Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

AZ 'MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA | Telepítés állandó munkaalkalom nélkül? Béréneklés A négyéves Béluska szívesen ; beszélget a földszinten lakó ! Ilonka nénivel, amikor haza- J megy az óvodából. Hiába kö- j nyörög azonban neki a szóm- ■ széd néni, a gyerek sohasem ! énekel semmit. Egyszer aztán J egy süteménnyel várja Bélus- < kát. ! — Neked adom, ha elének- \ led, amit ma tanultál az óvó- « dában — mutatja fel a krém- i mel vastagon töltött süteményt. J A gyerek mohó pillantást vet j rá, aztán eldarálja a Boci, bo- i ci tarkát. Olyan tíz perc múl- ! va bekopog Ilonka nénihez, s J vágyakozva nézi a tálcán so- j rakozó süteményeket. — %A Cifra palotát is tudom ; ám! — nyel nagyot. Amikor negyedszer kopog , be, Ilonka néni nekiszögezi a ; kérdést: — Hát mondd, hány éneket i tudsz te tulajdonképpen?! ! Béluska néhány percig a . tálra mered, mintha a sütemé­nyeket számolná, aztán ki- | vágja: — Ezeret! — ig — : * * * Fiatalkorú bandák garázdálkodása miatt a New York-i polgármester elrendelte, hogy a következő hetekben állandóan ezer rendőr köteles túlórában is szol­gálatot teljesíteni. Feladatuk a földalatti állomások és más cso­mópontok ellenőrzése. * * * Túljárt a madarak eszén Egy párizsi mezőgazdasági szakember az Egyesült Álla­mok földművelését tanulmá­nyozva fölkeresett egy in­dián törzset is. Csodálkozva látta, hogy egy öreg indián hosszú léptekkel jár a baráz­dák között, és a vetés ősi, megszokott mozdulatait vég­zi, de egyetlenegy magot sem szór el. Megkérdezte a kivénhedt harcost, mit csi­nál. — Becsapom a madarakat! : Három napon át így, üres kézzel vetek, a madarak ; meg jönnek utánam. Aztán ; belátják, hogy hiába követ- j nek és elrepülnek. Ekkor , kezdek hozzá az igazi vetés- ; hez... * * * Melltartó teheneknek Hollandiában, amely fej­lett tehenészetéről híres, a legelőkön 150 000 tehén sérti meg a tőgyét évente. Bron állatorvos — »pácienseiről« gondoskodva — nylon »mell- I tartót« szerkesztett számuk- ; ra, amelyet vékony szíjakkal csatolnak fel az állatokra. * * » A majmok szabadon, a látogatók ketrecben Egy japán állatkertben a majmok szabadon járnak, a látogatók számára viszont hatalmas ketrecet állítottak fel, ahonnan teljes bizton­ságban figyelhetik meg a majmok életét. AZ MSZMP SOMOGY ME­GYEI BIZOTTSÁGA és a So­mogy megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága 1963. december 29-én tartott együttes üléséin határozatot hozott a cigánykér­dés megoldását célzó feladatok további végrehajtásáról. Ez a határozat egyebek között ki­mondja, hogy a többi járás ta­nulmányozza a marcali járás telepítési terveit, és ennek alapján fontolják meg a ci­gánytelepülések lakóinak olyan falvakba való széttelepí- tését, ahol vám államdó muvka- alkalom, s ahol jelenleg nem élnek cigánycsaládok. A marcali járás példája va­lóban követésre méltó, bár nem akadálymentes a telepítési terv végrehajtása. Mellette nem ke­vés időt vesz igénybe a közsé­gekbe való betelepítés folya­mata. Ha valamire, erre föl kell figyelnünk. Kéthelyem tanácsi vezetőkkel beszélgettem a község és So- mogyszemtpál között levő ci­gánytelep sorsáról. Néhány csa­lád már elköltözött innen. Né­melyik KétheLyre, némelyik So- mogyszemtpálra, ugyanis a családfenntartók a termelőszö­vetkezet dolgozói. Tehát ál­landó munkahelyük van. Húsz­egynéhány család