Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

AZ MS'ZMP MCGVEI BÍ70TTSAGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA \'í Apró gyermekek félretett, gondosan gyűjtött fillérekből gyöngyvirágcsokrot vásárol­nak, egyszerű, de csodálato­san meleg hangú versike kí­séretében nyújtják át édes­anyjuknak. Felnőtt férfiak csókolnak kezet ezen a na­pon a munkában megfáradt, törődött édesanyáknak. Májusban, a ragyogó nap­fény, a pompás virágok hó­napjában ünnepeljük az anyákat, akik az életet ad­ták. Az anyai hivatásról már köteteket írtak, nehéz új sza­vakat találni. Az életadásról, a gyermekkel való törődés­ről, az ezernyi gondról, örömről, szenvedésről, a fél­tésről, a csalódásokról, a csa­Hogy mióta hagyomány, nem tudja senki. A krónika nem jegyezte föl, mikor volt az a május, amikor először nyújtották át a köszönet, a hála és a szeretet csokrait az édesanyáknak. Egyszer régen... De az­óta az év legszebb hónapjá­nak első vasárnapja az édes­anyáké. Valaki azt mondta, névtelen ünnep, mert szoro­san nincs dátumhoz kötve, nem jegyzi a naptár sem. fiozzátenném: nem kell hogy naptári ünnep legyen az anyák napja, elég, ha a szí­vek őrzik. Az év legszebb napján az édesanyákra, a nagymamák­ra emlékezünk. ládi élet szépségeiről, az anyákról nehéz újat monda­ni. Háború volt, óvóhely. Az anya hagyta el utoljára a la­kást, bombázáskor testével védte gyermekeit. Regél a történelem olyan névtelen hősökről, akik anyák voltak, de fegyvert fogtak gyerme­keik szabadságáért. Hogy méltó legyen a kö­szöntés, himnuszt kellene ír­ni az anyákról, megérdemel­nék. De ők azt mondják, a keresetlen, szívből jövő sza­vak a legszebb köszöntés. Egy hálás mosoly kíséreté­ben átnyújtott csokor, a sze­retet, a hála, a köszönet csokra... SZTÁROK ÉS SLAQEREK címmel mutatta be legújabb műsorát Kaposváron az Orszá­gos Rendező Iroda. Sikerrel, őszintén szólva nem mertünk számítani ilyen színvonalas, ennyire rangos műsor-össze­állításra. Siker? Igen, az. Méghozzá nagy. De semmi esetre sem a korábban meg­szokott olcsóbb fajtából. És ez itt a lényeges: a bizonyíték, hogy az ŐRI, ha megfelelő művészek állnak rendelkezé­sére, még a fenti címen is ki tudja elégíteni a már kénye­sebb ízlésű közönséget. Most talán rajtunk volna a sor: a közönségnek kellene megta­nulnia, hogy nem az a műél­vezet legmagasabb foka, ha dübörög, füttyöget. Mint hét­főn kiderült, slágerek is konc- certte rémmé avathatják a színházat Egy koncertterembe pedig sehogy sem való a kur­jongató tetszésnyilvánítás. A Sztárok és slágerek című műsor-összeállításnak úgyszól­ván minden szereplője igyeke­zett tehetsége javával, egyéni­ségének utánqzhatatlan vará­zsával hatni. Hatott is. Hosszú éveken át elsősorban azt vetettük az ŐRI hasonló rendezvényeiben szereplő mű­vészek szemére, hogy művé­szetük ömlesztett, nélkülözi az eredetiséget, egy-egy előadó­egyéniség kizárólagos stílusát. Most azt tapasztalhattuk, hogy mégis van új a nap alatt. Van­nak a slágeréneklés művésze­tének művészei, egyéniségei. A külföldi vendégek közül Niky Davis, Nico Ventura, I. de Paulo vagy a magyar Mátrai Zsuzsa nagyon sok kellemes percet ajándékoztak a hallga­tóságnak. Jóllehet — ez is hozzátartozik a valósághoz — a műsor kezdetén meghökke­nésünk közel állt a botránko- záshoz. Hazai slágerénekeseink közül ugyanis még a legjobbak is hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy kiállnak cövek- ként a színpadra, elkapják a mikrofon »nyakát-“, és ki ho­gyan előadja a maga kiválasz­totta számokat. A felsoroltak személyében viszont egymás­hoz alig hasonlatos egyénisé­gekkel találkoztunk. Vala­hánynál más és más előadói stílussal. Ez már igen! A Sztá­rok és slágerek kaposvári si­kere után ebben a városban nehéz lesz a közönséget hagyo­mányos könnyűzenei estekkel szórakoztatni. A jóval hamar megbarátkozik az ember. Ha azt kellene eldönteni, ki volt a Sztárok és slágerek fa- voritja, ugyancsak zavarban volnánk. I. de Paulo kulturált basszusán még sokáig fülünk­be cseng mind a Mississippi, mind az Ave Maria, mind pe­dig az Orfeo Negro című film közismert slágerének dallama. A színpadra Nápolyi varázso­ló Niky Davis-re ugyanolyan szívesen emlékezünk, mint Ni­co Venturióra, aki nemcsak re­mekül tolmácsolta valóban vi­lágslágerekből összeválogatott műsorszámait, hanem robbanó temperamentumával, közvet­lenségével gyakran meg is ne­vettette a közönséget. Megle­petés volt hallani — és egy ki­csit föl is fedezni — Mátray Zsuzsát, és ismét találkozni Horváth Sándor tánczenekará­val.' Noha addig, amíg az Elektron zenekar nem volt ennyire elektromos, több kel­lemes perccel lepte meg a kö­zönséget. A túlméretezett erős­ségű elektromosberendezés esetenként oly hangosan »funkcionált«, hogy bántotta a fülünket... Nem lesz a közvéleménynek Kaposváron sem pőre az ORI- val, ha a jövőben ilyen szín­vonalú műsorokkal jön váro­sunkba. László Ibolya Szőke, középtermetű, mo­solygós ember volt. — Nem is akarjuk elhinni... Mindig várom, mikor jön be — mondja egy őszes asszony. — Később észreveszem, hogy megtörli a szemét. Mindenki szerette. — Végtelenül jó barát volt. Tizenhárom évig dolgozott a textilművekben. A gyárszere­lőknél kezdte. Látta, hogyan lesz gyár az üres épületből, és ő is dolgozott ezen. — Megismert bennünket az utcán is. Kilenc évet dolgoz­tunk együtt — mondja egy másik asszony. Gyapotos a ha­ja, keze ölébe ejtve. Csönde­sen kuporog a többi asszony közt a kis pádon. Keveset szólnak. Nagyon kevés az, amit szóban el lehet mondani egy emberről, akit elvesztettünk. — Beállt a géphez helyet­tünk is és dolgozott. Pedig nem volt kötelessége... — Egyszer jött egy új asz- szcmy. Nehezen és rosszul ment neki a munka. Sokat dolgoz­tunk helyette. Mondtuk, hogy dobják ki, ha nem tud dolgoz­ni... A Pintér erre azt mond­ta, hogy annak is kell ke­nyér ... Még most is itt dolgo­zik az az asszony, és jó fonónő lett belőle ... A gyűrűs tmk csoportvezető­je volt ‘Pintér József. Keze alá hét-nyolc ember tartozott min­dig. Ez a hét-nyolc ember gyakran váltakozott: jöttek újak, elmentek mások ... De’ aki csak ismerte, jót mond róla. — A tizenhárom év alatt nem volt egyetlen igazolatlan mulasztása. Tavaly több mint egy hónapig volt beteg. Gyó­gyultan engedték el a kórház­ból ... Az idén januárban mulasztott betegség miatt há­rom napot... Húsvét és ápri­lis 4-e között szabadságon volt. Azt mondta, ilyen jól még so­hasem jött ki, hogy négy ün­nep is van, és összesen nyolc napot lehetett szabadságon .. A szabadság utolsó napján lett rosszul... Aztán még egy hé­tig élt. Nem tudtak rajta segí­teni ... A busz kétszer fordult a to- ponári temetőig, sokan motor- kerékpáron, autón érkeztek a búcsúztatására. »Pintér József. Élt 37 évet. Munkatársai emlékezetében még elevenen él mosolygós ar­ca, mozdulatai. Reggelenként be szokott menni az irodába is. Most ott is hiányzik az ismerős cipőkopogás. Eggyel lett ke­vesebb — és mégis milyen sokkal... Szőke, középtermetű, mo­solygós ember volt. Mit lehet mondani még ró­la? Azt, hogy szerették ... S. N. G. A Pamutnyomó-ipari Vállalat Tyereskova-brigádjának dékoz Nyikolajevnek. vezetője magyar babát aján­ELKÉSETT RIPORT EGV MUNKÁSRÓL Csak elköszönünk.. • Még néhány perc van hátra az ünnepség kezdetéig. Az egyébként is csöndes Megyei Könyvtár előtere most még csöndesebb mint máskor. A munkatársak bent sürögnek az olvasóteremben, amely ma szünnapot tart. Az itt és a köl­csönzőben mindennapos ven­dégek, az olvasók közül csak kevesen tudhatják, hogy Sommer Ignác — vagy aho­gyan az ismerősök, kollégák nevezik, Zomi bácsi — búcsú­zik a könyvtártól. — Nehéz lesz megszokni a nyugdíjaséletet. De a pihenés, az rám fér. Megviselt az el­múlt .negyven év... Tudom, hogy nem túlzás, amit mond. Sommer Ignác mö­gött olyan negyven év van, ami akár regénytéma is lehet­ne. Sorsa a felszabadulásig legföljebb látszólag azonos sok ezer társáéval, a munkásmoz­galom harcosaiéval. Munka, harc, üldöztetés, Dachau ... A Megyei Könyvtárhoz ti­zenegy évvel ezelőtt, 1953-ban került. Nagy boldogság volt? Igen. Azt mondja most: — Ha negyven évvel ezelőtt is így kezdhettem volna az életet! Pedagógus lettem volna. Pedagógus és könyvtáros. ö tudja, mennyire rokon ez a két hivatás, ö, az egykori szabóinas, aki esténként alig várta, hogy a tűt könyvekkel cserélhesse föl. Mire a könyv­tárhoz került, a nehéz élet már kikezdte egészségét. Mégis, amikor megjelent a képesítési rendelet, a már nem fiatal Sommer Ignác volt az első, aki leérettségizett. Most, amikor elköszönnek tőle a munkatársak, itt vannak a meghitt, mondhatni csalá­dias kis ünnepségen a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának képviselői is. Akik szó­lásra emelkednek, köszönetü- ket fejezik ki a csöndes, sze­rény embernek. — Nem búcsúzunk, csak el­köszönünk abban a remény­ben, hogy sokszor látunk majd viszont a könyvtár új otthoná­ban! Az neked is otthonod lesz. És most az ünnepeltnek kel­lene szólnia. Jó volna elmon­dani mindazt, amit az ember életének ez az egyetlen pilla­nata érzésekben, gondolatok­ban diktál. Akadoznak a mon­datok. Nem baj, Zomi bácsi! Így is megértettük. És ezért nem búcsúzunk, csak elköszö­nünk. A gyákori viszontlátásra a kedves könyvek között, ahol úgy megszoktuk jelenlétét! L. I. őíljtVantják fcő-£zönté£e Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, LatinJka Sándor utca 6. Aforizmák (A Kulturny Zivot 9. számából) Múltja védelme érdekében a történelem megváltoztatá­sára is képes volt. * * * Amíg meg nem tudták, mekkora haszna van belőle, senki sem értette lelkesedé­sét. * * * A mi emberünket nehéz annyira meglopni, hogy ne maradjon neki legalább kö­szönő táviratra. * * * Az első éjszaka joga nap­pal is jól érvényesíthető. * * » Annyira bebeszélte magá­nak, hogy csak selejtet gyárt, hogy saját apaságában is ké­telkedni kezdett. » * * A Dihobrazhan olvastuk A szerénység olyan tőke, amelyből mások gazdagod­nak meg. * * * Fuldokolt, és segítségért kiáltozott. Barátja bírálattal segítette. Meg is fulladt. * * * A gyűlésről nikotinnal is megmérgezve tért haza. • * * Hogy ne füstöljenek a gépkocsik és a kémények, annak biztosítására nincs elég erőnk. Ezért a dohány­zók felé orientálódunk ... * « « A javaslatra nézve a leg­jobb ajánlás volt az, hogy korábban már elutasították. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10 15-11 Kiadja a Somog> megye: Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem Őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. EIŐ- "izethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftől nél. Előfizetési di.i eg\ nőnapra 12 Ft index: 25067. A Beatles néven ismert angol énekesek, amerre csak járnak, olyan zűrt okoznak, hogy a rendőrségnek kell rendet csinálnia. New York-i »hangversenyükön« csaknem százan sebesültek meg. Ezzel kapcsolatban Home angol miniszterelnök ezt mondta ‘ az újságíróknak: — Ezek az énekesek a mi : titkos fegyvereink. Ha egy -állam kihívó magatartást ta­núsít velünk szemben, el­küldjük hozzájuk a Beatles- eket. * * * Túl fiatal házasok Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapta. A hetvenedik születésnap­ját ünneplő Charlie Chaplin a múlt héten a Genfi-tó part­ján üldögélve horgászott. Egy horgászbottal fölszerelt idősebb férfi állt meg mel­lette és megkérdezte: — Kolléga úr, van hal eb­ben a tóban? — Nem tudom — vont vál­lat Chaplin. — Hát mióta horgászik itt? — Csak két éve. Nagyon fiatalok voltunk, mikor összeházasodtunk, de soha nem gondoltunk rá, hogy ez ilyen különös be­nyomást ébreszthet valaki­ben. A sógornőnk egy idős hölgynek mutatott be, s an­nak hirtelenjében elállt a lélegzete: — Hát hogy ezek milyen fiatalok!... — aztán gyorsan észbe kapott, és hozzátette: — Milyen mulatságos dolog lehet így együtt felnőni!« (Bozsáa Endre felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents