Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

Játék az RÁKÓCZI VÁRA A sárospataki Rákóczi-vár —• neve hallatá­ra — elsősorban és mindenekelőtt a halhatat­lan Franclscus legendás tetteire emlékeztet minden magyart. II. Rákóczi Ferenc hihetet­lenül gazdag életművét a Máj tényt követő önkéntes száműzetés tetőzte be. A Nagy Feje­delemnek felajánlotta Bécs is a fejedelem cí­met és a hozzáillő mérhetetlen kiterjedésű la­tifundiumot. Ö azonban Rodostó útját válasz­totta, mert a haza szabadságát és független­ségét mindennél többre becsülte. Életénél is. De a letűnt idők urait mindez még bal kéz­ről sem igen _ érdekelte. Nem szerették a Rá- kóczi-legendát, s igen jól tudták, miért nem. A »Pro libertate« jelszava és a zászló alá se­reglő kuruc vitézek rossz álmokat sugalltak nekik. Ezért módfelett jónéven vették az idő­től, hogy iszappal, avarral, porral betemeti az egykori sasfészek falait. De aztán 1945 után jött az újfajta ember, a másféle raj — és íme, a Rákóczi-várban — a már dicsőséggel meg­kezdett kutatómunka után — új feltárások folynak. Most arról van szó, hogy a 700 esztendős Vörös-torony földszintje és a XVI. században épült Olasz-bástya felső falazata — korabeli állapotában — ismét látható lesz. Mintegy 30 000 köbméter földet mozgatnak meg, s helyreállítják a vár több lépcsőházát, védő­folyosóját és a kulcs alakú kilövőréseket. Az egész ország minden tájáról népes látogató­csoportok keresik fel évről évre a Rákóczi- várat. Az idén 70 000 új látogatóra számíta­nak. Mindenképpen tény azonban, hogy a nép állama átmenti a dicső múltból, ami még áfcnenlhető. elefánttal MII SGÁZ Á GORDIUSZI CSOMÓRÓL? Mondják, hogy az- ősi Eli- ziumban élt a messze földön híres Gordiusz, az Ambrózia Impex vezérigazgatója. Gordiusz elvtársat nem különleges képességeiről vagy érdemeiről ismerték. Sőt: részt sem vett a trójai há­borúban, mert hemophiliae costaricka axudato-accuta miatt korlátozott képességű­nek nyilvánították; a trójai háború utáni újjáépítésben sem ért el figyelemreméltó eredményeket, bár hosszú éveken át volt a Marathoni járás főamfórusa. És Gordiuszi mégis ismer­te a büszke Elízium minden lakosa. Űgynevezett csomója miatt. De mi is volt ez a gordiu­szi csomó? Az Ambrózia Impex az egyetlen volt a maga nemé­ben, s mint ilyen ambróziá­val, nektárral és egyéb isteni italokkal látta el az Olüm­poszt és lakosait. A vállalat igazgatópulosza természete­sen személyesen Gordiusz volt. Annak idején igen ere­deti ötlete támadt: Miért ve­sződnék én vállalati káder­problémákkal, ha egyszer Afroditének hála, családom népes? És imigyen határozott: 1. Igazgatópulosz-helyettes- sé Demetriusz elvtárs nevez­tetik ki, Gordiusz bácsikája; 2. főmetaforus legyen Hií>- ridosz elvtárs, Gordiusz fia; 3. A főkomfortus tisztséget az Ambrózia Impexnél töltse be Füszerosz, Gordius édes bátyja; 4. a föpénztáros legyen Or- furiusz, Gordiusz édesapja. 5. a vállalat titkárnője te­gyen .,. Palamidé, természe­tesen Gordiusz neje. És így született meg a hí­res gordiuszi csomó, és az Olümposzra az alábbi tartal­mú jelentések kezdtek érkez­ni: »Javasolom, hogy a vállalat metaforusát, Hibridosz elv­társat részesítsék 100 000 drachma jutalomban, inert önfeláldozóan és kitartóan »Véleményem szerint az Ambrózia Impex főkomfor- iusának, Füszerosz elvtársnak hivatalos utat kellene enge­délyezni Dákiába és Szkítiá- ba, mert rendkívül ügyes, te­hetséges ...« »■Alapvetően egyetértünk Palamidé elvtársnő követelé­sével, hogy számára hivatalos négyesfogatot biztosítsanak aranyozott gyeplővel, tekin­tettel arra, hogy nevezett.. .« írta: Ilia Popovszki Az idő telt-múlt, s az iste­nek úgy érezték, hogy a vál­lalatnál valami inog. A nek­tár savanyú volt, az ambró­zia erjedt — egyfelől, a bér- és prémiumalap gyorsan emelkedett — másfelől. Az­tán még jobban telt-múlt az idő, és az ingásnak nem akart vége szakadni: a nek­tár sem lett kevésbé sava­nyú, az ambrózia sem volt kevésbé erjedt, és a dotáció sem csökkent. Bacchusnak elege lett, elő­kerített valami Vidropulosz nevű embert, és imigyen szólt hozzá: — Vidropulosz, Vidropu­losz, szállj le a földre, vedd át az Ambrózia Impexet, s oldd meg ezt az átkozott gor­diuszi csomót! — Értettem, Isten élvtárs! Isten, aki az égben vagy. De ha nem vagy, akkor is. Csütör­tök 11 óra van, és nem dobtam be a lottószelvényt. Vegem van. Tíz éve állandó számokkal ját­szom, érzem, most lettem volna soros az ötös találatra. 1, 7, 13, 40, 90! 1, 7, 13, 40, 90! Ledobom a toliam, nem megy a munka. 1, 7, 13, 40, 90! Sápadtan dőlök az asztalra. 1, 7, 13, 40, 90! Pedig már hogy beosztottam a pénzt! Autó, villa, jacht. A főnök de­rülten néz maga elé. Neki köny- nyű, már tegnap bedobta a szel­vényt. És akkor hirtelen eszem­be jut, hogy micsoda pokoli rósz- szullét környékez! Hurrá! Azaz, hogy jaj a gyomrom, fejem, má­jam. 1, 7, 13, 40, 90! S már vá­gódom is a főnök elé. Jaj, ké­rem, itt szúr, ott szúr, elöl, hátul, idegem, lelkem, mindenem oda­van. Hogy menjek haza? Kezit- csókolom: 1, 7, 13, 40, 90! És nem Jön a busz, nem Jön. Taxi! Taxi! Gyors életmentésről van szó. Ember, fél órán belül ott kell lennünk. Dupla viteldíjat kap, tripla borravalót, mindent, amit akar. l, 7, 13, 40, 90! Rendőr elvtárs, miért éppen most tart föl? Szégyen, kérem a panasz­könyvet. Sofőr kartárs, igyekez­zen, igyekezzen! Értse meg, Ka nem sietünk, meghal, meghal. Bizony meghalok, ha nem dob­hatom be. — Na, végre, itt va­gyunk. S hallom az édes dalla­mot. A lottó, a lottó, itt a nyerő lot­tó! Höcí, azonnal ide azzal a nye­rő lottóval. 1, 7, 13, 40, 90! Végre túl va­gyok az egészen, sietek haza. Mégiscsak meglesz a gépkocsi. Igaz, feleségem öröklakást akar. Mindegy, legyen öröklakás. Ott­hon kérdi is az asszony: bedob­tad? He. A gyerek kérdi: Be­dobtad? Be. Be, bebe, be. Másnap aztán az irodán vár­juk a hírmondót. Erre a Pecse­nye van rendszeresítve. Másra úgyse lehet használni, erre meg­felelő. Izgulunk, erŐBen izgulunk. Az iroda csupa tűz. Ml van, mit húznak ki? Szatymazon, ma ott van a sorsolás a Jcukorlcagóré- ban. S Jön a hírvivő. A gépek — válaszolta amaz, és elin­dult, hogy végrehajtsa az utasítást. Vidropulosz nem sokat tör­te a fejét: könyörtelenül le­váltotta az Ambrózia Impex egész igazgatóságát, és heTyé- re ültette a saját apját, a sa­ját fiát, a saját fivérét és a saját sógornőjét... Évszázadok múltak el, de Gordiusz emléke fennmaradt. És ha most egy vállalatnál összekuszálódnak az egyéni érdekek, azt mondjuk: való­ságos gordiuszi csomó. Ha ive­dig felmerülnek olyan egyé­nek, mint Vidropulosz, akik emelkedetten megoldják eze­ket az érdekeket, akkor azt mondjuk: »Bizony isten, va­lóságos vidra, elvágta a gor­diuszi csomót1« Fordította: Péter Zsuzsa nem forognak, a tollak nem ser- cegnek, a lélegzet elhal. Az első szám a 3. Nem baj, négyes találat is egészen megfe­lelő, helikopter mindenesetre nem lesz. 24. Micsoda? Csak hár­mas találatom lesz? Mindegy, ritka számot játszom, fölmehet az ezerre is. Éppen elég lenne egy kis kiruccanásra. 41. Az ör­dögbe is. Mellette, pont mellette, pedig már épp le akartam térni a negyvenről, áttérni a negyven­egyre. Na, mindegy, két találat lesz, hat lottószelvény ára. 57. Műhiba. Tiltakozom, műhiba! 90. Hurrá! Egy találat. Egy teli­találat. Jön a Pondor, rontja kedve­met, s mondja: kettese van. Hogy fölvág. De nem számít. Ahhoz képest, hogy az utolsó pillanat­ban dobtam be, egészen szép eredmény. És akkor még hátravan a tárgynyeremény-sorsolás. Cö, cö, cö. Már szinte a zsebemben ér­zem az öröklakásról szóló telek­könyvi okiratot. De nem. In­kább legyen csak autó. Miért mindig az asszonynak legyen igaza? Nagy L. József Kisfiú az iskolában Lehet-e még valami újat írni ar­ról, hogy a gyerek eleteben elő­szűr megy Iskolába? llgy látszik, lehet, mert a londoni Sunöay Ex­press egy igazán kedves esetről számol be. Az egész család nagy izgalom­mal várta a kis Bobby első isko­lai napját. Nem volt semmi baj, a gyerek jól érezte magát az első el-miben, vidáman jött haza, s megelégedését fejezte ki a látot­tak és a hallottak fölött. Másnap reggel azonban az édesanyja hiá­ba keltegette: — Kelj föl, kisfiam, iskolába kell menned. A gyerek csodálkozva nézett rá: — Minek? Tegnap már voltam! Vti-kn d&Uatn a fotlászetvéttyl • • • *.,.v A vízkóstolás rangos mesterség Ki hinné, hogy nemcsak a borkóstolás, hanem a vízkósto­lás is polgárjogot kapott már Magyarországon. Az ÉM Mély­építési Tervező Vállalat víz­technológiai osztályán dolgozó vegyész, Vasvári Lászlóné az ország első hivatalos vízkósto­lója. A víz ízlelése rangos mes­terség. Nemcsak a bort, ha­nem a vizet sem minősítheti akárki. Szigorú próbákat kell tennie. Az erős dohányosok ne is kísérletezzenek, de azok se, akik csak vizet isznak, és a bortól tartózkodnak. Ne pá­lyázzanak erre a hivatalra az ingerlékeny és érzékeny ideg­rendszerű emberek se, mert a megbízhatatlan idegműködés az egyén ízlelési és szaglási képességét is kétségessé teszi. Minden tizenöt jelöltből leg­feljebb egy felel meg a leg­nehezebb föltételnek, a szag­láspróbának. A vizsgálat ab­ból áll, hogy öt edényből ki kell választani azt az egyet, amely nem szagtalan folyadé­kot, hanem klórfenollal elron­tott vizet tartalmaz. Valóságos szimat kell ehhez a vizsgához, histen az illatképző fenofEól a grammnak csak 100 millio­mod részét, a klóradagból pe­dig mindössze 1 tized grammot oldottak fel 1 liter vízben. A tervezők új víztisztítási kísérletek és a budapesti ku­tak ellenőrzésére állították fel az újfajta hivatalt. Nehéz dol­ga volt a kóstolgató vegyész­nek, pedig csak két hónapig tartott a rendszeres vizsgálat. A kóstolgatásnál 20—40 fokos langyos vizet kellett lenyel­nie. A szagvizsgálatnál viszont jól föl kell rázni a vizet, hogy a légbuborékok átjárják a fo­lyadékot, és felszínre hozzák a szennyező anyagok illatát. A vegyész nen^dolgozhatott egy­folytában, mert eltompult vol­na a szaglása. Ezért hat víz­minta minősítése után 15 per­cig sétálnia kellett, hogy ki­szellőztesse tüdejét és a lég- utakat. Nem vonulhatott félre a csöndes laboratóriumba sem, mert a zárt helyiségben idegen illatok is zavarják a vizsgálatot. A friss levegőn, a szabadban dolgozott, de job­ban kellett vigyáznia magára, mint a súlyos betegeknek, hi­szen már a legenyhébb nátha, egyetlen álmatlan éjszaka vagy apróbb idegeskedés is megha­misította volna a vizsgálat eredményét. Nálunk már megkülönbözte. tünk halszagú, dohos vagy gyógyszerillatü, valamint föl­des vagy pocsolyaízű vizet. Egyes fejlett ipari országok pedig a rossz ivóvízhelyzet miatt már arra kényszerültek, hogy 33 féle jelzőt használja­nak a víz ízének és szagának osztályozására. A magyar vízkóstoló ve­gyész a vizsgálatokkal együtt a víztisztítás módszereit is ki­próbálta. Az eredményt az összes vízműnek megküldték, s így a vizsgálatok jelentősen hozzájárultak a hazai ivóvíz minőségének javításához. 210 hazai madárfaj „hajnali nótáiál" veszik hangszalagra Csodálatosan gaz­dag a madárvilág »nyelve«: minden' faj más hangon, mást énekel, s ta­lán még a napsza­kok, évszakok sze­rint is változnak a dalok. Hazánkban kereken 210 madár­faj fészkel, s ugyan­csak nagyszámú madárfaj vonul át az országon tavasz- szal-ősszel. Igaz, vannak némának tartott madaraink is, mint például a túzok, a többség azonban kiált, ri­kolt, vijjog, károg, huhog, búg, énekel, fütyül, csipog, pity- tyeg, csivitel stb. S a legtehetségeseb­bek éneke igazi ze­nei élményt nyújt­hat. Erdeink-me- zeink híres dalno­kai általában több száz motívumot va­riálnak, sőt például az erdei poszáta re­pertoárjából körül­belül 2000 dallam­motívumot regiszt­ráltak a kutatók. A régóta terve­zett madárhangmú- zeum megvalósítá­sát a legutóbbi idő­kig gátolta, hogy csak a villanyháló­zat közelében le­hetett szűkkörű hangfelvételeket ké­szíteni. Az utóbbi hetekben végre kor­szerű tranzisztoros készüléket kapott a Madártani Intézet, s a készülékhez 99 centiméter átmérő­jű parabolitikus tükröt szereltek, amely a fókuszába helyezett mikrofon­ba gyűjti a hango­kat. Az akár fél kilométerről irá­nyítható távmikro­fon lehetőséget ad arra, hogy természe­tes körülmények között, zavarmente­sen rögzítsék a »megcélzott« madár énekét. A legtöbbjét azonban 20—50 mé­ter távolságra is meg lehet közelíte­ni. A hamarosan kezdődő fölvétele­ket főleg a hajnali órákra időzítik, hogy minél teljeseb­ben kiszűrjék a za­varó egyéb zajokat. A madárhangok megközelítőleg tel­jes begyűjtése, vala­mint a fölvételek rendszerezése — dr. Pátkay Imre kutató, a »hangmúzeum<- tervezője szerint — több évtizedes ki­tartó, türelmes munkát igényel.

Next

/
Thumbnails
Contents