Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

az ms'zmp megyei bizottsága es a megyei tan ács lapja Ejtőernyősök és a „Teve" MI AKAD A HOROGRA? Mi:SOfZOfC Szájlenyomat mint mérce A repülőgép nehézkesen el­indul, bőg a motor, szélsebe­sen pörögnek a légcsavarok, és néhányszor tíz másodperc múlva a LI—2 eltűnik a fel­hőkben. Horváth István, az MHS kaposvári ejtőernyős szakosztályának vezetője TZK-n figyeli a gépet. — Most ugranak? — Nem, majd nyolcszázról, kezdők még ... A földön katonás rendben sorakoztatott ejtőernyők, nap- barította arcú ugrók. Kaposvá­riak, dombóváriak, kalocsaiak. — Hű, de nehéz lehet most a »Teve«! — mondja valaki —, a kezdők mellett ott ül a »maj- ré« is... »Tevé«-nek a LI—2-t becé­zik, s a »majré«? Az első ug­rás előtti szorongást nevezik így az ejtőernyősök. Aztán kilobban ott fönn az első ernyő, a második, a harmadik, a negyedik. Lentről nézve mákszemnyi az ember, és te­nyérnyinek látszik a nyolc és fél méter átmérőjű kupola. El­fut a felhő a nap elől, vakí­tóan kék az ég, ahonnét méltó­ságteljesen ereszkednek lefelé az ejtőernyősök. — Zárd össze a lábadat! — kiált szócsövön az első földet érő felé Horváth István. A gép újabb köröket ír le, jönnek az ugrók. A földön »kifogják a szelet« az ernyő­ből, és jelentik Horváth Ist­vánnak: — Az ugrást balesetmente­sen végrehajtottam... Pados József, a szakosztály oktatója kiszáll a gépből, az ugrásról, a magassági szélről beszélgetnek Horváthtal, az­tán készülődik a második cso­port. Megvizsgálják az ernyő­ket: szabályos-e a hajtogatás, működnek-e a biztonsági be­rendezések? Ott van a szőke Farkas Ilona, III. osztályú ej­tőernyős, aki már jóval túl van az ötvenedik ugráson és Horváth István, a szakosz­tályvezető. Tizenhárom éve, tizennégy éves kora óta ugrik, 287 ugrása volt. — Ez lesz a kétszáznyolc- vannyolcadik. Balesetmentesen — teszi hozzá nevetve. — Mi­óta ugróm, csak egyszer ment ki a bokám, az is úgy, hogy el­csúsztam a motorral... Egy perc múlva már a »Te­ve« ablakán integetnek ki az ejtőernyősök. Az első csoport az ernyőket hajtogatja, s azok, akik az imént jegyezték el magukat a bátrak sportjá­val, az első ugrás izgalmait, szépségeit mesélik egymásnak. Baranyai Jánosnak ez nem­csak az első ugrása, hanem az első repülése is volt. — Még soha nem ültem gé­pen — mondja a húszéves fiú. — Amikor elindultunk, na­gyon izgultam. KÖTÖZÉS — Ugrás előtt? — Akkor is, persze! Amikor ugrottam, nagy légnyomást éreztem, fölnéztem, és csak 'a kupolát láttam ... — Milyen érzés volt? — Hát... — Keresi a szava­kat, aztán csak annyit mond: — Nagyon jó. Azt nem is tud­nám most elmondani, majd... Talán majd a huszadik ug­rás után. Mert olyan sport ez, hogy az első ugrás után szen­vedélyesen kívánják, várják a többit. Később elmúlik a szo­rongás, tudatosabban, bizto­sabban ugranak, megtanulják, hogyan használhatják ki a magassági szeleket, az apró léglökéseket, s pontosan a cél fölé tudják irányítani az er­nyőt. A gép ismét a reptér fölött köröz, 1500 méter magasan. Szabad szemmel alig látható kis pont válik el a törzstől, zuhan, tizenkét másodperc múlva nyit ernyőt. — A Horváth Pista — mond­ják a többiek. Eszembe jut Horváth Ist­ván selyemkendője, amit ka­balából kötött minden ugrás előtt a nyakába, és ugráson­ként egy bütyköt csomózott rá. Tizenhárom év alatt elkopott, elszakadozott a kendő, bü­työknek sem volt már rajta hely. Ez volt a 288. ugrása. — vő — Verébtanya így nevezik Iharosban a fa­luvégi ősparkban álló kastélyt. Meg kell hagyni, találó ez a név. — Ugye, mi nagyon gazdagok vagyunk?! ~ kérdezte tőlem egyik iharosi. Mivel nem értettem semmit, hívott, nézzem meg a veréb­tanyát. A helyszínein így foly­tatta: — Nálunk, kérem, amint a példa is mutatja, nem számít az érték. Ez az épület, ha így marad, két év múlva össze­dől. És ki lesz a káruSlt? Sen­ki. Elmondta: már annyi küldött nézte meg, hogy a napidíjaik összegéből futotta volna a ta­tarozásra. Először szociális ott­honit, aztán iskolát, szanatóriu­mot, később technikumot akar­tak létesíteni benne. Minden a régiben maradt. Az épület így tönkremegy. Pedig pár ezer fo­rinttal milliós értéket lehetne megmenteni. E>e hát ki fizesse? Ez a nagy kérdés. A lakók? A szövetke­zet? Vagy a tanács? Évek óta nem tudják eldön­teni. Addig tanácskoznak er­ről, amíg össze nem dől az épü­let, és akkor nem kell határo­zatot hozni. De vigyázat! Ak­kor majd felelőst kell keresni, mert az épület mégiscsak köz­vagyon! N. S. Még mondja valaki, hogy csak a fözőkanat való a nők kezébe! A bogiári kikötőben pecázó asszony rácáfol erre a hiedelemre. Véget ért a KISZ propagandista továbbképző tanfolyam Szombaton délben befejező­dött Balatonbogláron a me­gyei KISZ-bizottság propagan­dista továbbképző tanfolyama. Az egyhetes tanfolyamon a megye százkét alapszervezeté­nek propagandistái vettek részt, falusi és üzemi fiatalok. — Az volt a célunk, hogy el­méletileg és módszertanilag jól felkészítsük a propagandis­tákat a KISZ II. kongresszusa előtti és utáni feladatok meg­valósítására — mondotta Var­ga Sándor, a megyei KISZ-bi- zottság nevelési osztályvezető­je, a tábor parancsnoka. A tanfolyamon a követke­zők tartattak előadást: Földes Károly, az MSZMP Központi Bizottsága Agit.-prop. Osztá­lyának munkatársa: A KGST szerepe és hazánk felada­tai a KGST-ben; Oravecz Ká­roly, a KISZ KB Agit.-prop. Osztályának munkatársa: A KISZ-oktatás módszertani kér­dései,; Wirth Ádám, a Társa­dalmi Szemle szerkesztője: Az eszmei offenzíva néhány fon­tosabb kérdése; Tanai Imre, a megyei KISZ-bizottság titkára: A KISZ I. kongresszusa óta el­telt időszak munkájának érté­kelése, és feladataink a II. kongresszus előtt; Bálint Jó­zsef, a megyei tanács tervosz­tályának vezetője: Somogy gazdasági helyzete; Varga Sán­dor, a KISZ megyei bizottsá­gának nevelési osztályvezetője: a KISZ-oktatás tapasztalatai és feladatai. Fölkeresték a tábort a KISZ megyei oktatási bizottságának tagjai is, módszertani előadá­sokat, vitákat vezettek, átad­ták tapasztalataikat a megye százkét alapszervezetéből ösz- szegyűlt propagandistáknak. A szövetkezet érdeke kívánja az építkezés mielőbbi bej'ejezését Bábonymegyeren Nem nagy építkezésről van szó, mégis beszélünk róla. Az évek óta sok gonddal, bajjal birkózó bábonymegyeri terme­lőszövetkezetnek nagyon is fontos, hogy elkészül-e és mi­kor a 30 férőhelyes fiaztató meg a 300 férőhelyes hizlalda. Enélkül ugyanis képtelenek jö­vedelmező üzemággá fejleszte­ni sertéstenyésztésüket. Mégsem megy úgy a munka, mint kellene. A 400 000 forint beruházással készülő sertésfiaz- tatót még a múlt évben kezdte építeni a szövetkezet építőbri­gádja. Anyaghiány miatt nem fejezhették be a munkát. Még mindig nincs tető a fiaztatón. Pedig most már minden építő­anyag a helyszínen van, csak csinálni kellene az épületeket, de nem olyan lassú ütemben, mint eddig. A szövetkezet ve­zetői tudják a legjobban, hogy milyen nehéz aratás elé néz­nek, hogy kénytelenek lesznek minden dolgozni bíró embert erre a halasztást nem tűrő ten­nivalóra állítani. S akkor me­gint leáll az építkezés. Nagyobb igyekezetre volna szükség! Hiszen saját érdekük kívánja, hogy mielőbb benépe­sítsék ezt a sertéseknek készü­lő két épületet. V. M. KULTÚRVÁRÓBAN diknál talán a helyesírás út­vesztőin bolyongott egy gim­nazista. —- Diákjaink most is van­nak — mondja Némethné —, ha idősebbek is. Itt tanulnak a szakácstanfolyamosok, a technikumi levelező és esti ta­gozatosok. — Nehéz ez a politikai gaz­daságtan — mondja a szom­széd asztalnál ülő fekete asz- szony a másiknak. — Többet tanultam, mint más hármat együttvéve... — Társa bólo­gat. Előttük könyvek, tétel- jegyzék. A sarokban ülő lány számá­ra — jó ideje figyelem — meg. szűnt a külvilág. Előtte a So­mogyi Néplap egyik példánya, az első oldal valamelyik cik­két másolja. Gyorsírásra »for­dítja« le... — Nem utazom sehova, de itt nyugodtan kiolvashatok minden újságot — mondja Ko­vács Tamás, miközben a Fü­lest lapozgatja. — Ez a leg­érdekesebb. Némethné asztalán a Füle­sen kívül még számtalan lap fekszik, amit igazolvány vagy havijegy felmutatásával köl­csönvehetnek az utasok. Min­denki talál érdeklődésének megfelelőt, Képes Sportot, Nők Lapját, Magyar Mezőgaz­daságot, Lobogót, Szovjet Hír­adót; idegen nyelvű újság is akad, sőt az asztal szélén egy eléggé megviselt középiskolai matematikai laip húzza meg magát. — A könyveket most nem viszik — mondja Némethé —, inkább télen. Számtalanszor előfordult, hogy valaki otthon elkezdett egy regényt, s itt a váróban kikérte, és folytatta tovább az olvasást. Berobog a gyors, összecso­magolnak az emberek. Egy időre megüresedik a váró, hogy aztán ismét megteljen olyan utasokkal, akik hasznosan, kellemes körülmények között akarják tölteni a várakozási időt. Strubl Márta Ugray fél deci pálinkát rendel egy balatoni vendég­lőben. A csinos pincérnő kávéspoharat tesz a vendég elé, s vékony sugárban ön­ti az italt a kecses üvegből. Ugray ránéz a pohárra, s észreveszi, hogy három cen­tis rúzsfolt éktelenkedik a pohár külső karimáján. — Kartársnő, addig töltse pálinkával, amíg rúzsos! — mondja gúnyosan, gon­dolva, hogy észbe kap a pincérnő, s kicseréli a pisz­kos poharat. A kiszolgáló már indult | vissza a pulthoz, a kérésre mosolyogva megfordult, s készségesen a rúzsjelig töl­tötte a poharat. —Parancsoljon, kedves vendég! — fuvolázta mézes­kedve. — lg — ... A kislány megkérdezi az anyjától, hogy hogyan lesz a gyerek. — A gólya hozza. — Apa- vagy anyagólya? — firtatja tovább a kislány. A mamája megunja a nagy érdeklődést, s az apához irá­nyítja. — Nem tudom. De ha nagymamád élne, az bizto­san meg tudná mondani — válaszolt a papa. — Miért? — Mert 6 értett a gólyák nyelvén. Mindig olyan jól tudott kelepelni. — k — Metz francia város rend­őrsége végre lefülelte a kör­nyéket rettegésben tartó rablóbanda vezérét. A ban­dafőnök René Garner egye­temi tanár volt. A háromdiplomás René Farner — saját kijelentése szerint — azért hagyta ott a katedrát, mert így többet keresett. ... A vegytan szakos tanár fölteszi a kérdést: — Ki tud három fémet megnevezni? — Vas, ólom, réz — mond­ja a kis Kovács Pista. — Nagyon jó — mondja a tanár. — No már most, ha ezeket a fémeket lemezekre hasítják, akkor egy szóval hogyan neveznénk? No, Nagy Jóska... — Pléhnek, tanár úr. — Nagyon jó. És ki hasz­nálja föl a pléhlemezeket? Te mondd meg, Kiss Tibor. — A lakatos, a bádogos — feleli Kis Tibi, majd hosszan elgondolkozik — és a plébá­nos ... ... Az amerikai szenátusban kijelentették, hogy ha szük­ségesnek mutatkozik, az USA háborút is vállal Laosz miatt. A kérdést a Rockefel- ler-tröszt, a Ford Company és a General Motors elé ter­jesztették, ők fogják első fo­kon eldönteni, hogy Ameri­ka népe mikor látja a hábo­rút szükségesnek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tanác* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-IL Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. a. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a belvi postahivataloknál és po«f ás kézbesítőknél. Előfizetési in -*gv nőnapra 12 Ft index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. ESTE A Tűz a nap a balatonke- resztúri szőlőhegyen meg a szántóföldeken. Itt Is, ott is sok munka vár a szorgos ke­zekre. A szőlőben jobbára idősebb emberek keresnek elfoglaltságot; úgy tartják, hogy nekik jobban rááll a ke­zük például a kötözésre, mint a fiataloknak. No, persze az is igaz, hogy ez a munka könnyebb, a nehezebbjét a kukoricaföldeken meg a ta­karmánybetakarításban a fia­talok végzik. Megkétdeztük Szíva Flórián bácsit, neki melyik esik inkább nehezére. — Ha szívesen csinálom, akkor semmi sem nehéz. Az imént tettem le a kapát, eddig a kukoricaföldet tisztí­tottam. Ahogy nézem, a ku­koricából is meg a szőlőből is szép termés lesz az idén, megéri hát a fáradságot... Arról nem beszél az idős, ősz hajú ember, hogy amíg Balatonújlakról átjut Bala- tonkeresztúrra, s kiér ide a szőlőbe, bizony egyszer már elfárad. Egy kis pihenőt tart a nagy lombú diófa árnyéká­ban, aztán előszedi a rafiát, hozzálát a kötözéshez. A le­velek alól már előkandikál­nak a zöld bogyócskák, a ter­més ígéretei. Sok a fürt a tőkéken. Flóri bácsi ezekből már arra is következtet, hogy hány hordót kell kija­víttatnia az őszre... Szépen simulnak a zöld hajtások a karóhoz, s gyor­san átfogja őket az érdes kéz, majd pedig a rafia. És a levelek nyújtotta árnyék­ban tovább híznak, gömbö­lyűdnek a szőlőszemek. H. F. Zuhog, villámlik, dörög sza­kadatlanul. Vihar vonul el a város fölött. Utasokkal, vonat- várókkal és eső elől menekü­lőkkel teli az állomás. Az imént mondták be, hogy húsz percet késik a pesti gyors. A kultúrváróban a legkelle­mesebb. Még ülőhely is akad. Barátságos, hangulatos a he­lyiség, eltűnt a nyomasztóan sötét berendezés; színes lapu asztalokkal, modem gondola­székekkel bútorozták be. — Űj fölszerelést kapunk — újságolja özv. Németh Ferenc­ié könyvtárügyeletes —, olyat, mint a pécsiek. Kályhát is építenek be, az ablakot, ajtót csontszínűre festik. Nagyon szép lesz minden, mire a diá­kok visszajönnek... A diákok... ök a kultúrvá­ró állandó vendégei az iskola­időszakban. Olyankor azt a be­nyomást kelti a váró, mintha osztályterem volna. Az egyik asztalnál matematika-példán gyötrődtek, a másiknál orosz szavakat bifláztak, a harma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents