Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-16 / 88. szám

Kritika helyett... A Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesének vendégjátékáról ¥ ÁZ MS'ZMfc» MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA1 FILMSZÍNHÁZAINK műsorából HiEZA PÉNZCSINÁLÓ Egy letűnt világ elevene­dik meg Bán Frigyes rende­ző szatirikus hangú filmvíg- játékában. A történet hőse nemes úr: alsó- és felsőbá­nyái Bányay Péter, való­ságos belső titkos tanácsos. Néhány évvel előbb még egész nap körmölő városi kistisztviselő volt Bányay méltóságos úr előnevek, rangok és «•y•« nélkül, de rendelkezett egy igen tiszte­letreméltó tulajdonsággal: becsületes volt. Emiatt nem bővelkedett anyagi javak­ban, még lakbérét sem tud­ta kifizetni. S eszébe sem jutott volna, hogyan lehet a becsületet pénzre váltani, ha a véletlen, no meg örök­ké elégedetlen anyósa rá nem vezeti erre. A címsze­replőt Pécsi Sándor, anyó­sát Gobbi Hilda alakítja. Szabad Ifjúság . DOHANY A filmet Dimov bolgár re­gényíró legsikeresebb alko­tásából készítették. A Do­hány a bolgár dohánymun­kások életét és harcait mu­tatja be az elnyomatás idő­szakában, majd a kapita­lizmus megsemmisítésének korában. A cselekmény ösz- szekapcsolódik az újabb bolgár történelem legdrá­maibb eseményeivel. Tíz év­vel a háború előtt kezdő­dik, s végigkíséri a német és a bolgár kapitalisták kí­méletlen elnyomó politiká­ját, a népi ellenállást, a partizánmozgalom megszü­letését, a fasizmus agóniá­ját. A film főhőse, Borisz — aki kistisztviselőből a legnagyobb dohány-export­vállalat igazgatója lett — saját pénz- és hatalomvá­gyának áz áldozata. A film magyar hangjait Szemes Mari, Bitskey Tibor és Mol­nár Tibor tolmácsolja. Mindig várt és élményt ígé­rő esemény, ha a Pécsi Nem­zeti Színház opera- vagy ba­lettegyüttese jön hozzánk. Hét­főn sem csalódtunk várakozá­sunkban. Vendégeink két elő­dadás közönségének adtak ízelí­tőt a korszerű balettművészet- íből. A Pécsi Nemzeti Színház vi- 3lághírű balettegyüttesét szüle­tésétől fogva ismerjük. Abból {az időszakból, amikor az ország i közvéleménye még adós volt a ]balettművészet új útjait kere- ]ső társulat fölfedezésével, el- Jismerésével. S noha nem volt I alkalmunk valahány produk­ciójukat látni, a szaporodó I híradásokból, a vitatkozó vagy {méltató kritikákból nyomon d követtük a pécsi balett életét, J fejlődését. Mondhatni alig volt Jaz együttesnek olyan műsora, J amelyet ne ismerhettünk vol- Ina meg a bemutatókat követő ] sajtóvisszhangból, majd »sze- jmélyesen« is. A mostani vendégszereplés J műsora korábbi keltezésű, ] részben 1962-ben, részben ta­valy bemutatott művekből állt jössze. A kritikai méltatás ép- ]pen ezért elkésett valami vol- ]na. Érett, kifogástalan tolmá- lcsolásban láthattuk a »Coupe- j rin Etűdök No. 2.« című kom- -ipozíciót. Nem volt fölösleges n bemutatni ezt az együttes éle­dtének első alkotószakaszából ív aló művet, amely a balettpró- ibatermek rendkívül színes, sok {küzdelmű világába enged be­pillantást. Ugyancsak nem volt {fölösleges a műsorba iktatni a {döbbenetességével elgondol­kodtató »Oly korban éltem« d bemutatását sem. De ... mert daz előzetes híradás a pécsi ba- Jlett kaposvári híveinek, mond- J hatni rajongóinak az együttes J közelmúltban bemutatott — és ]nagy sajtóvisszhangot kivál­tott— »Balett 1964.« című mű­sorát ígérte, a forró siker elle­nére is érzünk némi csalódás­félét. Az együttes kitűnő tán­cosai — Stimácz Gabriella, Árva Eszter, Bretus Mária, Fodor Antal, Veöreös Boldi­zsár, Csifó Ferenc és a többiek — ezúttal is tehetségük legja­vát latba vetve tolmácsolták Eck mester modem balettköl­tészetét. Hadd mondjuk meg azonban, furcsálljuk, hogy az együttes legújabb ’• műsorával hamarabb jut ki külföldre (úgy tudjuk, az ősszel svédor­szági turné következik), mint a Pécsről néhány óra alatt megközelíthető Kaposvárra ... A balettest sokunk számára jelentett szép színházi él­ményt. Főleg a Radnóti-vers- re komponált gondolatok elő­adása hatott felejthetetlen­ként. E megállapítás persze nem von le sem az Etűdök, sem a »Változatok egy találko­zásra« előadásának érdemé­ből és értékéből. Mivel mind a délutáni, mind az esti előadás sikere forróbb volt a balett­együttes minden eddigi — Ka­posváron aratott — sikerénél —, hadd jegyezzük meg ,mint régi ismerősökhöz, eddigi ta­lálkozásaink révén meghitt ba­rátokhoz illik, hogy a legköze­lebbi vendégjáték hírverése egyezzen azzal, amit vendé­geink adni kívánnak, adni tud­nak. Nagyon reméljük, hogy a Pécsi Nemzeti Színház leg­utóbbi bemutatója, a »Balett 1964.« nem 1965-ben vagy 1966-ban jut el hozzánk. Pécs és Kaposvár között nem olyan nagy a távolság, hogy éveket késve jusson el városunk ba­lettkedvelő közönségéhez egy- egy új bemutató teljes műso­ra. László Ibolya A Csurgói Napsugár Kísz újabb szolgáltató részlege a GELKA E5S5E5E5E5E5É52525E5E5E5H5ÉS25É5HSH52SH525Ü5HSE5E5H5H5ÉSE5E5H5E5H5E5HS2S25E5E5ESE5E5E5É5ÍL1 CHARLIE CHAPLIN 75 ÉVES Charlie Chaplin, a filmmű­vészet történetének egyik leg­egyénibb, legnagyobb alakja ma tölti be hetvenötödik élet­évét A lötyögő nadrágban, or­mótlan cipőben járó, ünnepé­lyes kemény kalapot hordó, nádpálcás, sete-suta alak meg­teremtőjét minden tanulmány, filmtörténet írója a hetedik művészet klasszikusának ne­vezi. Charlie óriás volt a né­mafilm korában, az maradt a hangosfilm idején is. Pedig hány rendező, színész hagyta faképnél a filmet, jutott csőd­be, amikor a kép mellé a hang is párosult! Charlie to­vább dolgozott. A kivételes lángelméjű alkotó végigjátssza a film történetét. Halhatat­lanságát annak köszönheti, hogy alkotó ihletének, stílu­sának, személyiségének alaku­lásával mindig újrateremtette a maga alkotta csámpás figu­rát. Balázs Béla, a neves ma­gyar filmesztéta így vallott Charlie-ról: »Az ügyefogyot- tan ravasz, aranyszívű csirke­fogó, a gép és tőke elnyomott embere, aki groteszken ügyes tűszúrásokkal védekezik. Chaplin melankolikus opti­mizmusával mindnyájunk lá­zadását fejezi ki az emberte­len társadalom ellen.« Ezt a lázadást nem nézték jó szem­mel Amerikában, éppen ezért állandó harc volt az élete. A közöny, a burkolt és a nyílt támadások elleni védekezés. Az értetlenség és üldözés miatt hagyta el 1952-ben az Egyesült Államokat, s telepe­dett le Svájcban. Az 1928-ban készített Cirkusz című filmjé­ben van egy híres jelenet. Ez jól jellemzi a művész helyze­tét Hollywoodban. Charlie a porond fölé kifeszített köté­len bizonytalankodik, éppen hogy sikerül égyénsúlyoznia magát, amikor vad majmok raja rohan rá. Az első han­gosfilmjében is utal az olykor kilátástalan harcára. Imádott- ja egy lokálban énekel, és nincsen sikere. A nagy terem­ben a sok ember fagyosan hallgat. Csak egy árva taps hallatszik valahonnan. A ka­mera sokáig keresi az egyet­len tapsólót a közönyös embe­rek között. Végre megleli Charlie-t. A nagy terem szög­letében egyedül tapsol, küzd a tömeg közönyével, a sorssal. Charlie Chaplin egész életé­ben következetesen harcbit a békéért, ezért kapta meg 1952-ben a Nemzetközi Béke­díjat. A »Charlie, a katona« című burleszkjében kíméletle­nül kigúnyolta az első világ­háborút, az 1940-ben készített Diktátorban nyíltan nekitá­madt Hitlernek és a német fasizmusnak. A nácik a ki­végzendők listájára vették a nagy művészt. Chaplin hadat üzent Hollywoodnak is. Az Európában forgatott Rivalda­fény, az »Egy király New Yorkban« nyílt kihívás volt. Leleplezte bennük az ameri­kai viszonyokat, a művész helyzetét. Chaplin fiatal korában ar­ról ábrándozott, hogy hőssze­relmes lesz, Rómeót játszik. Álma nem teljesült, helyette komikusnak szerződött a Key­stone filmvállalathoz, ötven évvel ezelőtt mutatták be el­ső rövid burleszkjét. A kis komikusból a »melankolikus optimizmus« megtestesítője, híres rendező, nagy művész, következetes harcos lett. Az 1925-ben készített Aranyláz című alkotását a világ tizen­két legjobb filmje közé sorol­ták Brüsszelben. Chaplin az utóbbi években önéletrajzán dolgozik. Visszaemlékezései az idén látnak napvilágot Lon­donban. Bálint György azt írta róla huszonöt évvel ezelőtt: »Az olyan embereket, mint Chap­lin, nem naptári dátumok alapján kell megünnepelnünk, hanem akkor, amikor eszünk­be jutnak.« S Charlie sokszor eszünkbe jut. A »Modern idők« egyik híres jelenetében vörös lobogót talál. Magasra emeli, s elindul vele az utcán. Egyre nő mögötte a tömeg, menetelnek utána a munká­sok. ötvenéves pályafutása során többször fölemelte a zászlót. Charlie a zsidó bor­bély, Verdoux maszkjában a háború, az embertelenség el­len mozgósított. Az egyetlen méltó módon ünnepelhetnénk meg Char­lie-t — aki megtanított ben­nünket nevetni és gondolkod­ni —, ha megnéznénk újra valamelyik filmjét. Sajnos, csak gondolatban idézhetjük fel az Aranyláz, a »Modern idők«, a Diktátor legszebb je­lenetei L L. G. Ha a csurgói járásban vala­kinek a rádiója, televíziója el­bomlott, Nagykanizsára kellett ] vinnie javíttatni. Április 1-től fazonban megváltozott a hely­ezet: a rádiók, a televíziók és a háztartási gépek garanciális javítását a Napsugár Ktsz leg­újabb szolgáltató részlege, a GELKA végzi. 100 000 forint értékű műsze­rekkel és alkatrészekkel ren­delkezett a szolgáltatások meg­kezdésekor a GELKA. A kész­let azóta bővült: a napokban 50 000 forintért újabb alkatré­szeket vásároltak. — Pontos és rendes munkát akarunk végezni — mondja Bata Ferenc főkönyvelő. — A GELKA jól kezdett. Tizenöt tv-t javított meg pár nap alatt. Somogyudvarhelyről, Gyéké­nyesről, Berzencéről hívtak bennünket, vagy hoztak be hi­bás készüléket. A »néma« rádiókat, a »kép­telen« tv-ket, az elromlott ház­tartási gépeket a helyszínen vagy a műhelyben hozzák helyre. A műhely valóban még csók műhely, de rövidesen rangos helyre költözik a rész­leg, a Széchenyi tér 12. alá. A műszerész Bokán Tibor. Szaktudása biztosíték arra, hogy a GELKA jó hírnevet vívjon ki a járásban. A javítás ideje legföljebb egy hét. »Gyorsan és jól«, ez a jelszó a Csurgói Napsugár Ktsz új részlegénél. Nem is kívánnak mást az elromlott rádiók, tv-k és háztartási pék tulajdonosai. ÉSé­tt (BíküLfiink, cAqnes I ii Az ablakmélyedésben asz- szony áll: tűnődő, szomorú szemű. Látszik rajta, hogy könnyeit elsírta. Közöm­bös .. . Vele szemben ajtó. Rajta fekete betűkkel: Tár­gyalóterem. Tekintete el-el- kalandozik. Vár valakit ta­lán? A hosszú és néma folyosó könyökében feltűnik egy fér­fi. Lépteinek egy-kettője dobpergésként hat. Az asz- szonyra rá se néz, elhalad előtte, majd visszafordul. A körök egyre kisebbek. Vé­gül — nem nézve se jobbra, se balra — megszólal: — Ági, Ágnes, béküljünk. Fél év óta nem láttalak ... Béküljünk, Ágnes. A simogató szavaknak ha- hatalmuk van. Az asszony, bár elfordul, s az udvar négyszögét fürkészi, remeg. — Makacsok voltunk mindketten — folytatja a férfi anélkül, hogy sétáját megszakítaná. — Hidd el, nem volt s nincs senkim rajtad kívül. A séta tovább tart. — Most tudom csak, mennyire szeretlek. Lecke volt ez a fél év... Érzem, te is szeretsz még. Az asszony lassan fordul, összeszorított öklében meg­villan zsebkendőjének csücs­ke. A férfi, mintha érezné a mozdulatot, megáll. Tekinte­tük találkozik. A nő tetőtől talpig megné­zi, mintha most látná elő­ször. Szeme fátyolos. — Milyen gyűrött vagy! S a zokni? Ezt a zoknit nem én vettem. Jó leszel? Mondd, mondd, hogy jó leszel. — Bocsáss meg, Gica, any- nyira hiányoztál — mondja alázattal a férfi, s a nő keze után nyúl. Sokáig állnak így, kéz a kézben. Szavuk nincs már, s én úgy érzem, hogy a két szempár mindent, de min­dent elmondott egymásnak. Kart karba fűzve haladnak el mellettem. Elfordulok, s én is az udvar négyszögét fürkészem, mint előbb az asszony. — Majd visszajövünk ké­sőbb, s megmondjuk az ügyvédnek, hogy... — hal­lom még a férfi hangját. A mondat többi iészét elnyeli a hosszú, néma folyosó. Gőbölös Sándor * » • t » SOßSOK Szurkolókeservek Két szurkoló siránkozik. — Már nincs kedvem meccsre járni. A csatárok elfelejtették, mi az a gól. — A csatárok? Dehogy! Szerintem a bőripar a hi­bás. — Hogyhogy? — Nem gyárt gólrúgó ci­pőket. * * * — Minek az a bot a bekk- nél? — Rendkívüli fölszerelési kellék. — De mire szolgál? — Hogy üthesse vele a szélsője nyomát. * * * Két másik szurkoló: — Mondd, hiszel te a lé­lekvándorlásban? — Miért? — Mit gondolsz, milyen állatba költözhet az elhunyt csatár lelke? — Talán lóba. Az szokott rúgni. — Nahát, akkor annak a lónak a gazdája jól jár. — Miért? — Mert a ló minden rú­gása mellé megy. ♦ * * Üj autót vett a csatár, és végigkocsizik vele a váro­son. Egy szurkoló hosszan bámul a sarkon merészen bekanyarodó autó után, az­tán sóhajtva megszólal: — Bár a labdát is így vezetné! * * * — Én az összes futballis­tát becsukatnám szándékos emberölés kísérlete miatt. — Elment az eszed?! Miért? — Gyilkosán unalmas meccseket játszanak. Atomfegyverrel akarta elpusztítani Takoradi város bírósága hathónapi börtönre ítélt egy hetvenéves aggastyánt, mert azzal fenyegette meg Űj- Takoradi törzsfőnökét, Na­na Busumakurát, hogy atomfegyverrel pusztítja el. Mint a tárgyaláson kiderült, az elítélt, J. H. Jakum több fenyegető levelet írt a törzs­főnöknek, sőt az egyik le­vélben még saját fényké­pét is elküldte a megfenye­getett címére. Utolsó levelé­ben figyelmeztette Busu­makurát, hogy olyan atom­fegyver van a birtokában, amely ellen semmiféle ha­gyományos fegyverrel nem lehet védekezni. Egyszers­mind nagyfokú lovagiasság­ról tett bizonyságot, ugyan­is javasolta a kétségbeesett törzsfőnöknek, vásároljon valamiféle atomfegyvert az Egyesült Államokban, vagy Angliában, hogy egyenlő félként vehesse föl a har­cot. A bíróság a vidék lako­sainak nyugalmát rendsze­resen felkavaró »atomfegy­veres levelezőt« egyelőre »elszigetelte«. A szóban for­gó törzsfőnök azonban nem nyugodott meg, mert mi lesz, ha kiszabadul az öreg Jakum? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye» Tanáéi» lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. t. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és post.áskézbesitől nél. Előfizetési dtj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6

Next

/
Thumbnails
Contents