Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-04 / 102. szám
A HATODIK EMELET FÖLÖTT LEVÉL A NÉPTANCOKTATÖK TOVÁBBKÉPZÉSÉRŐL Április 4-én és 5-én konferenciára gyűltek össze Pécsen a dunántúli néptáncoktatók. E konferencián megyénket tíz oktató képviselte. Két vitaindító előadás volt. Az egyik A korszerűség kérdése a néptáncmozgalomban címmel hangzott el, a másik előadás pedig a dunántúli néptáncoktatók továbbképzésével foglalkozott. Az utóbbi előadás szomorú képet tárt a részvevők elé. Megyénkben mindössze egy működési engedéllyel rendelkező néptáncoktató van. Ez a körülmény és a kulturális szemle bemutatóinak tapasztalatai késztettek írásra. Megyénkben már évek óta folyik a néptáncoktatók nyári továbbképzése. Ennek folytatása lenne a téli hónapokban tartandó havi egynapos továbbképzés. De az is előfordul, hogy valami ok miatt a továbbképzést nem tartják meg. Pedig igen nagy szükség lenne rá, hiszen a nyáron tanultakat a továbbképzéseken föl lehetne frissíteni, sőt újabb elméleti és gyakorlati anyagok elsajátítására is adódna alkalom. Az oktatás elmaradása vagy az azon való meg nem jelenés miatt a kulturális szemlén bemutatott táncok igen furcsák. Az oktató, mivel nem írta le, nem rögzítette a táncot, csak annyit tud belőle betanítani, amennyi a fejében és a «-lábában« megmaradt. A néptáncoktatók továbbképzésének tematikáját a Népművelési Intézet táncosztályának segítségével és jóváhagyásával készítik el. A táncosztály egy hároméves tematikát készített. Somogybán azonban évek óta nem jutunk tovább az első évnél. A színjátszó csoportok és a kórusok vezetői már rég befejezték a két- vagy hároméves továbbképzést, a tánccsoportvezetők azonban még mindig csak az első évnél tartanak. Indítsuk meg már egyszer a második évfolyamot is! A harmadik évfolyamról álmodni sem lehet. Pedig ennek befejeztével az oktatók vizsgát tesznek, és működési engedélyt kapnak. Így állt elő az a sajnálatos helyzet, hogy míg más művészeti ágban több olyan oktatónk is van, aki működési engedéllyel rendelkezik, néptáncoktatónk csak egy akad ilyen. Azt javasolnám az illetékeseknek, hogy a nyáron indítsák meg a második évfolyamot, mivel igen sok olyan oktatónk van, aki az elsőt már több alkalommal is elvégezte. Előzetesen tájékozódni kellene a tanfolyamra behívottaktól, hogy milyen képességű a csoportjuk. E fölmérés után össze lehetne állítani a tanfolyam tematikáját, és így elérnénk, hogy csoportjainkat politikailag és szakmailag jól képzett oktatók vezessék. Az összes művészeti csoportvezetők közül a néptáncoktatók vannak talán a legnehezebb helyzetben. A színjátszócsoport- és kórusvezetőknek ott ‘ van a könnyen megvásárolható kotta- és műsorfüzet. A néptánckiadványok olyan kevés példányszámban jelennek meg, hogy csak városokban lehet megszerezni, a falusi csoportokhoz el sem jutnak. így az oktatók csak jegyzetükre és emlékezetükre támaszkodhatnak. Mire. azonban októberben, novemberben megkezdik a munkát a csoporttal, igen sokat felejtenek. Jó lenne, ha a jövőben a néptáncoktatói továbbképzésen megjelennének népi együtteseink (Kutas, Buzsák, Hedrehely stb.) vezetői is. Szívesen tanulnánk tőlük, szeretnénk megismerkedni munkamódszereikkel, gyűjtéseikkel, megtanulnánk együtteseik egy- egy táncát, és nekik sem árt, ha új táncokat tanulnak, mert előfordul, hogy bemutatnak egy új kompozíciót, de a tánc nem változik, csak a mű címe. És mi lesz akkor, ha már nem tudnak új anyagot gyűjteni és új műsort összeállítani? Felbomlik a csoport? Kérem a néptáncoktatókat, szóljanak hozzá a levelemben fölvetettekhez, írják meg elképzeléseiket, javaslataikat a továbbképzéssel kapcsolatban, hogy megyénkben jobb eredményeket érjünk el a néptánckultúra terjesztésében. Szerecz József Barcs Az ifjúság szabad idejének felhasználásáról, a művelődés, a pihenés, a szórakozás lehe ** ségeiről tárgyalt legutóbbi ülésén a KISZ központi bizottsága, és határozatot hozott az ifjúság, a KISZ-szervezetek színes, eleven, tartalmas életének fejlesztéséről. A határozat egyik fejezete így szól: »A belkereskedelmi miniszter és a KISZ KB titkárságának már kialakított elvi egyetértése alapján bővíteni kell a fiatalok tervszerűen irányított zenés, táncos szórakozásának lehetőségét. Minden budapesti kerületben és megyei székhelyen jelöljenek ki egy- egy — legföljebb másodosztályú — zenés, táncos szórakozóhelyet, ahol a kerületi, illetve a városi KISZ-bizottság és a vendéglátóipari vezetők megegyezése szerint hetenként egy-két napon társadalmi vezetőség által irányított szeszmentes, ifjúsági zenés, táncos programot bonyolítanak le 18—22 óráig.-* A KISZ központi bizottságának határozata foglalkoztatja a fiatalokat. Kaposváron különösen az idézett fejezetről esett gyakran szó, hiszen a városban nincs olyan szórakozóhely, ahol szeszmentesen, kulturáltan szórakozhatnak, táncolhatnak a fiatalok. Fölkerestük a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat vezetőit, Balogh Lajos igazgatót és Kővári Tibor áruforgalmi osztályvezetőt. Elmondották, hogy támogatják a határozatot. A vállalat vezetősége azon lesz — tették hozzá —, hogy a legmegfelelőbb körülmények között biztosíthassuk az ifjúság kulturált szórakozását hetenként egy-két alkalommal. A városi KISZ-bizottság titkára, Szikora István a következőket mondotta: — A szabad idő hasznos eltöltéséhez nem tudunk elegendő és megfelelően színes programot biztosítani, ezért nagy örömmel vettük a KISZ KB határozatának idevágó fejezetét. Kapcsolatot teremtünk lések egyeztetése után megnyitjuk Kaposváron a zenés, táncos ifjúsági presszót. Itt a fiatalok hasznosan, kellemesen szórakozhatnak. Érdekes gondolatot vetett föl Papp János, a kaposvári Kilián György Ifjúsági Ház igazgatója: — A közelmúltban Miskolcon jártam, ahol a KISZ és a Vendéglátó Vállalat vezetői már megvalósították a gondolatot. Felügyelet mellett, kulturált körülmények között, fegyelmezetten szórakoznak az ifjúsági eszpresszóban a miskolci fiatalok. Ugyanezt Kaposváron is megvalósíthatjuk. A szórakozóhelyen esetenként a közönségnek, a programot táncbemutatókkal és táncversenyekkel színesíthetjük. Véglegesen a kaposvári zenés-táncos ifjúsági szórakozóhelyről még nem határoztak. A közeljövőben a városi KISZ- bizottság és a vendéglátóipari vállalat szakemberei megkeresik a legalkalmasabb megoldást. Eldöntik, melyik helyiségben legyen az ifjúsági presszó, mely napokon és milyen programmal működjék. A zenés, táncos, szeszmentes ifjúsági szórakozóhely létesítéséről a KISZ városi bizottsága várja a fiatalok véleményét Siófokon a harmadik nagy szálló tetőzetét betonozzák. A Lidót május 15-re, a Hungária Szállót júniusban adják át rendeltetésének. "A Zenés, táncos ifjúsági szórakozóhely Kaposváron Kulturált szórakozás — „Amatőr" zenekarok és szólisták bemutatkozása — Hol legyen az ifjúsági presszó? a vendéglátóipari szakembe- fölléphetnek az amatőr ifjúsá- rekkel, beszélgetünk fiatalok- gi tánczenekarok, fiatal szólis- kal, s a vélemények, elképze- ták mutathatják be tudásukat Önkritikát <föako*.olbU Elhatároztam, hogy önkritikát gyakorolok. Magamba szállók, kíméletlen könyörtelenséggel, nagyon keményen, de emberségesen megmondom a véleményemet magamnak. Magamról. Mert ami sok, az sok. És ez így nem mehet tovább! Mi jogon merem én megkérdezni déli tizenkét óra után öt perccel a tsz-irodán, hogy az elnök vagy az agronómus hol van? De ez még a kisebbik hibám. A nagyobbik az, hogy amikor szemrehányóan tudatják velem, hogy ebédszünet van, kérem, és a vezérkar bement az italboltba, akkor magamban háborog- ni kezdek. Olyanokat gondolok, hogy jó, jó, természetes, ebédelni kell, de az már igazán nem éppen természetes, hogy a »vezérkar az italboltban van-«. Rendkívül csúnya volt ez tőlem, önkritikát gyakorolok, hibáztam, méltatlanul zúgolódtam. Igazán furcsa, hogy olyasmi fordul meg a fejemben, hogy jobb lenne, ha este találnám őket az italboltban. Miért? Hogyan? Miféle fantasztikus kívánalmak pattannak ki az agyamból? Szégyelljem magam! Ezenkívül elkövettem azt a súlyos vétséget, hogy délután fél hatkor, ragyogó napsütésben egy parasztembert keresve az irodán megkockáztattam a kérdést: »Ügye, kint a határban megtalálom?* Megáll az ember esze, hogy mire vagyok képes! Így vélekedhettek azok is, akiktől érdeklődtem, mert bizony kimosolyogtak mondván: »Nem hiszem, hogy kint találja. Nem úgy van ám ma, mint régen, hogy látástól vaku- lásig dolgoznak! ... * És én ezen megütköztem. Képes voltam azt mondani, tudom, hogy nem úgy van, mint régen, ne is dolgozzanak látástól vaku- lásig, de amikor a munka sürget, akkor ilyen szép napsütésben csak-csak meg lehetne nyújtani a napot!. . . Es ráadásul bízva a vak véletlenben, azért is elmentem személyesen meggyőződni. Persze nem találtam. De úgy kellett nekem. Ha megfeledkezem arról, hogy az élethez nemcsak a munka, hanem a pihenés és a szórakozás is hozzá tartozik, vessek magamra. Restellem a dolgot, és tudom, súlyos a vétségem. Nem enyhítő körülmény az sem számomra, hogy parasztembereink többségét — erről is személyesen győződtem meg — bizony munkában tálálja az este ezekben a napokban. Szánom-bánom bűneimet, feloldódást kérek. Sőt! Bocsánatot is mindazoktól, akikről a szóban forgó esetek alapján akkor nem valami szépeket gondoltam. Hibáztam. önkritikát gyakoroltam. Mert ami sok, az sok . . . V. M. vására május l’-én Somogyba látogatott a hazánkban tartózJllami nini fa „unokái a Nagy, erkély es ház, messze a várostól, a Géza utca végén. A számozás szerint ez már a Kapos-hegy. Nem egyedül lakik itt Németh Miklósné, de mégis egyedül. A többiek — az öccse a feleségével — rendszerint csak késő este jönnek haza, így a nappalokat virágai, könyvei társaságában tölti Németh néni. Így peregnek a napjai, amióta nyugdíjas. 1957-ben járt utoljára a belváros utcáin. Az új épületeket, a fejlődő várost csak taxiból látja évente egyszer, amikor fölkeresi a temetőben kedves halottainak sírját. Néha lesétál a kapuig meg visz- sza. Ez »-program«. — Nem bírok menni... Hatvannyolc év... motorhibával — mutat a szívére. — De sokat utazom. Gondolatban. Nagyon szeretem az útleírásokat, talán azért, mert annyira helyhez vagyok kötve. Főként Széchenyi Zsigmond könyveit kedvelem. Előveszem a térképet, s velük tartok... Amióta rosszul hall, levelekkel tart kapcsolatot a külvilággal. Sokat ír, sokat kap. ff* Néha jönnek látogatók, régi barátok, ismerősök. Ezek is már nagyon megfogyatkoztak. .. S jönnek az »unokái«. . . Így emlegeti őket nagy-nagy szeretettel. Karácsony előtt toppantak be először. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hatodik osztályos úttörői. Felmásztak a nagy hóban ide a tetőre, s elmondták egymás szavába vágva, egy kicsit izgulva, hogy ha nincs ellene kifogása, gyakran meglátogatják, segítenek, ahol tudnak. Az értelmi szerző Küher Éva volt, akinek családja régóta ismeri a »Mami nénit«, ahogy a gyerekek nevezik, ö beszélte meg néhány osztálytársával — Koller Csillával, Farkas Ilivel és Szebenyi Zsuzsival — a látogatásokat. Két-három hetenként meg is jelennek szorgalmasan. — Utat csináltak a hóban... Söpörtek, takarítottak. Tüzelőt hoztak be, begyújtottak. De ha nem tennének semmit, akkor is boldog lennék, mert körülöttem vannak. Ha már Jugoszláv delegáció Kaposváron A Hazafias Népfront meghí- I kodó jugoszláv békedelegáció. , --- ----------—’A küldöttséget dr. Vladimir S zimics, az ENSZ jugoszláv tagozatának elnöke, a jugoszláv alkotmányjogi bíróság tagja, a jogászszövetség elnöke, a jugoszláv békeliga tagja vezeti. Kíséretében van dr. Bogdán Bábovics, a Nemzetközi Politikai és Gazdasági Intézet tudományos munkatársa, a jugoszláv békeliga nemzeti bizottságának tagja. Látogatásukra elkísérte őket Terényi István, az Országos .Béketanács alelnöke. Siófokon Böhm József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke és dr. Halász János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára köszöntötte a delegációt. A vendégek ezután balatoni hajókiránduláson vettek részt, majd Kőröshegyre látogattak el. A jugoszláv vendégek vasárnap Kaposváron a Hazafias Népfront megyei vezetőivel a békemozgalom eredményeiről és a Népfront munkájáról beszélgettek. Ezután megtekintették a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárát, a leszerelési hónap alkalmából rendezett képzőművészeti kiállítást, majd a megyei bíróságon jogászokkal találkoztak. Este Fonyódon béke nagygyűlésen vettek részt. valaki időt szentel nekem, feljön ide, az is öröm. A gyerekek szívesen jönnek. — Mindig olyan napot választunk ki, amikor másnapra kevesebb a tanulnivaló. Egy kicsit messze van, igaz, pont az ellenkező városvégén, de Mami néni úgy örül nekünk — mondják. Nagyon várja az »unokáit«. Tudja már, hogy melyiknek mi a szokása, milyen cukrot, süteményt szeret. Számon tartja az osztályzatokat, a kilókat, a centimétereket mindegyiküknél, akár egy gondos nagymama. A múltkor Éva megfázott. A többiekre bízta, hogy vigyék el orvoshoz, s legközelebb szigorúan kifaggatta őket, milyen orvosságot kapott a kis beteg. A gyerekek otthonosan mozognak a házban, tudják mindennek a helyét. — Gyorsan eltelik a két-három óra... Nem akarom, hogy későn érjenek haza, fáradtak legyenek. Kikísérem őket a lépcsőig, még lentről is integetnek. S ha elmentek, nagyon üres lesz a ház... StrubI Márta miSOßZOK. Aforizmák Szerencsés időszakban jöttem a világra: a »fiatalkorú bűnöző« kifejezés még nem született meg. Mi csak »kis semmirekellők« voltunk. * * * A gyerekek gyorsan nőnek. A rakottszoknyás kislányokból egyik napról a másikra hosszú nadrágos nők lesznek. * * * Sok fiatal pár szeretne onnan elindulni, ahová szüleik eljutottak. A szülők gyakran ezért nem tudnak továbbjutni. Kép szöveg nélkül. Egy házibulin a háziasz- szony elbűvölő mosollyal így szól egyik vendégéhez: — Azt mondták nekem, hogy nem szabad önnek bort vagy más szeszes italt felajánlom. ön, ugyebár, az alkoholellenes liga elnöke? — Nem, asszonyom. Én az erkölcsvédelmi liga elnöke vagyok... — Vagy úgy? — szólt a háziasszony szórakozottan. Tudtam, hogy valamit nem szabad önnek felajánlanom. * * * A reklámozás terén néha túlzásba esünk. A 40 filléres gyufásdoboz címkéjén — három változatban is — ezt láttam: »TÜKÉR alágyújtós.« Semmi egyéb, sem szövegben, sem rajzban. Hasonló megoldás alapján javasolom, írják rá a cipőpasztás dobozra: »ELI- DA borotvakrém.« * * * Április 4-e előtt történt az egyik általános iskola negyedik osztályában. A tanító kérdést tesz föl: — No, Pisti fiam, hány éve is szabadultunk fel? A csavaros eszű srác így fogalmazta meg a válaszát: — A tanító bácsi mindenesetre 19 éve. Ami engem illet, a válasz nem ilyen egyértelmű. Ugyanis még csak 9 éves vagyok. • * * Egyik illusztris textilipari üzemünkben, amely gyermekruházati cikkeket is termel, egy technológiai följegyzésben olvastam: »Az idén 44 tonnával több bébit gyártunk a tavalyinál.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesi tőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.
