Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

Somogyi Néplap í"Á Z MSZMP MEÓ*E» BÜÖT.TSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS t-ftPJÁ Nem győzik a sok munkát Az életneK tanumoK — Magdi néni hogyan is kell oroszul kínálni a vendé­geket? — Hogyan kell azt monda­ni, hogy'lovagolni? Az életre készülő gimnazis­ta lányok fordulnak kérdés­sel orosz nyelvtanárukhoz, Gábor Róbertnéhoz. Körül­ülik a hosszú asztalt. Többsé­gük most érettségizik. S az érettségi után nyelvszakos ta­nárok szeretnének lenni. Csó- lik Anna például az Eötvös Loránd Tudományegyetem orosz—német szakára pályá­zik. Hogy minél jobban felké­szüljenek, s többet tudjanak, ezért jelentkeztek Gáborné ta- invitálására az év elején az MSZBT orosz nyelvtanfolya­mára is. Sokat ad a lányok­nak ez a tanfolyam. Ők a legjobbak az oroszban. A sok gyakorlás, a kötetlenebb be­szélgetés, a szemléltetőeszkö­zök segítették közelebb vinni a tanfolyamra beiratkozotta­kat az orosz nyelv tökélete­sebb megértéséhez. Nemcsak negyedikesek jár­nak a tanfolyamra, akad köz­tük harmadikos, sőt másodi­kos diák is. Kelemen An­gyalka még csak másodikba jár, de a tanár szerint ragyo­góan bírja az orosz nyelvet. Kiejtésben méltó versenytár­sa a negyedikeseknek. A har­madikos Sivó Beáta pedig ki­ejtésben második lett a közel­múltban lezajlott megyei ver­senyen. Ma van a záróvizsga. S hogy jobban lemérhessék, ki mit tud, s a lányoknak is ma­radandóbb élményük marad­jon a tanfolyamról, az egyik szovjet katonai alakulattól be­szélgetőtársakat is hívtak er­re az alkalomra. A tanfolyam eredményességét mi sem bi­zonyítja jobban: a hallgatók­nak nem volt szükségük tol­mácsra, az iskolán kívüli fog­lalkozáson is jól elboldogul­tak három-négy év alatt ösz- szekuporgatott nyelvtudásuk­kal. V. J. 3Cisfámf a „platzőu Vizsgáztak az úttörő-rendőrök — Amit a kerékpárról tudni kell — Milyen lesz az egyenruha? A járókelők csodálkozva álltak meg az utcán: — Nicsak! Egy kislány irá­nyítja a forgalmat!... A kislány — blúzát vörös nyakkendő ékíti, karján fe­hér kézelő — ott állt a Béke Szálló előtt, és úgy irányítot­ta a nehéz teherautókat és a fürge személygépkocsikat, mintha már évek óta gyako­rolná a »-közlekedési rendőr­séget«. De évekről szó sem lehet — a kislány most múlt tizen­kettő —, két hónapja jelent­kezett az Ifjúsági Házban a Som.ogy megyei Rendőr-főka­pitányság közlekedésrendésze­ti osztályának tanfolyamára. — Az Ifjúsági Házzal és a városi úttörőelnökséggel kö­zösen szerveztük meg a tan­folyamot általános iskolások részére — mondta Bernáczki Béla őrmester, az úttörő »köz­lekedési rendőrök« oktatója. — Hat iskolából huszonegy kisdiák hallgatta végig az elő­adásokat. A napokban vizsgáztak az úttörők. — Mi a közút?... Az út­test? Bernáczki őrmester kérdé­sei után magasba lendültek a kezek: Völgyi Kati, Kiss Pis­ta, Marschall Attila formás mondatokba öntött, szabatos választ adott. — A kerékpárt mivel kell fölszerelni? Steller Jóska jelentkezett: — Csengővel, lámpával, di­namóval, vörös féklámpával, fékkel, névtáblával... — Vörös féklámpával mi­kortól? — Július elseje után köte­lező. Űjabb kérdések: a gyalogos- és kerékpáros-forgalomról, az utcai átkelésekről. Szilágyi Rozália, Szabó Margit, Takács Edit, Bálint Margit, Király Béla, Vati Gyula és a többiek gyorsan és pontosan válaszol­nak minden kérdésre. Az elméleti vizsga után gya­korlati tudásukról adtak szá­mot Kaposvár első úttörő közlekedési rendőrei — az ut­cán. Aztán egy kedves jele­net: az úttörők virágcsokor­ral és ajándékkal köszönték meg Bernáczki Béla őrmester fáradozását. — Nagyon érdekes és hasz­nos volt a tanfolyam — mond­ta a vizsga után Weinöhl Má­ria, a Hámán Kató Általános Iskola VIII. osztályos tanuló­ja.— A foglalkozásokon meg­tanultuk a közlekedés rendjé­nek elméletét, tanulságos közlekedési filmeket láttunk, de a legizgalmasabbak min­dig a gyakorlati órák vol­tak... Amikor az úttörök meghal lották, hogy hamarosan egyenruhát is kapnak, felcsil­lantak a szemek. — Milyen lesz az egyenru­ha? — kérdezték. — Sapka, tárcsa, karsza­lag, gumibot, és mindenki kap fényképes önkéntes rendőri igazolványt. Az úttörő közlekedési rend­őrök hamarosan szolgálatba lépnek. Iskolakezdés előtt és után irányítják majd a gya­logos- és járműforgalmat az iskolák körül. — Mi tartozik még a »szol­gálathoz«? — A többi gyereket is meg­ismertetjük a közlekedési szabályokkal az iskolában — válaszolta Steller Jóska. — Mindig kérdezősködnek a töb­biek, hogy mit tanultunk... — És ha megnősz, Jóska, mi leszel? — Rendőr — mondta nagy komolyan —, közlekedési rendőr. Vincze Jenő emzeiközi rádiójáték-fesztivál A szocialista országok rá­dió- és televízió-szervezeté­nek (OIRT) tagjai 1963-ban megállapodtak, hogy minden év tavaszán megrendezik az OIRT Rádiójáték Fesztivál­ját. Az a céljuk, hogy a tag­államok rádióinak kapcsolata még szorosabb legyen, és egymás rádiójáték-irodalmá­nak legjobb produkcióit meg­ismerjék. Az 1964. évi fesztiválon négy tagállam: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Len­gyelország, Magyarország és a Német Demokratikus Köztár­saság rádiói vesznek részt. A programban a három külföldi rádiószervezet két-két eredeti rádiójátéka és két hazai pro­dukció szerepel. A nyolc rá­diójáték kiválasztásában a Magyar Rádió is szem előtt tartotta azt, hogy elsősorban a részvevő államok mai éle­tével, mai problémáival fog­lalkozó műsort sugározzon. A fesztivál magyarországi bemutatóit május 17-e és jú­nius 12-e között közvetítik a Rádiószínház műsorában. Ä műsorban szerepel Gyár­fás Miklós A hűség útvesztői­ben című darabja és Fülöp János A fejedelmi nő című rádiókomédiája. Békés Istvánné és Svenda Istvánná, a rossz harisnyák ►►orvo­sai-« munka közben. Hamar megkedvelték a csurgóiak a földművésszövet- kezet új szolgáltatását, a szemfölszedést. Annyira, hogy gyakran kell azt válaszolniuk a betérőknek: — Sajnos, nem vállalhatjuk, túl vagyunk ter­helve. — Békés Istvánné idejének zömét a felfutott szemű nylonharisnyák javítá­sa tölti lú, s a virágeladás, a beszerzés, a belkereskedelmi cikkek kölcsönzése mellett se­gít neki Svenda Istvánné is. Mégsem győzik elvégezni a sok munkát. Jó dolog, hogy ekkora népszerűségnek örvend ez a szolgáltatási ág a köz­ségben, ám a késedelmeske­dés, a megrendelők elküldöz- getése csökkentheti avagy le is járathatja ezt a népszerű­séget. Éppen ezért a szövetke­zet vezetőinek keresnie kelle­ne a módját, hogyan szolgál­hatnák még inkább közmeg­elégedésre a lakosságot. A szabadban tartják rajzórájukat az inkei hetedik osztály os tanulók. Amikor a teherautó megállt a kolónia előtt, és Bucc Ádám hozzáfogott kis családjával egyetemben, hogy felköltöztesse az új lakásba magúkat, sokan kicsődültek a ház elé. Méreget­ték, nézegették, kiféle-miféle lehet ez az új lakó. — Erős ember — csettintett elismerően a második emeleti Suba Boldizsár. — Akkor talán a szive is a helyén van. Majd vele meg javíttatjuk a tetőt,, hi­szen az ő lakásuk is beázik, ha esik. — Ügyes is — csillant fel Guba Dénes szeme. — Egészen biztosan ért az ultihoz. Végre lesz egy nagystílű kártyapart­nerünk. — Es szorgalmas — nézett a teherautó mellett felsorakozott hét Bucc gyerekre Móricz bá­csi. — Majd beszervezem, hogy segítsen a lakógyűlések előké­szítésében. Szóval mindenki nagy remé­nyeket fűzött az új lakóhoz. Sajnos, hamar kiderült, hogy nem csalódták: legalábbis ami Bucc jellemvonásait illeti. Mint erős ember minden este elfo­gyasztott egymaga egy kis hor­dó seprőpálinkát, majd ügye­sen felmászott négykézláb a második emeletre, és szorgal­masan végigvc; 'e az egész csa­ládját. Eközben még egy kitű­nő jellemtulajdonsága is kide­rült: nevezetesen az, hogy sze­reti a zenét. A családi vereke­dések közepette ugyanis rádió­ját mindig a legnagyobb hang­erőre csavarta. — Talán az öröm miatt ilyen: hogy ilyen szép kétszobás la­kást kapott — védelmezte ele­inte a galambepéjű Suba Bol­dizsár a szomszédját. De aztán egy este nem bírta tovább, és bekopogott Bucc Ádám ajtaján, mikor az éppen a feleségét ké­szült kiosztani. — Már ne ha­ragudjon szomszéd, de annyira üvölt a rádiója, hogy senki sem Guba Dénes ugyan nem volt galambepéjű ember, sőt! De utálta a bírósági folyosók sza­gát, ezért elhatároztá, hogy a tárgyalásra nem megy el. Ezt elmesélte Móricz bácsinak is, s amikor az tiltakozott, hogy így igazság, meg úgy rendet kell teremteni, ráförmedt. — Hülyt) maga, öregem? Vagy annyi ideje van? Akkor inkább intézné el a tetőjavítást, MAQANÜQY tud elaludni tőle. Nem lehetne egy kicsit lejjebb csavarni? — Nem — mondta határozot­tan Bucc. — Ha lejjebb csavar­nám, akkor a gyerekek meg az asszony ordításától nem tudná­nak elaludni. Az jobb lenne, azt hiszi? — Valóban — hajolt meg ennyi igazság előtt Suba Boldi­zsár. — De mi lenne akkor, ha mondjuk nem ütné őket? Leg­alábbis nem olyan nagyon. — Mi? Maga beleavatkozik az én magánügyembe?! Te pi­szok, te ilyen-olyan; menj in­nen, mert... Suba Boldizsár ugyan ga­lambepéjű ember volt, de azért a sértéseket nem hagyhatta ma­gán száradni. Másnap tehát el- ment a körzeti bíróságra, és becsületsértéses fenyegetés cí­mén magánjogi pert indítót1 Bucc Ádám ellen. Tanúként Guba Dénesi és Móricz bácsit nevezte meg. ami a kötelessége. Vagy lefize­ti a házkezelőség, hogy hallgas­son? Szó szót követett: másnap Móricz bácsi indított pert Gu­ba ellen rágalmazás címén. Ta­núnak. Suba Boldizsárt hívatta be. Amikor erről Guba tudo­mást szerzett, megpróbálta rá­beszélni Subát, hogy legyen úgy, mintha nem hallott volna semmit. Ez a szándéka ugyan nem sikerült, de a vita hevé­ben mindketten elragadtatták magukat annyira, hegy mis- nap azonnal bementek a bíró­ságra pert indítani. A körzeti ügyésznek, feltűnt a gyári kolónia ilyen hirtelen támadt pereskedő kedve: elő szedte az aktákat, tanulmá­nyozta a helyzetet, majd egy szombati napra magához hí­vatta a pereskedő feleket ta­núikkal együtt. Mindenki ott volt, csak Bucc Ádám maradt le a sarki pálinkamérésnél. Mihamar tisztázták a helyze­tet: az ügyész okos szóval bé- kítette a pereskedőket, azok aztán elindultak hazafelé. A házban ordítozás fogadta őket, mely túlharsogta a rádió bömbölését is. Mint kiderült, Bucc Ádám, akit a szokásos kis hordónyi mennyiségen fe­lül elfogyasztott tömény szesz nagyon föllelkesített, éppen harmadszor veri végig kisded családját egyhuzamban. A volt peres felek behúzták a nyakukat. Közös véleményü­ket Suba Boldizsár mondta ki. — Márpedig egy lépést sem teszek ebben az ügyben. A többiek éppen sűrűn bólo­gattak, amikor a kapun befor­dult a tanács szabálysértési előadója, és Bucc Ádám felől tudakozódott rendkívül komo­ran. — Végre! — derült fel Mó­ricz bácsi. — Éppen ideje. Az a fickó szétveri a családját — Az engem nem érdekel: az magánügy — mondta a sza­bálysértési előadó. — Én azért jöttem, mert Buccék mennye­zete leomlott, s meg kell álla­pítanom, hogy az ő hibájukból történt-e a ház állagának rom­lása vagy sem. — De hát maga hivatalos közeg! — támadt rá Móricz bácsi. — Magának kötelessége azt a dolgot is rendbe hozni. Miért veszi fel a fizetését? — Micsoda? — jött tűzbe az előadó. — Vegye tudomásul, hogy pert indítok maga ellen ezért a kijelentésért. Maguk lesznek a tanúk! — mutatott Subára és Gubára. Várkonyi Mihály mtsa&aK A szépség néha túl kívánatos Pathowardot, az amerikai televízió bernondónöjét nem­régen elbocsátották... a szépsége miatt. A televízió­társaság kénytelen volt en­gedni az idősebb női nézők kívánságának, alkik szerint Miss Howard túlontúl szép és vonzó. Habár a társaság vezetői bizonyára nem osz­tották a felháborodott asz- szocnyok véleményét, mégis inkább feláldozták a szépsé­get a haszon kedvéért. ... Telitalálat Egy stockholmi üzletem­ber elehatározta, hogy meg­tréfálja néhány ismerősét, akiket köztiszteletben álló, igen rendes, becsületes üz­letembereknek tartottak. Név nélkül táviratot kül­dött nekik az alábbi szöveg­gel: »Mindenre rájöttünk, azonnal meneküljön.« A hat üzletember közül öt a táv­irat kézhezvétele után nyom­ban külföldre szökött. ... Irigység Az egyik esztergályosról beszélget a párttütkár és a főmérnök. A gépírónő érdek­lődéssel figyeli a párbeszé­det. A főmérnök megdicséri a szóban forgó munkást, mert nagy a szakmai tudá­sa, állandóan képezi magát, segítőkész. A párttitkár a következőkkel toldja meg az értékelést: — S ami a legfontosabb, sohasem csügged eL Ha va­lami nem sikerül kétezer­szer, kétezer-egyedszer is megpróbálja. Felkapja erre a fejét a gópírónő, nagyot sóhajt, s így szól: — Irigylem a feleségét. — lg — * * * Gondolatok az utazásról Tél Egyiptomban, június Párizsban: ez a fecskék sznobizmusa. * * * Azt szeretném, ha halá­lom után a bőrömből uta­zóbőröndöt készítenének. * * * Az idő mélyebbé teszi az emberi arc ráncait, de kisi­mítja az autógumik redőit. * * * Ne feledkezzünk meg a hotelszoba kulcsáról. Ne fe­lejtsük az ágyon a~ pizsa­mát, a fürdőszobában a szap­pant és a törülközőt, az éj­jeliszekrény fiókjában az ékszereket. Ne felejtsük el megadni legközelebbi cí­münket a portásnak. Mielőtt elutazunk, nem árt megnéz­ni, hogy a saját útlevelünket kaptuh-e vissza. * * * A véletlen sohasem rossz társaság. ... Sohase váltsunk térti je­gyet. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága es a Somogy mei' «* Tanács lapja. Főszerkesztő: tVIRTH LAJOS. Szerkesztőség; Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár Latinka s u. 2. Telefon 15-lt. Felelős kiadó: Szabó Gábor »beküldött kéziratot nem örzünk meg, és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a hélyi postahivataloknál és postáskézbesítől.nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda- ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, L>atiiLka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents