Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

Vasárnap, 1964. június 28.

'S

SOMOGYI NÉPLAP

Somogyitól indult el

»... Emeljétek meg,

micsoda teher

amit nyakamba véve vinni kell.. .*>

»... Cipelem most már holtomig,

s utódaim majd felveszik...-'

A fiatalember, aki e felelősségteljes sorokat leírta, most 26 éves. Horgas Eéla a neve, s két éve mutatták be ►’•hivatalosan« is a legrangosabb irodalmi folyóiratban. A fénykép ovális arcú, sötét szemű férfit ábrázol, alatta ennyi a szerény prológus: ”1937-ben születtem Homokszentgyör- gyön. 1952-ben Budapestre kerültem a villamos! pari 'technikumba. A Műegyetemen hat félévet végeztem, de gyermekkoromban festő akartam lenni. Az Elektromos Műveknél dolgozom, és a ELTE esti tagozatán tanulok. A Magvető Kiadó most készíti elő első verseskötetem kiadását.«

Az élet idillel kezdődik. A vasúti őrházban, a kálmáncsai erdő közepén. Nyolc gyermekév a csendben, fák, legelő tehenek és elrobogo vonatok képeivel. Aztán a másik hat esztendő Kadarkúton. A nagyszerű úttörőélet az őrsi órákkal, a táborokkal, a teli tüdőből, tiszta szívvel fújt dalokkal.

Hogyan változott fonákjára ez a sors? Miért tépelödő és elgondolkodó a költői hang?

Az élet első állomásain három embert szeretett. Kettőtől rossz tanácsot kapott, a harmadikban csalódott Az általános iskola fizikatanára technikumba irányította. Pedig ő festeni akart. A magasabb iskola nagyon tisztelt magyar tanára csak a Műszaki Egyetemre szóló felvételi javaslatát hajlandó aláírni. Pedig akkor már verselt is. Aztán az egyetemi évek alatt feleségül vett egy leányt. Csak később derült ki, hogy annak más a világa.

Ezután »sötét évek« jöttek. Nagy letörések, italba fojtott bánatok. Kimarad az egyetemről, fizikai munkát vállal. Él, mintha semmi fontos nem várna rá.

A véletlen jön segítségére? Vagy már benne forrt, csak a kitörésre várt a líra? A szórakozásra kellett a pénz, s egy versciklussal megpályázza és megnyeri a Vasasszakszervezet irodalmi versenyét. A pá- yaműveket közlik a lapok és a rádió. Egy év múlva újra pályázik, most egy novellával az első.

És e sikerek kezdetén megjelenik Júlia, a második feleség. Péterke anyja, aki nélkül vallja egy versében:

»... Ügy nézném éjfélkor a kopár tereket,

mint a madár, ki drótnak repült

s a hóba leesett...«

A sötét éveknek vége. A versek még tükrözik ugyan a régi borongást, de a terhek, amelyeket önként nyakába vesz, már nem az egyéné, hanem a társadalomé.

Nem kell kutatnom ennek az okát. Beszélgetésünk ötödik percében nyíltan, őszintén a lényegre tér. Ezt mondja a fiatal nemzedékről, önmagáról:

— A mi gyermekkorunk összefonódott a szocializmussal. Nem okoz gondot nekünk, a régi rendszer vagy a mostani a jobb. Ahogyan egyik fiatal költőtársam kifejezte, számunkra a szocializmus nem valamilyen ruhadarab, amit felöltünk, hanem az egyetlen lehetséges életforma.

De van egy múlt, amit cipelni kell, s dolgozni rajta, hogy egyszer elfeledjük. Apját, a pályaőrt említi, akinél tehetségesebb embert alig ismer. Rajzol, méhészkedik,

mestere a kertészetnek és a határozottan. — A tehetetlen- és a kazalrakásnak. S úgy ség ellen harcolunk. Szá- ír, olyan szépen, mint a munkra az emberi lét két fő gyöngy. ellentétpárja nem a pesszimiz— Most irodai segéderő, mus va§y optimizmus, hanem mert idő előtt megbetegedett az aktivitás vagy passzivitás. — mondja. — A tehetségével A mindenkire kötelező pozitív a múlt nem tudott mit kezde- cselekvésre akarunk késztetni, ni. . Ez pedig nyilvánvalóan nem

Ezt a múltat nemcsak az Pesszimizmust. Akkor

apja helyett, hanem ki tudja, tehat marad a harmadik ok, milyen régen élt ősei miatt is a ketelkedes? el kell mondania. Azokat is Igenis, nem is. Az életet figyelmeztetni akarja, akik, mindig a maga bonyolultságá- miként nem rég önmaga, sa- han nézte, de az elmúlt évti- ját sorsuk kudarcai miatt zed politikai eseményei meg- kétségbe esnek, s nem harcol- rázták. Hite nem veszett el az nak »ólomtérdű szörnyeik« új rend iránt, ellenkezőleg, az ellen. utóbbi években megerősödött.

A költői és emberi felelőssé- Am, elhatározta, nem lesz kri- get igenli, vállalja. Minden- tikátlan. Mindenről tudni akar, kiért s mindenért, amit a jövő nehogy még egyszer újra hoz magával* értékelje a dolgokat. Felemeli

szavát a negatív jelenségek »... mert az ember története eüen, nehogy még egyszer el► ;

Kecskeméti Sándor: TÁJ (kréta)

EGY ASSZONY ELMENT

oly vidékre ért, hogy magára vonja ím, az elmulasztott idő

tekintetét...«

uralkodjanak. Ez is ahhoz a múlthoz tartozik, amit megénekelt.

— Marx és Lenin megrajzol, ta az új társadalom anyagi

©

alapjait s a hozzá vezető utakat — foglalja össze gondola. , .... ... tait. — Most együttesen kell

Az ember szilárdan« all a ___

.

...... _ ... megalkotnunk magasabb renfoldon. Eszet, szivet van mi erkölcsi arcu.atát Ehhez az

hevítse. Belső intimitásokkal ^

teli, gyengéd és szenvedélyes flet telj“’. ,lgazi ismeretere hitű versekben kritikákban van szükségünk, és cikkekben ezért van, ami * * »

hevítsen. Budán, a Városmajor utcáDe a költő arcképe még ban lakik, egy mosókonyhából nem elég markáns. Az árnyalt átalakított kétszobás lakásban, hang mélyén mintha rejtőzne a negyedik emeleten, ahonnan valami. Bánat? Kételkedés? messzire látni.

Pesszimizmus?

Mosolyogva

tiltakozik. A

Mozdulatai frissek, fiatalosak. Beszéde tiszta, világos,

banat a múlté, de azt nehez hevesen őszinte. Tekintete mo- levetkozni. S a versben most sol ós de minden piUanatban azért jelentkezik mert a táv- Rész az eikomolyodásra. lat csak most érlelte müve a

csalódásokat. Férfi korba érése egyszerre

Pesszimizmus? Egy Chagall- történik az irodalomba lépésé- képet vesz elő. Azt, amelyről vei. József Attila a példaképe, így írt versében: »... Szép ez akiben a költő azonosult az a táj, de te ne (csábíts engem) , , __...

én itt maradok inkább ... emberrel, a a műben a tarta(... ahol a dolgok rendje, élet- lom egyezik a formával, a útja,) a csákány és a kapa va- közösség egyesül az egyénnel, sa eltéveszthetetlen.« öt vallja magáénak, aki olyan

A zöld tenger hullámain csodálatos rendet tartott a egy csónakos férfit ábrázol a versben «

kép. Lenn a mélyben egy

piros ruhás, halott lány rin- S amikor már nem tudott gatózik. ö a csábítás, a harc- rendet tartani, a sínekre férői lemondás igézete. küdt, hogy figyelmeztessen.

— A mi nemzedékünk ez

ellen van — mondja a költő Csákvári János

Nem titkolom tovább, elhagyott a feleségem.

Azért hallgattam róla egy hétig, mert visszavártam. Pedig már szerdán cédulát találtam az előszobában:

Kedves Jutkánk!

Kerestünk,. hogy miért nem jársz dolgozni? Beteg vagy? A mester arra kér, hogy jelentkezz vagy üzenj.

Csókolunk mindnyájan, Martinná és Böske.

semmicske puderpuffot. Ügy így azt hihette, hogy szándéko- emelte föl az egyik fotel mö- san zártam ki. Ám, nem, a gül, két ujjával csippentve, kulcsomat nem hagytam a mintha fertőző bacillusokkal zárban.

lenne tele. Felszedelőzködtem: le a ház__ Hát ez kié? — tartotta mesterhez! De semmi. Tegnap

e

lém, és fenyegetően elborult dél óta nem látták. Vissza a az arca. lakásba. Nem jegyeztem meg,

Még jó, hogy hang jött ki mennyi ideig keringtem ide- a torkomon. gesen a bútorok között, ki-ki— A tiéd! — válaszoltam lesve az. ablakon, hogy jön-e... elszántan, szemrebbenés nél- Néhány perc hiányzott a hat

órából, amikor végre rám nyi— Ez nem az enyém. Az tód. -Sápadt volt és fáradt. A

köszöntésemet most is válasz nélkül hagyta.

enyém a táskámban van.

— Ki járt itt? — emelte a hangját, s közben remegett a rúzstalan szép szája.

Ha már elkezdtem a tagaJutka,

Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak.

— Benn kellett maradnod? — kérdeztem részvéttel.

Csodálatos, erre már felelt:

— Nem kellett!

Meglepett a válasza. Akkor

Tehát dolgozni sem ment...

Tegnap fölkerestem az asz- szony-hugomat, hátha azoknál dást, folytatom: van. Hetek óta nem járt; ná- _ Hiába kérdezed, lünk. A húgom megrémült, és nem tudom a rendőrségre akart rohanni, * . .

hátha utcai baleset érte Jut- Azt mfS es®JJeg elJjlszelT’ Q

kát. Amikor elmondtam, hogy nem ismered hogy ne hol lehetett eddig? Mégsem

Jutka vasárnap reggel a sze- tudod a «evet. S ha tudnád, mem láttára csomagolta össze mondanád meg Nos, a holmiját és elment a lakás- ^ járt itt? - kérdezte újra, bői, a húgom elképedt, az- félelmetes njmgalommal Olyan után lehülyézett és lecsibé- szeP volt> mint régi festők ke- szezett. Szerencsére az ura is Peln a bosszuallas angyala.

otthon volt, máskülönben - Valamii tévedés lehet eb- sem tör ünn€plős ruhat

megpofoztam volna. ben a dologban — kerteltem „41+„+t rwi;» „ártarn lp_

makacsul.

mertem megkérdezni, csak szótlanul néztem, mint hányta le a felső ruháit, és csukta a fürdőszobát magára.

Amikor visszatért. - mintha frissebb lett volna. Velem mit

váltott. Pedig azt vártam, lefekszik ...

Ekkor vettem észre, amint

Más rokon, vagy olyan közeli ismerős, akihez mehetett — Az igaz, valaki tévedett! volna, nincs. A munkatársnői- Azt hitte, hogy eltette ezt fe^telenUl"1’öltözködött, hez sem ko tozhetett, mert ak- De nem tette el. Ezért teve- frisg h ás ny-omát a mézkor nem kerestek volna a «tett! Mindenesetre add a nyaka* tövében,

gyárból. vissza neki! es az arcomba £ppen ^ ’ahol *én is

önként kínálkozik a folté- dB“* fém megcsókolni,

vés, hogy Jutka hazautazott a Ezután nem* szólt többet _ sérültél meg’ —

szüleihez Kaposvárra. Már hozzám, hiába kísérleteztem. kérdeztem tapintatosan, középárrá gondoltam, utana megyek, Mintha süket és néma lett jebb lépve hozzá, de ugyanakvolna. Ügy viselkedett, mint kör a fölfedezés könvörtelenKALÁSZ MÁRTON:

Feljegyzés, csillagok közt

Milyen ostoba voltam: azt hittem akkor, már üdvözöltem. Ahogy a Föld fölé kerültem, kék arcom az űrbe dobódott, akár a szörnyé, meghatódott és elkínzott volt; de makacs — tudtam, képernyőn át követnek, így surroghattam égköröknek, közben álomra is nyugodtan hajtottam fejem, tenyerem kalandozhatott, műszeren, megfejtésébe régen fogtam, s ez szította fel önbizalmam, hogy észre se vegyem magamban, bizonytalanban létezem. — Megdöbbentem? Éreztem újra a félelmet, a pillanat dühödt légűrré tágulását, melyben a fej maga marad, az idegkép lucsokra oszlik, ahogy a kert »hóárba« foszlik.

Józan akartam lenni! Ha leszállásra összpontosulnom, egy-egy kör alól kizúdulnom, a felfoghatatlan világba kell vetődnöm, akár az árva, méltóságon alul tehetném?

Nem a zuhanásom a fontos, nem átváltásaim a lényeg; ne csupán égközi vakondhoz hasonlóan, világtalanként púpozzam a mindenség-kérget — 'ángoló földsáv, csupasz elme ényében álló nép, a kéményt 'ággyá tevő gyárfüst terelje ’orgásomat. így lesz arányos!

Világ higgadtsága, fegyelme leszállás után, start előtt pár percre rendeljen magához.

Mire valami válaszra báto- volt dol3ta a szőnyegre, hogy ami- rodtam volna. előkerítette a ’ kor a munkából hazatérve be- naev°bb>k utazótáskánkat és

rakta, gyömöszölte bele a szekrényből előkapkodott ruhogy megbékítsem, de attól

tartok, após-anyósék vissza- — - , . , ___

t

anácsolják, és a vasúton el- aki nem tud rólam. Mintha segevel mutattam a valla . kerüljük egymást. nem is lennék a világon. Nem sérültem meg

A táviratküldést is elvetet- Állandó érvénnyel a máso- 6 ent;ette * atarozo . tem, mert szégyelltem, hogy dik műszakra he!vettette zt — Hat akkor GZ mitol van?

majdnem egy hét múltán ér- “ - “ tudakoltam kissé gúnyosan,

deklődtem csak felőle. magat. Mindig tizenegy óra _ Mitől? Meg akartalak

Mi tagadás, ilyen gondjaim után ért haza* Én n5renkor már csalni! - és öltözött tovább, vannak! Meg sem tudom ma- aludtam, mert minek vártám — Mit... mit akartál? ■— gamnak pontosan magyarázni, volna ébren? Se tett, se vett. zökkentem ki fölényemből, mi vadította meg Jutkát any- Minden közeledési szándéko- — Mondom, hogy meg akarz«nraíéw? hÍ.rJflen -elköltöz- mat elutasította. Reggelenként talak csalni- de nem sikerült, zon tőlem? Egyszerűen nem , Ahhoz én túlságosan tisztesséertem, hisz már kezdtünk meg ° aludt me& amikor en ges vaevok... Nem baj, majd visszazökkenni a ren,des ke- munkába indultam. megpróbálom me^fesjyszer. Adrékvágásba. Legalább is így így teltek a napok. Kegyet- dig próbálom, amíg sikerül. ..

ittem ... len némaságban ... — Megőrültél, Jutka!?

Sá»ÖvdÁb«Zv^ A háztartást azért ellátta. - Szó sincs róla. De amit

és°hallgatás. Rögtön bocsána- Ennivalót készített, takarított ^eked '—ti' fÁi nekemd is tot kellett volna kémem. És és tiszta fehérneműt is adott. 1, f ;

KfÄ4. "Tn”l"! -“b* De "”toó1 <■ Az

utolsf aZ 65 ánüó holmicskát mindig odaMert, hogy az első higgyék el nekem.

De hadd kezdjem az elején, nyitok a szobába, rögtön Még a nyáron megakadt a szemembe tűnjön. Először föl- háit.

kán; lengi mháibórkik^di- Kzedegettem es az eSÉik szék‘ — Ezt meg miért? Mit káló feszes bőrén, gusztusos re tettem* Gyáva voltam el- akarsz? — álltam eléje, alakján. Nem, dehogy volt dugni. De mindig visszadobta. Ütésnek is beillett volna szebb Jutkánál! p Mégis, csak Végül én is otthagytam a olyan erővel lökött félre.

úgy szórakozásból, hogy meny- szőnyegen Ha neki ió engem — Elköltözöm tőled. Tdeee- nyit érek még a lányok előtt. on>e«en* Ha Jó, engem ^ ^ ^ fj7pfoV lakbért

kikezdtem vele. Sokkal enge- se zavar* J°ves-menes közben víl1anvt ^ fűtést, Nem n7ért dekenyebb és hajlékonyabb aztan kikerültem, vagy átlép- dolgozom

volt, mint számítottam... tem... Enrv, rosszindnlatra mór

Es melyik férfi fordulna sár- Az első, ilyen körülmények nem feleltem. Valami ostoba

Vaü’ rneggydzd biztatást között ránk köszöntő vasár- ruakacsság uralkodott el rai- kap egy csintalan kedelyű, él- , kb),- . - tam; ígv jó! Maid meglátni szerető, meresz leányzótól? apra gep karbantartasi mu -uR R. bfr^a tovább’

Ugve, ilyen nincs. Ha mégis szakot vállalt. Hogy ne kell- ...___, . , . , , .

a

kad, azt ökörnek tartják... jen otthon lennie velem egész bői. még rám se nézett. \Tem Számomra is csábító volt az nap. A második vasárnap vi- rsaokódott. aitót. nem ideges- uj, friss méz. Miért ne kóstol- szont összecsomagolt, és el- kedet.t. Természetesnek ' és jam meg? Ingyen kapom. S mprif. megfontoltnak látszott. Mintha

amikor Jutka második műsza- ’'' valahova utazna, s bőven van

kos volt, a fruskát hozzánk Azt is elmondom, hogyan ideie. vittem, mert szeretem a házias történt. Nehogy azt állítsák, Ennek már eev hete

kényelmet. A leánynak még megvertem vaev elzavartam i\t „o ü

jobban tetszett a kaland S ’ gy i l Megerihetik. hogy h.ár>vzik

Egyébként is a leányok szeret- VasárnaP hajnalban arra "ekem Jutka, fái az egész ügv. nek így bosszút állni az asz- ébredtem föl, hogy szokatlan mert szeretem Jutkái És

szonyokon. csönd van a szobában. Kidé- fkkiT is szerGtterp akikor kiMondom, először tettem rült, hogy egyedül vagyok. ke7/1tem azza] a fruskával. l aTT!^. megnősültem. Jutka még nem ^ haza Minden múló nan növeli biKi az ördög gondolt arra, m „... . zonytalansagomat. Mit tegyek?

hogy a leány ott felejthet va- Megijedtem. Hatha a zár- Nem vaf,vok ej^g okos ^dja.

lamit? Mert ez történt. Jutka ban felejtettem a kulcsot, és nak tanácsot.

találta meg a nevetségesen nem tudott bejönni a lakásba. Földeák János

I