Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-19 / 142. szám

Péntek, 1964. június 19. s SOMOGYI NÉPLAP Hallás- és beszédnevelés A TECHNIKA SEGÍTSÉGÉVEL Szájtiregéből elmosódva, szaggatottan bizonytalankodik elő egy-egy hangsor ... Erőlkö­dő szavai kézjel-mankón ván­szorognak tudatunkig, miköz­ben ő mohón lesi ajkunkról a szót. Közöttünk él, elmegyünk mellette. Egy kissé feszélyez bennünket, mert sajnáljuk őt, aki éppúgy érez, lát, ahogy mi; vállalja sorsát, és keresi helyét az életben, a társadalomban. Keserves keresés ez néha ... A mai fiatal generáció már szilárdabb talajra léphet: fehér köpenyes pedagógusok, áldo­zatkész orvosok a tudomány és a technika legkorszerűbb esz­közeivel állnak mellettük már óvodáskorukban. Beilleszkedé­sük a teljes értékű emberek közé könnyebb, útjuk biztonsá­gosabb. Elektroakusztikai tanulóasztal Alig fél éve egy lágyan ívelt peremű, terebélyes asztalfélét szállítottak a Kaposvári Süket­néma Intézet óvodájába. Hazai tervek alapján egy pesti ktsz készítette. Az asztal elektromos erősítés segítségével lehetővé teszi a süketnéma gyermekek hallásfejlesztését. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A süketnémák jelentős ré­sze valami igen erős zajt ké­pes meghallani,. tehát van né­mi hallásmaradványa. A hang­élmény érzékelésének foka (az illető ún. hallásküszöbe) egye­denként különböző, ám a hal­lásmaradvánnyal rendelkező gyermek is teljesen süketnek számít, mert semmit sem tud kezdeni ezzel a tulajdonságá­val, sőt csak zavarja. De ha felerősítve juttatják el hozzá a hallásküszöbét meghaladó erősségű hangokat, az rendkí­vüli jelentőségű lehet. Ha ... Ha egyáltalán rendelkezik hal­lásmaradvánnyal. Decemberben egy kaposvári fiatal gyógypedagógus, Farkas Miklós két fül-orr-gégész szak­orvos és egy kórházi aszisztens, Tomasek Anna közreműködé­sével a kórház egy új, speciá­lis műszerén (audiométer) meg­vizsgálta a Süketijéma Intézet 230 növendékét. Megállapítot­ták, hogy van-e a növendékek­nek hallásmaradványuk, és milyen fokú az. Azaz kikhez lehetne eljuttatni — elektro­mos hangerősítéssel — emberi hangot. Az eredmény biztató volt: a növendékek 40 száza­lékának fejleszthető a hallása. (A többinél is elérhető bizo­nyos eredmény: hallásküszö­bük emelkedhet, és tisztább a kiejtésük az elektromos hang­rezgések nyomán.) A negyven százalékba tartozók hallásne­velését nyomban meg is kezd­ték. Elsősorban az óvodásoknál és — kísérletképpen — Farkas Miklós III. osztályában. Ebben a munkában a foko­zatosság a legfontosabb elv. ...(S)ípot (h)al-lot-tam... Nyolc. kislány és kisfiú üli körül a hatalmas, ovális, pasz- tellzöld asztalt. Tízévesek, ők a III. osztály. Fejükön fülhall­gató, előttük egy-egy mikrofon. Az asztal egyik végében a dzsesszorgona játékasztalára emlékeztető kapcsolótábla, előtte áll az osztályfőnök, ke­zében mikrofon. Az óra célja hallásfejlesztés a csoportos hangerősítő asztal­nál. Azaz elektromos felerősí­téssel különböző hangokra irá­nyítani a süketnéma gyerme­kek kevés hallásmaradványát. (A tanár keze ügyében az asz­tal alatt öt-hatféle ütőhang­szer áll.) Most csengő-bongó hármas- hangzat szűrődik ki a fülhall­gatók alól. — Mit hallottál, Éva? — Szi-lofont... (h)al... (ha)- lotam ... — Nem jó: hal-lot-tam! A kis copfos erőlködik, egé­szen belepirul. A negyedszeri nekirugaszkodásra majdnem teljesen tisztán ejti a szót. A szeme két jánosbogárka: — Si­került! ... Sorra veszik a hangszereket, ntt*jd ugyanezt elismétlik a be­kapcsolt magnószalag hangjai nyomán. A válaszok egyre ért­hetőbbek, formáltabbak. — (H)ar-mo-ni-kát (h)allot- tam... — (S)ípot (h)al-lottam ... — Réztnyért (h)al-lottam ... Fokozatosan nehezedő rit­musképieteket tapsolnak ki, és kis dalocskákat ismernek föl, de a kérdéseket most még szájról olvassák le. Minden kérdésnél kattan a műszerfa­lon az egyéni fejhallgató kap­csolója: a gyerek most csak azt a hangot hallja (felerősít­ve), amelyet részére adagol a tanár. S miután a ritmusokat és a hangforrásokat megnyug­tatóan képesek megkülönböz­tetni egymástól, következik a hallásnevelés fő célja: az em­beri hang. Farkas Miklós szájmozgását eltakarja a közel húzott mik­rofonnal: — Mi a neved, Laci? ... Hány éves vagy, Gábor? ... Hol élnek a szüleid, Feri? ... Milyen évszak van? ... Mennyi hatszor hat? Édesapádnak mi a neve? Értelmes, élénk tekintetű fiúcska ragadja kezébe kis, fe­hér mikrofonját: — Fe-renc Sán-dor a ne­ve... Mo-dony ... Moz-dony- vezető ... Gár-donyban, a Szöl- lősi utca 36. szám alatt la­kik... Szimultán beszédnevelés A csupa ablak óvoda napfé­nyes nevelői szobájában ülünk Duráczky József igazgatóval és Farkas Miklós tanárral. Arról érdeklődöm tőlük, hogy mi­lyen eredmény várható a cso­portos hangerősítő asztal rend­szeres használatától. — Decemberig kizárólag a hagyományos, szájról olvasás­sal folyt az oktatás. Az elekt­roakusztikai tanulóasztallal eredményeink — minőségük­ben és mennyiségükben is — növekszenek. A cél az, hogy minél korábban — 3—6 év kö­zött — elkezdjük a hallásne­velést azoknál, akiknél a leg­kisebb hallásmaradvány meg­található. Sok időt nyerünk ez­zel. Ugyanis a süketnémák be­szédnevelésében mindig az egyéni foglalkozás a leghatá­sosabb. Azelőtt minden nevelő hetente egy órát gyakorolha­tott egy-egy növendékkel. Most ennél az asztalnál 12 növen­dékkel képes elvégezni ugyan­ezt egy időben, akár napon­ta. . . Háromhónapos gyakor­lás után a gyermek beszédrit­musa, kiejtése észrevehetően javul, s a begyakorlott beszéd­anyagot a csoport nagy része hallás után is megérti. Tehát azok a gyermekek, akik súlyos hallásveszteséggel év elején még csak jelekkel, illetve száj­ról való leolvasással értették meg egymást, most — legalább­is a tanult anyagból — szépen, érthetően beszélnek. —i* S mi a következő lépés? — A jövő tanév elejétől a tanulók — hallásnevelésre ké­pes — 40 százalékát egyéni hallókészülékkel látjuk el. Hogy mennyit fognak hallani vele, az attól függ, mekkora beszédanyagot gyakorolnak be az intézetben a csoportos fog­lalkozásokon. S ha már a be­széd nagy részét ilyen módon megértik, egyre kevésbé szo­rulnak a szájról olvasásra ... Még egy érdekességet meg­tudok: a csoportos hangerősítő tanulóasztalt a Budapesti Nem­zetközi Vásáron is kiállították, és Farkas Miklós bemutatója egy csoport süketnéma gyer­mekkel a külkereskedelmi kép­viseletek és a sajtó igen nagy érdeklődését váltotta ki. Azóta új exportcikkünk lett az elekt­roakusztikai tanulóasztal, és számos megrendelés érkezett rá a pesti ktsz-hez. Az intézet jutalmul megkapta a kiállított példányt. Így a jövő tanévben már kétszeres energiával foly­hat a hallásfejlesztés, a beszéd­anyag begyakorlása. Az „RH“ is ok leket? Az intézet vezetői rendkívül nagyra értékelik két szakor­vosnak, dr. Szeberényi György nek és dr. Kereszti Gedeonnak munkásságát. Mindketten mun­kaidejük után igen sok időt áldoztak a süketnémaság okai­nak feltárására, és ezt kutat­ják ma is. Izgalmas kérdés, hogy mi okozhatja a süketsé­get napjainkban. A két szakorvos Farkas Mik­lóssal közösen fölméréseket folytat az intézetben végzett kutatások és vizsgálatok alap­ján. Legutóbb sokpontos kér­dőíven érdeklődtek a szülők­től: öröklött-e a gyermek sü­ketsége, milyen betegségek voltak a családban, hogyan zajlott le a szülés stb. — Az adatokat részben már összegeztem, de hátravan még a szülők vércsoport- és »RH«- faktor-vizsgálata. Ez utóbbinak valószínűleg jelentős szerepe van a süketek egy részénél. Ugyanis a mai iskolás korú süketnéma gyermekek egy ré­sze még otthon született, és nem szülőotthonban: Ilyenfor­mán a szülők vérének — az ak­kor még ismeretlen, föl nem fedezett — RH-összeférhetet- lensége esetében nem volt le­hetőség az újszülött azonnali vércseréjére, s feltehetően ez is okozhatott süketséget — mondotta Kereszti doktor. — Mi a kutatások távolabbi célja? — Az intézetben végzett vizsgálatok és a kérdőívek ada­tainak egybevetésével azt ku­tatjuk, mennyire lehet segíteni a gyermek hallásán; illetve: megelőzhető-e a süketség és hogyan. Wallinger Endre Dőlnek a kalászok, szaporodnak a rendek Aratnak Potonyban Egyenletesen, szépen halad a rendrevágő. A kövér, sárga kalászok föld felé fordították fejüket. Kasza alá érett az őszi árpa Potonyban. Ma itt, holnap, holnapután a második, harma­dik községben látnak munká­hoz a gépek, hogy egy eszten­dő fáradságos munkájának gyümölcsét learassák. Bármer. re megy az ember, az ország­utakon mindenütt találkozik rendrevágókkal, aratógépek­kel, kombájnokkal. Megkezdő­dött az aratás. A műit. hét > végén, mikor a Petőfi Tsz vezetői körüljár­ták a határt, elhangzott a döntés: — Legkésőbb szerdán ara­tunk ... fel Ügy készültek erre a SAJÁT ÉRDEK VACV „FÖLDUZSORA “? Fura »kezdeményezéssel« hívta fel magára a figyel­met a zamárdi Magyar Ten­ger Tsz. A Balaton-parto-n strandot építenek, s a köz­ségi tanács földet kért a termelőszövetkezettől. A tsz viszont — nyilván a zár­számadásra és tagjaira gon­dolván — cserébe »potom« 30 000 forintot. Egy kocsi föld ára tehát száz forint, s ha meggondolja az ember, bizony sokba kerül Zamár- diban az anyaföld... Nem, senki sem kívánja, hogy a tsz önfeláldozóan vállal jon részt a strand épí­téséből csak azért, mert a község érdekéről van szó. A számítást azonban másképp is cltudnánk képzelni. Pél­dául így: Ha a tsz önköltsé­ge naponta mondjuk 140 forint, s a fogatos két mun­kaegysége 60 forintot ér, ak­kor a tanács szó nélkül ki­fizeti a napi 200 forintot. De nem az ezret! Mert ha számításunk nem pontos is, a tiz kocsi föld ára minden­képpen megközelíti a 800 fo­rintot. A tanácsnál így kesereg­nek: — Kérem, mi sok hold tartalékföldet adtunk a tsz- nek, most azt kívánják, hogy fizessünk ezért a földért? Véleményünk szerint nem ez a fő érv, amit a »föld- uzsora« ellen felhozhatunk. A nyerészkedés az állammal, önmagunkkal szemben még akkor sem engedhető meg, ha »ügyesen« a szövetkezeti tagok életszínvonla jár az eszünkben, amikor vastagon író ceruzát veszünk ' a ke­zünkbe .., J. B. munkára, mint valami nagy ütközetre. így mondták: — Szerdán reggel nyolc óra tizenkét perckor megkezdtük az offenzívát. Egyenletesen halad a rend- revágó, szaporodnak a ren­dek ... Kedden este vihar dühön­gött Kaposváron; Potonyban is tornyosultak a felhők, de a tsz vezetői még egyszer »be­ugrottak« Darányba, minden rendben van-e, szerdán réggel megkezdhetik-e a munkát... Az aratásnak mindig külö­nös varázsa van — más, mint a kapálás, más, mint a ve­tés ... Várakozó szorongás fog­ja el a parasztembert, mikor az első kalászokat elmetszi a földtől a kasza... Valami ilyesmit érezhetett a harmincholdas árpatábla szé­lén Kiinger Sándor tsz-elnök, Herner Endre agronómus, Szi- nyákovics Pál, a tsz gépcso­portvezetője és Pavlekovics József, a Darányi Gépállomás brigád vezető je, mikor nyolc óra tizenkét perckor Bakti Sándor megindította a gépet, és munkához látott segítőtár­sa, Szilovics György tsz-tag ... — Először aratok — mond­ja a traktoros. — Én is... — így Szilo­vics György. Szerettem volna belelátni az emberek gondolatába, hallani azt is, amit nem mondanak ki... Mert tudom, hogy több­re gondolt Bakti Sándor, mi­kor végignézett a ringó kalá­szokon, igazított valamit/ a gé­pen, s ezt mondta: — Ez csak az első nap van így, hiába, ott bent a gépál­lomáson nem lehet tökélete­sen beállítani... Szép munka ez ... És biztosan többet érzett Szilovics György is, mikör megjegyezte: — Az idén jöttem haza ... 90 000 tonna zöldáru vár elszállításra Nem véletlen, hogy az utób­bi időben egyre több szó esik a közlekedési vállalatok előtt álló nagy feladatokról. Me­gyénkben csupán a MÉK-nek 85—90 000 tonna árut kell át­vennie és elszállítania, ráadá­sul itt a Balaton is: rendszeres áruellátásában nem szabad fennakadásnak történnie. Jelenleg a legnagyobb gon­dot a zöldség- és gyümölcs- szállitások okozzák. Az áru nem várhat napokig, gyorsan, késedelem nélkül a fogyasz­tókhoz kell kerülnie. A Gazdasági Bizottság mind­ezeknek a tényeknek ismereté­ben határozatot hozott a fu­vareszközök maximális kihasz­nálásáról. A közületi — válla­lati — tehergépkocsik napi foglalkoztatásának idejét 12— 14 órára emelik föl; az ehhez szükséges létszámkeretről, bér­alapról, üzemanyagról és gu­miabroncsról az Országos Tervhivatal gondoskodik. Ha a vállalatok a 12—14 órás munkaidőt házon belül nem tudják kihasználni, kötelesek gépkocsijaikat a megyei szál­lítási bizottságoknak felaján­lani. Itt döntik el, hogy hová irányítsák a kocsikat, hol van a legnagyobb szükség a segít­ségre. Az intézkedés teljesen indo­kolt, hiszen megyénkben pél­dául az összes tehergépkocsik­nak csupán 35 százaléka van az AKÖV tulajdonában, a töb­bivel a mezőgazdasági üzemek és a vállalatok rendelkeznek. A tehergépkocsik mellett 1642 vontató és 1962 pótkocsi is van. A megyei szállítási bizottság adatai szerint azonban a leg­több vállalat idegenkedik te­hergépkocsijának átadásától, nem jelentik be, hogy mikor nincs szükségük a járműre. Csak a Tabi és a Balatonkiiiti Gépállomás vontatói vesznek részt rendszeresen a szállítási bizottság meghatározta felada­tok végrehajtásában. Noha a termelőszövetkezetek többségét is kérték, hogy sa­ját áruikat szállítsák el a MÉK telepeire, mindössze ti­zenegy közös gazdaság vállal­ta, hogy nem vesz igénybe más járművet, és szükség esetén még be is segít az egyéb szál­lításokba. A Gazdasági Bizottság hatá­rozatának végrehajtása min­den szerv részére kötelező. Jó lenne, ha a megyei tanács il­letékes szakosztályai határo­zott lépéseket terhének a ren­delkezések megtartása végett, mert csak így lehet biztosítani megyénkben a zavartalan áru­ellátást. Először aratok itt a közös­ben ... Mégiscsak más, mint az építőknél... Itthon érzem magam... Hajolnak a kalászok, szé­pen dolgozik a gép. Szaporod­nak a rendek. Holnap a há­rom idősebb ember is kijön, elvégzi a sarkalást, aztán már folyamatosan előre dolgoz­nak ... S ha az idő ilyen ma­rad, a hét végén hozzálát a rend fölszedéséhez a kom­bájn ... Nagy és nehéz munka kez­dődött meg szerdán reggel nyolc után ... Az irodában ütemterv, papírok: »376 hol­dat vágunk rendre; 215 hol­dat egymenetes aratásban Szép termést ígérnek a kalászok. kombájnolunk; 100 hold vár a kévekötő aratógépre, és 33 hold marad a kézi kaszáknak.« Lehet, hogy erre nem lesz szükség, de a biztonság ked­véért 14 kézikasza is munká­ra készen áll... Elsőként a barcsi járásban két éve arattak Potonyban meg most. Ám az akkori ara­tás tíz nappal később kezdő­dött, lhint az idei. Ilyen ko­rán, június 17-én még soha­sem kezdtek... — Jó volt az idő, meg azt hiszem, a korai vetés is segí­tett — mondja Kiinger Sán­dor. Azon a táblán, ahol most dolgozik a gép, már szeptem­ber 6-án földben volt a mag. Duzzadtak, kövérek a szemek, szép termést ígér a határ. Es­tére a 724 hold aratnivaló ' 1 csökken, és napról nap­ra dőlnek, szaporodnak a ren­dek. .. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents