Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-16 / 113. szám

SomogyiMéplap MS7MP MEGYÉI Efr&TTSAGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA Kisdiákok kórushangversenye Borbély János háza-A mi fiatalkorunkban volt egy Álomképünk: az éneklő Magyarország ...« (Kodály) Vasárnap délelőtt a színház­ba felvonultak Kaposvár álta­lános iskolás kórusai. Matróz- ruhásan, úttörő-formaruhásan; nyolcvanan, százan, százhú- Szan — összesen mintegy nyolcszázan. Dalos lelkű, kis­diákok fegyelmezett rendben, izgatottan dobogó szívvel áll­tak a színpadon, és énekeltek felszabadultan, lelkes örömmel — szépen, kedvesen és muzi­kálisan., E gyermekkórus- hangverseny képét, hangula­tát idézgetem magamban, mérlegre téve a kérdést: fej­lődtek-e általános iskolai kó­rusaink egy év alatt? Feltétlenül igennel válaszol­hatunk. Fejlődtek művészi igényességben, hangzáskultú­rában, a művek átélt előadásá­ban. S aki - megfigyelte őkét, észrevehette: ezek a gyerekek szeretnek kórusba járni, sze­retnek énekelni. És ez nagy érték, nagy öröm. Tudjuk, hogy ma már nem ritte az olyan iskolai kórusve­zető, aki egyenként is megta­nítja mindegyik karénekesét a szólamára. Tudunk arról is', hogy a gyerekek több helyütt vállalták a különpróbákat; ko­rábban fölkeltek azért, hogy még szebben énekelhessenek... S ismerjük annak a kislány­nak az esetét is, aki — a hangpróbán valamivel gyen­gébb volt a többinél, de — "•bebőgte« magát az énekkar­ba ... Ezt a lelkesedést, akarást éreztük az éneklő kórusok mu­zsikájában mindjárt az első­nek szereplő II. Rákóczi Fe- Cgpc Általános Iskola énekka­ránál is; műsorszámaik elő­adása fejlődést mutat, jóllehet a tiszta éneklésbe még van gyakorolni- és javítanivalójuk. Hasonlót éreztünk a Gárdonyi Géza Általános Iskola kórusá­nál, nekik az egységes hangvé­telben és a kórushangzásban kell fejlődniük. Különös örömet szerzett az, amikor kedvesen árnyalt elő­adásában a Bunkócskát és a Fut a vonat kezdetű kis kánont, Klausz Róbert vezénylésével a legapróbb dalosoktól, a gya­korlóiskola kórusától hallhat­tuk. Szép hangú, jól intonáló és igen fegyelmezett együttes következett a kicsinyek után: a Vöröshadsereg úti iskola énekkara mutatta be Haydn Szítsd a lángot és SzvesnyiKov Szülőföldem című kórusmű- vét meg Mózner János Körbe- körbe című szerzeményét Ko­rdes Sándorné tanár vezetésé­vel. Egy kicsit bátortalanul, de szinte mindvégig tisztán éne­keltek a Petőfi Általános Isko­la kórustagjai, őket váltotta fel, s Bartók Ne menj él, Novi­kov A Kreml falainál és Ljisz- tov Dal a géppuskásról című lendületes kórusművének elő­adásával — megérdemelten — a hangverseny egyik legna­gyobb sikerét aratta a Bartók Béla Általános Iskola mintegy 130 tagú kórusa^ (Róder Mária tanár vezényelte az énekkart). A Berzsenyi Dániel Általá­nos Iskola nagy és kamarakó- rusánáí úgy éreztük, több sze­replésre lenne szükségük, hogy jó képességeik nyugodtabban, határozottabban kibontakoz­hassanak. A Hámán Kató Ál­talános Iskola énekkara ez7 úttal is kitett magáért. Mayer Istvánná vezénylésével igen szép kórushangzással szólal­tatták meg három romantikus szerző egy-egy művét és Far­kas Ferenc A béke mosolya cí­mű alkotását. Befejezésül a Tóth Lajos Általános Iskolá­nak a kóruséneklés magas fo­kán álló énekkarát hallottuk Zákányt Zsolt vezetésével. Műsorválasztásuk és a művek előadása (Lenge: Jöjj, kikelet; Kodály: Házasodik a tücsök; Kocsár: Süssél nap) előadása egyaránt nagy igényességről tanúskodott. Ez a kedves, élménygazdag ünnepe a dalnak — hadd szól­Bach-est L Zeneiskola Bartók-termé­1 május I8-án, hétfőn a ka- ivári Zenebarátok Köre ér- dődésre számot tartó zenei ■ményt rendez Kaposvár kö- íségének: városunkból ket- i jelentkeztek az idei lipcsei nzetközi Bach zenei verse­ikre, Tátrai Irma és Wild án, akik pár hónapja a bu- oesti országos énekverseny­ről egy-egy értékes díjat hoz tak haza. Műsorukat úgy állították össze, hogy tartalmazza a ver­seny három fokozatának köte­lező számait. Ezt a műsort a versenyt megelőzően bemutat­ják városunk közönségének. A hangversenyen Szirányi László és Szentjóbi Miklós működik közre, zongorán kí­sér Szabó András. Á&pika Árpikét először május el­sején láttam a Jókai liget­ben. Békésen andalgott ma­mája és papája között, majd miután azok egy kis időre magára hagyták az egyik bó­dé előtt, hihetetlen a ánk- sággal habzsolni kezdte a kezében tartott kibelezett similabda fűrészporát. A je­lenlevő nagyszámú érdeklő­dő egyikeként már akkor megállapítottam, hogy nagy jövő vár Árpikéra. A két és fél éves stramm fickót másodszor a Béke Ét­teremben csodáltam meg. Ebédelt a fenti trió. Majd nem tudni milyen ötlettől sugallva, Arpika kiemelt egy megtermett salátaleve­let, s megprőb'l'a zsebken­dőnek használni. Mamája rosszalló »Arpika, Arpika!« felkiáltásai azonban észre­vehetően hatottak rá, mert a következő pillanatban illem- tudóan visszatette, s ajk­biggyesztve megszel lt: — Nem jó. Tegnap, amikor lementem a házban levő tejboltba reg­gelizni, belépett Arpika a mamájával. Nem került mindjárt iájuk a sor, sokan voltak, várni kellett. Árpika be akart mászni á jégszek­rénybe, Árpika szét akarta szedni a függönyt, Árpika megcélozta a vitrin üvegtáb­láját. — Árpika, ne mássz a pultra! — Árpika, viselkedj ren­desen! — Árpika, hagyd a néni lábát! Őszinte szánakozássál néz­tem a szegény mamát. örültem, amikor megkér­dezték tőle, hogy mit paran­csol. — Két deci kakaót kérek — szólt a mama, s féLzem- mel a egerekre ügyelt. — Sajnos, nem, tudok adni — válaszolt az eladó —, csak kávé van. — Árpika azt nem issza meg! — sóhajtott fel a ma­ma bánatosan. Tovább nem bírtam hall­gatni, eljöttem. Ar'ik■>, te édes, szü* 1 etett kis csibész idd meg a kávét, mert megőrülök! S. M. junk erről is — néhány meg­oldatlan problémát vetett föl. Több kórusunk már túljutott az iskolai karéneklés fokán. Miért nem hallhatjuk őket év közben is, például ifjúsági kó­rushangverseny keretében? Más kórusok pedig az iskolai ünnepségeken kívül nem jut­nak közönség elé, holott épp erre lenne szükségük. Egy-két szót a rendezésről. Noha a kóruséneklés a legna­gyobb csendet követeli, állan­dó zaj, beletapsolás, ki-be­áramlás zavarta mind a sze­replőket, mind a hallgatóságot. Ezt meg kellene előzniük a rendezőknek. Mindent egybe­vetve: általános iskolai kóru­saink szép, tartalmas és ered­ményes munkát végeztek az 1963—64. tanévben. Wallinger Endre Rejtvényfejtők, figyelem l Lapunk holnapi számában indul a József Attila Könyvesbolt és a Somogyi Néplap öthetes könyv- rejtvény-pályázata. Hatszor nyer, aki részt vesz a pályázaton. Az egyes rejtvényeket megfejltők között minden héten értékes könyveket sorsolunk ki. Akik a pályázat utolsó rejtvényé­nek megjelenése után mind az öt rejtvény megfejtését beküldik, részt vesznek a jutalomsorsolás­ban. L díj: 400 forintos könyvutal­vány. II. díj egy-egy 200 forintos könyvutalvány. Ili, díj négy 100 forintos könyv- utalvány. Harminc rejtvényfejtő ötven-, húsz pedig húszforintos könyv­utalványt nyerhet. A rejtvénypályázatra vonatkozó további tudnivalókat a kereszt- rejtvények szövegrészében közöl­jük. A falu szélén merült fel ben­nem a kérdés: vajon hány új ház épült az utóbbi években? Kérdezgetni sem kell senkitől: a friss vakolat, a piros zsin- dely vagy az újdonatúj szürke palatető minden szónál ékeseb­ben beszél. A főútvonal men­tén hetvenegy új házat szá­moltam meg Kaposfőn. A het- venegyedik még csak épült, de azóta már felhúzták a falakat, és rajta feszül a tető is. Kik a boldog fészekrakók, miből gyűjtögették össze a rá- valót? A tulajdonost nem kel­lett keresgélni, ott volt ő is az álláson, rakosgatta a falba a téglákat. A kőműves házat épít — de most az egyszer ma­gának. Szeptember végén beköltöz­nek. Két szoba, fürdőszoba, konyha, spájz és előszoba van a házban. Háromtagú család fogja lakni. Egy három és fél éves kisgyerekük van Borbé- lyéknak. Eddig a feleség szü­leinél laktak; bár jól érezték magukat ott is, mégis jobb kü­lön lakni — gondolták, és a vágy esztendők takarékossága után végül is valósággá vált. » • » » « SOftOK — Tavaly már egész nyáron nem volt a férjemnek egyetlen szabad vasárnapja sem — mondja Borbély Jánpsné. Hétköznap, ünnepnap mindig dolgozott, kellett a pénz. Borbély János tizenhárom év óta van a Somogy megyei Ál“ lami Építőipari Vállalatnál. Az egész időt egy brigádban töltötte el. Hogy milyen jó le­het ott a légkör, azt Borbély János örömteli szavaiból is megtudhattam: már majd min­den brigádtagnak építettek új otthont. Nem tévedés: valóban közös munkáról van szó: a Stark-brigád tagjai mindig el­mentek segíteni egymásnak. Borbély Jánosék új házánál is ott láttam az állványon Torma Sándort, s vasárnapra odaígér­keztek hozzájuk munkára a többiek is. Ezek után már nem csodálkoztam azon, hogy ho­gyan tudnak szeptember végé­re új otthonukba költözni Bor­bélyék. Gyümölcsfákkal körülvett, nagy ablakos téglaház Kapós- főn, az országút mellett. Bol­dog, megelégedett munkásem­berek fognak benne lakni, eb­ben biztos vagyok. V. J. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Bűnszövetkezetben csaltak A MEGYEI BÍRÓSÁG dr. Révy György-tanácsa a napokban hirdetett ítéletet a Somogy megyei Útépítő Vál­lalat kártevői ügyében. A bűncselekmény, amelyre a múlt év végén derült fépy. városszerte nagy hullámokat kávát fel. ... 1962 OKTÓBERE ÓTA dol­gozott bérelszámolókén.t az Útépítő Vállalatnál Szili Jó- zsefné (elsőrendű vádlott), Megbízták a KST-ügyek inté­zésével, sőt a KST-pénzitárosi teendők ellátásával is. Hamar rájött arra, hogy ez milyen lehetőségekeit kínál neki a jogtalan pénzszerzésre. Megha­misított kölcsönigénylési lapo­kon 1962 novemberétől 1963 júniusáig 21000 forint köl­csönt vett föl az OTP-től olyan dolgozók nevére, akik­nek valamilyen tartozásuk, il­letve levonásuk volt, hogy a KST-kölcsön levonását ne ve­gyék észre. Olyanok nevére is vett föl kölcsönt, akik nem is voltak tagjai a KST-neik. Nemcsak kölcsönigénylési la­pokat hamisított meg, hanem bérjegyzékeket is. Amikor 1963 elején néhány dolgozó — Törőcsik Imre, An­tal Gyula, Biczó Lajos —rek­lamált. a jogtalanul levont összeg miatt, Sziliné elhatá­rozta, hogy új módszert keres. Ettől kezdve a csalással szer­zett KST-kölcsönöket külön- élési pótlékok és SZTK-jutta- tások jogtalan elszámolásával "rendezte.« Németh Józsefnek például 1963 májusában — bár csak 15 napot dolgozott, és családi pótlék nem .illette meg — 840 forint családi pót­lékot számolt el, s az OTP- nek utalta át KST-kölcsöntar- tózás fejében. * * * EKKOR KERÜLT A VÁL­LALATHOZ munkaügyi cso­portvezetőnek dr. Szalai Imré- né (másodrendű vádlott). Kö­telességei közé tartozott a munkabérek és a KST pénz kezelésének, a különélési di­jak szabályszerű kifizetésének ellenőrzése is. Dr. Szalainé rövidesen — 1963 júniusának elején — rájött Sziliné vissza­éléseire. Ezt közölte is vele, de mivel jó barátságba ke­rültek, nem jelentette az ügyet. Megegyeztek, hogy nem is jelenti, hanem most már ketten folytatják a visz- szaélést, s a csalással szer­zett pénzen megosztoznak, ö is azt javasolta, hogy a külön­élési pótlékok és az SZTK- juttatások jogtalan kiutalásá­val fedezzék a KST-kölcsönök visszatérítését. 1963 júniusától decemberig ilyen módon ösz- qzesen 42 000 forint jogtalan haszonra tettek szart. Csire Sándor és Kiss Géza például 1963 júliusában kilépett az Útépítő Vállalattól. Augusz- ban három nap szabadságot számoltak el nekik, de szám­fejtettek részükre 200—200 fo­rint különélési pótlékot is, bár ez soha nem járlt, mert mindig olyan munkahelyen dolgoztak, ahonnan családjuk­hoz naponta hazamehettek. * * * SZILI JÓZSEFNÉ MIN­DENT BEISMERT: azt a csa­lást, melyet egyedül, s azt is, amit társával, dr. Szalai Im- rénével bűnszövetkezetben kö­vetett el. Dr. Szalainé viszont mindent tagadott. Azt is, hogy fölfedte a visszaélést, s azt is, hogy az így eltulajdonított pénzből egyetlen fillért is ka­pott volna.-— Felületes voltam ... El­kerülte figyelmemét a csalás. De csak ezért, a társadalmi tulajdon hanyag kezeléséért vagyok felelős, nem pedig bűnszövetkezetben elkövetett Miért félnek a japánok az olimpiai játékoktól ? A japánok az eddigi ta­pasztalatok alapján kiderí­tették, hogy minden or­szágban, ahol olimpiai játé­kokat rendeztek, emelke­dett a válások száma. Ök is attól tartanak tehát, hogy házasságukat veszélyezteti az a sok ragyogó külsejű sportoló, aki a világ minden tájáról Tokióba seregük. A tokiói lányok, asszonyok már nagy buzgalommal ta­nulnak különféle európai nyelveket, hogy jól fizetett állásokhoz jussanak a. ven­déglőkben és szállodákban, ahol a külföldieket elhelye­zik. A japán férjek félté­kenysége olyan méreteket öltött, hogy legutóbb külön telefonszolgálatot rendeztek be, amely házassági taná­csokkal szolgál a válságok megoldására. j * * * Egy belgrádi újságban olvastuk — Nem tudod véletlenül, 1 hogy milyen magas a szóra­koztató zene színvonala mi- nálunk? — Tudom. Egy méter hat­van. — Honnan tudod? — Én egy méter nyolcvan centi magas vagyok, és már torkig Vagyok a szórakozta­tó zenével. * * * önálló atomütöerő csalásért — védekezett. A té­nyek azonban, a szakértő vizs gálata, jelentése, a tanúk val­lomása mást bizonyít: azt, hogy dr. Szalainé tudott Szí liné üzelmeiről, s csupán azért nem leplezte le, mert a csa­lással szerzett pénzből ő is részesedett. DR. SZALAI IMRÉNÉ, ha munkáját az előírások szerint végzi, s nem érdekelt a csa­lásban, már az első hónapban jelenthette volna Sziliné visz 6zaéléseit A szakértő azonban megállapította, hogy a külön­élési pótlékok kifizetését egyáltalán nem is vizsgálta Amikor Perián István, í nagyatádi építésrészleg veze­tője — nála dolgozott Csire és Kiss — a téves bérszámfejtés miatt reklamált, megtalálta a két dolgozó meghamisított bérelszámolási lapját. Átadta dr. Szalainénak kérve, hogy indítson vizsgálatot. Szalainé ezt meg is ígérte, de nem je­lentette az ügyet, csupán Szi- ünének szólt, hogy jobban vi­gyázzon, mert a csalást így leleplezik. A későbbi vizsgá­latkor is ezt a két — fontos bizonyítékot jelentő — bérel­számolási lapot magánál rej­tegette, majd a vállalattól tá­vol tartózkodó Sziliné fiókjába tette. « * * A BÍRÓSÁG BŰNÖSNEK MONDTA KI mindkettőjüket a társadalmi tulajdon sérel­mére bűnszövetkezetben el­követett csalás miatt, és Szili Józsefeiét 3 évi börtönre, 5 évi jogvesztésre, dr. Szalai Imrénét pedig két és fél évi börtönre, 5 évi jogvesztésre ítélte. Ezzel egy időben a bíró­ság elrendelte dr. Szalai Im- réné letartóztatását. Szalai László Miből éltek az emberek a békebeli szép napokban? Csipák János bácsitól kérdezik a hivatalban: — Mi volt az édesapja? — Tüdőbajos, kérem. — De hát mit csinált? — faggatják tovább. — Köhögött, kérem. — De hát abból nem le­het megélni. — Bele is halt szegény — magyarázta Csipák bácsi. * * * Biztos A férfiak számára k í nőtípus különösen vonzó j azok, akik jól öltözködne s azok, akik hiányosan ö' \ tözködnek. ^ Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága es a Somogy megye» Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kapos\rár. Latinka Sándor u. ’£. Telefon 15-10 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, i.atinka S u. 2. Telefon 15-16 Fe!elő9 kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg, és nem adunk vissza. 1 erjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi postahivataloké- és postáskézbesílől.nél. Előfizetés« dtj eg\ nőnapra Ve Index: 2506? Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébon, Kaposvár. Latinka Sándor utcJ 1

Next

/
Thumbnails
Contents