Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-19 / 115. szám

KAPOSVÁR LEGSZEBB FODRÁSZÜZLETE '■■ÁZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANACS LAPJ A vj ' Emlékeztető A képen látható ember Ba­logh István, a Pamutfonó­ipari Vállalat kaposvári gyá­rának nyugdíjasa. A jobb ol­dalon egy háromlámpás rádió. Balogh István két ilyen ké­szüléket állított össze életé­ben. Az elsőt 1941-ben a maut- hauseni haláltáborban, a má­sodikat most. Amikor az elsőt készítette, fogoly volt. Csak egy szám, a láger villanyszerelője. Csí­kos zubbonyán ez virított a , háromszögben: 584. A párttól kapta a megbízatást. Mert a kommunisták pártja még ott, néhány alkatrészt. Ami még hiányzott, azt magam készí­tettem el. Az összeszerelés az ellenőrzés miatt nagyon kö­rülményes volt. A külső mű­helyben Alfonso Arkas spa­nyol elvtárs dolgozott. Nélküle bármikor lefülelhettek volna. Amíg a szerelésen dolgoztam, a satupad tetején kalapált, s ha veszély volt, a satu olda­lát ütötte. Ilyenkor mindig gyorsan eltüntettem mindent... Tíz hónap alatt készült el a rádió. Akadt olyan hét, hogy csak egy órát tudtam dolgoz­ni. Szeptember közepén fog­tam az első hírt. Az ütemes a halálszigeten is az élet szol­gálatában állt. Ezt a második rádiót a Ma­gyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttéinek Bi­zottsága kérésére állította ösz- sze. Az eredeti készüléknek ezt a tökéletes mását vagy a Munkásmozgalmi Intézetben, vagy a Mauthauseni Ereklye Múzeumban helyezik el. Akkor: — Rozola Manuel madridi elvtárs volt az összekötőm. Ja­nuár elején hozta a megbíza­tást, hogy készítsek rádiót hírszerzés céljára. Nem aka- , rok túlozni, de úgy éreztem, könnyebb lenne átjutni a tű fokán ... Mint villanyszerelő bejuthattam az irodákba is. Néhány hét elteltével rá­jöttem, hogy a rövidhullám még az SS-sek készülékeiből is ki van kapcsolva. Így tud­tam feltűnés nélkül szerezni dobjelzés után London jelent­kezett. A szovjet partizánegy- ségek sikeres akcióiról be­szélt ... Két évvel utóbb végső két­ségbeesés lett úrrá a táboron. Minek élni? — kérdezték sor­ra a csontváz emberek. Sokan utolsó erőfeszítéssel önmaguk oltották ki életüket. Nem volt r>lyan reggel, hogy ne kellett tolna holttestet leszednünk a magasfeszültségű . drótkerítés­ről. Tél volt. 1943 februárja. Egyik délután sikerült időt szakítanom. A moszkvai rádió francia nyelvű adásán akkor sugározták világgá a sztálin­grádi győzelem hírét. Alighogy kikapcsoltam a rádiót, jött Manuel. Sírtunk örömünkben. Az a néhány mondat sok em­ber életét mentette meg... Egypár nappal utóbb egy ör /itt értem, és bevitt a politi­kai osztályra. Az irodában egy .SS-tiszt ült., ’ Vigyázzállásban zártam. Kényelmesen cigaret­tára gyújtott és hallgatott. Amikor végigszívta, kivett egy revolvert, csőre töltötte, letet­te az asztalra és kiment. Pa­takzott rólam a víz. Biztosan tebuktam... Megtalálták a rádiót... Tudnak mindent, ■öe talán mégsem... Nem tu­dom, mennyi idő múlva jött zissza az SS. Parancsot adott, nogy induljak kifelé. Fölvette a revolvert, és jött utánam. A műhelybe irányított. Magam- óan már láttam, hogy ott van Az asztalon a rádió. Nem volt Alt. Egy diavetítő állt a satu­pad mellett. És elhangzott a parancs: egy órán belül ja- vítsam meg, mert a parancs­nok kisfia mesefilmet akar Aézni... Most: — Három hónapig dolgoztam ízen a rádión. Sok segítséget adott a Magyar Honvédelmi Sportszövetség rádióklubja, zolt munkahelyem műszaki kollektívája, Péczeli László és Kovács Géza. Nem is gondol­as m volna, hogy három régi /ámpa előkerítése ilyen nehéz Áladat. De az a lényeg, hogy készen van... Delet harangoznak. A halál- fábor kommunistáinak egykori rádiósa kattint egyet a fekete gombon, és odatartja az apró hallgatót. — Híreket mondunk —hal­rom a bemondó hangját. — A nemzetközi közvélemény üd­vözli a Szovjetunió az Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia kormányának a háborús célokat szolgáló hasadóanya­gok termelésének csökkentésé­ről szóló bejelentését... Párizs közelében 120 000 fran­cia tüntetett az atomfegyver- aezés ellen!... Moszkva zenét sugároz. Va­lami kedves, fülbemászó dal- lamot. Az ember úgy érzi, hogy nyírfaligetben van, vala­hol a közelben madarak éne­kelnek .. 3 Németh Sándor nemrég nyílt meg az Április 4. utcában. A 250 000 forintos beru­házással készült új üzletben a lehető legjobb körülményeket biz­tosították nőknek, férfiaknak egyaránt. Vadonatúj bútorok, kifo­gástalan világítás teszi széppé, kényelmessé a fodrászatot. A ti­zenkét szárítóbúra fotelokhoz csatlakozik, ezekben kevésbé fá­rasztó megvárni a haj száradását. Az ünnepi könyvhét eseményei Somogybán Május 23-a és 31-e között rendezik meg az ünnepi könyvhetet. A könyvhéten szí­nes, tartalmas események kö­vetik egymást. Megjelennek a könyvsátrak, az utcai elárusí­tókocsik; falun házról házra árusítással és »becsüle tkosa- raikikal« igyekeznek új olvasó­kat nyerni, és kömyvbálakat, tombolákat szerveznek. író— kritikus küldöttségek keresik föl a meséket, hogy baráti eszmecserét folytassanak a megyei, járási és helyi veze­tőkkel. Községeinkben — így Somogybán is több helyütt — író—olvasó találkozókon emlé­keznek meg a könyv ünnepé­ről, amely az idén elsősorban az új magyair irodalom ünne­pe lesz. Megyénkbe három író és egy költő látogat el a könyv­héten. Május 23-án Taksony­ban Szabó István író és Má­tyás Ferenc költő, Zákányban Fillöp János és Coda Gábor írók, május 24-én Kéthelyen Mátyás Ferenc és Fülöp János, Nagybajomban Goda Gábor és Szabó István tartanak író— olvasó találkozót. Palackozott tej iskolásoknak Mozgóárusok Kaposváron Hasznos újdonsággal lepte meg a tejipar Kaposvár álta­lános iskolai és óvodai napkö­zi otthonait: tegnap megkezd­ték a palackozott tej árusítá­sát ezeken a helyeken. Kétde- eis üvegekben ezentúl napról napra megkapják majd a fia­talok a friss tejet, amihez szí­nes szívószálat is mellékelnek. Az új tanévben a tejellátás­nak ezt a formáját tovább szélesítik, és az iskolai büfék­ben rendszeresen árusítanak majd palackozott tejet. Tárgyalások kezdődtek ar­ról, hogy Kaposvár forgalma­sabb pontjain — a Kossuth té­ren, a strandon, a Szabadság parkban és a Jókai ligetben — az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat mozgóárusai árulja­nak palackozott tejet, kakót és joghurtot. Közlekedési balesetek Gondatlanul, ittasan vezette motorkerékpárját Papp József (Kaposvár, Mező u. 30.). Nem adta meg az áthaladási el­sőbbséget az AC 45-77 rendszá­mú személygépkocsiinak, s az Kaposváron, a November 7. utcában elütötte. Papp súlyos sérüléseiket szenvedétt. Sza­bálysértési eljárás indul elle­ne. Fábos Imre (Kaposvár, Iri­nyi János u. 28.) nem tartotta meg a követési távolságot, és Jawa robogójával a 67-es úton Somogyaszaló és Kaposfüred között nekirohariit a YA 16-40 rendszámú tehergépkocsinak. Fábos nyolc napon belül gyó­gyuló sérüléseket szenvedett Ellene is szabálysértési eljárás indul. Figyelmetlenül lépett az út­testre Kaposváron Fehér György váci lakos, és a Csapó Gyula vezette motorkerékpár elütötte.- Fehér könnyebb sérü­léseket szenvedett. Szabálysér­tési eljárás indult ellene. A megengedettnél gyorsab­ban vezette a kölcsönkért mo­tort Illés Ottó (Kaposvár, Marx Károly köz 4.), s Kapos­váron, a Széchenyi téren elő­ször az úttest szélének, majd a falnak ütközött. Személyi sé­rülés hem történt, a Kránicz József tulajdonában levő mo­torkerékpárban 3000 forint kár keletkezett. Baíéban Benkö Sándor gör- getegi lakos a Tóth Jenő vezet­te motorkerékpár elé lépett, s az elütötte. Benkö súlyos sé­rüléseket szenvedett. Lengyeltótiban az úttest szé­lén játszadozott társaival Pus- kó Csaba 4 éves kisfiú, s a Fűzfa Jenő vezette tehergép­kocsi elé szaladt. A kisfiú a helyszínen meghalt. A vizs­gálat megindult. Feltehető — mivel fékezési nyomokat nem találtak , hogy a gépjármű fékberendezése rossz volt. Rosszul lett a motorkerék­páron, s árokba borult Szmolár János bálátont'enyvési postás. Agyrázkódást szenvedett. A mentők a kaposvári kórházba szállították. E° gyszer azt kéri Kisjani János az esti iskola egyik előadásszünetében, ma­gyaráznák el a Mldváltozást, mert sehogy sem érti, miért kifli alakú egyszer a Hold, máskor meg zsemle. De ne úgy járjanak ám vele, mint Kokas Pista járt a tanfelügyelővel Kispomposon annak idején, amikor négy elemijének vala­melyik osztályát járta. — Akkoriban — meséli Já­nos —, fene tudja, miért, de úgy hozta a sors, hogy rango­sabb hivatalbéli embernek leg­jobb volt az idegenből jött. Szent igaz, hogy akárhány drótostót, üvegestót meg tan- felügyelő vetődött el a mi fa­lunkba, az mind valahol Tú­róéban vagy Nyitrában hagyta a családfáját. Egyik reggel híre jött, hogy a tanfelügyelő Nagypomposon jár, délre nálunk lehet. Ezt abból is gondolhattuk, hogy Téntartó tanító úr egyórás szünetet adott, hogy pecsétes ferencjóskáját ünnepi ruhával cserélje föl, ráncos nyakát ma­gas fehér páncéllal övezze, s kánya bajuszát kosszarv ala­kúra kényszerítse a bajuszkötő alatt. Már az udvaron megszidott bennünket a tanfelügyelő, hogy csúnyán beszéljük szép magyar anyanyelvűnket. Az történt ugyanis, hogy a tízórai­ját majszoló Kokas Pista fejé­re egy kemény barackot nyomva megkérdezte, mit sze­ret a legjobban. Pista nem tit­kolta, hogy »ekkis porcot kö- nyérrel«, s ez nem tetszett a tanfelügyelőnek. Azt mondta, hogy a magyar gyerek egyék tepertőt kenyérkével, meg ne halljon eztán ilyen pórias ki­ejtést. Ez az incidens meghökken­tette Kokas Pistát úgy, hogy amikor az osztályteremben is rákerült a. felelés sora, csak áll riadtan, szótlanul. Igaz, hogy más sem készült az ilyes­fajta kérdésre, mert tanter­vűnkben nem szerepelt a sze­rénység fogalmának meghatá­rozása. A tanfelügyelő pedig erre volt kíváncsi. Ez ugyan csak a végén derült ki, mint minden titok. — No, figyelj ide, fiúcska — igyekezett nyájas lenni. — Én megmagyarázom neked, minek nevezzük azt, amikor az em­lése során, ezenkívül a jobb lábának meztelen talpával si­mogatta bal lába térd alatti részét. A neki szögezett kérdés után abbahagyta a lábbal való vakaródzást, gyorsan megnya- lintotta szája szélét, mint aki fontosat készül mondani. — Szer... szer ... — próbál­gatta megközelíteni a lényeget. — Szer ... szer ... — s várta Pista a biztatást, bár megértet­SZERÉN YSÉQ bér... e... udvariasan elhá­rítja ... e... e... Na, figyelj csak rám. Amikor én megjöt­tem ide a falutokba, tisztelgő látogatásra mentem a plébános úrhoz. Az esperes úr megkí­nált engem finom szilvórium- mal. Ittam én, itta ő... Ittam én, itta ő... Harmadszor kí­nált engem az esperes úr, á, á, — mondtam —keszenem, nem kérek ... Na, elkocsikáz- tam akkor bérlő úrhoz. Deutsch nagyságos úr is meg­kínált engem körtepálinkával. Ittam én, itta ő ... Ittam én, itta ő ... Mikor megint tölte­ne pohárkámba, á, á — mon­dom —, keszenem, nem kérek. Voltam még a jegyző úrnál is. A jegyző úrnak borovicskája volt. Ittam én... Itta ő ... It­tam én, itta ö, aztán mondom, keszenem, nem kérek... Mondd meg nekem, fiacskám, mi voltam én akkor? Pista fejbólintással nyugtáz­ta, amikor a tanfelügyelő egy- egy koccintáshoz ért elbeszé­te, hogy helyes irányban halad, mert a tanfelügyelő egyszerre két tenyerével csapott az asz­talra, s a felsőbb hatóság kon­centrált gőgjével mérte végig a tanítót. — Látja, Téntartó kolléga — sugározta ez a dia­dalmas mosoly —, így kell ezt csinálni!... — Mondjad bátran, kisfiam, hogy hívnak? — Kokas István ötödik osz­tályos tanuló, Kispompos, Fő utca hatvanhárom ... — Itt el­akadt a gramofon. Egy kis szü­net után — Szer... szer... szer... — Az, az! — bólogatott a tanfelügyelő. — Mi voltam én tehát? — Szernyen részeg!... — Csak azért mondtam el ezt a mesét — fejezte be Kis­jani János —■, nehogy azt ta­láljátok nekem mondani, hogy azért kifli alakú meg zsemle alakú a Hold, mert olyanra süti a Nap. Azt én úgysem hi­szem el. Kordován Gyula Jelentéktelen koponyák Robert Jenkins angol kon­zervatív párti parlamenti képviselő évek óta foglalko­zik frenológiával, azzal a »tudománnyal«, amely a ko­ponya formája alapján ha­tározza meg az ember ké­pességeit és hajlamait. A kor politikusainak koponyáit vizsgálva Jenkins arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy McMillannél nem eléggé fej­lett »az emberi természet megértésének dudora« (amit a Profumo-botrány is bizo­nyít); Dte Gaulle-nál túlságo­san fejlett a »makacsságdu­dor«, viszont feltűnően kicsi a »hazaszeretet dudora« (a tábornok nem Franciaorszá­got szereti, hanem önmagát mint Franciaország megtes­tesítőjét). A londoni frenoló- gus parlamenti kollégáiról is meglehetősen pesszimista hangon nyilatkozott. »Telje­sen jelentéktelen koponyák« — jelentette ki. Jenkins az angol vezető politikusok koponyáiról al­kotott részletesebb vélemé­nyét könyvben ismerteti, s az nemsokára megjelenik. »De csak a választások után — közölte a szerző. — Ne­kem ugyanis jól fejlett az óvatossági dudorom.« Bosszú A vállalat igazgatójának szobájába egy fiatal ember lép be: — Nem emlékszik ram? Én vagyok az, akinek né­hány évvel ezelőtt felmon­dott. — Nos, mi járatban van? — Közölni szeretném, hogy revizor lettem, és ellen­őrzést kell itt tartanom. A technika csodája Két öreg utazik a vonaton. Még Kazanyban szálltak fel. Szokás szerint beszélgetni kezdenek. — Hová utazik? — érdek­lődik az egyik. — Moszkvába. — Én Vlagyivosztokba. — Látja, hová fejlődött a technika! — ámuldozik az öreg. — Egy vonaton ülünk, és különböző irányba uta­zunk! Leég es Valamikor régen, még a cári időkben egy katona szembetalálkozott a hídon egy tiszttel. Észrevétlenül akart elmenni mellette, de a tiszt megállította, és dühösen rákiabált: — Miért nem tisztelegsz? — Bocsásson meg, nagysá­gos uram, a szervezeti sza­bályzat szerint cselekszem. A 133. pontban az áll, hogy hí­don nem kell szalutálni. A tiszt zavarba jött. Aztán bement a kaszárnyába, és fellapozta a szervezeti sza­bályzatot. S mit látott? Csak 132 pont volt benne. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei TaDác* lapja. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor a. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat, Kaposvár. Latinka s o. <t. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünu meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitől.nél. Előfizetési dij egy hónapra 12 *t Index: 2508'J. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents