Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-03 / 128. szám

: /. 7 . M S'ZMP MEG VEI 01 ?QTT SAG A ES.A . M CGVE! TANACS IftP-J A ELDOBOTT ELETEK A somogyjádi iskolaudvaron A MINAP HALLOTTAM, hogy a kórházból megszökött egy kaposíői kismama. A Sze­relem hónapjában adott éle­tet egy gyermekinek, és négy nappal utóbb, két szoptatási idő között rútul megszökött. Az oikot, a miértre választ ke­resve beszélgettem orvosokkal, nővérekkel, gyermekotthon­vezetőkkel, gyámügyi előadók­kal, bírákkal és tanácsveze­tőkkel. Az eset nem egyedül­álló. Több tragédiát följe­gyeztem. Közben kszembe akadt egy elszomorító számadat. So­mogybán 695 állami gondozott gyermek van. Az apróságok zömét az apák, kisebbik ré­szét az anyák iszákossága juttatta az otthonokba. Hiába vannak itt finom falatok, já­tékok, szép ruhák: valami mégis mindig hiányzik. Ezt el kell fogadni ténynek. Amíg lesznek alkoholisták, addig a legnagyobb fokú társadalmi összefogás ellenére is lesznek szétzüllött családok. Az otthonba helyezett gyer­mekek húsz százalékánál a családapák vagy -anyák fel­háborító nemtörődömségéről van szó. A mellékelt rajz keserű igazságot tartalmaz. Az orvo­sokat és az otthonvezetőket köti a titoktartás. A neveket sajnos nem lehet nyilvános­ságra hozni, pedig annak a könyvelőnek, pedagógusnak, színésznek és üzemvezetőnek a neve, akikről az alábbiak­ban szó lesz, újságba kívánko­zik. * * * A KÖNYVELÖNÖ 22 éves, jól öltözött, halk szavú. Haja­don. Két éve lesz, hogy éle­tet adott. Meg sem nézte a kisfiát. Még aznap megírták a papírt, hogy lemond gyerme­kéről. — Miért? — Az apja külföldi volt. Ba- lalonszemesen ismerkedtünk meg. Csak akkor, egyszer ta­lálkoztunk ... Én vallásos va­gyok, hiszek istenben, nem akartam életet kioltani... Még egyszer sem nézte meg a kisfiát. Nekem megmutat­ták. Autóval játszott. Rázta a rácsos kiságy karfáját és ne­vetett: — Autó ... autó ... Tisztán ejtette ki a szót. Egy másikat még nem ismer, nem tanította meg rá senki. Az anyja vallásos. Hogyan akar vezekelni? Imazsámo­lyon? És mit tehet az állam, ha egy húszéves leányanya azt mondja: nekem nem kell? * * * A PEDAGÓGUS kétszobás, összkomfortos lakásban él. Vörös bort hoz, kínál. Nem tudja még, hogy mi hozott ide. Az asztalon Zola-könyv és egy csomó dolgozatfüzet. El­olvasom a legfelső füzet nyi­tott lapján levő címet: »Ho­gyan szerette Petőfi a szü­leit?-“ Mosolyog. — Ne azt, abban sok a he­lyesírási hiba ... l.Iutat egy másikat. — Ez egy jófejű gyerek, néz­ze, milyen szépen ír... A sajátjáról nem beszél. Nem tudja, hogy a fia ugyan­erről irt dolgozatot, és kettest kapott rá. Megmondom neki, és azt is, hogy csupán ezért jöttem. Magyarázkodni kezd. Hogy az első felesége meg­halt, akkor adta otthonba a fiát. Két évvel utóbb újra megnősült, ebből a házasság­ból nincs gyermek. Felesége is pedagógus. Nem akarja ha­zahozni, félti a harmóniát. De kitől? Mi döbbenti rá ezt az embert, hogy neki nincs joga a szeretetről be­szélni? Ki mondja a szemébe: »Tanár úr, maga megbukott.-“ * * * NEM AKARTAM HINNI a fülemnek, amikor mondták. Akkor odahívták a kislányt. Egy köztiszteletben álló szín­művész gyermeke. Büszke az apjára, albumba gyűjti a róla szóló cikkeket, képeket. — Tetszik látni, milyen nagy színész az apukám! ... Az otthonvezető az udvaron mintha magának mondaná: — A gyerek minden héten ír neki, de ő csak képeslapo­kat küld. Nyaranta egyszer megáll itt a kocsijával, és né­hány órára elviszi. Annyi/cso­koládét vesz neki, hogy; az egész otthonnak elég lenne. Meddig fog rajongani ez a kislány? Egyszer bizosan ösz- szeomlik lelkében a büszkeség bálványképe, és a csokoládé meg az egész élet keserű lesz. A társadalom nem tehet majd róla, hiszen megtett mindent. » * * RÉGI ISMERŐSÖM az üzemvezető. Kitűnő szervező, jó szakember. Munkáját elis­merik, több ízben kitüntették. Azt hiszi, valamelyik munkás­ról akarok írni vagy az ex­portról. Kávét hozat a titkár­nővel, és a külföldi megrende­lésekről beszél. — Dolgozunk, elvtársam, dolgozunk. Mondd meg, mi érdekel. Itt csak jó témák vannak számodra ... — Rólad akarok írni meg Laciról, a fiadról... Csak néz. A homlokát kive­ri a veríték. — Ez tiszta dolog. A há­zasságom szétrobbant. Nem az én hibámból mondták ki a válást. Nekem ítélték a gye­reket, de ha megfeszülök, sincs rá időm. Ha tudnád, hogy mennyire hiányzik ... — Lehetne itthon is. A fi­zetésedből bőven telne arra, hogy tarts egy idősebb házve­zetőnőt. Ha fáradtan mennél haza, a gyermekkacaj csak fölfrissítene. _ — Ez líra. Egyébként is mit szólnának az emberek, nem vagyok én kispolgár. Házveze­tőnő ... A beszélgetés óta mái- talál­koztunk egyszer. Máskor min­dig köszönt, most elfordult. * * * Átnéztem a törvényt. Szabá­lyos ez, hiszen életekről van szó. Ha a szülő eldobja is, a társadalomnak föl kell emel­nie a gyermeket. Erre kötelezi a humánum. ítéletet alkotni nehéz, de kell. De hát ki ítéljen? szorgalmasan dolgoznak a diákok. Két éve kezdtek hoz­zá a kopár udvar parkosítá­sához. Sokat tettek azóta. A látogató már puhán süvpedö gyepszőnyeggel, sziklakerttel és szépen nyíló virágokkal találkozik. — Mikor dolgoznak a diá­kok? — Mindig, amikor egy kis szabad idejük van. Még a tízpercekben is előkerül az „Édes műszak“ az akácosokban (Tudósítónktól.) A megye negyvenhat méhész szakcsoportjából, valamint a szomszédos Baranya megyéből a dél-somogyi erdőkbe — kü­lönösen Középrigóc, Berzence és a Zselic akácosaiba — ván­dorolt több mint húszezer méhcsalád »édes műszakot« tartott május utolsó vasárnap­ján. Döngicsélve szálló mé­hecskék lepték el az akácok lombjait, virágról virágra szállva gyűjtögették egész nap az aranysárga virágport. A kaptárak bejáratánál egymást érték az édes terhükkel érkező kis állatok, s amint megszaba­dultak tőle, nyomban igyekez­tek vissza, hogy minél több vi­rágport gyűjtsenek. A hordás ezen a napon érte el tetőfokát. Nem egy család rekorderedménnyel »dicseked­het«: 18—20 kg mézet gyűjtött. A méhészek becslése szerint az »édes vasárnap« eredménye több mint húsz vagon akác­méz. Az UNESCO végrehajtó tanácsa hétfő délutáni ülésén egyhan­gú határózatot hozott, amely­nek értelmében a közeljövő­ben nagyszabású hadjáratot in­dítanak világszerte az írástu­datlanság felszámolására. ásó, a kapa meg a gereblye. Minden osztály vállalt egy- egy részt. S mindegyik azt szeretné, hogy az övék le­gyen a legszebb — mondja az egyik tanár. 70 tő rózsa, 100 platánfa, 50 szelídgesztenye és 60 fe­nyő díszíti az udvart, és ki tudná felsorolni még azt a sok virágot, melyet a diákok kiültettek, és féltő gonddal őriznek. Vigyék el a szemetet! Kaposvárom, a Rákóczi tér 2. számú ház udvarán, a kapubejárattól alig egy­két lépésre nagy halom szemétbe botlik az ember. Növémyi hulladékot, cson­tok, véres papírdarabok szaga bűzlik. A szemét­domb mellett kisgyerekek játszadoznak. Körüldong­ják őket a legyek. Jól megy a soruk ezeknek a fertőzést terjesztő legyek­nek ebben az udvarban. Nemigen háborgatják őket. Előfordul, hogy egy hétig se viszik el előlük a táp­lálékot, sőt a közeli biszt­ró (az övé ugyanis a sze­mét) új meg új hulladé­kokkal traktálja őket. A lakók azt mondják, felháborító, hogy a bisztró szemetét az ő orruk alá szórják, hogy a gyerekeket és a felnőtteket a megbe­tegedés veszélyének teszik ki. Azt kérdezik, mikor gondoskodnak az illetéke­sek a szemét megfelelő tárolásáról és rendszeres elszállításáról. Bíznak ab­ban, hogy hamarosan fe­dett edénybe rakják a bisztró hulladékát, és he­tenként legalább kétszer elviszik az udvarból a szemetet. Ellenkező eset­ben kérni fogják a Kö- ,JÁL-t, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket. Sz. N. Németh Sándor Pirosodik az erdei eper Kétezer liter szörpöt készítenek Balatonmárián (Tudósítónktól.) A somogyi erdők alján a napfényben és csöndes esők­ben gazdag május szokatlanul sok erdei eperbokrot csaloga­tott elő. Az epreskerteknek be­cézett fészekén valóságos sző­nyeget alkotnak az egymást érő levelek. A megye déli ré­szén, a napfényes, védett terü­Séfa a padok között Kaposvár egyik legszebb része a Szabadság park. Pad­jain öregek pihennek, fiata­lok tanulnak, olvasnak és — szerelmeskednek. A fiú a sé­tánnyal háttal ül, a leány a sétány felé fordul, azaz szemben ülnek egymással. A fiatalok nagyobb része nem rongálja a padokat, néhá­ny an viszont annál nagyobb kárt okoznak bennük firká­lással, faragással és véséssel. Vajon mit írnak, vésnek a padokra ezek a párok? A legtöbb pádon a szív ismert rajza látható az elmaradha­tatlan nyíllal. Monogramok, nevek és dátumok, női ala­kok, címek és csúfnevek so­rakoznak a támlákon. Az egyik pádon egy Beloiannisz utcai kislány teljes címe ol­vasható, a másikon egy be­jelentés: »Rózsika és Margit szerelmesek.« Nem messze az iskolától komoly figyel­leteken már pirosodik a ter­més. A szakemberek szerint egy hét múlva megkezdődhet a szedés. Mintegy húsz mázsa erdei eperre számítanak, és ebből a balatonmáriai préste­lepen sajtolják ki a mézédes levet. Csaknem kétezer liter kellemes ízű, vitamindús ször­pöt készítenek az üzemben. meztetés látható, hogy mi­kor foglalt és mikor nem a szóban levő ülőalkalmatos­ság. Egy matematikai képlet is szerepel az egyik pádon bizonyítva, hogy egyesek itt tanulják ezt a nehéz tantár­gyat. A slágerkedvelők közül valaki a »Szeretlek téged, mint napot a rét...« kezde­tű dalocska szövegét irta fel egy pad támlájára. Odább még egy bejelentés érdemli meg, hogy feljegyezzük: »B. E. és N. I. szeretjük egy­mást.« Hát csak szeressék, hisz nincs szebb, mint a szere­lem ... De azért szeressék a parkot és a padokat is, ahol egymással találkozhatnak. És ne hagyják ott a névje­gyüket, ne faragják nevüket a padokra. A pad nem hirde­tőtábla. F. L. ÖNTUDATOS SZÜLŐ ßfliRMEKop Teljesítettem a társada lom iránti kötelességemet.. ZcecsáUt\í is a pé*vz Borús, esőre haj­ló volt az idő, ami­kor Trecsákné asszonyság — aki csak otthon ismer­te be, hogy túl van aa ötödik ikszen — találkozott régi is­merősével, Dáliá- néval. Láthatóan hízott egy század- kilónyit, amikor Dáliáné ekképp di­csérte Trecsákné fiatalságát: — Édeském, hogy te semmit nem öregszel. S milyen csinos vagy! — Ó Dáliácskám — felelte Trecsák­né —, a csinosság csak viszonylagos dolog. Lehet, hogy amire te azt mon­dod, jól fest raj­tam, arra ezek a taknyos fiatalok azt mondják: »Nézd, a Trecsák mama úgy néz ki ebben a ruhában, mint egy öreg hu­ligán!« Az egyik fruska az udva­runkban néhány napja pont ezt mondta a szomszé­domnak. Dáliács­kám! Hisz ismered az elveimet! Soha nem futottam pén­zes fiúk után, még fiatalabb korom­ban sem. Mert a pénz nem boldo­gít! Mondom is a mérnök fiamnak, hogy ne vállaljon annyi maszek munkát. Mert ne­künk nem kell au­tó, én nem akarok külföldre menni, nekünk jó az ittho­ni három szobánk, s nem akarunk a Balatonon villát építeni! Megvagyok én egyszerű Tre- csáknéként, nem kívánom, hogy en­gem bárki is nagys’ asszonyoz- zon. Bár igaz, nincs okom a pa­naszra. Van ott­hon mindenünk: a mosógéptől a hű­tőgépig, a padló­kefélőtői a legdrá­gább televízióig mindent megvett nekem az én fiam. De mit ér mindez, Dáliácskám! In­kább a lelkünk le­gyen gazdag! Nem, a pénz nem boldo­gít, te se fuss utá­na soha, virágszá­lam, édes kis Dá­liám — vágta ki mondókáját Tre­csákné és elvihar- zott. Dáliácska elin­tézte bevásárlá­sait, s mivel ma­radt pár forintja, bement a lottózó­ba, s a 3,30-at For­tuna asztalára tet­te. Nehézkesen vé- segette a számtáb­lára a kereszteket. S már bedobni ké­szült a szelvényt, amikor Trecsákné hangját hallotta. Az asszony nem látta Dáliácskát. Egy másik nősze­mélyt tartott szó­val: — Vettem ötven szelvényt. Olyan jó lenne sok pénzt nyerni! Mindjárt vennék egy balato­ni villát, egy autót, és elmennék kül­földre is. Mert bo­lond az, aki azt mondja, hogy a pénz nem boldo­gít... (Fanai) äM-SOßSOK. A Düsseldorf melletti Langenbrück község plébá­nosa elhatározta, hogy a most felépült templom tor­nyába nem szerelnek föl Ha­rangot. Ehelyett egy nagy erejű, magnetofonhoz kap­csolt hangszórót állít be. Ily módon aztán a lakosság a római Szent Péter-bazilika harangjainak zúgását hall­hatja. Ezzel a módszerrel más híres templomok, pél­dául a bolognai, a milánói, vagy akár a párizsi Notre Dame-székesegyház harang­zúgása is közvetíthető. A megoldás tehát igen ötletes és főleg — olcsó. Hogy mik vannak!... Lám, ez a gyorsaság, a XX. század technikája! La­punk tegnapi számának má­sodik oldalán, a Röviden- rovatban még arról adtunk hírt, hogy Tito elnök Finn­országba indult, az első ol­dalon pedig már arról tudó­síthattunk, hogy megérkezett Helsinkibe. Hogy milyen se­besen száguldanak ezek a mai repülőgépek! * * * Átélés A másodikos Pistikét mo­ziba viszi az édesanyja. A Vigyázat, feltaláló! című amerikai filmet nézik meg. A gyerek átszellemülten né­zi a vásznon megelevenedő csodákat: a felhők fölött re­pülő gépkocsit, az esőt csi­náló professzort. Kiváltképp az utóbbi hozza lázba. Ami­kor vége az előadásnak, Pis­tike szótlanul lépked édes­anyja mellett. Kiérnek az utcára, s uramfia, villám cik- káz végig az égen, nagyot dördül odafent. A kis máso­dikos felcsodálkozik az ég­re, s így szól: — Na, jó kitolt velünk ez a professzor, idekint is esőt csinált! — lg — * * * Minden úgy történik, mint egy régi-régi Chaplin-film- ben. Egy 21 éves hamburgi villanyszerelő egy nyári vendéglőben felhörpintett egy pohár sört, majd fizetés nélkül akart távozni. Átug­rotta a kerítést, és futásnak eredt. A kocsmáros, aki fia­talkorában futóbajnok volt, a nyomába eredt. Szaladt a villanyszerelő, futott a kocs­máros, fellöktek egy asz- szonyt, fel kettőt, fel a har­madikat is, ekkor a járóke­lők értesítették a rendőrsé­get meg a mentőket. Egy autó beleszaladt a kirakatba, öt ember megsebesült, két motorkerékpár összeütközött, húsz ember megsebesült, to­vábbi két autó összeütkö­zött, további hat ember megsérült. A pohár sör nyo­mán keletkezett zűrzavar mérlege: 3 ronccsá zúzódott autó, 2 ócskavassá vált mo­torkerékpár, 16 összelapított bicikli, 11 betört kirakat. 89 följelentés a rendőrségen, és egymillió márka anyagi kár. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő; WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a heivi postahivataloknál és postáskézbesftőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. tndex: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents