Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-20 / 143. szám

Szombat, 1964. június 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hogyan szervezzük meg a betakarítógépek munkáját? Több helyen már megindult a nagy csata a kenyérért. Alig negyedszázada, hogy ez az ősi megmozdulás még kizárólag a félmilliónyi kézikaszás verejté- kes munkáját jelentette. Az idei termés betakarításában o döntő szerep már a gépeké, bár a múlt évinél nagyobb fel­adat vár a kétkezű aratómun­kásokra is. Mind a gépi, mind a kézi be­takarításnál az a leglényege­sebb, hogy a meglevő erőt ma­ximálisan használjuk ki. Je­lentős teljesítménytöbblet csak úgy érhető el, ha tervszerű munkaszervezéssel megakadá­lyozzuk a kapacitás elforgácso- lódását. A betakarítás egyik kulcs­kérdése a gabonakombájn eredményes használata. Min­den szervezési intézkedés arra irányuljon, hogy ezeknek a nagy teljesítményű gépeknek minél nagyobb és minél in­kább megkönnyíteti munkate­rület jusson. A kombájn mű­szak- és idényteljesitmény-nö- velésének leghatékonyabb esz­köze a rendrearató gép igény- bevételével megvalósított két- meneies betakarítás. Az első menetet végző rendrevágó gé­pek munkaszélessége 1—1,5 méterrel több, mint a második menetben a kiszáradt rendek fölszedését és cséplését végző kombájnok tényleges vágószá­lessége. A teljesítmény — a nagyobb területről összeterelt rend és a termény teljes be- érettsége következtében — 25 —30 százalékkal növekszik. Az elmúlt években a kétme- netes betakarítás előnyét so­kan csak a kombájnos betaka­rítás munkafolyamatának idő­beni széthúzásában látták. A rendrearató gépek részére ép­pen ezért — már a »felvonulá­si tervek« szerint is — csak 5 —6 napos munkát biztosítot­tak. Ez a körülmény és az el­Reggel hattól este hatig Fényképezőgép nyárra — ORWO = AGFA — Szeművegjavítás máról holnapra — Foncsorozás Kedvelt nyári szórakozás a fényképezés. A külföldre és belföldre induló turisták az út minden mozzanatát meg akar­ják örökíteni, hiszen a drez­dai Zwingerről, a fráter óriáskerekéről, az Eiffel-to- ronyról, a prágai Hradzsinról vagy a Lomonoszov Egyetem­ről készített fölvételek néze­getése közben még évek múl­va is föleleveníthetik a- kirán­dulás emlékeit. Az OFOTÉRT kaposvári boltjában jól felkészültek a nyárra: gazdag választék vár­ja a fényképezőgépet vásárol­ni szándékozókat. Már az »előszezonban« kiderült, hogy leginkább a közép áras Bei- rette, Werra és Flexaret gépe­ket kedvelik az emberek, ezekből fogy a legtöbb. Üjdonság is található a boltban: megérkezett az első szállítmány a Budapesti Nem­zetközi Vásáron bemutatott NDK ORWO filmből. Az ORWO minősége azonos az AGFA-éval, csupán az elne­vezés változott. Nagyon sok házi laborató­riumban hívják elő és másol­ják a képeket. Részükre fő­leg olasz másoló- és nagyító­papírokat kapott az üzlet. Mintegy harmincfajta férfi és női napszemüveg van a boltban. Javításuk évekig gondot okozott, mert nem volt megfelelő üveg, most azonban máról holnapra is vállalják a repedt vagy tö­rött üvegek kicserélését. És még egy újdonság: az OFOTÉRT ezentúl elvállalja a dioptriás szemüvegek fon- csorozását is, A nagy forgalomra való te­kintettel módosították az üz­let nyitva tartásának rendjét: reggel hattól este hatig egy­folytában a vásárlók rendel­kezésére állnak. múlt évek alacsony szálmagas­ságú gabonaállománya okozta azt, hogy a kétmenetes beta­karítás aránya az egy kom­bájnra számított területi idény­teljesítmények 30 százalékát sem érte el. Minden lehetősé­günk megvan arra, hogy az idén ezt az arányt — ahol elég rendrearató gép is van — a kétszeresére növeljük. Megva­lósítható követelmény, hogy ilyen esetben az SZK—3 és fő­leg az SZK—4 kombájnok át­lagosan is elérjék a 400—450 kát. holdas gabonabetakarítási idényteljesitményt. A kétmenetes kombájnos be­takarítás előfeltétele a sűrű szálállományú — négyzetméte­renként 350—400 szál — és olyan szalmahosszúságú álló gabona, amely 18—20 centi­méter magas tarló meghagyá­sával, szemveszteség és kalász­sérülés nélkül, 4 méternél na­gyobb vágószélességű rendre­vágó géppel aratható. A most tapasztalható szálhosszúság rendkívül kedvező föltételeket teremt a kétmenetes betaka­rításra. Helytelen munkaszervezésre vall, ha a rendrearató gépek üzemeltetését a kévésgabona gépi szállítása következtében előálló traktorhiány hátráltat­ja A traktor munkája a be­takarításkor, a rendrearatás- nál a leghatékonyabb, mert le­hetővé teszi a kombájntelje- sitmény 30 százalékos növelé­sét, s így naponként 6—8 kát. holdnyi szemtermeléssel több kerül a magtárba. (Ugyaneny- nyi idő alatt egy traktor csak 3—4 kát. hold kévetermését tudja beszállítani.) A rendre­arató gépet vontató traktor munkájával közvetve kétszer annyi szemes termést tudunk betakarítani, mintha azt kéve­hordásra és cséplésre használ­nánk fel. A feladat végrehajtása azon­ban bonyolultabb. A kombáj- nosokat — akik többségükben ma már mesterei szakmájuk­nak — nehéz lenne meggyőzni arról, hogy a lábon álló »kom­bájnérett« gabonatáblák láttán tétlenül várakozzanak, vagy a közvetlen kombájnolással egyébként legjobban betaka­rítható dőlt gabonával bíbe­lődjenek, ha anyagi érdekelt­ségük ezzel ellentétes. A »me­netirányterv« — amelyről mos­tanában már sok szó esett — semmitmondó papírrá válik, ha nem egészül ki olyan tech­nológiai jellegű utasítással, amely táblánként is tartalmaz­za az adott körülmények kö­zött maximális teljesítmények elérésére ösztönző munkadíja­zási, munkaegység-részesedési föltételeket. A kévekötő aratógépek je­lentősége ugyan csökkent, de a meglevő, üzemképes gépek kihasználása éppen olyan fon­tos feladat, mint bármely más betakarítási mód hatékonysá­gának fokozása. Létjogosultsá­guk — a kézi aratáshoz ha­sonlóan — g fogatgazdálkodás­hoz kapcsolódik. A betakarí­tás folyamatosságát szem előtt tartva, a biztonságos üzemel­tetés előfeltétele, hogy egy ké­vekötő aratógéphez — a na­ponkénti 25—30 kilogramm zsinegszükségleten felül — biz­tosítsunk az aratási idő 6—7 napja után a behordáshoz 5—C fogatot vagy 3—4 univerzális traktort éa 4—5 pótkocsit. A kévekötő aratógépek al­kalmazása ugyan föltételezi a kézikaszás kisegítő munkaerőt is, de ez mégsem föltétien kö­vetelmény. A kézi munkaerő­vel való takarékosság érdeké­ben helyesebb, ha a kévekötő gépek »karéj osan« körkörösen járnak, mert így a »fogásos« szervezéssel szemben 8—10 százalékkal nő a produktív menetek száma. összefoglalva: A betakarító­gépek munkájának szervezése akkor mondható legeredmé­nyesebbnek, ha az előmozdít­ja, hogy a megtermett gabona a lehető leggyorsabban jusson a magtárba. ZÖLDBORSÓTENGER Dél-Balaton Tsz balatonszentgyörgyi üzemegységében két holdon szedik a zöld­borsót. Egy nap alatt 50 mázsa zöldborsót gyűjtöttek össze. ' Tegyünk meg mindent a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséért A megyei párt-végrehajtóbi­zottság legutóbbi ülésén a múlt év szeptemberében hozott vb­határozat végrehajtásáról, az állattenyésztésben elért ered­ményekről tanácskoztak. Volt mit értékelni, eredményként elismerni ezen a fórumon, hi­szen a javulás biztató. Jóllehet megyénk mezőgazdaságában nagy jelentőségű az állatte­nyésztés, korábban nem éltek mindenütt a lehetőségeikkel: főként a tehén- és kocaállo­mány nem emelkedett a kí­vánt mértékben. A megyei párt-vb tavaly ősszel hozott határozata alapján tett intéz­kedések tehát elsősorban e két tenyésztési ágazatra irányul­tak. Az állattenyésztés fejleszté­sét célzó határozat megvalósu­lásának egyik legjobb fokmé­rője — bár nem kizárólag a tenyésztés fejlődését mutatja — az állattenyésztés bevételi tervének múlt évi túlteljesíté­se. Tavaly 67 000 000 forinttal több bevételt hozott közös gaz­daságainknak ez az üzemág, mint 1962-ben. Ez az adat utal arra is, hogy több hízósertést értékesítettek az előző évinél, s növekedett az egy tehénre jutó évi tejhozam. Említésre méltó eredmény az is, hogy mérséklődött a tehénállomány csökkenése, és emelkedett a kocalétszám. Az a logikus ér­velés, hogy tenyészanyag nél­kül nincs hízóállat, a tsz-ek közös jószágállományában egy­re inkább észrevehető. Ezt az összehasonlító számok is tük­rözik. Tavaly március végén például alig több mint 13 800, az idei év azonos időszakában csaknem 15 500 tehén volt a megye termelőszövetkezetei­nek közös tartásában. Nem mondható el ugyanez a háztáji tehénállományról. Itt ugyanebben az időszakban a CSAK PAPÍRRÓL!! EGY KAPOSVÁRI ÁLTA­LÁNOS ISKOLÁBAN esett meg a következő. Az iskola- igazgató a szülői munkaközös­ség elnökhelyettesét kérte, hogy mondja el, mit. dolgoz­tak a szülők az 1963/64. tan­évben, mert az elnök más el­foglaltsága miatt nem mehe­tett el az évzáró ünnepélyre. Az elnökhelyettes gyöngyöző homlokkal, ijedten állt a pi­ros vászonnal leterített asztal mögé. Akadozva beszélni kez­dett, közben-közben hátrafor­dult, s zavartan odaszólt az igazgatónak: — Mit mondjak? Súgjon! A segéyt kérő mondatot a szülők s meghallották. Többen összesúgtak. Valak félhango­san megjegyezte: — Mi az, papír nélkül nem emlékszik a végzett munkára? Sajnos előfordul, hogy né­mely községi, sőt járási veze­tők is csak puska segítségé­vel, azaz papírról képesek be­számolni a hozzájuk tartozó szervezetek munkájáról. Ha nincs kéznél a papír, meg se tudnak szólalni, vagy — ami még rosszabb — helytele­nül tájékoztatják az érdeklő­dőt, méltatlanul megbírálnak embereket, mert nem ismerik a tényeket. SABLONOS KÉRDÉSSEL fordultam egy hónappal ez­előtt a fonyódi járás egyik községében a tanácstitkárhoz: — Lesz-e ma valamilyen rendezvény? — Hogyne ... ismeretter­jesztő előadás. — Miről? A titkár zavarba jött, ösz- szevissza forgatta az íróaszta­lon levő papírokat, kihúzta a fiókokat — Mindjárt megnézem — nyugtatott meg. Hosszas keresgélés után megtalálta a művelődési ter­vet. Felolvasta, hogy Költők és vallomások címmel tart előadást az általános iskola egyik nevelője. Vajon hogyan segíthetett a titkár a népművelőknek az előadás megszervezésében, amikor fogalma sem volt az előadó kilétéről, az előadás témájáról?! EGY JÄRÄSI KISZ-TIT­KAR mondta el az alábbi épületes történetet. Fölkereste a Magyar Rádió és Televízió riportere. Jól dolgozó, a ter­melőszövetkezetnek sokat se­gítő KISZ-szervezetrőf akart írni. A járási titkár ajánlott egyet. A riporternek azonban nem felelt meg a község, mert kiesett az útvonalából. A titkár egy közelebbi falut javasolt, ö is elkísérte a ri­portert, s útközben tájékoz­tatta az alapszervezet eré­nyeiről. Sajnos a vezetőség tagjai nem voltak odahaza. Az egyik értekezletre ment, a másik elutazott, a harmadik a pusztán dolgozott. — Menjünk el a tsz-elnök- höz — ajánlotta a járási tit­kár —, majd ő elmondja a véleményét a KISZ-tagokról. Az elnököt a mezőn találták meg. Föltették neki az előre megfogalmazott kérdést. Bez­zeg meglepődött a riporter, de még jobban a járási tit­kár, amikor meghallotta az elnök véleményét. Mint a bokrot, úgy szidta a fiatalo­kat. Csak a tánchoz értenek, ilyen huligánok, olyan huligá­nok, nem lehet számítani rá­juk. Dehogy segítenek azok a szövetkezetnek, még egy szalmaszálat sem tesznek odább. A járás titkár nagyon szé- gyellte magát a riporter előtt, hiszen a látszat azt mutatta, hogy félre akarta vezetni őt. Még egy hét múlva is az el­nök tájékoztatóján rágódott. Egy nap aztán levelet ka­pott a járási bizottság a tsz- től. Kérték, hogy továbbítsák beszámolójukat a rádiónak. Megírták, hogy az elnök még csak néhány hónapja van a szövetkezet élén, a mezőgaz­dász nem tájékoztatta a fiata­lok munkájáról. Tévedett az elnök, a KISZ-szervezet való­ban nagyon jól dolgozik. EGY NÉPMŰVELŐ pana­szolta a múltkor, hogy az egyik járási vezető — egyéb­ként a művelődésüggyel fog­lalkozik — messze elkerüli a művelődési házat. Sem ta­pasztalatból, sem papírról nem ismeri az ott folyó munkát. ,— Miért nincs nektek szín­játszó csoportotok?! — rohan­ta le egyszer az utcán a nép­művelőt. Az szóhoz sem juthatott, mert a járási vezető fél óráig magyarázta, milyen hagyomá­nya van a színjátszásnak a községben. Amikor »a tv pe­dig nem szorítja ki az önte­vékeny együtteseket« megál­lapítással befejezte a burkolt letolást, megszólalt a népmű­velő: — Nagyon jól dolgoznak a színjátszóink ... ötven elő­adást tartottak az idén a já­rási székhelyen -"“g a kör­nyező községekben. A Járási vezető zavartan köhécselt: — Persze, persze, most kap­tam meg az írásos beszámoló­tokat ... Sajnos, eddig nem volt rá időm, hogy elolvas­sam. Ugyanettől a népművelőtől hallottam egy másik esetet, író—olvasó találkozót ren­deztek a községben. Hetekkel előbb hozzáfogtak a szerve­zéshez. Szerették volna, ha minél többén részt vesznek a találkozón a járási tanács és a járási pártbizottság munka­társai közül. Többször fel­hívták a meghívottak figyel­mét az irodalmi estre. Azon­ban egyikük sem ment el rá. Népművelő ismerősöm szóvá tette ezt, amikor találkozott velük. Az egyik azzal vágta ki magát, hogy őt senki sem hívta. — Háromszor voltam ná­lad, még a naptárodba is fel­írtad — így a népművelő. — Csakugyan — ismerte el a járási ember. — Ne hara­gudj, elfelejtettem .lapozni. AZ ÉLET MINDEN TERÜ­LETÉRŐL hozhatnék példá­kat, hiszen a papírról tudás már-már jelenség. Az isme­retterjesztő előadás címét nem tudó tanácstitkár, a fiatalokat letoló tsz-elnök, a járási mű­velődési házat bíráló járási vezető nem végezheti jól a munkáját, ha csak papírról ismeri a tényeket, az esemé­nyeket. Senkinek se káptalan a feje, mindent nem tarthat az emlékezetében. Ha azon­ban a legfontosabb sincs a kisujjábap. könnyen bakot 15- het, amint a példák is bizo­nyítják? Lajos Géza tehenek száma 31 500-ról 29 200-ra csökkent. Ez az is­mételt visszaesés még ükkor is jelentékeny, ha a közös és a háztáji vemhesüsző-állomány- ban, tehát a tehénutánpótlás­ban egy év alatt több mint 50 százalékos emelkedés követ­kezett be. Szép eredmény ez is, hiszen így a tehenek és a vem­hes üszők együttes száma 2 százalékkal nőtt. De ez csak részben ellensúlyozza a háztá­ji tehénállomány csökkenését, és arra int, hogy ezt a problé­mát nem szabad levenni a na­pirendről, módot kell találni ennek az immár folyamatossá váló hanyatlásnak megakadá­lyozására. A tsz-ek közös szarvasmar­ha-állományát vizsgálva észre­vehető a tenyésztés, fokozására való törekvés. A megyei párt- vb határozata alapján — az FM időközben kiadott utasítá­sával kiegészítve — bizottsá­gok járták a közös gazdaságo­kat, felülvizsgálták az üsző- és tehénállományt. Javasolták, hogy a hizlalásra tervezett üszők közül az alkalmasakat tartsák vissza tenyésztésre. Ez­zel a szövetkezetek többsége egyet is értett. A saját tenyész- anyaggal rendelkező tsz-ekben tehát így gyarapszik tovább a tehenek száma. Gondoskodtak azokról a tsz-ekről. ■ is, ahol nem volt tehénnek való növen­dék. Ide tavaly több mint 2000, zömmel vemhes üszőt, adtak, és az idén is számotte­vő tenvészanyagot kapnak a termelőszövetkezetek. Erre a célra több mint tíz és fél mil­lió forint áll rendelkezésre. A tehénállomány további gyarapodása azzal a haszonnal jár, hogy a több tehéntől több hízónak való növendékre is szert tesz a tsz a saját gazda­ságából, tehát nem kell ven­nie. Ha több lesz az üsző, vem- hesítésük után több jut a ház­táji gazdaságokba is — kihe­lyezéssel —, tehát itt is több lesz a tehén. Hogy mindez megvalósul­hasson, főként két dolgot nem szabad szem elől téveszteniük szövetkezeteinknek. Az egvik: fogjanak vissza tenyésztésre minden arra alkalmas üszőt. Az üszőnevelést, pontosabban a boriúnevelést mozdítía elő a másik tényező: rendelteté­seknek ment eleiden hasznosít­sák az e célból emelt épülete­ket, és a korszerű borjúneve- Iők ne sertéseknek, lovaknak adjanak szállást, hanem való­ban borjaknak. A megyei párt- és tanácsi "esetés törődik a termelőszik ”étkezett. ezen belül a közös ős r háztá.ü szarvasmarha-ál­lomány fejlesztésével. Ezt bi- zonvftiák a határozatok, intéz­kedések, i a vasiatok, Az előre­jutáson fáradoznak a járási szervek és az illetékes vállala­tok is. A tervek valóra váltá­sához azonban szükség van a f—. „í- aknrásárn megértésére, segítségére. Rajtuk a sor, hogv mindent megtegyenek a közös és a háztáji szarvasmarha-te- nyésztés Hemesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents