Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

A Z MSZMP MEGYEI BiZO-TTSÄGA ES A MEGYEI TAN AGS LAPJA Pörösködés helyeit megegyezést! Irodaház, bútorbolt, méhkaptárüzem épül Tabon Böröczki Tibor, a* Tab és Vi­déke Körzeti Fmsz igazgató el­nöke arról tájékoztatott ben­nünket, hogy hamarosan kor­szerűsítik a járási székhely üz­leteit, s új épületeket emelnek. A földművesszövetkezet köz­ponti irodái igen rossz, egész­ségtelen helyen vannak. Ezért Tab központjában, az új áru­házzal szemben hárommillió forint költséggel emeletes iro­daházat építenek. Földszintjén bútorbolt,» mellette pedig bú­torraktár lesz. Emellé egy ta­nácstermet terveznek, itt épí­tik föl a szövetkezet központi garázsát is. Az emeleten 18 szobában helyezik el a szövet­kezet irodáit. E munkával 1965-ben készülnek el. Hamarosan megkezdik egy önkiszolgáló élelmiszer-áruház építését a megszűnt eszpresszó helyén. Az áruházat szeptem­berben fogják megnyitni. A szövetkezet egy méhkap­tárüzem építését is tervezi. Az Országos Méhészeti Központ és a SZÖVOSZ megegyezése folytán valamennyi méhészeti »faárut Tabon fogják gyártani, így többek között a méhkap- tárakat, a méhanyabölcsőket, a fa vándorházikót stb. Az új üzem építésére 2,6 millió fo­rintot ad a szövetkezet. Az üzemben egyelőre hatvan em­ber kap munkát. Megkezdődtek a jelentkezések _ a dolgozók általános és középiskolái­ba. A fölvételeket két ütemben bo­nyolítják le: május közepétől jú­nius végéig, majd augusztus 15-töl szeptember 1-ig. Az ipari techniku­mok esti és levelező tagozataira jelentkezőknek augusztus 1-e és szeptember 10-e között fölvételi vizsgát kell tenniük. A Művelődésügyi Minisztérium külön ismertetőt adott ki a gim­náziumok esti és levelező tagozatá­val kapcsolatos fontosabb tudniva­lókról. A minisztérium tájékoztatása sze­rint a felnőttoktatás tanterve, vizs­garendszere az új tanévben válto­zatlan marad; a dolgozók iskolái­nak reformjával összefüggő válto­zások csak fokozatosan a követke­ző években, a reformt3ntcrv beveze­tésével párhuzamosan lépnek élet­be. (MTI) Megkezdődtek a jelentkezések a dolgozók iskoláiba . örsi zászlót lobogtat a balatoni szél. 1959-ben régészek fölmérték, megtisztíttatták a vár kör­nyékét, s az Országos Műemlé­ki Felügyelőség irányításával megkezdték a helyreállítást. — És ti, pajtások, mit csinál­tok, ha kijöttök ide, a várhoz? — Az a feladatunk, hogy vi­gyázzunk erre a műemlékre, összetakarítjuk a szemetet, a faleveleket, megvizsgáljuk, nincs-e rajta valami rongáló­dás ... — És ha turisták jönnek, el­mondjuk a vár történetét... — ... Meg számháborúzunk1 Mi védjük, alulról meg jönnek a támadók! ... A hadijá ék mindig kedves, izgalmas szórakozása úttörő­inknek. Ebben a környezetben — egy »igazi" vár megvívása — különösen az. Négy őrs he­tente felváltva ügyel a műem­lékre. Várva várt, kedves idő­töltés nekik az, amikor kitűz­hetik zászlóju­kat a bástya or­mára, s ilyen­kor övék a vár, az erdő és a táj • minden szépsé­gével. Márton Imre kereki iskola- igazgató büszke a csapat tagjai ra. Méltán. Lét éve, hogy az Idegenforgalmi Hivatal fölkér­te őket a mű­emlékőri »vár- gondnoki« fel adatok és «z idegenvezetés ellátására. • Mindezért szerződést kö­töttek róla havonta 400 fo­rintot kapn-k Csapatzászlót szereztek be az összegyűjtött pénzből, ebből fedezik a tanulószobás cigány- tanulók tanszer- és buszkölt­ségeit, és még maradt 5100 fo­rint nyári táborozásra is. — Van még egy tervünk. Keveset tudunk erről a várról: mikor épült, milyen szerepe volt a történelemben Fehérkő várának, miért robbantották fel? Kapcsolatot teremtenénk pesti bölcsészhallgatókkal, hát­ha vállalkoznának fiatal tör­ténészek ezeknek az izgalmas kérdéseknek, föltevéseknek a kutatására? — mondotta Már­ton elvtárs. Körüljárjuk a romvárat. Mellettünk a sáncmaradvá­nyok nyomai és a várárok, raj­ta palló hevenyészett korláttal. Előttünk fényben úszik a vár­torony, rajta és körülötte esi vitelő gyerekhad serénykedik. A toronytöredéken és alatta, a csarnok boltívein már látni a konzerválás nyomait. Mögötte az északi bástya lerobbantott falmaradványa fekszik elnyúl­va, mint egy letaglózott óriás... Csodálatos innen a táj. Messze, a völgyfolyosó végében a Balaton egy darabja kéklik, s a tihanyi apátság ódon to­ronykupoláinak int a vár csú­csán lobogó őrsi zászló. Lent tsz-major, körülötte barna csíkárnyalatokban csillog a friss szántás, és haragoszöld már a Kupa-hegyet borító ka­maszerdő. Alattunk a kötcsei út. Ezt vigyázza a romvár. Ez a kép maradt bennem, s nélány felbukkanó sor a vég­várak halhatatlan poétájától, amit ezek a söprögető, piros nyakkendős késő-unokák ma könyv nélkül tudnak. Egy né­hány sornyi emlék azokról, akiknek "Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palo- iájok, // Az utaknak lese, ke­mény harcok helye, tanuló os- kolájok // Csatán való éhség, szomjúság nagy hévség s fá­radság, mutatások« volt és hi­vatásuk: a hon védelme ... Wallinger Endre 8 és Va A moszkvai fesztivál nagydi- jas Fellini-fümje tépelödő, ví­vódó gondolatokat ábrázol, nem hagyományos játékfilm- cselekményre épül. A művész belső világát tárja fel, küzdel­mét a témával, a mondaniva­lóval, környezetével, önmagá­val, az egész világgal, vagyis azt, hogyan születik a mű, mi­lyen küzdelmet kell a művész­nek megvívnia, amíg formába öntheti, kifejezheti a leikéből gyökerező gondolatokat, ér­zelmeket. (A filmet a Vörös Csillagban játsszák május ?.1-5 este 9 órai kezdettcJj A Kaposvári Járásbíróság dr. Szenyéri Éva-tanácsa a a múlt év nyara óta tárgyal egy ügyet, amelyben a felpe­res a Piroska Béla turkevei laikos vezette 12 tagú juhnyí­ró brigád, az alperes pedig az Alsóbogáti Állami Gazdaság. A brigád azért fordult a bí­rósághoz, mert érzékeny vesz­teség érte a gazdaság felüle- ■tessége vagy íeledékenysége következtében. ’’ A múlt év áprilisában Pi­roska Béla és társai szerződést kötöttek az Alsóbogáti Állami Gazdaság megbízottjával. 6809 juh megnyírását vállalták egyenként 5 forintért. A szer­ződés mindössze annyit írt még elő, hogy a lenyírt gyapjút mér­legre, majd a válogatóasztalra kell tenniük. Éppen ezért na­gyon csodálkoztak, amikor jú­nius 10-én munkába álltak, hogy olyan munka elvégzését is követelték tőlük, ami a szer­ződésben nem szerepeli. Azt, hogy a lény írt birkát is te­gyék mérlegre, s a nyírás he­lyéről vigyék el. Közölték, hogy csak a szerződésben vál­lalt föltételek szerint dolgoz­nak. Ha a gazdaság ezt nem veszi tudomásul, kérik mun­kabérüket és a vasúti költsé­get. Néhány nap múlva azt a választ kapták, hogy alkal­maztak másik brigádot, siun- kájukira nincs szükség. Piroska Béla és társai, mi­vel szerződésük Alsóbogaihoz kötötte őket, más hely után nem néztek, s már nem sike­rült az idény közepén mimikát kapniuk. — A juhnyírás technológiá­ját később; májusban, már a szerződés megkötése után dolgoztuk ki. A brigáddal ezt már csak a munkába álláskor közölhettük, ezért nem is sze­repel a szerződésben — véde­kezett a gazdaság vezetője a bíróság előtt. Ez igaz. De május, június hónapban még lett volna idő és mód arra, hogy tudassák ezt a brigáddal, s megváltoz­tassák a szerződést. De nemcsak az a feltűnő a dologban, hogy a gazdaság a szerződéstől eltérő követelmé­nyeket támasztott, hanem az is, hogy honnan szereztek az idény közepén szinte egyik napról a másikra juhnyíró bri­gádot. Június 14-én ugyanis egy ti­zenhat tagú brigád foglalta el Piroskáék helyét. Ezzel a bri­gáddal ugyancsak volt szerző­dése az állami gazdaságnak. Egy munka elvégzésére tehát két brigádot szerződtettek. Neibort Borbála endrődi la­kos és társai még 1963 feb­ruárjában megkötötték a szer­ződést hasonló föltétellel, mint Firoskáék. Márciusban azon­ban azt kérték, hogy ne jú­nius 10-én, hanem néhány nappal később kezdhessék meg a munkát. Mivel a gaz­daság ebbe nem egyezett, bele, Neíborték közölték, hogy ak­kor megkezdik a nyírást a szer­ződésben előírt föltételek sze­rint. De amikor megjelentek az állami gazdaságban, látták, hogy a munkát már a másik brigád kezdte meg. Minthogy a gazdaság a szerződést meg­szegte, 1963. június 9-én a Gyomai Járásbírósághoz for­dultak azzal a kéréssel, hogy kötelezzék a gazdaságot, har­mincezer forint munkabér megtérítésére. Néhány nap múlva, június 17-én azonban visszavonták panaszukat azzal, hogy a dolog rendeződött, s a szerződésben előírt föltételek szerint munkába álltak. * * * Az ügy nagyon átlátszó. Volt két brigád, munka azon­ban csak egyiknek jutott. Va­lamelyiktől tehát meg kellett szabadulni. Neibort Borbála brigádjának már folyt a pere, így Piroskáék maradtak mun­ka nélkül. A tizenkét ember­nek — valamennyien család­fenntartók — szüksége van ar­ra^ pénzre, amelytől a gazda­ság szerződésszegése miatt el­estek. Ezért jó lenne, ha az Alsóbogáti Állami Gazdaság a (pörösködés helyett, az ember­ségesebb megoldást, a meg­egyezést keresné a brigáddal! Szalai László Piros nyakkendős műemlékőrök Ülünk a Kupa-hegy pihenő­jén, a rom tövében. A támlás pádon sorban piros nyakken­dős úttörők, a kereki csapat tagjai: Horváth Kati, Ferenczi Anna és a többiek. Copfjukat meg-meglebbenti a vízillatú szél, hunyorognak a zuhogó verőfényben, és »árgus« fülek­kel lesik pajtásuk, Elek Mari­ka VIII. osztályos minden sza­vát: • — ... Homály fedi a vár múltját, csak 1336-tól vannak adataink róla. Akkor egy Czi- kó nevű egyén a vár hadna­gya, de hogy előtte kik voltak a tulajdonosok, és hogy ki épí­tette, nem tudjuk. Azután a Báthoriaké... — Előbb a Marcaliaké!... — javítják többen; és így, az ő elbeszélésükből tudom meg, hogy a kereki Katonavárat a XIV. század végétől a Marcali család, azután enyingi Török Péter, a Báthoriak és végül a Perneczkyek birtokolják. A tö­rök elleni harcokban már nem szerepel, és a többi is, amit tudunk felőle csak föltevés. Az 1500-as évek közepe tá­ján felrobbantják — valószí­nűleg a bécsi udvar utasításá­ra —, nehogy a török befész­kelje magát ide. Ahhoz ugyan­is gyenge volt, hogy sokáig el­lenálljon. A néhány éve meg­indult kutatás kiderítette, hogy régen Fehérkő vára néven em­legették, ma azonban csak Ka­tonavárként ismeri a nép. Négy évszázad alatt a rom- várnak még az emlékét is föl­verte a gyom, a burján. Tég­láinak mozgatható felét elvitte az uraság, s a Kupa-hegy tete­jén csak a szétrobbantott fal­maradványok és bástyafokok meredeznek — szomorú múlt­idézői egy szomorú századnak... Tavaszi nagytakarítás a várudvaron. fi sírboltból előkerült bort itta meg a gyászoló közönség az Andrijevica közelében levő Prisoja faluban (Jugoszlá­via). Bogoljub Radojevic 36 éves tisztviselő meghalt, és családja úgy határozott, hogy az 1930-ban elhunyt apja mellé, a családi sírbolt­ba temetik. Amikor kibon­tották a kriptát, az elhunyt apjának koporsója mellett egy palack bort találtak, amit 33 évvel ezelőtt tettek a sírboltba. A bor — mint kiderült — nem veszítette el zamatát, és a gyászoló csa­lád tagjai meg is itták. * * * Sophia Loren nemrégiben kijeienetette, hogy szívesen megismerkedne egy ameri­kaival. A filmcsillag kívánságáról tudomást szerzett John Wil­liams, egy csendes-óceáni szigeten táborozó amerikai egység parancsnoka. Nyom­ban leült, és levelet írt Sophia Lorennek: »Látogas­son el hozzánk, háromezer legény várja. Biztosíthatom, hogy meleg fogadtatásban lesz része. Nem tudom pon­tosan, mi a kívánsága, de biztosra veszem, hogy eb­ben a nagy férfigyűjtamény- ben megtalálja, amit kíván.« Rábeszélés Ficere nem dohányos, mégis előfordul, hogy tőle kunyerál cigarettát a válla­lat örökké pénzzavarban le­vő portása. Ficere zavartan motyogja egy ilyen pumpo- lási kísérletkor: I — De Feri bácsi, jól tud­ja, hogy nem dohányzom! Az öreg megcsavarja a ba­juszát, s erélyesen így szól: — Nem? Igazán rászokhat­nál már, fiam! — Ugyan miért? — lepő­dik meg Ficere. — Mert akkor meg tudnál kínálni. — lg — * * * Kiránduláson Hosszas keresgélés után a fiatalember így szól útitárs­nőjéhez: < —; Meggyőződésem, hogy ez a legjobb hely a táboro­zásra. — Egészen bizonyos, hi­szen kétmillió hangya, szú­nyog és más rovar nem té­vedhet. * * * Rossz reklám Két fiatalember beszélget: — Hallom, hogy felbon­tottad az eljegyzést Zsófiá­val. Miért ? — Meggondolta magát. — Nem mondtad neki, hogy milyen gazdag nagy­bácsid van? — De igen. — Na és? — Zsófia most a nagyné­nim. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye» Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyet Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy nőnapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6-

Next

/
Thumbnails
Contents