Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Péntek, 1964. május 1. 9 SOMOGYI NÉPLAP J.fluidig, A tábornok itt őszült meg Kaposváron. Kemény napok voltak azok a tizenkilenc év­vel ezelőttiek. Háború volt. A győzelemért meg kellett szen­vedni. Az áldozatvállalás út­jelzői a szovjet katonasírok és emlékművek. A hálás magyar nép emelte az emlékoszlopo­kat, hogy sohase felejtsük: szabadságunkért ezer meg ezer szovjet tiszt és egyszerű har­cos áldozta életét. A tábornok, aki százezer ka­tona, az 57. hadsereg hadmű­veleteit irányította ezen a írontszakaszon, Mihail Nyiko- lajevics Sarohin vezérezredes a napokban újra itt járt egy küldöttség élén. Szíve fölött rengeteg kitüntetés díszük. Az itteni harcokért, a dunai átke­lésért, a Balatontól délre vég­rehajtott sikeres hadművelete­kért kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Ezenkívül három Lenin-rend, négy Vö­röszászló Érdemrend, összesen huszonegy kitüntetés díszíti zubbonyát — 1945. január 18-án nagy ellentámadást hajtottak végre a fasiszta német csapatok. Szekszárdnál az én csapat­egységeim hadtáp-utánpótlásá- nak útját vágták el, s az a veszély fenyegetett, hogy kö­rülzárnak bennünket — emlékezik. Egykori haditérképet vesz elő zsebéből, s arról olvassa a parancsnoksága alá tartozó 57. felszabadító hadsereg útvona­lát: Kadarkút, Kaposvár— Dombóvár—Nagybajom, az­tán Marcali, Mesztegnyő ... — Tolbuchin, a harmadik front parancsnoka azt java­solta, hagyjam itt ezt a terü­letet, csapatommal együtt menjek át a Dunán. Kértem, közöljék a legfelsőbb parancs­noksággal, hogy én Kaposvár körzetéből kivonulni nem tu­dok, mert a németek tizenöt kilométerre vannak, én meg száz kilométerre vagyok Mo­hácstól. Tolbuchin marsall azt kér­dezte tőlem: »-Mit fog csi­nálni?-« — Elmegyek a Mecsekbe — válaszoltam —, és partizán­hadműveletekre térek át. De erre nem került sor. Ez a vi­dék nagyon a szívemhez nőtt. A szovjet hadsereg tartalé­kos tábornokának arcán mindannyiszor láttam a fáj­dalmat, ahányszor csak szov­jet katomasírok között jártunk a somogyi tájakon. Derék har­cosait, elesett ismerőseit, köz­tük a Szovjetunió Hősét, egy hadtest parancsnokát őrá mé­lyen szívébe zárva földünk. Kaposvár felszabadításáról is beszélt Sarohin tábornok. Elmondotta, hogy innen egy­hamar elkotródtak a németek, s a szovjet hadsereg igyeke­zett minél jobban megóvni a várost a pusztulástól, a rom­bolástól. — Egy hétig laktam itt a városban, aztán Toponárra, majd Fonóba, később Kapós- mérőbe tettem át székhelye­met, mert nem akartam, hogy személyem miatt bombatá­madásnak tegyem ki a várost. — Kaposvár nagyon a szí­vemhez nőtt... — hallottuk több alkalommal is a vallo­mást a kedves arcú Sarohin elvtárstól, a dnyeperi, a du­nai átkelés hősétől, a tábor­noktól, aki felszabadító sere­gei élén Magyarországon át eljutott Grazba. De hadd mutassuk be ol­vasóinknak a küldöttség má­sik három tagját is. Iván Fjodorovics Kuc vezérőrnagy barátsága sokkal régibb ke­letű népünkkel, mint a fel- szabadulás. 1918-ban került kapcsolatba magyarokkal. Az első világháború idején orosz hadifogságba került magya­rokból lovas zászlóaljat alakí­tott Belső-Ázsiában. Életre- halálra harcoltak a szovjet állam ellenségei ellen, véd­ték a fiatal munkáshatalmat. Kuc elvtársnak nagyon sok magyar barátja, ismerőse van Budapesten, akik az ő beosz­tottjai voltak. A fasizmus elleni háború­ban egy lovashadtest élén jutott el Magyarországra Kuc vezérőrnagy, és vett részt Észak-Magyarország felszaba­dításában. A hegedűt, a zongorát hagy­ta ott Belorusziában Vlagyi­mir Vlagyimir ovics Olovnyi- kov zeneszerző, amikor a szovjet hazára rátörtek a hit­leri rablók. Egy tankelhárító osztág parancsnokaként küz­dötte végig a háborút, ebben a «-minőségben« vett részt a Székesfehérvárért folyó har­cokban. Elmúlt a háború, s Olovnyikov újra visszatért a hegedűhöz, a zongorához, ma a belorusz zeneakadémia rekto­ra, a Belorusz SZSZK Legfel­sőbb Tanácsának küldötte. Tizenhét éves volt Kraszno- va Nadja Jakovlevna — ez a ma is törékeny, szép asszony —, amikor kitört a háború. El­végezte a felcsertanfolyamot, és sok-sok bátor lelkű szovjet nővel együtt ő is a frontra ment, hogy ápolja a sebesült katonákat, letörölje arcukról a szenvedés, fájdalom köny- nyeit, segítsen a győzelem ki­vívásában. A Balaton környéki harcokban az egyik alakulat egészségügyi tisztje volt, az egyetlen nő a zászlóaljnál. Nyolc kitüntetést szerzett. Hivatásának él azóta is, ma a leningrádi hadirokkant-kórház fő röntgenkezelője. És akár­csak Sarahin Kuc, Olovnyikov elvtársak, ő is a szovjet—ma­gyar barátság ápolásáért, erő­sítésért dolgozik, tagja az otta­ni baráti társaságnak. ' A háború elmúlt, s népeink örökre testvérre, barátra ta­láltak egymásban. Olovnyikov elvtárs, »a belorusz nép fia« mondotta pohárköszöntőjében ezeket a szavakat a balaton- őszödi tsz-ben. — Odahaza nekünk is van a Balatonhoz hasonló tavunk, a Nárics. Van egy könyv is ró­la, ez a címe: »Ott, ahol kék­lik a Nárics-tó«. Mi tudjuk, hogy hogyan kéklik a tó. Le­gyenek kékek tavaink, tükrö­ződjék bennük az ég színe, a nap fénye, és soha se tükrö­ződjék bennük a háború felle­ge. Éljenek körülöttük min­dig olyan emberek, akik örül­nek a boldogságnak. Virágoz­zék a magyar és szovjet nép barátsága. Varga József Magyar Híradó az Urálban Az idén 400 éves az orosz könyvnyomtatás. A statiszti­kusok kiszámították, hogy az országban négy évszázad alaitt 2 376 000 könyvet adtak eL Csupán a szovjet hatalom éve­iben 1 826 000 könyv jelent meg összesen több mint 27,5 milliard példányban. Könyvnyomtatás a Szovjetunióban Csupán a szverdlovszki terü­leten (Urál) 3300-an fizetik elő a Vengierszkije Novosztyi (Ma­gyar Híradó) című folyóiratot. Az olvasók elismeréssel nyi­latkoznak a lapról, amely meg­ismerteti őket a népi Magyar- ország életével, és sok érdekes anyagot közöl. A BARÁTSÁG KÖNYVE Az Ukrán Tudományos Aka­démia kiadójának gondozásá­ban megjelent az «-Ukrán-Ma­gyar Történelmi kapcsolatok« c. könyv, az ukrán és a ma­gyar történészek közös alko­tása. A két szomszédnépet a leg­régibb idők óta erős barát­ság fűzi össze. Sok magyar vett részt az ukrán népnek a pánok elnyomása és a tatár iga ellen vívott felszabadító harcában. Az ukránok támo­gatták Dózsa György és Rá­kóczi Ferenc felkelését, ott harcoltak Kossuth oldalán. A magyar internacionalisták Bu- gyonnij lovashadseregében, a Csapajev-hadosztályban, Laza partízánosztagaifoan a proleta­riátus szent ügyéért küzdöttek. A magyar és az ukrán tudó­sok közös műve ismerteti a két testvémép kölcsönös segít­ségnyújtását, a köztük kiala­kuló egyre erősebb kereskedel­mi, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A világ rohamlép- j—-fi- tekkel változik. L Alakul, fejlődik. De nemcsak a gépek lesznek napról nap­ra modernebbek, nemcsak a szputnyikok szállnak egyre magasabbra a világ­mindenség megismeréséért. Az ember életmódja is változik. Igényei nőnek, szebbet, jobbat akarnak. Bebarangolhatjuk a Szovjetuniót, a világ leg­hatalmasabb országát ke- resztül-kasul, Kamcsatká­tól Kijevig és Moszkvától Arhangelszkig. Mindenütt, mint tavaszi zápor után a gombák, úgy fejlődik, növekszik minden, ami szép, minden, ami az em­berért van. Grúzia fővárosában, Tbilisziben a hazáért el­esett nagyszerű férfiak, asszonyok emlékét őrzi ez a kivitelezésben hipermo­dern, de mondanivalójá­ban klasszikus emlékmű. (1. kép.) Őrzik az építészetben is a népi hagyományokat, de a mérnökök a modern for­mákat keresik. Alma-Ata központjában egy érdekes megoldású erkélysor a legújabb stílusban épült (2. kép.), ugyanakkor min­tázata a legősibb kazah motívumokat eleveníti föl. A fiatalok, -mint min­denhol a világon, ilyenkor tavasszal mintha még job­ban vonzódnának egy­máshoz. A kijevi eszpresz- szóban vajon miről beszél­gethet ez a fiatal pár? (3. kép.) És ha továbbutazunk a képzelet szülte szárnya­kon, Moszkvában ismét fiatalokra bukkanunk. Az ifjú művészek presszójá­ban minden berendezési tárgy, világítás a legmo­dernebb, mintha Párizs­ban járna az ember. (4. kép.) De utazhatnánk, a szov­jet városok utcáin tovább, mindenhol hatalmas épít­ményeket, az ember ma­gasba törő alkotásait lát­nánk. A Kongreszusi Pa­lotába például többször beleférne a budapesti Sportcsarnok. Korszerű stílusa, tökéletes technikai fölszerelése a világ vala­mennyi ilyen jellegű óriás épületével méltán fölvehe- ti a versenyt. Fordító- és sajtóirodái a legnagyobb igényeket is tökéletesen kielégítik. (5. kép.) De az új lakótelepek, sőt új vá­rosok is mindenütt a szebb életet, a modern megoldásokat, az újat hordozzák magukban! mm népen n sziuieiumÓRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents