Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-06 / 104. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1964. május 6. Souvanna Phou ma találkozott u laoszi hazafias erők vezetőivel A helyzet rendezésének három föltétele A német jövő kovácsa Vientiane (MTI). »Találkoztam Szufanuvong ■miniszterelnök-helyettessel, a Laoszi Hazafias Front vezető­jével és Vongvichit tájékozta­tási miniszterrel, a front köz­ponti bizottságának titkárá­val« — mondotta hétfőn este a Khang Khayból Vientianeba visszaérkezett Souvanna Phou- ma laoszi miniszterelnök, majd kiemelte, hogy a Laoszi Haza­fias Front vezetői ígéretet tet­tek, gondosan tanulmányozzák az előterjesztett javaslatokat »Éppen ezért — folytatta Sou­vanna Phou ma — három-négy nap múlva ismét Khang Khay- ba utazom. A most lezajlott tárgyalásokon kialakult szívé­lyes légkör alapján remélem, hogy legközelebbi találkozá­sunk gyümölcsöző lesz.« A laoszi miniszterelnök tá­vollétében a laoszi jobboldali puccsista tábornokok- hétfőn délelőtt értekezletet tartottak, amelyre meghívták a nyugati , diplomáciai képviseletek kato­nai, attaséit is. Az értekezleten látványos »szavazást« tartottak azzal az eredménnyel, hogy ka­tonaságukat »egyesítik« a sem­leges fegyveres erőkkel. Mint a tanácskozáson részt vett nyu­gati diplomaták közül többen megjegyezték, a megszavazott határozat célja átlátszó: így óhajtják megszerezni a semle­ges katonai egységek irányítá­sát, miközben Souvanna Phou- mának csupán névleges főpa­rancsnoki tisztséget juttatná- ' nak. A legújabb jelentések sze­rint a Patet Lao rádióadó su­gározta Vongvichit tájékozta­tási miniszter újabb nyilatko­zatát. Vongvichit kifejti a Souvanna Phoumával a Khang Khayban folytatott tárgyaláso­kat követően, hogy a laoszi helyzet rendezésének három London (MTI). Angol kormánykörök fej­vesztetten kutatnak mentőfor­mula után, amely mögött visz- szavonulhafnának, mielőtt a »lefejezett katonák« rémtörté­nete az évtized hazugságbom­bájaként ország-világ előtt ar­cukba pukkanna. Hétfőn dél­után az angol alsóházban Sir Alec Doulas-Home miniszter- elnök már óvatosan úgy nyi­latkozott, hogy egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja a brit közép-keleti fő- parancsnok állítását, amely szerint »arab lázadók« levág­ták volna két, fegyveres ösz- szetűzésben elesett angol ka­tona fejét, és közszemlére tet­ték ki Taizban. Hétfőn az esti órákban Lon­donba érkezett az Egyesült Államok jemeni nagykövetsé­gének jelentése a brit kor­mány fölkérésére folytatott vizsgálatairól. A Taizban szé­kelő amerikai nagykövetség jelentése így hangzik: »A leg­csekélyebb alapja sincs azok­nak a híreszteléseknek, hogy itt, Taiz városában közszem­lére állították volna két an­gol katona levágott fejét.« Miközben a kormánypárti feltétele van: elsősorban csor­bítatlanul fenn kell tartani a laoszi koalíciót, másodszor haladéktalanul fel kell oszlatni a jobboldali tábornokok úgy­nevezett forradalmi bizottsá­gát, továbbá a Souvanna Phou ma elnöklete alatt műko­London (MTI). Még az angol jobboldali közvélemény is kezd végre felháborodni azon, hogy az egykori náci haderőnek mind több vezetője lopózik be NATO-küldetés leple alatt Anglia védelmének legkénye­sebb pozícióiba. A szélsőjobboldali beállí­tottságú Daily Sketch ezzel kapcsolatban ezt írja: Az angol légügyi miniszté­rium egyik irodájába fészkel­te be magát, és dolgozik szor­galmasan . Gerd Barghorn nyugatnémet repülőezredes. Csöndes és észrevétlen érke­Nicosia (MTI). Cipruson a hétfői nap aránylag nyugalomban telt el. A Nicosiában állomásozó ENSZ-erők több angol egysé­gét finn csapatok váltották fel. A fővárosban hétfőn to­vább folytak a tárgyalások az ENSZ képviselői, illetve a görög és a török közösségek vezetői között a tüzelőállások és egyéb erődítmények felszá­molásáról. Tuomioja, az ENSZ ciprusi közvetítője hétfőn visszaérke­zett Ciprusra, miután Párizs­sajtó változatlan hangerővel folytatja a hétfőn megkezdett, példátlan arányú gyűlölet­hadjáratot a Jemeni Köztár­saság és személy szerint Nasz- szer elnök ellen, a brit had­ügyminisztérium szóvivője még kedden reggel is mind­össze arra a kijelentésre szo­rítkozott, hogy a hivatalos amerikai cáfolat csupán az el­ső jelentés az ügyről, és meg kell várni a további értesülé­seket. Az alsóház hétfő délutáni ülésén egyébként teljesen nyilvánvalóvá vált, milyen célt szolgált a vezérőrnagy nyilatkozata. A kormányhoz közel álló Daily Telegraph megjegyzi: »Sir Alec Douglas- Home alsóházi nyilatkozatá­nak visszhangja félreérthetet­lenül megmutatta, ha a kato­nák lefejezésének történetét valóban megerősítenék, akkor a Ház pártkülönbségre való tekintet nélkül támogatná a kormápy határozott katonai föllépését Dél-Arábiában, amit a munkáspárti ellenzék mindeddig erősen bírált.« Nemcsak a »levágott fejek­kel« űzött parlamenti közjá­ték, hanem a jemeni határvi­dő nemzetvédelmi bizottságot, végül pedig harmadszor: ha­ladéktalanul katonai törvény­szék elé kell állítani Koupra­sith és Siho tábornokokat, a legutóbbi államcsíny fő szer­vezőit. zéséhez senki sem fűzött meg­jegyzést, bár az angol légügyi minisztériumnak nagyon jó oka van arra, hogy emlékez­zék nevére, hiszen »ez az ez­redes azzal dicsekszik, hogy a második világháborúban 301 angol és szövetséges re­pülőgépet lőtt le Anglia fe­lett«. A náci Luftwaffe legsi­keresebb Vadászrepülője volt. Barghorn már egy idő óta az angol minisztériumban dolgo­zik, és Anglia egyik legféltet­tebb védelmi titkát, a P—1127 mintájú, függőlegesen felszál­ló repülőgépet tanulmányozza. ban találkozott U Thant ENSZ-főtitkárral, s az angol és görög fővárosban is meg­beszéléseket folytatott kor­mányképviselőkkel. Erkin török külügyminisz­ter, aki Washingtonban részt vett a CENTO miniszteri ér­tekezletén, hétfőn Isztambul­ba érkezett. Újságírók kérdé­sére válaszolva közölte, hogy az Egyesült Államok »eddigi passzív magatartásának meg­változtatása mellett döntött, minthogy az veszélyeztette az Atlanti Szövetséget.« déken kialakuló katonai hely­zet is arra mutat, hogy a fe­lülről irányított gyűlölethad­járat az angol közvéleménnyel kívánja elfogadtatni »az arab lázadókkal való katonai le­számolás« politikáját. Az an­gol lapok közép-keleti tudósí­tóinak egybehangzó jelentései szerint Adenben — a legutób­bi három nap folyamán Ang­liából átdobott csapaterősíté­sek bevonásával — előkészü­letek folynak az általános hadjárat megindítására, hogy »megtisztítsák a lázadó tör­zsektől« az Adenből Jemen felé vezető útvonalak környé­két. A Daily Worker keddi ve­zércikkében rámutat: »Az an­gol lapok anélkül, hogy meg­várták volna a vizsgálat ered­ményét, csaknem kivétel nél­kül arra használták a lefeje­zett katonák történetét, hogy felkorbácsolják a gyűlöletet, és háborús hangulatot szítsa­nak az arab nép ellen. A történetet megcáfolták ugyan, s a kormány tudta, hogy el­lenőrizetlen híresztelésről van szó, mégsem adott ki ilyen értelmű nyilatkozatot. Hétfőn Londonba érkezett Fulbright szenátor, az Egye­sült Államok szenátusa kül­ügyi ’ bizottságának elnöke. Találkozik Home miniszterel­nökkel és az angol kormány több más tagjával, hogy meg­vitassa velük a ciprusi hely­zetet. Fulbright szenátor Lon­donból Ankarába, majd At­hénba repül. Az angol repülőgépgyártő ipart újabb vereség érte: a bonni kormány elhatározta, hogy a nyugatnémet tengeri haderő Seahawk mintájú, an­gol gyártmányú vadászrepülő­gépeit az amerikai Lockheed gyár F—104—g mintájú gépé­vel cseréli föl. A rendelés nagy összegről szól: a száz amerikai repülőgép darabon­ként csaknem egymillió dol­lárba kerül, és a német légi­haderő ezer pilótát képeztet ki az Egyesült Államokban az amerikai repülőgép kezelésére fejenként 200 000 dollár költ­séggel. A L’Humaníté interjút kö­zöl Dolores Ibarrurival abból az alkalomból, hogy a spanyol szabadságharc legendás hős­nőjét Nemzetközi Lenin-béke- ' díjjal tüntették ki. Ibárruri hangsúlyozta, a Lenin-díj oda­ítélésében annak jelképét lát­ja, hogy a spanyol nép nin­csen egyedül, az egész világ gondol rá. A Journal of Commerce cí­mű amerikai közgazdasági fo­lyóirat arról ír. hogy az ame­rikai vállalkozók tovább sür­getik azoknak a kormányin­tézkedéseknek az enyhítését, amelyek erősen korlátozzák a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való kereskedel­met. A Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács meghívására szovjet küldöttség érkezett Beigrádba. A küldöttség ve­zetője Harlamov, az állami rádió- és televízióbizottság el­nöke. Tárgyalások kezdődnek egy szovjet—jugoszláv rádió- és televízió együttműködési egyezmény megkötéséről. Az »Emberi jogokért küzdő nemzetközi front« levélben követelte az AÁSZ-tól, hogy a szervezet tagjai tartsák tiszte­letben a más országok bel- ügyeibe való be nem avatko­zásnak és a népek önrendel­kezési-jogának elveit. A tilta­kozás az amerikai repülőgé­pek Kuba feletti provokációs repüléseivel függ össze. Az asszuáni gát építői az utolsó köbméter betont is el­helyezték a vízi erőmű első egységének építkezésén. Min­den előkészület befejeződött a Nílus túlsó partjának elérésé­hez. Az amerikai hadsereg egy szállítórepülőgépe néhány perccel elindulása utón ki- gyuladt, és Saigontól délre le­zuhant. A repülőgépen utazó 15 személy — kilenc amerikai és hat vietnami katona — éle­tét vesztette. Butler angol külügyminisz­ter kedden Tokióból Manilába érkezett. Kétnapos ott-tagtóz- kodása folyamán a külügymi­niszter tárgyalásokat folytat a fülöp-szigeti hivatalos szemé- I lyiségekkel. TV éhány nap múlva az-*•’ egész világ a Hitler- fasizmus felett aratott győze­lem évfordulóját ünnepli. Amikor a Reichstag ormára felkúszott az ötágú csillaggal díszített vörös zászló, véget ért egy korszak, és megkezdő­dött egy új. Az a nap sorsfor­dulója volt az emberiség tör­ténelmének, vég és kezdet a német nép számára. Befejező­dött egy gyilkos háború, s megteremtődött az újjászüle­tés és újrakezdés nagyszerű lehetősége. Manapság gyakran esik szó arról, hogy a németség meg­osztottsága micsoda tehertéte­le a világnak, mekkora bi­zonytalanság forrása,- és mennyire tragikus magának a német népnek a szempontjá­ból. Ez mind igaz. Csakhogy az egység felbomlásáért azo­kat a német politikusokat ter­heli súlyos felelősség, akik könnyelműen elszalasztották a történelem kínálta nagyszerű alkalmat, nem éltek az újra­kezdés ritkán adódó lehetősé­gével, hagyták, hogy Német­ország nyugatiak megszállta részén újjáéledjen a monopol­tőkét kiszolgáló revánsvágyó mili tarizmus. Nyugat-Német- ország urainak kapóra jött a Nyugat egységbontó politiká­ja, mert fölmentette őket a saját múltjukkal való szembe­nézés és szembefordulás gyöt­relmeitől. ÍJ a a bonni politikusok AX szónoklatait hallgatja az ember, hangzatos frázisai­kat demokráciáról és békéről, hajlamos arra, hogy mindezt készpénznek vegye. De vi­gyázzunk: Bonn hamis pénz­zel fizet. Bíróság ugyan fele­lősségre vonja a nácizmus tö­meggyilkosait, s azzal hitege­tik a világot, hogy hadseregük ma már nem holmi esztelen hódító vágy vak eszköze, ha­nem polgárok egyenruhába bújtatott gyülekezete. De elég egyetlen pillantást vetni a mai német valóságra, s rög­tön szembeötlik, hogy a kor­mányhivatalokban, a bírói emelvényeken és a hadsereg tiszti és főtiszti karában hem­zsegnek az egykori náci tö- meggyilkösok; hogy olykor­olykor még a miniszteri bár­sonyszékekbe is beülhetnek; hogy az egyenruhás polgárok állítólagos »vasárnapi isko­láit«' Trettner-tígusú vérengző háborús bűnösök irányítják, s hogy senki ne tévedjen a bon­ni politika céljai felől, maga Erhard kancellár oszlatott el minden félreértést. A poro­szok, sziléziaiak, pomerániak és brandenburgiak legutóbbi bonni kongresszusán meg­nyugtatta a »kitelepitetteket«, hogy kormánya soha sem fog lemondani az Oderáról és Neissétől keletre fekvő terüle­tekről. Sokan fölfigyeltek erre a nyilatkozatra. A Pourquoi Pás című brüsszeli polgári lap arra a következtetésre jut, hogy a népeknek önvédelmi szövetségben kell egyesülniük, míg nem késő, s mielőtt még a német imperializmus két há­ború után kirobbant egy min­den eddiginél szörnyűbb har­madikat. Kár, hogy a Pour­quoi Pás és a többiek még nem akarják észrevenni, hogy a német imperializmus ellen német földön is fölvették a harcot, s a Német Demokrati­kus Köztársaság ezt a harcot győzelemmel zárta. Nem ren­deznek itt látványos Ausch- witz-pereket, viszont a köz­életben nincsenek nácik, a hadsereget ném vérgőzös vi­lághódító tervek szellemében, hanem a béke védelmére ne­velik, s a politikát nem irá­nyítják a kulisszák mögül mil­liárdos szürke eminenciások, akik adnak idején Hitler sze­kerét tolták. Az NDK a német munkások és parasztok állama. Ma en­nek a munkás-paraszt állam­nak képviselőit köszöntjük ha­zánkban, azokat, akikben megvolt az akarat és bátor» ság, hogy megragadják a tör­ténelmi lehetőséget, szakít­sanak a múlttal, és létrehoz­zanak egy olya£ államot, amely nemcsak a béke és biz­tonság szimbóluma, hanem a demokratikus német jövő ko­vácsa is. T éved, aki azt hiszi,-1- hogy Bonn rossz lelki­ismerete és a nyugati politika tisztességtelen szándékai el­fedhetik a világ elől az NDK létezését és érdemeit. Bonn évekkel ezelőtt meghirdette a Hallstein-doktrinát. Ennek ér­telmében az NSZK automati­kusan megszakítja a diplomá­ciai kapcsolatait minden olyan állammal, amely elis­meri áz NDK-t. S lám, ma­napság valóságos sportot kez­denek űzni még Bonn nyugati partnerei is e doktrína meg­sértéséből. Angol, francia, olasz politikusok, kormány- párti képviselők tettek látoga­tást a közelmúltban az NDK- ban; Ceylon konzuli, Zanzibar nagyköveti kapcsolatot léte­sített vele, s egy angol bíró­ság »nevetséges makacsság­nak« minősítette, hogy Bonn ki akarja sajátítani a Zeiss- cég^ védjegyét, holott a világ­hírű optikai gyár az NDK-ban működik. Bonn igyekszik megtorlással gátat vetni a di­vatnak; Ceylontól megvonta a gazdasági támogatást, Nyu- gat-Berlint pedig azzal bün­tette a tavaly decemberi kez­deményezéséért, hogy pün­kösdkor és húsvétkor megtil­totta a megegyezést az NDK- val a berlini látogatási enge­délyek kérdésében. Londont, Párizst vagy Rómát nincs módja megbüntetni, sőt Wa­shingtontól még azt is kény­telen eltűrni, hogy Johnson elnök a keletnémetekkel való kapcsolatfelvételre buzdítson. . Az NDK fokozatos »fölérté­kelése« logikusan következik abból a józan felismerésből, hogy az egykori német biro­dalom keleti felében szuverén állam alakult, amely sem fe­nyegetés, sem fohászkodás ha­tására »nem oszlatja fel ma­gát«, sőt egészségesen fejlő­dik, gyorsan iparosodik, terv­szerűen emeli polgárainak életszínvonalát, ezenfelül bé­keszerető politikájával is na­ponta új barátokat vagy leg­alábbis tisztelőket szerez ma­gának. A z NDK nem egyszerűen csak a német nép de­mokratikus jövőjének záloga, hanem Európa békéjének biz­tosítéka is. Magyarország né­pe ezért becsüli az NDK-t, is­meri el érdemeit, s büszke rá, hogy szövetségben lehet a múl terheitől megszabadult és szo­cialista társadalmat építő né­met állammal. Zala Tamás Felvesztett kapkodás Londonban a „lefejezett katonák“ rémhistóriája körül Volt náci repülőtiszt az angol légügyi ininisztéiiumban Ciprusi helyzetjelentés Az NDK épülő, szépülő fővárosának egyik legjellegzetesebb része, a Kari Marx Alié.

Next

/
Thumbnails
Contents