Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
A Vasárnap, 1964. június 31. 10 SOMOGYI NÉPLAP V ilágszerte megrázta az egyszerű embereket a kölni tragédia. Köln egyike a legszebb nyugatnémet városoknak. E város egyik iskoláját a közelmúltban megrohanta egy őrjöngő »ámokfutó«, Walter Seifert. Lángszóróját a gyermekekre irányította, hogy elégesse őket. A kétségbeesetten védekező tanárnők közül kettőt meggyilkolt, egy harmadikat életveszélyesen megsebesített. Ezután az udvarról az osztályukba menekülő gyer» Azok a kisflük és kislányok, akiket Seifert megtámadott. állapotok nincsenek, 6 maga teremtette meg a hadiállapotot. Tébolya abból a szellemből is táplálkozott, amelyet Heye, a Bundeswehr inspektora — parlamenti felügyelője — oly hevesen támadott meg a Quick hasábjain. Heye ostoSzükséges a harc minden őrült lángszórós ellen, s ezt a küzdelmet — az egész emberiség érdekében — az általános légkör szakadatlan javításával kell kezdeni. Mindenütt, ahol egy-egy embernek módjában áll katonai lángszórókat készíteni... T P. NYUGDÍJBA megy A GÖZMOZDONY Egy áldozat az orvosok elé kerül. »A MÁV megszünteti a mozdonyok gyártását.« A gőzmozdony, századunk füstokádó »-jelképe« rövidesen eltűnik az ország sínhálózatáról, hogy a fejlődés törvényének parancsára helyet adjon az újnak, a magasabb rendűnek, ez esetben a Dieselelektromos vontatónak. Nincs még kétszáz éve sem annak, hogy Angliában megmozdult a gőzgép. James Watt találmánya forradalmasította a termelést, gyors ütemben fejlesztette a gyáripart, s ezzel párhuzamosan mind több szenet követelt a bányáktól. Nem véletlen, hogy az első lokomotívokkal éppen a közép-angliai bányavidéken kísérleteztek, ahol a legkövete- lődzőbben jelentkeztek az új kor szállítási nehézségei. A szenet — ez időben főleg még — vízi úton továbbították. A gyárak igyekeztek a folyók közelébe települni, de rövidesen a vízi utak mellé telepíthető bányák már nem győzték a fokozódó szénszükséglet kielégítését. Kezdetleges sínpályákat fektettek le, és csillékbe rakva szállították az »ipar kenyerét«. Ebben az időben már feltalálók egész serege szorgoskodott a gőzvontató — vagy mint akkoAz orvos megkísérli a merénylő életének megmentését. mekek után rohant, s ott még mindig pusztított lángszórójával. Az iskolai tantér-, met ábrázoló képünkön jól láthatók a lángszóró által megpörkölt bútorok. Mintegy 30 iskolás gyermeket szállítottak kórházba, de a jelenlevő 380 gyermek közül igen sokat könnyebben se- besített meg. A 42 éves gyilkos merénylő, aki állítólag elmebeteg volt, tette után öngyilkos lett. Mit szól mindehhez a napi krónikás? Anélkül, hogy erőltetné a szenzációban vájkálást, megállapíthat néhány rideg tényt. Gyilkosok és merénylők nyilvánvalóan nemcsak Nyu- gat-Németországban vannak. De ahol a gyilkosok és merénylők a modern haditechnika eszközeit alkalmazzák, ott valószínűleg hangsúlyos a társadalmi háttér is. Walter Seifert mindössze 42 éves volt. Rögeszméje a tömeggyilkosság — katonai lángszóróval. És minthogy hadiba »őrmesteri« törekvésekkel jellemzi a nyugatnémet hadsereg kiképző módszereit. Arról ír, hogy a katonákat leszoktatják a gondolkodásról, ránevelik a gyilkolásra, önmagukból kivetkőztetik őket, hogy a hadigépezet engedelmes eszközeivé váljanak. Ott, ahol a neofasizmus, a revansizmus és a militariz- mus megint polgárjogot nyerhet, ott van valami tör» vényszerű a Walter Seifert- féle »elmebetegek« felbukkanásában. Ezúttal csöndes, szerény, jóindulatú tanárnők és életrevaló, kedves, szép gyermekek kerültek a sírba. A merénylő fegyvere: a lángszóró. A megperzselt tanterem. Júniusi italcsúcs a falvakban (Tudósítónktól.) A MÉSZÖV vendéglátóosztályán összegezték a június 1-től 24-ig terjedő időszak italforgalmáról szóló jelentéseket. Csupán sörből 14 000 hektoliter fogyott el, ez 4 620 000 pohárnak felel meg. 1800 hektoliter bor is gazdára talált, ez pedig 1 800 000 kisfröccsnek felel még. Nagy keletük volt a közkedvelt Hiisi üdítő italoknak is. A barcsi, a csurgói, a nagyatádi és a kaposvári földművesszövetkezetek kezelésében levő üzemek 565 000 üveg Hűsít gyártottak. Noha az fmsz-ek 200 00 üveggel vásároltak az állami üzemektől is, mégsem volt elegendő. Szerencsére jó az ellátás a különféle szörpökből, így nagyobb fennakadás nem történt. Nagy volt & fagylaltforgalom is. Június elejétől 1200 mázsát adtak el, ez 2 400 000 egyforintos fagyinak felel meg riban nevezték — a »vándorló gőzgép« megalkotásán. A mérnökök csakhamar rájöttek arra, hogy a legmegfelelőbbnek a kis terjédelmű, magas nyomású kazán ígérkezik. TweiVühick angol mér. nők készítette az első olyan gépet, amely kerekes alvázra szerelve, sínen vagy országúton 8—10 km sebességgel haladt Londonban 1802-ben belépődíj mellett mutogatták »Fogj meg, ha tudsz« nevű mozdonyát. A lokomotívszer- kesztők közt dolgozott Georg Stephenson is, aki csillésgyerekből küzdötte fel magát mechanikusa majd diploma nélkül működő — mérnökké. A vasút feltalálását az ő nevéhez fűzik, de ez csak any- nyiban igaz, hogy neki sikerült — nehéz körülmények közt — az első nagyvasúti üzemet létrehoznia. A múlt század első negyedében a manchesteri gyárak életét megbénította, hogy ter- melvényeiket nem tudták elszállítani. Stephenson vállalkozott arra a hihetetlen elhatározásra, hogy megépíti Manchester és Liverpool kikötője között az első nagy teljesítményű vasútvonalat. A merész vállalkozás komoly ellenkezésre talált. Azzal vádolták Stephensont, hogy mozdonyának füstje megfertőzi a levegőt, az emberek megijednek, az állatok megvadulnak a lokomotív puszta látásától. Az érdekelt föld- birtokosok és a fuvarosok egyesült erővel harcoltak a vaspálya ellen, de végül is Stephenson győzött. S most, a legendás győztes, a gőzmozdony rövidesen mű. zeumba kerül, de korszerű utódai továbbra is megőrzik emlékét, mert a vasútra még hosszú ideig szüksége lesz az emberiségnek. P. L. Megtalálták az őskukoricát Az amerikai kutatók megtalálták a kukorica régóta keresett vad formáját. A Mexico City várostól délre levő Tehuacáni-völgy egyik barlangjában konyhai hulladékanyagok között a vadkukorica maradványaira bukkantak. A leflert azért nagy jelentőségű, mivel a régi Amerika egész mezőgazdasága éppen a kukoricán alapult. A vadkukorica az egyszerű füvekhez hasonlított. Csupán kis csövei voltak, amelyek 'egyáltalán nem emlékeztetnek a mai nagy csövekre. Arra következtetnek, hogy a kukoricatermesztés időszámításunk előtt körülbelül a 4-5000 évben, pontosan a Tehuacani-völgyben indult meg. Naponta 40 millió televíziónéző A Szovjetunióban naponta 40 millió néző ül a televíziókészülékek mellett. A televiziótulajdono- sok száma 11 millió, s számuk naponta 30 000_rel növekszik. A jövő évben az egész országra érvényes egységes televízióműsort adnak ki. A moszkvai §dó rövidesen megkezdi harmadik műsorának adását, amely az általános nevelés kérdéseivel foglalkozik majd. cA üálépe.t'£L liöUnp Ebben a nagy vidéki üzlet- helyiségben nem a kereskedelem árucikkeit árulják, hanem a jogi tudást. A »vevők« sérelmeikre szeretnének orvoslást kapni, kátyúba jutott életüket rendbe hozatni. Huszonkét asztal van a »boltban«. Mögöttük ügyvédek ülnek. Egy fiatal, csinos nő ül le az egyik asztal elé, és előadja kérését. — Válni akarok — mondja. — Válóok? — Sok is van — sóhajt az asszony. — Férjem ideges, szótlan, mogorva ... — Ez kevés. — Későn jár haza... — Ezenkívül? — Sohasem vagyunk egy véleményen. Mindig ellentmond. Én zeneértő vagyok, ö botfülű, én aludni szeretnék, ő éjfélig olvas. Én színházba szeretek járni, ő csak moziba. — Még ez sem elég — csó- válja fejét az ügyvéd. — Iszik a férje? — Nem. — Goromba? — Igen. — Mindig goromba? Az asszony egy pillanatig hallgat, erre az ügyvéd halkan megjegyzi: — Ugyebár mindössze egyszer volt goromba. Amikor maga földhöz csapott egy porcelán figurát. Az 6 ajándékát... Az asszony csodálkozva néz az ügyvédre: — Honnan tudja? —< Ok nélkül nem gorombák a férjek. Rendszerint az hozza őket ki a sodrukból, ha a veszekedés hevében a nő valamit a földhöz vág. A porcelán figurát csak úgy gondoltam. Látom, eltaláltam. — Igen, egy herendi nyulat törtem össze. Húsvétra kaptam tőle. Szóval nem akarok vele tovább élni! Kérem, indítsa meg a bontópert. — Tehát a férje ideges, szótlan, mogorva. — Igen. — Gondolom, azóta, mióta maga többször is válasz nélkül hagyta az ő kérdéseit, és legföljebb igennel vagy nemmel felelt. A válóperes asszonyka gyanakodva nézett az ügyvédre: — Ezt is tudja? — Száz eset közül kilenc- vennél ez a helyzet. Gyerünk tovább! Mindig ellentmond. Például akkor if, amikor le akarta beszélni arról, hogy megnézzenek egy unalmas, bukott színdarabot. — Igen. Én kíváncsi voltam a Kifacsart szivekre. — ö pedig az új Sica-filmet akarta megnézni. — Pontosan így történt. — Mindenki meg akarta nézni az új Sicát, amikor a Kifacsart szívek ment. Botfülű... Erről nem tehet. Szeret olvasni. Ez nem válóok. — De későn jár haza. — Ez már válóok lenne, ha olyan helyen töltené az időt. ahol házastársnak nem illik megfordulni. Például másik nőnél. — Mit tudom én, hogy hol jár... — Én tudom. Hetenként háromszor esti könyvelést vállalt. így akarta összespórolni azt a 3800 forintot, amennyibe az irhabunda kerül. — Micsoda irhabunda? — Amelyre maga olyan régen vágyódott. Már együtt is van a pénz. Az asszony szeme csillogni kezdett: — Ez igaz? Aztán gyanakodva kérdezte: — Honnan tudja? Elvégre megyeszékhelyen lakunk, nem kisközségben, és ezért mégiscsak furcsa, hogy ... — Hogy én mindent tudok? Megvallom, hogy férje tegnap itt volt a kollégámnál — mutatott a szomszédos Íróasztalra, amelyet csak tíz centiméter választott el az övétől. Most egy másik nő ült ott, akinek minden szavát hallani lehetett. Az ügyvéd a másik asztal felé intett: — Hát így ismertem meg férjét. Akaratlanul végig kellett hallgatnom, hogy nagyon szereti magát, hogy egész elhi- degülésüknek maga az oka. Ha férje megnézte volna a rossz színdarabot, és nem ragaszkodott volna a jó mozihoz, akkor nem kezdtek volna veszekedni. Az irhabundával akarta kibékíteni. — De minek volt itt? ö is válni akart? — Dehogy!... Pont ellenkezőleg. Azt kérdezte a kollégámtól, hogy mi a helyzet, ha a feleség ok nélkül válni akar, de ő nem akarja elveszíteni, mert szereti. Beadjam a bon- tóperi keresetet? Az asszony egy pillanatig leforrázva hallgatott, aztán mosolyogva nemet intett. Palásti László \
