Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-19 / 142. szám

Somom Néplap m2 M! MEGYEI 'Ét'í’ÖTTSRG'Á E.S A MEGYEI TANACS LAPJ Ä" ; Hibás néha a vendég is! Joggal kifogásoljuk, ha a vendéglátóhelyeken az ételt, italt csorba, repedt, gusztusta­lan tányérban, pohárban szol­gálják fel. Azt sem hagyjuk szó nélkül, ha a kanál vagy a villa alumíniumból van s nem rozsdamentes acélból. De vajon a hibákért mindig csak a vendéglátóhelyek veze­tői, dolgozói a felelősek? — Hibás a vendég is — mondja Farkas György, a Vendéglátó Vállalat főkönyve­lője. — Évente több száz­ezer forintot költünk a szóra­kozóhelyek fogyóeszközeinek pótlására, illetve kicserélésére, bár kétmilliós készlettel ren­delkezünk. Ez szükséges, hi­szen. semmi sem tart örökké. Különösen nem azok a tányé­rok, poharak stb., amelyek igen sok ember kezében for­dulnak meg naponta. A kár tetemes része . azon­ban nem ebből származik. Sok a »feledékeny« ember, akik — főleg a Balaton mentén — vendéglátóhelyekről szereznek be az otthon maradt fogmosó pohár helyett másikat, s a hamutartót, a sótartót »em­léktárgynak« tekintik. Az is gyakori, hogy a vékony fém­ből, alumíniumból készült ká­véskanalakat, villákat addig hajtogatják, amíg el nem tör­nek. A kaposvári Béke Szálló­ból egy »szórakozott« vendég a törülközőt és a lepedőt is magával vitte A fonyódi strandon a Gyöngyhalász Vendéglőben-ta­valy három hónap alatt 800 darab pohár »fogyott el«. Egy i észük eltörött, de hova tűnt el a többi? A fonyódi Rianás­ban 753 pohár — köztük 53 feketés, pedig az nehezen tö­rik — 86 kés, 93 villa, 90 ka­nál hiányzott a leltározáskor. A kaposvári Béke Étterem­ben és a presszóban a múlt cvi hiányokról készített lel­tárban ez áll: 100 sótartó, 103 hamutartó, 1800 pohár, 532 evőeszköz, ebből 390 mok­káskanál. Az még elhihető, hogy a Tanácsház utcai önkiszolgáló étteremben eltörött 358 tá­nyér. Hova lett azonban 195 kanál, 137 villa és 140 kés? Vagy hova tűnt a Belvárosi Eszpresszóból 75 mokkáska­nál? Nemegyszer elmarasztaljuk a Vendéglátó Vállalatot, hogy kevés gondot fordít a beren­dezés, a fogyóeszköz kicseré­lésére. Pedig nem mindig ő a hibás ... Szalai László A Vidám Színpad Ez van című műsorából: Zsolnai Hédi francia sanzono­kat énekel. (1. kép.) Faragó Vera és Kibédy Ervin vi­dám jelenete. (2. kép.) Az IBUSZ-igazgatóság figyelmébe Interpelláció va 1 u t n. ii gy b en Tavaly ötvenezer külföldi járt a Balaton déli partján, az idén — óvatos számításokkal is — legalább százötvenezer várható. A múlt évben hosszú huzavona után augusztusra si­került »kiverekedni« néhány valutabeváltó helyet. Az idén még semmi sem történt ebben az ügyben. A Somogy megyei Idegenfor­galmi Hivatal 1963. december 5-én kérte az IBUSZ bankosz- (ályát, hogy Balatonföldváron, Szemesen, Belién, Bogláron, Bélatelepen és Balatonszent­györgyién, valamint az öt első osztályú campingben tegyék lehetővé a valutabeváltást. Az idegenforgalom emberei el­látnák ezt a feladatot, tehát semmiféle beruházás és lét­szám nem szükséges hozzá. Igényüket a nyomaték ked­véért a megyei tanács terjesz­tette föl. Intézkedés június 15-ig nem történt! A Nemzeti Bank járási fiók­jai (Siófokon és Fonyódon) be­váltják a valutát, de az utazá­si csekkeket nem. Az NDK utazási irodája például 5 már­kás értékpapírokat ad turistái­nak. Csakhogy ember legyen a talpán, aki forinttá tudja »va­rázsaini« csekkjét. Fonyódról például 27 kilométerre, Föld­várra kell utazni, s ez a tortú­ra nem valami nagy elismerést vált ki külföldi vendégeink­ből ... Hol váltsa be hát csekkjét az. idegen? Mi akadálya van. hogy megkönnyítsük vendé­geink helyzetét? Törvénysze- rű-e, hogy minden évben hosszú levelezgetés után is .csak akkor biztosítsuk a lehe­tőséget, amikor már csaknem vége az idénynek? A jogos kérdésekre most már nem is választ, hanem sürgős intézkedést vár az ide­genforgalom és a pénzéért fyt- kozó idegen... (Jávori) Lenne megoldás A napokban írtuk meg, • hogy a városi tanács évente tizenhatezer ügyirattal foglal­kozik. Cikkünkben felvetet­tük, hogy az építési és közle­kedési osztályon egymásnak adják a kilincset az ügyfelek. Ez az osztály, ahogy most megtudtuk, havonta ötszáz aktát intéz, illetve próbál el­intézni. A nyolc dolgozó hiva­tali élete áúav-dó lótás-futás- ból áll ki. És bárhogy sze­retnék is, egyszerűen- képtele­nek arra, hogy mindent ren­desen el tudianak intézni. Az ügyek jelentős részénél azon­nal helyszíni szemlét kell tar­taniuk. Mivel az építkezések zöme a város külső területein van, ez lehetetlen. Illetve megy úgy-ahogy. Ha az osztály kapna egy gépkocsit, egy csapásra meg­változna a helyzet. Az ügyin­tézők véleménye szerint ez annyit segítene, mintha meg­dupláznák a létszámot. Érde­mes hát a javaslatot megva­lósítani. Ez nemcsak a ta­nács, hanem az egész város érdeke. N. S. Fapados * PP pHißViö“ Négy órát áll Felsőmocso- ládon a vonatszerelvény, mi­előtt visszaindul Kaposvárra. Személyzetének a menetle­vélre ezt kell bejegyeznie: »Pihenőben vagyunk.« Ezt a négy órát ki-ki úgy tölti el, ahogy tudja: sétál a sínek között, kiül a szerelvény lép­csőjére vagy végigfekszik va­lamelyik kocsi fapadján. Ez azonban nem nyújt megfele­lő pihenést. Már több mint egy éve kérték a MÁV Pécsi Igazga­tóságától, sőt a miniszté­riumtól is, hogy rendezze­nek be a felsőmocsoládi állo­máson égy pihenőszobát, olyant, ahol kulturált körül­mények között pihenhetnek, olvashatnak, tanulhatnak a vasutasok, amíg a négy óra el nem telik. A kérést eluta­sították azzal, hogy indoko­latlan. Vajon miért? Talán nem a szolgálat érdeke kí­vánja meg, hogy a vonat személyzete órákat tartóz­kodjon Felsőmocsoládon? Vagy azt gondolják, hogy ezek a vasúti dolgozók kedv­telésből utaznak oda? Szerintünk jogos a kérés, és egy kis jóindulattal tel­jesíthető is. Ha mégsem tel­jesíti az igazgatóság vagy a minisztérium, fizessék meg a vonat személyzetének a vára­kozási időt, hiszen a szolgá­lat érdekében rostokolnak nem éppen kellemes körül­mények között a felsőmocso­ládi állomáson. — ió — Nyolcezer kisdiák nyaral az idén a SZOT dél-balatoni gyermeküdülőiben. Az első csoport — ezerhatszáz buda­pesti gyerek — tegnap érke­zett meg Balatonlellére, Za- márdiba, Földvárra és Szán­tódra. Az apróságok két hetet töltenek az üdülőkben. A vas­útállomásokon az üdülők gondnokai és a SZOT megbí­zottai üdvözölték az ifjú nya­ralókat. Fizet, vagry megverem! K. János meglepődött, ami­kor egy ittas, dülöngélő em­ber hozzá lépett a kaposvári vasútállomás várótermében: — Édesapám... Fizessen nekem egy pohár sört... — De hiszen én nem is is­merem magát!... — Nem tesz semmit... Fi­zet, vagy megverem! K. János nem akart köte­kedni a részeg emberrel, így a pénztárhoz ment, kért egy po­hár sört és fizetett. A részeg egy hajtásra kiitta, utána to­vábbdülöngélt, nőket, várako­zó utasokat szólított le, majd visszament előbbi vendéglátó­jához: — Apuskám, kérjen még egy pohárral... Az azonban hallani sem akart erről. Az ittas ember ak­kor a csaposhoz, B. Gyuláné- hoz tántorgott, hogy az lássa őt vendégül. A csapos azon­ban- — helyesen — még blokk ellenében sdm volt hajlandó kiszolgálni. *. * * Késő estére járt már az idő. Az ügyeletes várótermi kapus­nak, Füstös Sándornak feltűnt a részeg garázdálkodása, rend­őrért üzent, s amíg az megér­kezett, megkérdezte, hogy mit keres a váróteremben. — Apuskám, ehhez semmi köze! — hangzott a válasz. — Igazolja magát — köve­telte a kapus, de eredményte­lenül. Ekkor érkezett meg a szol­gálatos rendőr, s a részeg me­nekülni akart. A vasutas és a rendőr üldözni kezdte. Füstös Sándor meg is fogta a kabát­ját, de a részeg, hogy elszaba­dulhasson, olyan erővel rúgott a vasutasba, hogy az a fájda­lomtól összeesett. (Több mint egy hónapig kórházban ápol­ták.), Közben megérkezett az URH-kocsi, s a garázda em­bert előállították. Kiderült, hogy régi ismerő­se a rendőrségnek, bíróságnak. Glávics Dávidnak hívják, Ka­posváron, a Kinizsi Pál utca 3. szám alatt lakik, s már többször volt büntetve. 1853- ban hatósági közeg elleni erő­szak miatt három, 1958-ban ipari bűntett miatt szintén há­rom, 1959-ben lopás miatt hét hónapra zárták le. Közbot­rányokozás közveszélyes mun­kakerülés miatt 1962-ben rend­őri felügyelet alá helyezték, és kitiltották Kaposvárról. Mind­ez nem használt. Megsértette a rendőri felügyelet szabályait, emiatt bezárták harminc nap­ra, s újabb közveszélyes mun­kakerülés miatt egyszer 500, egyszer pedig 600 forint pénz­bírságra büntették. Azon a napon, amikor a vá­rótermi közbotrányokozás, ha­tósági közeg elleni erőszak miatt előállították, szinte már nem is tudott magáról, olyan részeg volt. Glávics Dávid izgága, össze­férhetetlen ember, aki csak in­ni, szórakozni szeret, dolgozói nem — állapította meg a Ka­posvári Járásbíróság, s hivata­los személy elleni erőszak és suiyos testi sértés bűntette miatt egyévi szabadságvesztés­re ítélte, három évre eltiltotta jogainak gyakorlásától, s el­vonókúrára kötelezte. Sz. L. — Ne bámulj ilyen leplezetlenül, Floki! Ott egy ember éppen minket néz. Sőt, most csettentett egyet valami masinával is . . . Azért sajnálom ám ... Nézd csak: egyedül vau * • • Apróság A napokban sokat mérge­lődtek esténként a Dimitrov utca lakói. Az Áramszolgál­tató Vállalat dolgozói most cserélik ki a régi vezetékekét. Hogyan, hogyan sem, tény, hogy a napi munka befejezé­sével rendszeresen megfeled­keztek az utcahálózat vissza­kapcsolásáról. A lakók söté­tedés után percenként hív­ták az ügyeletet, és könyö­rögtek, hogy kapjanak vilá­gosságot. A negyedik könyörgéses este után többen fölkeresték a szerkesztőséget és panaszt tettek. Telefonon felhívtuk a vállalat igazgatóját, az meg is ígérte, hogy azonnal ki­vizsgálja az ügyet és intéz­kedik. Az ezutáni napon és. a következőn is örömmel je­lentették a volt panaszosok, hogy minden rendben van. Munka után bekapcsolják őket is az áram.körbe. Elintéződött hát az ügy, apróság volt. mondhatná bárki. Egyet azonban nem értek: a szereléket minden­nap megkérték addig is, mégis elte1e'’,keztek. Az igaz­gatói utasítás után egyszer- re jó lett a memóriájuk? (Németh) S&fZOK A hazugok klubja Az amerikai Berlington- ban levő hazugok klubja a megtartott verseny után az első díjat egy John Malgreen nevű úrnak ítélte oda a kö­vetkező hazugságért: »Síromba belopódzott egy patkány, és sok kellemetlen­séget szerzett nekem. Hogy elfogjam, kis létrát állítot­tam fel, és arra egy hőmé­rőt helyeztem. Ez alá pedig kis darab Jinom túrót tet­tem. Elbújtam, és lestem, mi történik. Megjelent a pat­kány, és falatozni kezdett a túróból. Ekkor olyan nagyot ordítottarrt, hogy a patkány megdermedt a félelemtől. A higany pedig szétrepesztette a hőmérőt, és az üvegszilán­kok megölték a patkányt.« „Műszaki“ segítségnyújtás Boogenville csendes-óceá­ni sziget hatóságai sürgős se­gítséget kértek Ausztráliától. A szigetet ugyanis annyira elárasztották a patkányok, hogy teljes megsemmisülés fenyegeti a kakaóültetvénye­ket. Sydney város felajánlot­ta a segítségét. Közölte, hogy kétezer macskát szállít a szi­getre. Sydneyben ugyanis évente 18 000 gazdátlan macskát pusztítanak el. így most mindenki elégedett. Morzsák Ellenségeink öröme kisebb, amikor ártanak nekünk, mint barátaink megelége­dettsége, amikor ezt közölhe­tik velünk. Kik a görlök? Csinos höl­gyek, akik nem tudni, hon­nan kerültek elő. Sajnos rendszerint ugyanoda kerül­nek vissza. Az egyik beérkezett szer­ző aranymondása: »Ne bánt­sák kartásamat... Ne legye­nek igazságtalanok vele szemben. Nagyon szeretem azt a fiút. Egyszerű, nem fel­vágós, szerény. Ez oly ritka a tehetségtelenek között.« Heine mondása: »Eszme­cserét folytattam X-szel. Most teljesen hülyének ér­zem magamat.« * * * A trentoni (USA) elemi is­kola tanítói azt sem tudták, hova legyenek a csodálko­zástól: a sok csintalan, meg- fékezhetetlen, rosszcsont ne­buló egyik napról a másik­ra mintagyerek lett. Csodál­koztak és örültek, aztán ki­derült, miféle jótét lélek szállta meg a trentoni diá­kokat. Az iskolában rosszul lett egy kislány, és amikor a ta­nítónő orvost hívott, fény derült a titokra. A jó tren­toni anyák ugyanis, hogy gyermekeik magaviseletből dicséretes osztályzatot kap­janak, idegcsillapító tablet­tákat oldottak fel a gyerme­kek reggeli kávéjában, ka­kaójában, tejében. Somogyi Néplap MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy mesrvpi Tanár* lapta. Főszerkesztő? WTRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka s q. z. Telefon I5-T& Felelős kiadó: Szabó (iáboi Beküldött kéziratot nem érzünk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: • a Magyar' Posta. Elő­fizethető a helyt postahivataloknál és postás kézbesítőknél. Előfizetést rfi.t eg\ nőnapra 12 Ft index • 2506’i. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents