Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

Szombat, 1964. április 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hogyan juthatnak ki a hullámvölgyből anemesdédiek ? A talajerő visszapótlása a legfontosabb teendő A NEMESDÉDI EMBERE­KEN biznytalanság lett úrrá mostanában. Érthető ez, hi­szen ha visszapillantunk az utóbbi esztendőkre, az ered­mények azt mutatják, hogy termelőszövetkezetük szépen haladt, fejlődött — egészen a múlt évig. Ezt tükrözte az évenként gyarapodó osztalék. 1959-ben 29,40, 1962-ben 39,80 forintot ért a munkaegység. Ügy tekintettek a marcali já­rásnak erre a községére, mint amelynek megalapozott, jó gazdasága van. Ezért váratlan, sőt megdöbbentő volt, hogy a gyengék közé esett vissza a nemesdédi Petőfi Tsz. A 740 000 forintos mérleghiány miatt a zárszámadáskor csak állami támogatással tudtak fizetni 25,70 forintot. Nehéz helyzetbe került a szövetke­zet. S mivel olyan gazdaság­ról van szó, amely éveken át problémáktól mentesnek lát­szott, szükség van a vissza­esés okainak elemzésére. Nemcsak a tanulságok levo­nása kedvéért, hanem azért is, hogy igyekezzünk megvi­lágítani a bajból kivezető utat az egyébként szorgalma­san dolgozó nemesdédiek előtt. A múlt évi mérleget, a több mint kétmillió forintnyi bevé­telkiesést vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy szinte vala­mennyi növény kevesebbet adott a vártnál. Nem termett meg a tervezett kenyérgabo­na, dohány; májusi morzsolt- ban számítva 12 helyett 5,1 mázsát adott a kukorica, s ami a legszomorúbb, 90 he­lyett 26 mázsát a burgonya holdja. Csak az utóbbi nö­vény gyenge termése miatt liOOOOO forint bevételtől es­tek el, s ez munkaegységen­ként mintegy 25 forintot je­lentett! Olyan hiány ez, amit mással pótolni lehetetlen. Az 1450 holdból 220 holdon ter­meltek burgonyát, ettől vár­ták a bevétel zömét. Érdemes ezen egy kissé elgondolkodni. Az, hogy egy homokos terü­leten gazdálkodó szövetkezet igyekszik — adottságainak megfelelően — burgonyát ter­melni, érthető. Az azonban nem helyeselhető, ha mindent erre az egyetlen növényre tesznek föl, kivált, ha terme­lésének föltételei nincsenek biztosítva. Mire gondolunk? VITATHATATLAN, hogy a visszaesések egyik oka a rendkívül kedvezőtlen időjá­rás volt. A legnagyobb baj azonban az, hogy a nemesdé­di termőtalajok gyengék, el­hanyagoltak. Még mindig vannak a szövetkezetnek olyan területei, melyekről senki sem tudja, mikor trá­gyázták utoljára. Tápanya­gokban szegény talajokon gazdálkodni, méghozzá jól gazdálkodni lehetetlen. A ta­lajerőpótláshoz viszont állat- állományra van szükség. A nemesdédi szövetkezet állo­mánya kicsi. Az igaz, hogy sertéseik nagyon szépek, de tehenük csak 52 van. A ház­táji állomány is számottevően csökkent. A feladat tehát: fejleszteni kell az állatte­nyésztést. Igen ám, csakhogy ehhez takarmány kell. A so­vány föld viszont nem terem elegendőt. És ezzel a kör be­zárult. Az utóbbi években a mun­kaegység értékét átlag 5 fo­rinttal növelte az, hogy szá­mottevő mennyiségű fát érté­kesített a szövetkezet. Éven­ként mintegy 68 000 munka­egységet használtak fel, tehát jelentős bevételt adott a fa. Igaz, az értékesítés lehetősé­gei tavaly nagymértékben csökkentek. De hadd jegyez­zük meg, hogy a termelőszö­vetkezetnek a növényterme­lés és az állattenyésztés az el­sőrendű feladata. Az ebből származó bevételt csak ki­egészítheti esetleg a fa. Ügy gondoljuk, megszívlelendő ta­nulság ez! HOGYAN JUTHATNÁNAK KI a hullámvölgyből? He­lyesnek tartjuk, hogy adottsá­gaikat kihasználva a gyü­mölcstermelés elterjesztésére törekszik a tsz. Százkét hol­Két felhívást bocsátott ki a napokban a Hazafias Népfront belváros I. körzeti bizottsága. Az első »Virágos Kaposvár- ért«-mozgalomra hívja fel a lakosság figyelmét. A körzeti népfront-bizottság a felhívás­ban kérte a vállalatokat, in­tézményeket, magánosokat, hogy az épületek előtti járdát tartsák tisztán, a parkszegélyt hozzák rendbe, ássák fel, s azt a városi tanács fűvel vagy vi­rággal beülteti. A parkszegély ápolását a lakosság — a »Vi­rágos Kaposvárért«-mozgalom keretében — saját erőből vé­gezze. dat telepítettek be, ebből mindössze tizenkét hold a termő. Bevételt csak három­négy év múlva hoz e2 a te­rület. Cselekedni pedig azon­nal kell, hiszen aggasztó az is, hogy a községben az átlagos életkor 58 év. Az jó, hogy a talajerő-visszapótlást zöld- trágyázással mozdítják elő az idén, de véleményünk szerint érdemes elgondolkodni azon, vajon helyes-e, ha burgonyát ugyanakkora területen ter­melnek, mint tavaly, takar­mánygabonát pedig mindössze 110, kukoricát 175 holdon. Az is igaz, hogy az idén a terve­zettnél előreláthatólag jóval több hízott sertést és süldőt értékesíthetnek, de nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy úgy vásároltak takarmányt. A nemesdédi emberek re­mélik, hogy még egyszer nem ismétlődik meg a tavalyi év. Olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek több évre előre nagyobb biztonságot ad­nának. A legfontosabb fel­adatnak a talajok rendbetéte­lét, a takarmánytermesztés fo­kozását, az állatállomány fej­lesztését tartjuk. SORSDÖNTŐ, hogy milye­nek lesznek, hogyan valósul­nak meg az idei tervek. Nagy megfontoltságra, előrelátásra van most szükség. Talán ér­demes lenne elgondolkodni azon is, hogy nem fizetődne-e ki a szervestrágya-vásárlás. Ez ugyan áldozatot követel egyszer, de visszapótolnák ve­le a talajerőt, s ezzel megte­remtenék a biztonságosabb termelés egyik föltételét. Másik felhívásában az I. körzeti népfrontbizottság arra kéri a lakosságot, hogy jelent­kezzenek a város tisztaságán őrködő társadalmi ellenőri há­lózatba. A társadalmi ellen­őrök feladata az lenne, hogy a városban járva figyelmeztes­sék a szemetelőket, s azokat, akik házuk előtt nem tartják tisztán, rendben a járdát és a parkszegélyt. Figyelemreméltó mindkét felhívás, reméljük, hogy a Ha­zafias Népfront fölvetette ja­vaslatokat magáévá teszi a la­kosság. Felszólítás Egy cédula hever az elő­szobában: »Ellenőrző szak­közegünk a mai napon itt járt, hogy propán-bután gázfogyasztó berendezését tűzbiztonsági okokból felül­vizsgálja, azonban a lakást zárva találta ...« (Ez már így van ott, ahol á férj is, a feleség is dolgozik, elvég­re honnan sejthetnék, hogy nekik ma otthon kellene tartózkodniuk.) Ám a ieve- Iecske folytatódik imigyen: »Felszólítjuk, hogy ellenőr­ző szakközegünk ismételten fel fogja keresni (itt pontos dátum következik) de. 9— 12 óra között, kérjük, szí­veskedjék módot adni az el­lenőrzésre ..., ellenkezőleg kénytelenek leszünk a gáz­szolgáltatást megszüntetni.« Olvashatatlan aláírás, el­lenőr. Elképzelem, munkából ha­zatérvén hány kaposvári család talál ilyen cédulát a lakásában. Fogadni mer­nék, hogy 99 százalékuk mérgelődik, nem az ellenőr­zés, hanem amiatt, hogy egy napra szabadságot kell kér­niük, mert hát azt hiszem, egyetlen munkahelyi főnök sem fogadja el a mulasz­tás igazolására ezt a papi­roskát. Jól tudom, az ellenőrzésre szükség van. De tisztelettel megkérdezném a Gáz- és Szénsavértékesítő Vállalatot: Nem lehetne-e azt az el­lenőrzést a lakosság egyet­értésével, érdekével össz­hangban elvégezni? Például úgy, hogy munkaidő után látogatnának el a családok­hoz, esetleg nem tartanám kizártnak azt sem, hogy az ellenőrök alkalmazkodnának a gázfogyasztókhoz, s így kölcsönösségi alapon köny- nyebben, zúgolódás nélkül menne a dolog. V. J. 400 holdon végeznek talajjavítást az idén a tahi járásban A Tabi Vízgazdálkodási és Talaj­javító Társulat tavaly 16 patak víz- rendezési munkáit végezte el, s több mint hétmillió forintot köl­tött vízrendezési, talajvédelmi és talajjavítási munkákra. A legutóbbi közgyűlésen jóváha­gyott terv szerint a társulás az idén 401 holdon végez — főként a Kop­pány völgyében — Mezősi-féle ta­lajvédelmi munkát, 3000 holdon pedig — mintegy 20 termelőszövet­kezetben — talajlazítást. Mivel a Tabi Gépállomás a szükséges erő­gépekkel már rendelkezik, és a munkagépek nagyobb része szintén biztosítva van, így a munkák el­végzésének előreláthatólag az idén nem lesz annyi akadálya, mint a múlt évben volt. Vörös Márta A virágos Kaposvárért... i 17" ésiki az este. A napnak nincs vége még. A hí­don egy fáradt ember áll. Tű­nődik. öreg szeme a rónát ku­tatja. Aratna tán? Nem. Hisz a nyár oly messze még. Ki ő? Hadd szóljak róla, én ismerem. * * » A falu szemében mester, egyébként Fodor bácsi. Halk szavával évtizedeken át egyezkedtek a falusi gazdák: ki törött kocsitengelyének megjavíttatása, ki lovának pat- koltatása, ki egy kerékszeg csi- náltatása végett kereste föl. Vége-hossza nem volt a kapott és teljesített megrendelések­nek. Most azonban nem őt ke­resik. Az évek eljártak fölöt­te. Haján messziről látni az idő ezüstjét, örökébe a fia lé­pett. Dinasztia az övék, igazi ko­vácsdinasztia. Apja, nagyapja és ő maga sok-sok éven át tán­coltatta kalapácsát az üllőn. Sorsa a felszabadulásig az is­mert proletársors: megnősült, gyermekeket nemzett és nyo­morgóit. Az élet neki is felad­ta a leckét: kemény munka, s a nincsből tessék eltartani a családot. i 1932-ben került Bolhásra. Költöztető szekerén három gyerek: Sándor, Ilonka és Jó­zsef. Ma már nyugodtan beszél ezekről az évekről. Keserveire mintha port hintett volna az idő. A 'közeli tanyák tarlóit mintha sosem járta volna. — Pedig kepések is voltunk — idézi emlékeit csendes szó­val a felesége. — Ha nem volt munka — folytatja szelíden az asszony —, napkeltétől nap­nyugtáig arattunk. A FODOR CSALÁD — Így volt — erősíti meg halkan a mester. »Így volt!« Milyen könnyű ezt kimondani most! Közben peregtek az évek, akár a film, csak nem olyan könnyen és módszeresen. A nehéz évek alatt, ki tudja, hányszor súj­tott le Fodor bácsi kalapácsa, hány ló patájára verte föl a patkót, s a tarlón hányszor hangzott fel: Uram isten, mi­kor lesz este? Testük hajlataiban örökké ott csillogott a munka veríté­ke. A család pedig szaporodott: 1936-ban született Gizi, 38-ban László, Kató pedig a felszaba­dulás hajnalán. Sok száj várta az étkezés idejét, sok ruha, sok cipő kellett, évente legalább egyszer... A múlt év szeptemberében, mikor Fodor bácsi a vállát tör­te, senki sem gondolta, hogy örökre búcsút mond műhelyé­nek. Ki hitte volna, hogy az a kéz, mely kormányozta, össze­tartotta a családot, s amely ke­rekek vSgtelen sorát vasalta, ekevasak ezreit élezte, száz és száz hasznos eszközt formált a vasból — elerőtlenedik? örö­kébe a család legifjabb férfi tagja, László lépett. Méltó ap­jához, sőt! Nem érte be a ha­gyományos kovácstudomány- nyal: jól fölszerelt, gépesített, nagy műhelyekben járt s dol­gozott, mielőtt átvette apjától a kalapácsot. — Univerzális ember — mondja róla Grujber Sándor, a tsz elnöke. — Ha esztergapadot kapunk, a főjavításon kívül minden hi­bát helyrehozok — nyilatko­zik az ifjabb Fodor. S hogy ez nem homokba írt fogadalom, látszik a tekintetéből. Jó szak­ember. Fiatal létére a legutób­bi munkahelyén öt embert irá­nyított. Fodor bácsi alakulása óta tagja a termelőszövetkezetnek. Most nyugdíjaztatására vár. Békességet és nyugalmat kí­ván az élettől. Joggal! Kérel­me már elment... Lacin kívül Jóska és Kató is a bolhási Szabadság Tsz-ben dolgozik. Jóska, akárcsak öcs- cse, »kulcsponti« ember a kö­zös gazdaságban: traktoros. Apjára ütött, csöndes, halk szavú. Ha dolgozik, alig ve­szik észre, hiánya viszont azon­nal szembetűnik. Rossz nyel­vek azt tartják róla, hogy job­ban szereti a gépét, mint a lá­nyokat. Asszonytalan marad, ha csak nő meg nem kéri a kezét. Mögötte felszántott hol­dak végtelen sora. Rá mindig számíthat a szövetkezet. Szél­ősz, izzó nyár — mindegy. Nyugodt mozdulatainak enge­delmeskedik a gép. * * * TV égyen ülünk a szobában: a Fodor szülők, Laci meg én. A szó elakad néha, aszerint, hogy az emlékezés milyen mélységekben kutat. A szülők arcán szelíd derű. A múlttal a maguk módján meg­békéltek, jövőjük miatt pedig nincs mit aggódniuk. Igaz, Sándor, Ilonka és Gizi már ki­röppent a családi fészekből, de itt van még Jóska, Laci és Ka­tó. Nemcsak a szülők, hanem a szövetkezet is elégedett ve­lük. A három gyerek havi ke­resete elkerüli a négyezret Jóska traktoros, Laci kovács, Kató beosztott könyvelő. És a »mester«? ö sem tud dolog nélkül élni. Egy munkában el­töltött élet után betegség a pi­henés, főleg, ha komolyabb ba­ja nincs az embernek. Fodor bácsi tesz-vesz a jó­szágok körül (szarvasjószágot, de leginkább sertést mindig szép számmal nevelnek és ér­tékesítenek Fodorék), eljár az erdőre, teste, lelke kívánja a munkát * * * LA tthonától nem messzire fut a patak Fodor bá­csi hazatérőben meg-megáll a hídon, tűnődik. Elfutott éveit keresi tán? ... Gyakran meg­esik, hogy későbben ér haza, mint a fiai. Ráér, nem siet. Miért is sietne? A vidék olyan békés, a földek jószagúak. A gépek már zümmögnek — trak­torok. Az egyiken Jóska ül, az ő fia. A műhelyben Laci tevé­kenykedik. Talán éppen vasat nyújt — kerékre. Ki tudja? Kató számok fölött babrál. Milyen megnyugtató, milyen nagy öröm, milyen tartalmas is az élet! Volt és van értelme a 65 év küzdelmeinek. A végtelen tarlók már nem félelmetesek... a holnap s a holnapután sem ... Gőbölös Sándor A balalonszabadi November 7. Tsz-ben 3 100 000 forint költséggel palántanevelő telepet létesítenek. A te­lepen kéthajós szaporítéházat, 80 hollandi ágyat és egy 200 négy­zetméter alapterületű csővázas színt építenek. Az idén 50 hold területen kertészkednek. A korai káposzta pa­lántáit hamarosan kiültetik a szabadba. Egy hold primőrparadi­csomot is termelnek, most ültetik ki a palántákat. Kifogás helyett megértést kérlek a földművesszövetke- zettől a tabi községi és a já­rási tanács vezetői, amikor igénybe vették és a GELKA- nak kiutalták az fmsz volt cipőboltjának helyiségét. Az igénybevétel és a kiutalás ;ogos volt. A modern áruház megnyitása óta a főútvona­lon levő cipöbolt helyiségét raktárnak használják, több mint fél éve lehúzott redő­nyökkel áll. A járásban csaknem há­romszáz televízió van, a rá­diók, mosógépek és egyéb háztartási gépek száma is több száz. A GELKA tavaly megígérte, hogy amint meg­felelő helyiséget kap egy korszerűen berendezett ki- rendeltséget nyit Tabon. A múlt évben kiutalt üzlethe­lyiség azonban nem alkal­mas e célra: nedves, egész­ségtelen, s akadályozza a rádiók, tv-k javítását a szomszédban levő műhely több elektromos gépe is. Így került szóba az fmsz volt cipőboltja, amely min­den tekintetben alkalmas lenne a GELKA céljaira. A szövetkezet vezetői azonban a mai napig sem hajlandóak tudomásul venni a kiutalást. Pedig a járási tanács igazga­tási osztályának határozatát helybenhagyta a járási ta­nács végrehajtó bizottsága, majd a megyei tanács igaz­gatási osztálya is. Egy korszerűen fölszerelt GELKA-kirendeltségre nagy szükség van Tabon. Ezért helyesen tenné az fmsz ve­zetősége, ha nagyobb meg­értést tanúsítana. Ezt köve­teli a község és a járás la­kosságának érdeke. Sz. L. Felhívjuk a gyümölcstermelő gazdaságok figyelmét a P O 1» O N I T elnevezésű növényi hormonkészítményre. Felhasználható: Alma* és körtefáknál termésritkításra (12—16 tabletta egy hektoliter vízben oldva), közvetlenül virágzás után permetezve. Korai gyümölcshállás gátlására almánál és körténél (15—20 tabletta 1 hl. vízben oldva), 10—14 nappal a gyümölcsérés előtt permetezve. Gyökereztetésre (1 tabletta 6—12 liter vízben oldva). A növényt 20—24 órára 2 cm mélyen az oldatba helyezzük. Beszerezhető: Az AGROKER Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál Kaposvár, Kanizsai ntca 84. Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat — AGROKER — Kaposvár. (3155)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents