezek a fiatalok iskolások vagy csak néhány éve dolgozók, még kevés az élettapasztalatuk, legtöbbjük — a munkában és a szabad idő felhasználásában is — irányításra szorul. a' szórakozva tanu­lás legnépszerűbb és sok te­kintetben legcélszerűbb for­mája a klub. A KISZ célja elérni, hogy minden alapszer­vezetnek legyen megfelelő klubhetyisége, ahol a fiatalok közösen és hasznosan tölthetik el szabad idejüket. Sajnos az 586 alapszervezet közül csu­pán nyolcvankettőben van ifjúsági klub, ezeknek is csak fele működik kielégítően. Balatonbogláron az állami gazdaság KISZ-szervezete tö­kéletesen fölszerelt klubot ka­pott, a gazdaság vezetői a fia­talok »ki nem mondott kéré­A znap este a kocsma va­si lahogyan megváltozott. Pedig tíz perccel ezelőtt még a tárgyak, a koszos falak, az olajos hajópadló, de még az emberek is ugyanazok voltak, mint évek óta mindig. Ilyen­kor már csak törzsvendégek vannak, esie tízkor ritkán top­pan be idegen, s akkor sem kelt feltűnést. Az emberek susmorogva be­szélgetnek; nincs közérdekű téma, ki-ki kettesével, hárma­sával tárgyal valamit. A kövér, öregedő bolgárker­tész azt fejtegeti egy bricsesz- nadrágos, álmosakat pillantó nagy legénynek, hogy mire kell vigyázni, ha az ember lo­vat vesz. Valahol a sarokban a foci a téma. Ez jobban érde­kelné a bricsesznadrágost is, mert arrafelé fülel. Ez mit sem zavarja a bolgárkertészt, mondja tovább a fogakat meg a ló farát. A pultnak most csak egy búsmagyar támaszkodik, kabátujja egykedvűen szívja fel a tócsát a bádogról. Kemény állú, lemberdzsekes férfi lép be, egyenest odako­pog a pulthoz. — Kisfröccs, nagyfröccs és egy sör. A rendelésre egypáran fölfi­gyelnek. A kocsmáros a szoká­sosnál gyorsabban szolgál ki, mert ismerősnek találja a ke- mány állút, de nem tudja ho­va tenni, ezért lemond a be­szélgetésről. Nem is töpreng túlzottan, hogy ki lehet; biz­tosan járt már itt, azért isme­rős. Hogy kicsoda, az vagy ki­derül, vagy sem. — Még egyszer ugyanezt — mondja a kemény állú, mikor gyors egymásutánban kiitta a három poharat. Míg a kocsmá­ros újra tölt, odafordul a bús­magyarhoz: — Mi van, Tóni? Már me­gint az asszony? Sára? A búsmagyar egy kicsit meglepődik, aztán ennyit mond: — Ez már nem a Sára. Ez már Maris. De ugyanolyan. A kocsmáros érdeklődd pil­lantást küld a kemény állú fe­lé, s most már azokat az éve­ket futja át gyorsan, amikor Tóninak még Sára volt a fele­sége. Így sem sok az ered­mény, hisz régen volt az. Most már a kocsma közönsége is érdeklődve figyeli, mi lesz. Belgiumban voltam, Brüsszel­ben ... Csodálatos ország ... A lágerekről most nem beszélek, meg arról sem, hogy hogyan kerültem Brüsszelbe ... Hát fura egy nép. De a város, az gyönyörű ... Csempével van­nak kirakva az utcák, és a la­kók minden hajnalban szappa­nos vízzel lemossák... Igen, az úttestet is ... azt úgy elfelezik: az egyik fele a jobb oldali ut­cáé, a másik a bal oldalié ... Csak úgy ragyog ott minden. Persze, ti ezt nem hiszitek. Akkor mondok én mást is, tudok belgául beszélni... Két hét alatt megtanultam ... A bricsessznadrágos legény megvonja a vállát, ez a moz­dulat amolyan beleegyezésfélé­nek is látszik. A kemény állú elégedetten nyugtázza a fiú mozdulatát, de arcán egy mély ránc keserű vonássá változott. Még csak annyit mondott: — Csodálatos ország... — aztán legyintett. A többiek várták a további meséket a csodálatos országról, de a ke­mény állú nem szólt. A keserű vonás nem enged­Egyszer csak hátrafordul a fo­cis társaság egyik tagja: — Hű, az anyád! Hát ez a disszidens! Azért volt olyan is­merős a hangja... Szevasz, Karcsi! Mi van, öregem? — ez­zel föl is áll, s pillanatok alatt a kemény állú mellett terem, s veregeti a hátát. A nagy üd­vözlések után a szokásos kér­déshalmaz zuhan a kemény ál- lúra: — Melyik országban voltál? — Mi volt a melód? — És a család? — Tudsz-e angolul? — Milyenek ott a nők? — Hogyhogy visszajöttél? A kemény állú nem válaszol a kérdésekre, hanem össze­markolja a poharait, és lete­lepszik egy asztalhoz. Arcán fontoskodó kifejezés ül, egyik szemöldökét magasra húzza. Mindjárt körülállják. Minden­ki tudja, hogy mesélni fog Karcsi, a disszidens, aki most hazajött. — Hát... hümm ...A bel­gák furcsa egy népség ... Mert amit végleg nem tudtok elhin­ni, pedig igaz. Volt ott egy üz­let — én fél év múlva láttam meg —, és ott valami nagyon drága cipők voltak. Bementem megkérdezni, miért olyan drá­gák azok a cipők. Azt mond­ták, mert tánccipők. Fel is pró­báltak egyet a lábamra, be­kapcsoltak egy zeneszámot, és a cipő elkezdte rángatni a lá­bamat, húzta-vonta a zene ütemére... — No, én már ezt el nem hiszem — szólt közbe a bri- csesznadrágos a bolgárkertész legnagyobb csodálkozására, aki eddig nagy áhítattal hallgatta a kemény állút. — Mért nem hiszed, te tej­fölös szájú? Tudod is te egyál­talán, milyen nyelven beszél­nek Belgiumban...? — kérdi a kemény állú egy kissé mér­gesen. — Hát... Ügy gondolom, hogy franciául... — Egy frászt, te taknyos! Ott belgául beszélnek! Én is te beszélni — megjelent, s az álmokat eltörölte. Hiába csap­ja be itt az embereket ezekkel a tündérmesékkel, saját magát nem tudja becsapni. Arról a hét esztendőről nem lehet tün­dérmeséket mondani. Az a hét év keserves volt. Mikor haza­jött, az asszonynak meg a két nagy fiának hozott egy-egy lemberdzseket. Szépek voltak, teddiber béléssel. De hét év alatt három lemberdzsek... Ezért volt a keserű ránc most már végleges a kemény állú, disszidens Karcsi arcán. A kocsmában mindenki hall­gatott. Nagy sokára a bricsesz- nadrágos szólalt meg: — Én nem rajongok az ilyen csodálatos országokért... A kemény állú felhajtotta a maradék sört, feltápászkodott az asztal mellől, elégedetten nyújtózott egyet. Hazajött, s a régi. kocsmában végigkóstolta újra a kisfröccsöt, a nagy- fröccsöt meg a krigli sört. Az ajtóban még visszafordult: — Én sem... S. Nagy Gabriella sét is teljesítik«. Mégsem mű­ködik jól a klub, mert a fiata­lok nem használják ki a lehe­tőségeket. Ahol az alapszervezet veze­tősége és a tagság közösen, ér­dekes programot dolgoz ki, ott jó a klubélet, jól érzik ma­gukat a fiatalok. Mozgalmas a klubélet Kadarkúton, Mer- nyén, Lakócsán, Babócsán, Bárdibükkön, Somogyszentpá- lon, Csökölyben. Néhány községben, ahol gyenge a termelőszövetkezet, vagy a szociális-kulturális ala­pot nem megfelelően vagy egyáltalán nem használják fel, kampányszerű a fiatalok mű­velődésének, szórakozásának biztosítása. Gadányban, Kele- vízen, Somogyzsitfán csak a kulturális szemle vagy a spar- takiádok lebonyolításakor mozgolódtak — úgy-ahogy a fiatalok. Kaposváron sem sokkal ró- zsásabb a helyzet, mint vidé­ken. Sok vállalatnál, ahol van klub céljára épített vagy biz­tosított helyiség, azt később raktárnak vagy irodának hasz­nálják. A TRANSZVILL I. telepén is raktárnak használ­ták a könyvtárszobát, meg­vonva ezzel azt a lehetőséget is a fiataloktól, hogy a kultu­rális szemlére zavartalanul fel­készüljenek. Nagy várakozás előzte meg a városi ifjúsági klub megala­kítását Az eredmény? Néhány alkalommal összejöttek a fia­talok az Ifjúsági Házban, be­szélgettek, tv-t néztek, elő­adásokat hallgattak, aztán sorra elmaradoztak. Miért szűnt meg a városi ifjúsági klub? A részvétlenség miatt. Hiá­ba állított össze jó programot a vezetőség, hiába volt jól föl­szerelve a klub, egyre keve­sebben látogatták. Az igaz­sághoz tartozik az is, hogy más és más volt a klub tag­jainak iskolai végzettsége, fog­lalkozása; érdeklődési körük is sokban különbözött. A tech­nika iránt érdeklődőket nem vonzották az irodalmi előadá­sok, az irodalmárokat a föld­rajzi témák, és így tovább. A jövő a szakosított kluboké, ahol ha kisebb létszámban is, de hasonló témák iránt ér­deklődő fiatalok találkoznak, vitatkoznak, beszélgetnek. A SZABAD IDŐ hasznos eltöltését szolgálják a KISZ kulturális és sportmozgalmai: a kulturális szemle, a Kilián György Testnevelési Mozga­lom és az Ifjúság a szocializ- musért-mozgalom. A kulturá­lis szemlén a múlt évben 39 140 fiatal vett részt. Ha túlságosan nagynak tetszik ez a szám, ezt az a téves nézet szüli, hogy a kulturális szem­léhez csak a műkedvelő mű­vészeti mozgalom tartozik. A fiatalok többségének nincs te­hetsége a különféle művészeti ágakhoz, ők szakköri munkák­ba kapcsolódnak be, ismeret- terjesztő előadásokra járnak, részt vesznek a József Attila olvasómozgalomban. Érdemes megállni egy pilla­natra a József Attila olvasó­mozgalomnál. Nagy tömegeket mozgósít az olvasásra, ez vi­tathatatlan. De nagyon kevés fiatal olvas magyar és külföl­di kortársirodalmat. A fonyó- di Ki miben tudós? vetélke­dőn például a gimnázium ta­nárai nem mertek a mai ma­gyar irodalomról kérdezni, mert azt még a gimnazisták (!) sem ismerik. Az egyik ka­posvári gimnázium lányosztá- ljában ötven közül huszonötén nem tudtak három ma élő ma. gyár írót vagy költőt említe­ni. Helytelenül népszerűsítet­ték az olvasómozgalmat az 503-as Iparitanuló Iskolában, ahol kötelezővé tették, és az irodalom jegybe beszámítot­ták. Nincsenek jól szervezett, érdekes irodalmi viták, könyv- ankétok. Jó lenne, ha a vá­ros művelődési életének veze­tői a tavaly decemberi Üj Írás-esethez hasonlóan több színvonalas irodalmi estet rendeznének. EZERNYI LEHETŐSÉG kí­nálkozik a fiatalok életének színesebbé, változatosabbá té­telére. A KISZ-bizottságok ve­zetői foglalkoznak a fiatalok szabad idejének célszerű, hasznos eltöltésének kérdései­vel, s ahol erre mód van, se­gítik berendezni az ifjúsági klubokat, tanácsokat adnak, egy-egy rendezvényre előadó­ról vagy filmről gondoskod­nak. Elsősorban a fiatalokon fordul meg, hasznosan töl tik-e el szabad idejüket. Az órák, a napok, az évek gyorsan el­szaladnak, és idősebb korban a legtöbb ember megbánja, hogy elpocsékolta fiatalságát. Vincze Jenő Hegyek — zsákból Kétszáz vagon keverőüzemi alapanyagot — ... p remixet —, hús- 1 lisztet, tápszert tárolnak a So- |É mogy megyei Ga- gg bona felvásárló és Feldolgozó Válla­lat böhönyei tár­házában. Képün­kön: Zsákokba csomagolt hús­lisztet rak ki a vagonból a Ko­vács-brigád. Gyerekek! Ne felejtsétek el a tanítás befejezése előtt az iskolában befizetni a tannlá-balesetbiztositás 5 forintos díját. — A biztosítás a szünidőben is érvényes! (3217)

Next

/
Thumbnails
Contents