azonban még a nyomorúságos putrifalucská­ban laikik. Községekben való beköltöztetésük lehetőségei korlátozottak. A TELEPÍTÉSNEK a mar­cali járásban kipróbált gondo­lata helyes és jó. Ügy értem, állja az időt. Ellentétben az­Ismeretterjesztés címén: ■ ■ Otven oldal sértő badarság Egészséges falu címen hagyta el a nyomdát a közel­múltban a Medicina Egész­ségügyi Könyvkiadó 50 olda­las ismeretterjesztő kiadvá­nya. A füzetke szerkesztője Lovass Pál. Könyvkiadásunk régóta nem lepte meg az országot (13 000 példányban!) ilyen nevetségesen félresikerült »ismeretterjesztő« művel. Belelapozva a kiadványba, az jutott eszembe, hogyan festene az az író-olvasó talál­kozó, amelyen a könyvecske szerzője részt venne a felelős szerkesztővel. Vajon milyen felelősségtudatról tehetnének tanúbizonyságot szemtől szembe az olvasóval? A »mű« lepipálja a göregáboroskodó »ízeskedést«, nyüzsögnek ben­ne a szakértelem hiányát leplezni kívánó, vállveregető kioktatások. ízelítőül néhányat: A szer­ző — dr. Várszegi István — kioktatja a parasztembert ar­ról, hogyan kell kukoricát vetni. Sőt, arra tanítja meg, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint játék. íme: »A sar­kaló, vagyis fészekvetés még nagyobb testi igénybevétellel jár. Frissen felszántott földbe a vető sarkával gödröt nyom Két-három kukoricaszemet dob bele, simító talpmoz­dulattal földet húz fölé, és lép tovább, hogy eljátssza ezt még vagy ezerszer.« Tovább! Itt már a kapálás­sal van szó: »S ha még egy táskarádió is akad, hangjától a gyomnö­vények is szelídebben hajtják fejüket a kapa éle alá. Azon felül a helyszínen hallgathat­ják meg a mezőgazdasági fél­óra összes jó tanácsait.« Erre mondják, hogy hetet egy csapásra. Ha van táska­rádió, jól jár a gyomnövény, mert »megérti«, miért kell a kapa éle alá hajolnia: jól jár a kapáló, mert ha eddig nem tudta volna, most megtudhat­A nagy piros autó zal az elgondolással, amely ma­is »divatos« még, és amely úgy »vél« segíteni cigányságunk lakás- és életkörülményein, hogy a távoli telepeket a köz­ségek végébe palántáimé át. Voltaképpen nem megszüntet­nék, csak közelebb hoznák a falu közösségéhez a cigányok megkülönböztető elzártságát, s ez nyilvánvalóan helytelen. Az a helyesebb, ha cigámycsalá- daink benne élnek a falu kö­zösségében. Sok példa bizonyít­ja, hogy a becsületesen dolgo­zd cigányok képesek a tjeil- leszkédésre, és munkás életük­kel a legjobb «.rveket maguk szolgáltatják az előítéletek tarthatatlanságáról. Alijuk meg azonban itt. A falvakba való betelepítés anya­gi, erkölcsi megalapozás nél­kül csak nagyon lassan való­sítható meg. Nem elegendő, ha a községek — mint Kéthely és Somogyszantpál — kidolgozzák a tervet évre szólóan, hogy pl. 1964-ben két család betelepí­tését hajtják végre. A betele­pülés kevés helyen oldható meg állami lakásjuttatással; általá­nosan igaz, hogy a költözőknek előbb építeniük kell. Az épít­kezés viszont nem megy elő- takarékosság, az előtakarékos- ság pedig — majd az OTP- kclcsöm folósítása — állandó munkavállalás nélkül. Persze itt sem elég a készség, az, hogy a cigány dolgozó hajlandó ál­landó munka vállásával hitet tenni a társadalmunk emberé­hez méltó jövő mellett. Ahogy ja, miért és hogyan kell ka­pálnia! Egy másik szövegrész arra inti a parasztolvasót, hogy ne essen kétségbe, ha a betegség »beleharap«. Orvos ugyan nem állhat minden tsz-tag kapujában, tehát »... ki-ki maga vizslázza meg felszere lését..., mert az orvos (aki nem áll ugyan a kapuban) a betegeket martalékba fogja, ha nem is labdaszedőnek, ta Ián kévehordónak-«. Megtudhatjuk a könyvecs­kéből, hogy a termelőszövet­kezeti parasztnak »mennyi mindenre kell reggelente ki­terjeszteni figyelmének szár­nyait «, valamint azt a képte­lenséget is, hogy » ... a föld del barátkozó ember fölött szinte óránként változik a háztető«. Ez nem vicc, kérem Ellenőrizhető, megtalálható az említett kiadványban. A »mű« szerzőjének sza­vaival élve nem ártana en­nek az »ismeretterjesztő« ki­adványnak az íróját, szer­kesztőiét elvinni egy faluba és végigcsináltatni velük mindazt, amit javasolnak! Meg kellene nézni, mint tud­ják saiát leiük fölött változ­tatni óránként a »háztetőt«. mint »fenekednek« neki az aratásnak, hogyan haladnak »hátrafelé menve«, de az sem rossz gondolat — lévén ez egés7ségügvi kiadvány —. ha a szerzők kezdenének el tár­sadalmi munkába '■’■minősítést nvilvántartani mindenkiről, kiben mi. laza., mi rozsdás«??!). ■Visztelt Medicina Könyvki­adó! Ez a könyvecske — már megbocsásson — envhén szól­va nem alkalmas az ismeret­terjesztésre! Tartalmi értékét maiságát. szakszerűségét .te­kintve nem több ez a füzet, mint a falun házaló gicrsfes- tők egv-egv »műremeke«! Most már csak az a kérdés' Miérf kanták.a szerzők tiszte­letdíjat. ismeretterjesztés cí­mén sznbad-e tartanunk a ba­darságok árfolyamát?! L. I. mondani szokták: kettőn áll a vásár. Ember kell, aki kész a munkára és munkaalkalom kell, aminek biztosítása már nem megy állami, gazdasági, társa­dalmi vezetőink megértése, tá­mogatás, közreműködése nél­kül! AZ EMLÍTETT VÉGREHAJ­TÓ BIZOTTSÁGI ÜLÉSEN született egy olyan határozat is, hogy állami gazdaságaink, erdőgazdaságaink, termelőszö- vetkezteimk, üzemeink készítse­nek fölmérést, hány cigány dol­gozót tudnak alkalmi és meny­nyit állandó munkásként fog­lalkoztatni. Vajon hány helyen hajtották végre ezt a határoza­tot? A decemberben hozott hatá­rozatok ismét azt bizonyítják, hogy megfelelő gazdasági ala­pok nélkül elképzelhetetlen a cigánykérdés gyorsabb ütemű megoldása. Ettől függetlenül itt is, ott is követnek el közsé­geink sorrendi hibákat, előbb kívánva végrehajtani a betele­pítést, majd utána megterem­teni az állandó munkaalkalom lehetőségét. Kóthelyen például most épül ház az egyik cigány­családnak. A községi tanács di­cséretesen sokat segít, nem hiányzik a gazdasági és társa­dalmi szervek támogatása sem. Viszont a korábban hozott köz­ségi határozat — az, hogy a beköltözőt a téglagyár alkal­mazza álladó munkára — írott szó, határozat maradt. Ez az építkező alkalmi munkabéréből tartja el családját, és takaré­koskodik, hogy be tudja fejez­ni, amibe kezdett. Így nagyon r-ehéz. A küzdelem ilyen körül­mények között emberfölötti, hi­szen alkalmi munkás nem ve­het igénybe OTP-kölcsönt sem. Az idézett végrehajtó bizott­sági határozat értelmében a te­lepítési tervek elkészítésének határideje 1964. december. A marcali járás -tapasztalatai ar­ra hívják fel a figyelmet, hogy a cigánykérdés gyorsabb ütemű megoldásához nem elegendőek a legkörültekintőbben elkészí­tett telepítési tervek sem, amíg nem teremtünk megfelelő, ál­landó munkaalkalmat cigány­lakosságunk számára. László Ibolya Két és fél ezren tekintették meg a bolgár művészegyüttes nagyatádi előadását Június 19-én Nagyatádon, a járási művelődési ház szabad­téri színpadán mutatta be mű­sorát bolgár néphadsereg 160 tagú művészegyüttese. A község határában a nagy­atádi helyőrség parancsnoksá­ga fogadta, a művelődési ház előtt pedig Pohl István vb-el- nök köszöntötte az együttest. Az előadás iránt járásszerte rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. A műsort a várt 1500 néző helyett két/ és fél ezren tekintették meg. A járás községeiből 1000 tsz-tag és állami gazdasági dolgozó utazott be erre az eseményre. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az együttes műsorszámait, különösen a magyar nyelven előadott ma­gyar népdalcsokrot. Megkezdődött a népművelők nyári tanfolyama A Somogy megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya és a Népművelési Tanácsadó ren­dezésében tegnap megkezdő­dött a népművelők nyári tan­folyama a fonyódi gimnázium­ban. Négy művészeti ágban — az irodalmi színpadok vezetőinek, a színjátszóvezetőknek, a kó­rusvezetőknek, a táncpedagó­gusoknak és külön a klubve­zetőknek meg a családi ese­ményeket szervező népműve­lőknek — előadásokat, gyakor­lati foglalkozásokat, konzultá­ciókat és szakmai bemutatókat tartanak az egy-, két-, illetve — a táncoktatók részére — há­romhetes tanfolyamon. A tánc­MOST JELENT MEG Igor Goloszovszkij: Hinni akarok (detektívregény). — Ueda Akinarí: Az Eső és Hold meséi (elbeszélé­sek). — Európa Kiadó. Csáth Géza: A varázsló halála (novellák). — Pataki Dezső: Idegen csillagok (brazíliai élmények). — Kisjó Sándor: Nevetni nem szé­gyen (humoros írások). — Szépiro­dalmi Kiadó. Herczegh László: Bern, éjszaka (regény). — Magvető. Antal László: A formális nyelvi elemzés. — Kováts Endre: A Né­pek tavaszától a Párizsi Kommü- nig. — Ernst Fischer: A fiatal nemzedékek problémái. — Benedek Marcell: Kis könyv a drámáról. — Gondolat Kiadó. Kittenberger Kálmán: A Kili­mandzsárótól Nagymarosig. — Mó­ra Kiadó. pedagógusok tanfolyamán öt dán néptáncoktató, koreográ­fus is részt vesz. A részvevőket tájékoztatják művelődéspolitikánk időszerű kérdéseiről, a műkedvelő mű­vészeti mozgalom helyzetéről és a klubmozgalom jelentősé­géről is. A gyakorlati bemuta­tókon számos módszertani ta­pasztalatot szerezhetnek nép­művelőink. Az előadásokat a Népműve­lési Tanácsadó szakreferensei és meghívott előadók — a Népművelési Intézet, a televí­zió, a Néprajzi Múzeum mun­katársai — tartják meg. A klubvezetők tanfolyamán író­olvasó találkozóra várják egyik fiatal prózaírónkat, Moldova Györgyöt. Július 6-a és 12-e között — most első ízben — tanfolyamot rendeznek a társadalmi szer­tartások és ünnepségek meg­szervezéséről. A tanfolyamok hallgatói középfokú tovább­képzésben részesülnek. (Áz alapfokú ismereteket a tavaly nyári tanfolyamon szerezték meg.) Egy év múlva, a harma­dik év végén minősítő vizsgát tesznek, és működési engedélyt kapnak. Tűz esetén szi- rénázva száguld Nagyatád környé­kén a nagy piros tűzoltóautó. Es ha nincs riadó? A tűzoltók akkor sem pihennek. Ellenőrzik a ko­csi fölszerelését, karbantartják p. fecskendőket, hogy ha tűz tá­mad valahol, tö­kéletesen, ponto­san működjék minden. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség; Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latmka S u. l. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzöm* meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postás kézbesítőinél. Előfizetési di.l egv nőnapra 12 Ft Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents