Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
Vasárnap, 1964. június 14. 5 SOMOGYI NÉPLAP A VALÓSÁQ rr mm r eey káros éLeiueszéLueen BL/VOLETEBEN Értem, tehát fokozás. Ebből a bíró megértheti, hogy ezúttal nagyobb hibát követett el, mint az előbb. Vannak még finomabb kifejezések is, amelyeket olyan érzékeny lelkű bíróknak kell bekiabálni, akiket édesanyjuk emlegetése különösen felbőszít. Csajágröcsögén nem is szidalmazzák egyetlen bíró édesanyját sem, csak ennyit mondanak neki: »Te galamb hívjunk vagy küldjünk az édesanyádhoz...« Hát ezért mondom én, hogy nem lesz nálunk pályabotrány többé. A galamb, a fácán kifejezés nem hozhat ki senkit sem a sodrából, nem alkalmas arra, hogy a pályára való befutásra ösztönözze a nézőt. A bíró azért megérti, hogyan vélekedik bíráskodásáról a közönség. A pályakultúra e hallatlanul gyors fejlődését követnie kellene a könyv-, illetve szótárkiadásnak is. Jó lenne szerkeszteni sürgősen egy szurkolószótárt,. amelyben pontosan megírnák, melyik kifejezésen mit kell értenie a bírónak. Nehogy egy újdonsült, tapasztalatlan szurkoló galambot kiabáljon, amikor fácánt kell. (Szegedi) kény volt, dús füvet találtak rajta a nyájak. Mostanra a hamu már 34 000 hektárt annyira elborított, hogy füvet, virágot és minden növényt eltüntetett róla. Kétezer állat pusztult ei élelem híján, másik ötezret távoli legelőkre kellett hajtani. így is csupán a tejveszteség egymilló dollára rúg. Az ország első számú kincse a kávé volt, most a cserje egynegyede kipusztult, ez maga négymillió dollárt jelent. A város hétköznapi lüktetése olyan, mint a haldokló szívdobogása: semmi sem épül, semmivel sem törődnek. »A hamu megesz bennünket« — mondják az emberek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete pénzt és szakembereket küldött a probléma megoldására. Azt tervezik, hogy egy hatalmas hálót feszítenek h kráter fölé a por lefogására Akár ezt, akár más ötletet va lósítanak is meg az élve eltemetésre ítélt város megmentéséért, egy biztos: gyorsan kell dolgozniuk, mert ha beáll az esős évszak, újabb csapás érheti San Jósét: a sok víz a lejtőkön lerakodott porból hamulavinát zúdíthat alá. S ez a sorsát is megpecsételheti a halálra ítélt városnak K. E. »Ha egy rettenetes katasztrófa történne a városban — mondjuk akár földrengés is —, az nem lenne annyira tragikus, mint mostani helyzetünk. Igaz, az épületek összedőlnének, a nép sokat szenvedne, de tudnánk, hogy túl vagyunk a veszélyen. Most ugyanis drámánk, végveszélyünk állandó, ki tudja, mikor szűnik meg...« Ezeket a szavakat nemrég mondotta egy közép-amerikai kormányzó, és szavainak helytállóságát sajnos a jelen -igazolja. 1963. március 13-a óta az Irazu vulkánból a lassú halál ömlik San Jóséra, Costa Rica fővárosára. Attól a naptól fogva, amikor szörnyű morajlással kitört a vulkán, amely nek hamufelhője 9000 méter magasságig csap. A szél pedig a város fölé sodorja a felhőt, s abból egyre csak hullik a por... Az Irazu száraz vulkán, vagyis nyílásán nem a forró láva ömlik kifelé, hanem kizárólag szikladarabokat lövell, ezek azután visszazuhannak a kráterbe. A forró láva ugyanis nem tud feltörni, az állandóan hulló eső lehűti. Az eső pedig velejárója a felhőképződésnek. Eddig már 300 000 tonna hamu hullott a városra. A lakosság — 1 200 000 ember — szinte fuldoklik a hamutengerben, és teljesen elkeseredtek a bizonytalan jövő miatt. A gondolat így vetődik fel: »Vajon egyáltalán túlélhetjük-e ezt a katasztrófát?« A seprűk városa A túlélés érdekében szervezkedni kezdett a város. A szolgálatos rendőrök hatalmas, álarcnak is beillő szemüveget viselnek. Az asszonyoknak le kellett mondani a divatról: hajukat az alá a kendő alá szorítják, amely arcukat védi a portól. Ha pedig az »eső« igen erős, közönséges papírzsákot borítanak a fejükre. A gépkocsivezetőknek minden héten olajcserét kell végezniük a motorban. Mezítláb a földre lépni nem ajánlatos, mert forró. A hamu mindent belep. S az már a sors iróniája, hogy San Jósét korábban úgy tartották számon, mint a világ egyik legtisztább városát, most pedig úgy hívják: »Ciudad de las escobas«, azaz a seprűk városa. Megmenekülés vagy hamulavina De nemcsak az emberek, hanem a természet is nagyon megsínyli ezt a csapást. A vulkán völgye azelőtt igen »terméLátn, gondoltam, micsoda ötletes megoldás! Nem kell emlegetni azt a csúnya hülye meg barom szót. S nincs is az a vandál hangulat a pályán, mint azelőtt. Ez nemcsak a bíróra, hanem a szurkolóra nézve is jobb. Korábban ugye, egy jól öltözött FINOMODUNK szurkoló azt kiabálta a bírónak, hogy hülye meg barom, akkor a jobb érzésű emberek megbotránkoztak, megbökték szomszédjukat, és azt mondták: »Te nem is gondoltam, hogy ez a Barbanek ilyen műveletlen.„ Hát ki meri azt mondani Barbanekre, hogy műveletlen meg durva, ha ő csak annyit mond a bírónak, hogy te galamb? Senki. Még forróbb lett a hangulat. És ekkor a közönség egy másik madarat kezdett emlegetni. Azt kiabálta be a bírónak, hogy fácán. Miért ne vezik fácánnak a bírót? — kérdeztem az előbbi szurkolótól. Azt felelte, hogy a galamb, az egyszerűen csak állat. a fácán pedig vadállat. Sophia Loren férjével és producerével, Egy francia filmtörténész nemrég tartott előadásában azt mondta, hogy európai viszonylatban ismét az olasz film áll az első helyen. A francia előadó érvelését az olasz film múlt évi világsikere igazolja. A kipróbált mesterek: Visconti, Fellini, Lattuada művei arattak győzelmet a különböző fesztiválokon; új tehetségek jelentkeztek, közöttük is az egészen kiváló Francesco Rosi, a Kezek a város felett című film rendezője, aki alkotásával Velencében a győztes is lett. Az idei hírek ismét sok új, jelentős alkotásról számolnak be. Viscontiról, A párduc rendezőjéről azt mondják, hogy megelégelte a cenzúra ollóját, és saját pénzén készíti újabb filmjét. Fellini groteszk komédiát rendez Giulietta és a szellemek címmel. Neves színészek kaptak szerepet művében: Giulietta Massina, Toto és Aldo Fabrizi. De Sica szívesen dolgozott együtt Sophia Lorennel, új filmjüket Sophia Loren férje, Carlo Ponti pénzeli. Ugyancsak az ő költségén^ készül a Boccaccio 2000 című film is Catherina Spaakkal a főszerepben. Nagy érdeklődés előzi meg a magát marxistának valló Pier Paolo Pasolini biblikus tárgyú filmjét, mely Máté evangéliumából meríti témáját. Nagyszabású, társadalmi igényű film készül Moravia közreműködésével a kispolgári szerelmi normákról. A szerzőnek ezenkívül még két művét filmesítik meg az idén. Az egyikben Claudia Cardinale, a másikban — Unalom a címe — Bette Davis, Horst Bucholz, Catherina Spaak játszik többek között. Valószínűleg sikerrel vetítik majd A vigeva- nói tanító története című filmet is Alberto Sordival a főszerepben. És Antonini? Mi van azzal a filmrendezővel, akiről ebben a művészeti ágban az utóbbi időben talán a legtöbbet beszéltek? Jelenleg első színes filmjét forgatja, a Vörös sivatagot. Eredetileg Jugoszláviában keresett tájat a külső fölvételekhez, de aztán mégis egy olasz kisvárosnál maradt: Ravennát választotta. Űj műve — a hírek szerint — ugyancsak a magány, összeütközésének drámájaként fogható fel az alkotás. Lelkesen beszél új filmjéről: »Amikor először láttam meg ezt a várost, figyelni kezdtem, tudni akartam, hogyan élnek lakói, azok, akik újonnan költöztek ide, s akik tulajdonképpen úttörők is a maguk módján. Mindennapi életük során rengeteg akadályba ütköztek, állandóan új és másfajta konfliktusaik támadtak. Mindez, az egész életmódjuk szükségképpen megváltoztatta gondolkodásukat, érzelmeiket, egész pszichológiájukat. Az itt élő emberek bizonyos szempontból az emberiség előőrsei... Érzem, hogy az erkölcsi értékek megváltoztak, hogy valami erkölcsi veszedelem fenyegeti a társadalmat. Mégis, szeretem az újat, szeretem a rakétákat, a gyárkémények füstjét, az ipar terjedése által megváltozott tájakat. Mindezt szeretem, konstatálom, és igyekszem ábrázolni filmjeimbem. De nem maCarlo Pontival. dossággal készítem őket, ám a fölvetett problémákra nem tudok kiutat mutatni, megoldást találni. Egyébként napról napra meggyőződhettem róla, hogy mindazt, amit a Vörös sivatagról, filmem témájáról előzetesen elképzeltem, maga a valóság igazolja.« — ály — ,--------------------------------------------------------Azt mondta valaki a minap, hogy nálunk is vannak vandál szurkolók, akik képesek arra, hogy botrányt rendezzenek a pályán, hogy megverjék a bírót. Azt feleltem erre, hogy nálunk nem lesz többé pályabotrány, bíróverés. Ezt a Csajágaröcsögén eltöltött kellemes kirándu- lásomom után határozottan merem állítani. Ebben a kis faluban ugyanis a vasárnap délutáni meccsen azt tapasztaltam, hogy a szurkolók igen sokat finomodtak. Távol áll tőlünk mindennemű durvaság. A mérkőzés egyik forró pillanatában, például a bíró igazságtalanul 11-est ítélt az egy gólizl vezető hazai csapat ellen. Mindenki jól látta, milyen nagyot tévedett a bíró. Vártam, hogy a közönség beszalad a pályára. Az olasz film új, fényes csillaga: C. C. — azaz Claudia Cardinale. gyarázok, nem tudom megmagyarázni mindezt, nem találok megoldást, úgyhogy végeredményben filmjeim gondozottak ugyan, szinte kézművesi gonD« Sicával a Tegnap című filmben, amikor Í9. születésnapját ünnepelte Sophia Loren. De nem. Senki sem ordította, hogy hülye bíró, senki sem szaladt be a pályára. Némelyek csak annyit kiáltottak a bírónak, hogy galamb. .. Nem, tudtam, miért nevezik galambnak a bírót a történtek után. Meg is kérdeztem az egyik szurkolótól. Azt. válaszolta, hogy a galamb köztudomásúan állat. Tehát a galambból a bíró azt kellett értse, hogy ő Hint. ■ Európa első helyén m Boccaccio 2000 u Antonioni és a Vörös sivatag az unalom anatómiája lesz. Vígjátéknak tervezte, de a téma szerint a legkevésbé mond. ható annak. Inkább a csiga hátán vánszorgó élet és a civili- zálódás, a technikai előretörés
