Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-12 / 136. szám

Péntek, 1964. június 12. 3 SOMOGYI ÍTÉItAP Ami sincs a Méltóan... Tegyük a szívünkre kezün­ket. Sokszor természetesnek, magától értetődőnek tartunk olyan dolgokat is, amelyek nem egészen azok. Ha fölkat- tintjuk a villanyt, vagy elfor­dítjuk a vízcsapot, és kigyúl a fény, vagy zuhog a víz — az természetes. így kell lennie. Ha jól' dolgozunk, jutalmat érdemelünk és várunk is, ez ugyancsak magától . értetődik. És megkapjuk a vállalati hoz­zájárulást az ebédhez; szak- szervezeti beutalóval — mini­mális térítés ellenében — két hétig üdülhetünk; fizetett ta­nulmányi szabadságra mehe­tünk — ez ma már mind, mind természetes, magától ér­tetődik. Nem jut az ember eszébe, hogy ezeket a több­letkiadásokat valahonnan fi­zetik, pedig ha ez az összeg nincs is benne a borítékban, mégis megkapjuk. + 2572 forint Ha nem látnám saját sze­memmel, talán el sem hin­ném: a Kaposvári Ruhaüzem egy-egy dolgozójára tavaly 2572 forint plusz jutott, olyan összeg, amely nem szerepel ugyan a fizetési jegyzéken, de közvetve mégis megkapta mindenki. Kezdjük talán a legegysze­rűbbel: az üzem dolgozóinak évente jár egy textilutalvány 750 forint értékben. Az üzem étkezési hozzájárulásként 250 forintot fizet mindenkinek. Ez máris ezer forint. Boríté­kon kívüL Az üzemi bölcsőde fenn­tartása sem kis összegbe ke­rül. Fejlesztésére a szülők prog­resszív hozzájárulásán kívül a vállalat 390 000 forintot adott. Jutalmazásra, a nőnapi és a gyermeknapi ünnepsé­gekre, a fonyódi üdülő kar­bantartására 156 000 forintot fordítottak. Ugye, szép szám? S ha már szó esett a fonyó­di üdülőről, akkor ide kíván­kozik, hogy noha egy-egy üze­mi dolgozó csak 17 forint na­pi térítést fizet az ötszöri ét­kezésre, a szállásra, csupán az étkezés 22 forintba kerül. A többletet a vállalat fizeti, és a karbantartást, a személyze­tet, a mosást is. Tanulni jó Különösen akkor, ha min­den föltétel biztosítva van. És az emberek — nemcsak a ru­haüzemben, hanem másutt is — élnek a lehetőségekkel. A kiművelt emberfők sokaságá­ra egyre nagyobb szükség lesz. A ruhaüzemben tavaly a dol­gozók 1152 nap tanulmányi szabadságon voltak. Könnyű kiszámítani, mit jelent ez fo­rintban. Szinte napirenden vannak az esküvők; nem lehet cso­dálkozni rajta, hiszen annyi csinos lány dolgozik az üzem­ben. Aztán jönnek a »trón­örökösök«, és máris 5217 munkanap ment el szülési . szabadságra. A család nem károsodhat. Ez nálunk elv. Csak megjegyezzük: 384 367 forintot kaotak a kismamák a szülési szabadság idejére. Mindenkit érhet baleset az üzemben is, otthon is. Ottho­ni balesetek miatt a múlt év­ben 700 munkanap esett ki a termelésből, és 800 000 forint táppénzbe került mindez. Meg 13 000 forint utazási költségbe. Mert a dolgozó egészsége a legfontosabb, és ha szükség van rá, utazzon kórházba, klinikára, a’ vonatjegy árát megtérítik. Irány: a nagyvilág Fejlődik o cs sztapusztai gyógyfürdő (Tudósítónktól.) Májusban nyitottá meg kapuit a csisztapusztai gyógyfürdő. Héí**z- nap 2—300 vendége van, vasárna­ponként tízszer ennyien is fölke­resik. A Buzsáki Községi Tanács eb­ben az évben tovább fejlesztette a fürdőt. A pusztára óevezették a villanyt, parkosítottak, és több száz rózsatövet ültettek el. A ko­rábban telepített fák már nagyra nőttek, moglombosodtak, s a ven­dégeknek nem kell a tűző napon pihenniük. Mintegy harminc hét­végi nyaralóház épült már a für­dő környékén. A lengyeltóti főldmövesszövet- ke/et az idén fői felkészült a sze­zonra. Italpavilon jakban készéte­lek, italok, sült hal és pecsenye kaphatók, a másik pavilonban pe­dig cukorkát, csokoládét, játéko­kat, könyveket, piperecikkeket, zöldséget, gyümölcsöt és tejtermé­keket árusítanak. Egy kis írást kaptam az üzemben. Valaki pontosan összegyűjtötte az adatokat az igazgatói alap jutalmazási ke­retének felhasználásáról. »Lipcsei útra jutalom 7150 fo­rint; moszkvai úthoz hozzá­járulás 3702 forint; lengyel- országi úthoz hozzá j árulás 2960 forint.« Lipcsében tízen voltak: munkások és műszaki vezetők; Lengyelországban egy technikus, Moszkvában egy brigádvezető. Ez sincs a bérjegyzéken. Meg a különböző segélyek cí­mén kifizetett 88 000 forint sem. Aztán ott van az üzemi or­vosi rendelő — három óra a rendelési idő naponta —, és most-már azon törik a fejüket a gyár vezetői, hogy fogászati szakrendelés is kellene. »Ha tetszik, ha nem, rend­ben tartatnánk az asszonyok fogát« — mondja az üzem egyik vezetője. Egy kicsit ke­ménynek tetszik a hang, az erélyes föllépés, mégis az ag­gódás csendül ki belőle. És ez is természetes. így kerekedik ki évente olyan hárommillió forint, az összes kifizetett munkabér 15 százaléka, ami nincs benne a borítékban, mégis naponta ré­szesülnek belőle a dolgozók. Hogy miért vetettük ezt pa­pírra?. Semmi különösebb cé­lunk nem volt vele. Tartsuk a jövőben is magától értető­dőnek. Mint ahogy egy kicsit az is! De jusson néha eszünk­be: nem mindig volt ez olyan természetes... Polesz György Gyorsítsák meg fsz-einkben a cukorborsó szedését! (Tudósítónktól.) Hatvanöt vagon cukorborsó szál­lítására kötött szerződést a me­gye termelőszövetkezeteivel a Szö­vetkezetek Somogy megyei Érté­kesítő Központja. Megyei és or­szágos ellátásra 15—20 vagon cu­korborsót szánnak Somogyból, kül­földre 25 vagonnal szeretnének szállítani, a többit a konzervipar kapná. A MÉK termeltetési osztályá­nak közlése szerint baj van a cu­korborsó szedésével. Közismert, hogy az áru csak frissen szedve élvezhető, az elöregedett cukor­borsót az ipar sem tudja felhasz­nálni. A MÉK felvilágosította az érdekelt tsz-eket a szedési teen­dőkről, több helyen mégis későn szedik le a cukorborsót. A népgazdaság, a MÉK és a tíz is kárát vallja a hanyagságnak. Meg kell találni a módját, hogy az értékes zöldárut minden tsz- ben idejében leszedjék. Munkaerőgondok siófoki tsz-ben Kora reggeli beszélgetés NEM TÉVEDTEM: a siófo­ki tsz-iroda ajtaja nyitva volt, akiket kerestem, megta­láltam. A borongós, esős, ko­ra reggeli órákban még zárva voltak a hivatalok, intézmé­nyek kapui, legföljebb mun­kába igyekvő emberekkel, be­vásárolni készülő asszonyok­kal lehetett találkozni. De itt már javában folyt a munka. — Ez az idő arra jó, hogy az ember elvégezze az admi­nisztrációt. — Márkus János agronómus Iratok, kimutatá­sok fölé hajolt. Márton Lajos elnök három emberrel tárgyalt. — Szükségünk van minden dolgozni tudó emberre... A tegnap esti vezetőségi ülésen beszéltünk róla, szívesen fo­gadjuk magukat... A végső szót természetesen a közgyű­lés mondja ki, hamarosan ösz- szehjvjuk... A férfiak bólogattak. — Azt is előre megmon­dom, hogy ha maguk kocsisok lesznek is, az nem jelenti azt, hogy egyéb munkát nem kell végezniük. Igen kevés az erőnk. A munka szerint min­dig át kell csoportosítani... Itt van a nagy gondunk, az aratás; becsületes, szorgalmas emberekre van szükségünk... — Dolgozni akarunk éven át, azért jelentkeztünk... Beszélgetnek, tanakodnak. A felvételüket kérők nem ígérgetnek, nem fogadkoznak, egyszerűen csak annyit mon­danak, hogy itt akarjak meg­ZÖLDBORSÓSZEDÉS Június elején kezdték meg a zöldborsó szedé­sét a barcsi Vö­rös Csillag Tsz kertészetében. Egy hold borsó­ból 8000 forint bevételre számí­tanak. A csöndes falusi ház udva­rán kukoricát szór a barom­fiaknak a gazdasszony. Az idős házigazda is szorgoskodik, hogy mire hazahajt a csordás, tiszta legyen az istálló. — Van még egy kis szal­mánk — mondja —, de spórol­ni kell vele, hogy aratásig ki­húzzuk. Kevés termett tavaly, ezért egyik nap szalmával, má­sik nap csutaszárral almolunk. Kérges kezű, hatvan év kö­rüli ember a gazda. De ha dol­gozik, fürgén mozog. Munkáját figyelve az ember szinte el sem hiszi, hogy annyi évet megért már. A tsz-ben is a legjobb munkások között tartják szá­mon. Olyan ember, akire min­dig számíthatnak. Szóba kerül a háztáji állat­tartás. Tehene most ért haza a legelőről. Amint látom, nem nagyon kell a jászolba enniva­lót tenni. — Néha szoktam a kertben kaszálni egy kis füvet. Azt adom neki — mondja Kiss Ist­ván hetesi tsz-gazda. — A közösből nem is jut etetni való? — Zöldet nem kapunk. A száraz pedig télire kell. Kevés ám a takarmány, emiatt adtuk el a másik jószágot. Pedig fia­tal volt. A délutáni beszélgetés jut eszembe Gulyás Károly agro- nómussal. Azt mondta, hogy még most is van bőven szálas takarmánya a tsz-nek. Ha kell, tudnak adni a tagoknak. De a gazda érvel, hogy kell az a kö­zös jószágállománynak is. Ott vannak a hízóbikák. Sokat el­fogyasztanak azok. Meg aztán nem árt, ha marad tartalék­nak, mert az idén kevesebb ta­karmány terem,' mint tavaly. Nem mintha rosszul sikerült Esti fejeskor Hetesen Kiss István íiy tartja háztáji tehenét volna az év, hanem az idei te­lepítésű lucernák még gyengék. Nem sok széna jön le róluk. — Nem mondták ugyan, hogy kevesebb lesz a takar­mány, de ha a határt járja az ember, látja, hogy nem bővel­kedhetünk vele... Azért igyekszünk előteremteni a té~ lirevalót. Vállaltunk harmados kaszálást a tsz-ben — mondja a feleség. — De idős korban már ne­héz a kaszálás — válaszolja a férj. — A feleségem csak fél részt tudott vállalni a munká­ból, mert a ház körül meg a háztájiban is akad tennivaló. Ezért fél részt kap mindenből. Számolni kez­dünk: mennyi takarmány jut a háztájiba? A gazda sorolja: — A lucerna első kaszálásá­ból jut körül­belül hét pet- rence, a vörös­heréből kétszáz négyszögöl, a réten is tudok talán két-há- rom kocsira va­lót kaszálni. Takarmányré­pából négyszáz négyszögöl van. Ha jól si­kerül, azon is lesz szépen ... Ez az összes, ezt kell beosz­tani. Ebből már megél egy te­hén. Pedig ez még nem is minden. Mert a tsz vezetősége úgy határozott, hogy a tarlólu­cernát meg a lóherét odaadják a tagoknak azért, hogy letisztítsák a terü­letet. Ebből is jön össze ta­karmány. Vetettek 200 hold si­lót is. Ezzel is segíteni akar­nak a háztáji gazdaságoknak. Míg beszélgetünk, halk csob- banással telik a fejőke. A gaz­da arról beszél, hogy bár öreg már az állat, de azért megfe­lelően tejel. Naponta most is megadja a kilenc litert. Bánja már, hogy eladta a fiatal üszőt, de akkor félt, hogy nem lesz elég takarmány. Inkább az öreg tehénen kellene túladni. — Azt tervezem, hogy hiz­lalok egy disznót, meg leadom ezt is, és azon veszek egy fia­talabbat. — Abrakot kap a tehén? — Most nem, csak télen. A tejkorpát mindig neki adjuk, de most eltelik a legelőn. Pe­dig nem is a legjobb helyen vannak. A negatív teheneknek jobb a legelőjük. De külön kell őrizni őket, nehogy fertőződ­jenek. így is jön havonta négy­száz forint tejpénz. Igaz, nem viszik az összes tejet a csarnokba. Utcájukban sok olyan család van, ahol nincs tehén. Azok is jönnek te­jért. Hol fél litert, hol másfe­let visz el egyik-másik szom­széd ... Kereza Imre Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vfiflnla* segédmunkásokat, kőműveseket vesz föl Kaposvári, siófoki, marcali és más munkahelyeire a megyében ieientkezés az illetékes járási székhelyeken tanácsoknál vállalat központiában. Kaposvár. Májas l utca 57 szám siófoki fő-építésvezetőségen. Siófok. Fő atca 200 és a? építkezéseken. <82344 BALATCNBQGLÁRON a BOGLÁRKA PRESSZÓBAN kitűnő kávé, sütemény, fagylalt, turmix hűsítő italok nagy választékban. Kellemes szórakozást nyújt Kovács Árpád tánczenekara. Szép kerthelyiség, táncparkettat. Nyitva de. 10-től éjjel 2-ig. (3283) 0 keresni családjuk kenyerét. Az elnök pedig a vezető fele­lősségével mondja el, miért van szükség rájuk, mit kell tenniük, hogy megbecsült tag­jai legyenek ennek a közös­ségnek ... A közgyűlés dönt majd. Minden bizonnyal ma­guk közé fogadják a jelentke­zőket, hiszen ennek a jól fi­zető szövetkezetnek legége­tőbb gondja a munkaerő- hiány. Eddig elég mereven el­zárkóztak az új tagok felvéte­le elől, de a krónikussá váló problémák beláttatták a kö­zösséggel, hogy ez helytelen. AZ EMBEREKKEL BEFE­JEZETT BESZÉLGETÉST mi folytatjuk az elnökkel. — Azt hiszem, mindent megmond az, hogy csak hu­szonöt személyre számítha­tunk a növényápolásnál. Ha a szántóföldi növényeken dol­gozunk, akkor elmarad a ker­tészet, és fordítva is ez áll. Szinte tarthatatlan ez a hely­zet ... Márton Lajosnak furcsa, szokatlan ez, hiszen Kötésén — ahonnan három hónapja került ide elnöknek —, ha kétszáz embert rendeltek va­lahova, akkor kétszázötven ment el... — Hogyan haladnak a nö­vényápolással ilyen körülmé­nyek között? — Magam is szinte csodá­lom, hogy hogyan tudjuk vé­gezni. A pillangósokat beta­karítottuk, a kukoricát kapál­juk. Igaz, a gimnazisták a po- liechnikai órákon segítettek a hungazinos kukorica ritkítá­sában. Minden eszközt meg kell ragadnunk ahhoz, hogy ne legyen fennakadás. A félnaponkénti átcsoporto­sítások a munkaelosztáskor rendszeresen elhangzó »hiá­ba, nincs ember«, nyomja, gyötri nemcsak a vezetőket, hanem a tagokat is. — Változtatni kell ezen a helyzeten, és én hiszem, hogy sikerül. Előnyünk van azokkal a szövetkezetekkel szemben, amelyek hasonló »cipőben járnak«, mert jól fizetünk. Tavaly negyvennyolc forint jutott, az idén ötvenet tervez­tünk ... Kell, hogy ez segít­sen, vonzza az embereket. — Akadt már jelentkező? — Négy tagot vettünk fel... Most itt van ez a három, és jelezték kérelmüket mások is ... Biztató ez, de lelkesed­ni korai volna. Itt az aratás, ami talán minden eddiginél nehezebb lesz. A felkészüléssel késlekedni nem lehet, kivált ilyen he­lyen, ahol a szép termést ígérő gabona veszteség nélküli be­takarítása az átlagosnál sok­szorosan nagyobb gond. — Hatvan . hold rozsunk van. Ezt csak kézikaszával arathatjuk le. Rendkívül erős, két méter magas, ráadásul most jött a szélvihar. Jelen­leg két-három kaSzapámál többet kiállítani nem tudunk. S félő, hogy még az árpa egy részét is kézzel kell vágni. .. De nem tördelik kétségbe­esve a kezüket, nem sopán­kodnak. A járási vezetéssel karöltve szerveznek embere­ket, toboroznak; várhatóan legelőször itt lehet megkezde­ni az aratást, több gépet kap­nak az első időben. Nagy munka lesz, de a gondos elő­készítéssel könnyítenek ma­gukon. AKI CSAK AZ EREDMÉ­NYEKET, AZ OSZTALÉKOT NÉZI, az elsiklik afölött, hogy a Balaton-part közelsége mi­lyen nehéz helyzetet teremtett itt. Az új elnök legfőbb gond­ja, hogy enyhítse, megszüntes­se a gondokat. Ezért tárgyal már reggel hétkor • a vezetők­kel, ezért tanácskozik éjfélig, ezért fáradozik olyan lendü­lettel, mintha már benn tar­tanának az aratásban . ... 'rörös Márta <

Next

/
Thumbnails
Contents