Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

Játék az

RÁKÓCZI VÁRA

A sárospataki Rákóczi-vár —• neve hallatára — elsősorban és mindenekelőtt a halhatatlan Franclscus legendás tetteire emlékeztet minden magyart. II. Rákóczi Ferenc hihetetlenül gazdag életművét a Máj tényt követő önkéntes száműzetés tetőzte be. A Nagy Fejedelemnek felajánlotta Bécs is a fejedelem címet és a hozzáillő mérhetetlen kiterjedésű latifundiumot. Ö azonban Rodostó útját választotta, mert a haza szabadságát és függetlenségét mindennél többre becsülte. Életénél is.

De a letűnt idők urait mindez még bal kézről sem igen _ érdekelte. Nem szerették a Rá- kóczi-legendát, s igen jól tudták, miért nem. A »Pro libertate« jelszava és a zászló alá sereglő kuruc vitézek rossz álmokat sugalltak nekik. Ezért módfelett jónéven vették az időtől, hogy iszappal, avarral, porral betemeti az egykori sasfészek falait. De aztán 1945 után jött az újfajta ember, a másféle raj — és íme, a Rákóczi-várban — a már dicsőséggel megkezdett kutatómunka után — új feltárások folynak.

Most arról van szó, hogy a 700 esztendős Vörös-torony földszintje és a XVI. században épült Olasz-bástya felső falazata — korabeli állapotában — ismét látható lesz. Mintegy 30 000 köbméter földet mozgatnak meg, s helyreállítják a vár több lépcsőházát, védőfolyosóját és a kulcs alakú kilövőréseket. Az egész ország minden tájáról népes látogatócsoportok keresik fel évről évre a Rákóczi- várat. Az idén 70 000 új látogatóra számítanak. Mindenképpen tény azonban, hogy a nép állama átmenti a dicső múltból, ami még áfcnenlhető.

elefánttal

MII SGÁZ Á GORDIUSZI CSOMÓRÓL?

Mondják, hogy az- ősi Eli- ziumban élt a messze földön híres Gordiusz, az Ambrózia Impex vezérigazgatója.

Gordiusz elvtársat nem különleges képességeiről vagy érdemeiről ismerték. Sőt: részt sem vett a trójai háborúban, mert hemophiliae costaricka axudato-accuta miatt korlátozott képességűnek nyilvánították; a trójai háború utáni újjáépítésben sem ért el figyelemreméltó eredményeket, bár hosszú éveken át volt a Marathoni járás főamfórusa.

És Gordiuszi mégis ismerte a büszke Elízium minden lakosa. Űgynevezett csomója miatt.

De mi is volt ez a gordiuszi csomó?

Az Ambrózia Impex az egyetlen volt a maga nemében, s mint ilyen ambróziával, nektárral és egyéb isteni italokkal látta el az Olümposzt és lakosait. A vállalat igazgatópulosza természetesen személyesen Gordiusz volt. Annak idején igen eredeti ötlete támadt: Miért vesződnék én vállalati káderproblémákkal, ha egyszer Afroditének hála, családom népes?

És imigyen határozott:

1. Igazgatópulosz-helyettes- sé Demetriusz elvtárs neveztetik ki, Gordiusz bácsikája;

2. főmetaforus legyen Hií>- ridosz elvtárs, Gordiusz fia;

3. A főkomfortus tisztséget az Ambrózia Impexnél töltse be Füszerosz, Gordius édes bátyja;

4. a föpénztáros legyen Or- furiusz, Gordiusz édesapja.

5. a vállalat titkárnője tegyen .,. Palamidé, természetesen Gordiusz neje.

És így született meg a híres gordiuszi csomó, és az Olümposzra az alábbi tartalmú jelentések kezdtek érkezni:

»Javasolom, hogy a vállalat metaforusát, Hibridosz elvtársat részesítsék 100 000 drachma jutalomban, inert önfeláldozóan és kitartóan

»Véleményem szerint az Ambrózia Impex főkomfor- iusának, Füszerosz elvtársnak hivatalos utat kellene engedélyezni Dákiába és Szkítiá- ba, mert rendkívül ügyes, tehetséges ...«

»■Alapvetően egyetértünk Palamidé elvtársnő követelésével, hogy számára hivatalos négyesfogatot biztosítsanak aranyozott gyeplővel, tekintettel arra, hogy nevezett.. .«

írta: Ilia Popovszki

Az idő telt-múlt, s az istenek úgy érezték, hogy a vállalatnál valami inog. A nektár savanyú volt, az ambrózia erjedt — egyfelől, a bér- és prémiumalap gyorsan emelkedett — másfelől. Aztán még jobban telt-múlt az idő, és az ingásnak nem akart vége szakadni: a nektár sem lett kevésbé savanyú, az ambrózia sem volt kevésbé erjedt, és a dotáció sem csökkent.

Bacchusnak elege lett, előkerített valami Vidropulosz nevű embert, és imigyen szólt hozzá:

— Vidropulosz, Vidropulosz, szállj le a földre, vedd át az Ambrózia Impexet, s oldd meg ezt az átkozott gordiuszi csomót!

— Értettem, Isten élvtárs!

Isten, aki az égben vagy. De ha nem vagy, akkor is. Csütörtök 11 óra van, és nem dobtam be a lottószelvényt. Vegem van. Tíz éve állandó számokkal játszom, érzem, most lettem volna soros az ötös találatra. 1, 7, 13, 40, 90! 1, 7, 13, 40, 90! Ledobom a toliam, nem megy a munka. 1, 7, 13, 40, 90! Sápadtan dőlök az asztalra. 1, 7, 13, 40, 90! Pedig már hogy beosztottam a pénzt! Autó, villa, jacht. A főnök derülten néz maga elé. Neki köny- nyű, már tegnap bedobta a szelvényt. És akkor hirtelen eszembe jut, hogy micsoda pokoli rósz- szullét környékez! Hurrá! Azaz, hogy jaj a gyomrom, fejem, májam. 1, 7, 13, 40, 90! S már vágódom is a főnök elé. Jaj, kérem, itt szúr, ott szúr, elöl, hátul, idegem, lelkem, mindenem odavan. Hogy menjek haza? Kezit- csókolom: 1, 7, 13, 40, 90! És nem Jön a busz, nem Jön. Taxi! Taxi! Gyors életmentésről van szó. Ember, fél órán belül ott kell lennünk. Dupla viteldíjat kap, tripla borravalót, mindent, amit akar. l, 7, 13, 40, 90! Rendőr elvtárs, miért éppen most tart föl? Szégyen, kérem a panaszkönyvet. Sofőr kartárs, igyekezzen, igyekezzen! Értse meg, Ka nem sietünk, meghal, meghal. Bizony meghalok, ha nem dobhatom be. — Na, végre, itt vagyunk. S hallom az édes dallamot.

A lottó, a lottó, itt a nyerő lottó!

Höcí, azonnal ide azzal a nyerő lottóval.

1, 7, 13, 40, 90! Végre túl vagyok az egészen, sietek haza. Mégiscsak meglesz a gépkocsi. Igaz, feleségem öröklakást akar. Mindegy, legyen öröklakás. Otthon kérdi is az asszony: bedobtad? He. A gyerek kérdi: Bedobtad? Be. Be, bebe, be.

Másnap aztán az irodán várjuk a hírmondót. Erre a Pecsenye van rendszeresítve. Másra úgyse lehet használni, erre megfelelő. Izgulunk, erŐBen izgulunk. Az iroda csupa tűz. Ml van, mit húznak ki? Szatymazon, ma ott van a sorsolás a Jcukorlcagóré- ban. S Jön a hírvivő. A gépek

— válaszolta amaz, és elindult, hogy végrehajtsa az utasítást.

Vidropulosz nem sokat törte a fejét: könyörtelenül leváltotta az Ambrózia Impex egész igazgatóságát, és heTyé- re ültette a saját apját, a saját fiát, a saját fivérét és a saját sógornőjét...

Évszázadok múltak el, de Gordiusz emléke fennmaradt. És ha most egy vállalatnál összekuszálódnak az egyéni érdekek, azt mondjuk: valóságos gordiuszi csomó. Ha ivedig felmerülnek olyan egyének, mint Vidropulosz, akik emelkedetten megoldják ezeket az érdekeket, akkor azt mondjuk: »Bizony isten, valóságos vidra, elvágta a gordiuszi csomót1«

Fordította: Péter Zsuzsa

nem forognak, a tollak nem ser- cegnek, a lélegzet elhal.

Az első szám a 3. Nem baj, négyes találat is egészen megfelelő, helikopter mindenesetre nem lesz. 24. Micsoda? Csak hármas találatom lesz? Mindegy, ritka számot játszom, fölmehet az ezerre is. Éppen elég lenne egy kis kiruccanásra. 41. Az ördögbe is. Mellette, pont mellette, pedig már épp le akartam térni a negyvenről, áttérni a negyvenegyre. Na, mindegy, két találat lesz, hat lottószelvény ára. 57. Műhiba. Tiltakozom, műhiba! 90. Hurrá! Egy találat. Egy telitalálat.

Jön a Pondor, rontja kedvemet, s mondja: kettese van. Hogy fölvág. De nem számít. Ahhoz képest, hogy az utolsó pillanatban dobtam be, egészen szép eredmény.

És akkor még hátravan a tárgynyeremény-sorsolás. Cö, cö, cö. Már szinte a zsebemben érzem az öröklakásról szóló telekkönyvi okiratot. De nem. Inkább legyen csak autó. Miért mindig az asszonynak legyen igaza?

Nagy L. József

Kisfiú

az iskolában

Lehet-e még valami újat írni arról, hogy a gyerek eleteben előszűr megy Iskolába? llgy látszik, lehet, mert a londoni Sunöay Express egy igazán kedves esetről számol be.

Az egész család nagy izgalommal várta a kis Bobby első iskolai napját. Nem volt semmi baj, a gyerek jól érezte magát az első el-miben, vidáman jött haza, s megelégedését fejezte ki a látottak és a hallottak fölött. Másnap reggel azonban az édesanyja hiába keltegette:

— Kelj föl, kisfiam, iskolába kell menned.

A gyerek csodálkozva nézett rá:

— Minek? Tegnap már voltam!

Vti-kn d&Uatn a fotlászetvéttyl

• • • *.,.v

A vízkóstolás rangos mesterség

Ki hinné, hogy nemcsak a borkóstolás, hanem a vízkóstolás is polgárjogot kapott már Magyarországon. Az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat víztechnológiai osztályán dolgozó vegyész, Vasvári Lászlóné az ország első hivatalos vízkóstolója.

A víz ízlelése rangos mesterség. Nemcsak a bort, hanem a vizet sem minősítheti akárki. Szigorú próbákat kell tennie. Az erős dohányosok ne is kísérletezzenek, de azok se, akik csak vizet isznak, és a bortól tartózkodnak. Ne pályázzanak erre a hivatalra az ingerlékeny és érzékeny idegrendszerű emberek se, mert a megbízhatatlan idegműködés az egyén ízlelési és szaglási képességét is kétségessé teszi. Minden tizenöt jelöltből legfeljebb egy felel meg a legnehezebb föltételnek, a szagláspróbának. A vizsgálat abból áll, hogy öt edényből ki kell választani azt az egyet,

amely nem szagtalan folyadékot, hanem klórfenollal elrontott vizet tartalmaz. Valóságos szimat kell ehhez a vizsgához, histen az illatképző fenofEól a grammnak csak 100 milliomod részét, a klóradagból pedig mindössze 1 tized grammot oldottak fel 1 liter vízben.

A tervezők új víztisztítási kísérletek és a budapesti kutak ellenőrzésére állították fel az újfajta hivatalt. Nehéz dolga volt a kóstolgató vegyésznek, pedig csak két hónapig tartott a rendszeres vizsgálat. A kóstolgatásnál 20—40 fokos langyos vizet kellett lenyelnie. A szagvizsgálatnál viszont jól föl kell rázni a vizet, hogy a légbuborékok átjárják a folyadékot, és felszínre hozzák a szennyező anyagok illatát. A vegyész nen^dolgozhatott egyfolytában, mert eltompult volna a szaglása. Ezért hat vízminta minősítése után 15 percig sétálnia kellett, hogy kiszellőztesse tüdejét és a lég- utakat. Nem vonulhatott félre

a csöndes laboratóriumba sem, mert a zárt helyiségben idegen illatok is zavarják a vizsgálatot. A friss levegőn, a szabadban dolgozott, de jobban kellett vigyáznia magára, mint a súlyos betegeknek, hiszen már a legenyhébb nátha, egyetlen álmatlan éjszaka vagy apróbb idegeskedés is meghamisította volna a vizsgálat eredményét.

Nálunk már megkülönbözte. tünk halszagú, dohos vagy gyógyszerillatü, valamint földes vagy pocsolyaízű vizet. Egyes fejlett ipari országok pedig a rossz ivóvízhelyzet miatt már arra kényszerültek, hogy 33 féle jelzőt használjanak a víz ízének és szagának osztályozására.

A magyar vízkóstoló vegyész a vizsgálatokkal együtt a víztisztítás módszereit is kipróbálta. Az eredményt az összes vízműnek megküldték, s így a vizsgálatok jelentősen hozzájárultak a hazai ivóvíz minőségének javításához.

210 hazai madárfaj „hajnali nótáiál" veszik hangszalagra

Csodálatosan gazdag a madárvilág »nyelve«: minden'

faj más hangon, mást énekel, s talán még a napszakok, évszakok szerint is változnak a dalok. Hazánkban kereken 210 madárfaj fészkel, s ugyancsak nagyszámú madárfaj vonul át az országon tavasz- szal-ősszel. Igaz, vannak némának tartott madaraink is, mint például a túzok, a többség azonban kiált, rikolt, vijjog, károg, huhog, búg, énekel, fütyül, csipog, pity- tyeg, csivitel stb. S a legtehetségesebbek éneke igazi zenei élményt nyújthat. Erdeink-me- zeink híres dalnokai általában több száz motívumot variálnak, sőt például az erdei poszáta repertoárjából körülbelül 2000 dallammotívumot regisztráltak a kutatók.

A régóta tervezett madárhangmú- zeum megvalósítását a legutóbbi időkig gátolta, hogy csak a villanyhálózat közelében lehetett szűkkörű hangfelvételeket készíteni. Az utóbbi hetekben végre korszerű tranzisztoros készüléket kapott a Madártani Intézet, s a készülékhez 99 centiméter átmérőjű parabolitikus tükröt szereltek, amely a fókuszába helyezett mikrofonba gyűjti a hangokat. Az akár fél kilométerről irányítható távmikrofon lehetőséget ad arra, hogy természetes körülmények között, zavarmentesen rögzítsék a »megcélzott« madár énekét. A legtöbbjét azonban 20—50 méter távolságra is meg lehet közelíteni. A hamarosan kezdődő fölvételeket főleg a hajnali órákra időzítik, hogy minél teljesebben kiszűrjék a zavaró egyéb zajokat.

A madárhangok megközelítőleg teljes begyűjtése, valamint a fölvételek rendszerezése — dr. Pátkay Imre kutató, a »hangmúzeum<- tervezője szerint — több évtizedes kitartó, türelmes munkát igényel.