Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
Péntek, 1964. május 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Átadták a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját W a Balatonboglári Állami Gazdaságnak Az élüzem címmel háromszorosan kitüntetett Balatonboglári Állami Gazdaság most újabb, az eddigieknél is nagyobb elismerést vívott ki magának: múlt évi kimagasló eredményeivel megszerezte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Ugyanezt a kitüntetést az országban öt allami gazdaság kapta meg, s közülük a balatonboglári a második helyen áll. Ennek jelentőségéről, a zászló megszerzéséhez vezető útról, a dolgozók helytállásáról, áldozatos mun- 'iájáról emlékeztek meg a tegnap délután rendezett ünnepség szónokai: Losonczi Pál elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a földművelésügyi miniszter, Kovács István elvtárs, a MEDOSZ főtitkára, és Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Részt vett a zászlóátadási ünnepségen Illés Dezső elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke, Szabados Dezső elvtárs, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának megbízott vezetője, Suri Sándor elvtárs, az SZMT titkára, Nemes János elvtárs, a Fonyódi Járási Pártbizottság első titkára és dr. Bagó Gyula elvtárs, a járási tanács vb-elnöke is. Szép sikerekről adhattak .számot ezen az ünnepélyen a bogiáriak. A termelésben, a gazdálkodásban, a korszerű módszerek meghonosításában, új eljárások kikísérletezésében, a dolgozók szakmai tudásának bővítésében egyaránt jeleskedik a gazdaság. Fő feladata immár hosszú évek óta a szőlőszaporító anyagok előállítása. Oltványaival számottevően előmozdítja az ország szőlőtelepítési programjának megvalósítását. Gyümölcsével, ssemegeszőlőjével és a legkorszerűbb borászati eljárással készített boraival hírnevet szerzett, elismerést vívott ki a világpiacon is. Mindent egybevéve a múlt évben az előirányzott 20,3 millió helyett 23,6 millió forint értékű árut adott a népgazdaságnak. Növekvő ,termelési eredményeivel mind nagyobb és nagyobb jövedelemre tett szert. Dicséretes szerepet vállalt a környék termelőszövetkezeteinek Visszatérés Azt a néhány lépést volt ; legnehezebb megtennie, amely az üzem bejáratútól munkahelyéig vitt. Vgy érezte, minden ablakból őt figye- \ lik, lesik minden mozdula- ; tát. Ment lehajtott fejjel, ; táskáját sem lóbált a, mint |! legutóbb, két és fél évvel ; ezelőtt, amikor még nem tudta, hogy nyomára jutót» ! tak s letartóztatják. A formaságokat már előző nap elintézte. Járt a munkaügyi osztályon. Közölték vele: megkapták a bíróság és a börtön javaslatát, s en- ' nek alapján régi munkahe- : lyére teszik vissza, hogy társai a segítségére lehessenek. Társai? Mit szól majd az öreg Kovács, aki a legkisebb hibáért is keményen »lemarta« a brigádtagokat? Vagy Kiss, aki minden alkalmat megaragadott, hogy tréfát űzzön valakiből. Talán majd Ambrus ... Igen, ő biztosan mellette lesz. Amikor a tárgyaláson kihallgatták, olyan tárgyilagos volt, amennyire lehetett, megértette... Égni kezdett az arca, amikor a tárgyalásra emlékezett. Ott ültek a brigád tagjai s az üzem többi dolgozói közül is nagyon sokan, amikor el kellett mondania, hogyan lopott az üzemből, hogyan károsította meg társait. Sorolta az óra, a pénz, a szerszámok, az alkatrészek lopását. Arra volt legnehezebb felelni, mire kellett a pénz. Hiszen még csak huszonöt éves, nőtlen, szüleinél lakik, keresetével szabadon rendelkezett. Némelyik hónapban 2500 forintot is megkeresett, de sok elment belőle szórakozásra, öltözködésre. — Nagyok voltak az igé- j nyeim — magyarázkodott a • bíróság előtt, de amikor rá- $ nézett Ambrus Jánosra, sze- > rette volna magába fojtani I a szót. Ambrust nagyon be- ] csülte, legjobb munkása volt ■ a brigádnak. Beteg feleségének s öt gyermekének eltartása nagy gondot jelentett neki, mégsem hallottak tőle panaszkodó szót... i Az öltöző előtt egy pillaI ' natra megtorpant. Bentről nevetés hallatszott ki. Csak nem rajta nevetnek? De máris hallja, amint Kisst korholják, aki, ki tudja, há- v nyadszor, ismét jól sikerült j tréfát űzhetett valakiből. í Ügy érezte, égeti a kilincs a markát, amint kinyitotta az öltöző ajtaját, i brigád szokás szerint együtt ült cigarettázva, félig vagy egészen átöltözve. Még most is azon derültek, hogy Ambrus, aki sokáig hiába kereste munkanadrágját, azt most a szekrények fölött egy seprű- nyélen lengve találta meg. Köszönt, választ mormogtak, s lassan felkászolódtak. Ö még örült is, hogy nem törődnek vele, s így hamar túljut a viszontlátás első“ percein. A munka még soha nem kötötte le ügy, mint most. Dolgozott a börtönben is, a húsz hónapról tizennyolcat műhelyben töltött, de olyan örömet még soha nem érzett, mint most, amikor látta a kés nyomán földre hulló, kékesfekete égett acélforgácsot. Máskor nemegyszer megtette, hogy elment cigarettát vagy tüzet kérni valamelyik társához, ez most eszébe sem jutott, annyira elmerült a munkában. Akkor rezzent össze, araikor megszólalt az ebédidőt jelző csengő. Elnémult a műhely, mindenki a szabadba igyekezett. Csalta ki az embereket a ragyogó tavaszi napfény. Most utolsónak maradt. Kényelmesen vette táskáját, a világért sem ment volna arra, amerre a brigád. Az ajtónál Ambrus várta. — Gyere te is... Van egy új fiú a brigádban, még nem ismered ... Ma hajnalban haza sem ment az éjszakai szórakozásból, egyenesen munkába jött, beszélgetünk vele... Ott ült a brigád a napfényben, s közöttük sápadt arccal a 19 éves Tóth Laci. Szégyenkezve hallgatta, amint egymás után mosták meg fejét. Jólesett, hogy öt is meghívták, de nem szólt, mert úgy érezte, hallgatnia kell. De azt is érezte, hogy a fiúnak elmondott intelmek neki is szólnak. Nem most hallotta először, hiszen számtalanszor megmosták azelőtt az ő fejét is, de mindig csak vállrándítással felelt rá ... Arcát a napfény felé fordította. Élvezte a kellemes, arcát simogató meleget. "Énnél azonban sokkal kellemesebb volt az a melegség, amelyet a szíve táján érzett. Érezte, hogy visszafogadták... Sz. L. támogatásában is. Része van a többi között a fonyódi Magyar Tenger Tsz tavalyi erősödésében; ebben a szövetkezetben a munkaegységenkénti részesedés az állami gazdaság hatékony támogatásával egyik évről a másikra több mint másfélszeresére nőtt. Mindez a tudományosan megalapozott termelésről, a bevált módszerek terjesztése jelentőségének megértéséről, a példás nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséről tanúskodik. Múltja nem nagy, jelene szép, és jövője még többet ígér. Az újabb eredményekért keményen meg kell dolgozni. Erre buzdította a bogiáriakat a földművelésügyi miniszter, amikor átadta a vörös vándorzászlót Széli András elvtársnak, a gazdaság igazgatójának — Ügy igyekezzenek, hogy a szép vándorzászlót továbbra is megtarthassák. Szeretnék ám ezt sokan, mások is megszerezni; most az idei munkában dől el, hogy kié lesz a jövő évben — jegyezte meg Losonczi elvtárs. Németh elvtárs a megyei pártbizottság üdvözletét és köszönetét tolmácsolta a gazdaság dolgozóinak, vezetőinek. Külön köszöntötte a szocialista címért küzdő brigádokba szerveződött, illetve a kitüntető címet már büszkén viselő munkásnőket, munkásokat. A vezetők figyelmét pedig az egység és egyetértés további szilárdítására, az összefogás, a munkakapcsolat erősítésére hívta feL Óva intette a vezetőket és a dolgozókat egyaránt a megnyugvástól, az elbizakodottságtól. Végezetül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a többszörösen kitüntetett bogiári gazdaság továbbra is az ország mezőgazdasági nagyüzemeinek élvonalában halad. A beszédek elhangzása után kitüntetést, oklevelet és pénzjutalmat adtak át a gazdaság legjobb dolgozóinak. Ezután a kaposvári Csiky Gergely Színház művészei ajándékműsorral szórakoztatták az ünnepség részvevőit. K. J. 4 NEM FÜSTÖL A NAGY KÉMÉNY, az úsztatok üresek, nincs sürgés-forgás. A Kaposvári Cukorgyár áll. A drótkötélpályán nem billegnek a csillék, nem gördülnek tehervagonok az iparvágányon, s ha az ember a vonatból nézi, vagy egy autóbuszon robog el a gyárépületek mellett, meggyőződése, hogy egy lélek sincs ott sehol... Közelebb kell menni. A kis ajtó nyitva, a portásfülkében hárman is beszélgetnek Ide már elhallatszik néhány kalapácsütés. A vaséket veri két ember szorgalmasan, egy hatalmas fatönköt forgácsolnak szét a gyár parkjában. A kalapácsütéseket kitartó »szúnyogdöngés« kíséri. A gyár épületei közt, az úsztatok szélénél egy magányos kompresszor rázkódik, egy Cyklon. Máskor olyan éktelen zajt csap — mikor az aszfaltot bontják —, de most hangja elveszik a csöndben, csak amolyan mormogásféle. Követem a kompresszorból kivezető kábelt: ott embereknek kell lenniük. Útközben hatalmas, téglapirosra festett vasakat látok. Óriásiak így darabokban is. A gyár hosszú ablakai most furcsán fejeződnek be, mert kör alakban alul kibontották őket. Méregetem a vasakat: beférnek-e vajon a kibontott ablakokon? Ha ügyesen fordítják, akkor valószínű ... BENT AZ ÉPÜLETBEN megnőtt a tér. Eddig mindenÉrről érre szervezettebben Balatunújlahi tavasz Serény munka a mezőn. örültem, mikor kézhez kaptam a levelet. Nemcsak azért, mert hírt adott egy községről, hanem azért is, mert arra késztetett, hogy egy kicsit kutassak az emlékeim között. Balatonújlák... Gyakran jártam ott, mikor a gyengék között volt a falu szövetkezete, aztán megtalálták a megerősödés módját Jártam ott mikor a járás megkülönböztetett segítségeképpen odakerült egy .fiatal, tehetséges szakember, tele dolgozni akarással, jó elképzelésekkel. ... Villanásnyi képek ... És itt van ez a levél, Kutnyák Gyula vb-titkár írása: »Községünkben hétszázhúszan élnek. Most már nem félek leírni azt, hogy a lakosság egyet akar, egy célért dolgozik...« Évek peregtek le, hosszú utat tett meg ez a szövetkezet idáig. Ügy érzem, nem visz- szatekintésre van most szükség. A villanásnyi képek arra jók, hogy a jelen értékelésekor emlékeztessenek. Mi ragadta meg figyelmemet elsősorban? Az, hogy a határozatok, a javasolt jó módszerek megérlelik gyümölcsüket. Nem intézik el azzal, hogy »-jó, majd igyekszünk erre is ügyelni-», hanem megszívlelik, és cselekszenek is. Az utolsó kukoricás zemek most kerülnek a földbe a közös táblán. Hány ember szorgalmas munkájának köszönhető, hogy a fonyódi járásban az elsők között végez Balatonújlak! Ezen a táblán is dolgoztak fogatosok: Szekeres Jenő, Varga György, Csuha József. Berregtek a gépek sokszor éjjel-nappal. A traktorosok — Mészégető József, Gál János, Varga Pál, Horváth János, Varga István — töretlen szorgalommal, szinte egymással versengve igyekeztek. — Más ez a tavasz, mint a tavalyi — mondja Szekeres János tsz-elnök. — Márcsak azért is, mert tavaly egy gépünk volt, most meg négy vótn. , Számítottak erre? Vártak rá? De mennyire! A téli traktorostanfolyamra annyi fiatalt küldtek, hogy legyen váltótárs is. Így két gép a tavasz beköszöntése óta két műszakban dolgozik. S bármelyik traktorost kérdi az ember, mindnek ez a véleménye: így a kifizetődő, így van kihasználva a gép.' Előbb a közösben fáradoztak, az április végi napokban minden erővel a háztájiban segítettek. Mégpedig ugyanolyan lendülettel: éjjel-nappal gépen ülnek, munkálkodnak. Hiszen egyformán fontos mind a kettő. És az asszonyok ... Kálmán Józsefné, Bejhuber Imréné és még sokan mások, akik kora tavasztól, a gyümölcsfaültetéstől kezdve szinte mindennapos munkásai a tsz-nek — róluk sem szabad megfeledkezni. Ha kellett, szórták a műtrágyát, ültették a csemetéket, jártak a fogatos vetőgép után, vagy rakták földbe a burgonyát... Megtörtént, hogy néha ellankadtak, megtorpantak. — Sokat beszélgettünk akkor az emberekkel. Érvekkel, tényekkel hadakoztunk és lehetőleg nem büntetéssel — emlékezik vissza Lukács Lajos agronómus. Nem volt égbekiáltó baj, fennakadás, de a pártszervezet rögtön segítségünkre sietett. S a jó együttműködés a szervezettség egyik fő titka! Talán nem is annyira a határozatoknak, mint inkább a példamutatásnak volt hatása. Horváth István, Papp László, Kovács Viktor és feleségük nem szavakkal, hanem tettekkel bizo“ ítottak. S az eredmény? > . asárnap is dolgoztak szövetkezetünkben. Ez nagy szó a mi falunkban! Jobban dolgoztak talán, mint bármelyik hétköznapon...« írja Kutnyák Gyula. A biztos kezű irányítás, a jó szervezés s talán néha az emlékezés is sereknti az újlaki embereket: ragyog a nap, jó idő van, gyerünk, igyekezzünk. A parasztember számára inkább belülről fakadó parancs ez. Hogy külön díjazzák, premizálják az ünnepi munkát, az csak fokozza a munkakedvet... Szép a határuk. Mára szinte minden elkészült náluk. S ha e mellé a kép mellé odarakom a villanásnyi emlékeket, csak annyit mondhatok, évről évre szervezettebben dolgozik a gazdaság. Mert egyet akar, egy célért dolgozik az egész falu népe. Vörös Márta mozdulatlan hol fekete, forró gépek sorakoztak, fölöttük egy szinttel másféle fekete és forró gépek. Most az egyik fele teljesen üres. Három-négy méter mély betonmedence növeli az űrt. Fenn, valahol nagyon magasan, észreveszem az első embereket. A hatalmas darupályát szerelik föl a mennyezet vasbeton gerendáira. Ez a daru emeli majd be a pirosra festett hatalmas vasakat, és ezek az emberek szerelik ösz- sze a cukorgyár új gépsorát, a »J« diffúziót. — Mi ilyen vándormadarak vagyunk ... Mindig úton vagyunk ... Én ezt csinálom tizenöt éve ... És családos vagyok... Kéthetenként juthatok csak haza, akkor is csupán egy napra... Messze van Győr — mondja Kuller Ferenc, a Wilhelm Pieck Vagongyár munkásainak vezetője. A »J« diffúziót a vagongyár készítette, és az ő munkásai is szerelik össze. Juhász Sándor, Csordás József és Vollai Mihály a tető alatt, 16 méter magasban dolgozik pár szál deszkán ülve. — Milyen ott a magasban? — Jó! De most megy le a Koltai, majd ő elmondja bővebben ... Mi itt zörgünk — kiabál vissza egyikük. Az apró termetű Koltai János fürge léptekkel érkezik a betonmedence szélére: — Ez nem is olyan túl magas. Voltunk mi már följebb is. Igazán hozzászámolhatná Kuller szaki a medencét is, mert akkor kapnánk magassági pótdíjat... Éppen kilenne a huszonegy méter ... A vándorlás nekem még tetszik. Nem vagyok házas. A győri munkások közül csak Törő László nem mehet föl a darupályához. Űj ember. Fokozatosan kell ebbe beletanulni. MINTHA FÉLBE VOLNA VÁGVA A GYÁR. A régi Róbert-diffúzió másik fele áll, majd csak évek múlva cserélhetik ki. Ezeket a gépeket már kitisztították, a szelepeket gondosan becsomagolták, most olyanok, mint a csúcsos gyereksapkák. A vákuumfőzőkhöz csak kerülővel lehet eljutni, faállványok zárják el a lépcsőt. Két vákuumfőzőt szerelnek be a régi helyett az ÉM Felvonó- szerelő Vállalat dolgozói. Skoda vákuumkészülékek ezek. Az egyik hatalmas tartály belsejében pattognak a szikrák, a hegesztőfény megvilágítja a sima falakat és a lyukacsos csőrendszert. A védő- szemüveg mögötti ember arcát nem lehet látni. Beszélni is nehéz vele. — Még nem csináltam ilyent... Ilyen nagy hordóban még sohasem hegesztettem — mondja, és a nevét már a munkavezetőtől kérdem meg: Tajti Bertalannak hívják. A 30-as Kazánépítő Vállalat emberei most a mészkemen- cét samottozzák. Az erőtelepen az ÉVISZ munkásai dolgoznak. A VILLÉRT a cukorgyár villámhárítóját javítja. A Hídépítő Vállalat is kivonult: a Gyárköz utcában forgalomelterelő hidat építenek. Rövidesen megérkeznek az orosházi kazánépítők is. Az Építőipari Vállalat az úszta - tők javítását kezdi meg. Ha a felvonószerelők elkészíte'- ték a két főzővákuumot, és végeztek a felvonók karbantartásával, akkor a drótkötél- pálya felújításához kezdenek hozzá. De a cukorgyár állandó dolgozói — 620—630 ember — sem tétlenkednek: a munkásszállásokat korszerűsítik; tatarozzák a gyár épületeit; javítják az erőtelepi át- szívóventillátort, a gázhengert: rendbe hozzák a raktári szárítóberendezést. SZIKRÁZNAK A HEGESZ- TÖPISZTOLYOK, fémforgácsot szórnak a villanyfúrók, kalapácsütések hallatszanak munkában van a kőműveskanál és a simító. Nemsokára hatalmas daru emelgeti könnyedén az óriási, pirosra festett vasakat, helyükre kerülnek a roppant méretű meghajtó fogaskerekek... A mozdulatlan gyárban nagyon sokan dolgoznak. N. G.
