Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-16 / 88. szám

Csütörtök, 1964. április 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP A KÖRZETI ÁLLATORVOS SOMOGYSZOB, BOLHÁS, a Böhönyei Állami Gazdaság mihályfai üzemegysége és a kaszái erdészet tartozik körze­téhez. Nem múlik el nap, hogy ne keresnék dr. Szabadkai Miklóst, a somogyszobi körzeti állatorvost. A somogyszobi Béke, a bol- hási Szabadság Tsz közös ál­latállományát és a háztájit is számítva mintegy 600 szarvas- marha, 1100 sertés, száznál több ló, három és fél ezer ba­romfi, 1300 anyajuh és bárá­nyainak egészségére ügyel fel az orvos. — Körzetem nem tartozik a legnagyobbak közé. Az igazi körzet legalább ezerötszáz szá­mosállatnál kezdődik. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs felelősség, hogy kevesebb tö­rődést, figyelmet követel a munka. Ha beteg az állat, nincs különbség kis és nagy' körzet között — mondja dr. Szabadkai Miklós. És így is van. A mihályfai gazdaságban dolgozó ember­nek éppen olyan érték az anyakoca, a tehén, akár a szö­vetkezeteknek vagy a tsz-pa- rasztoknak. S a gyógyulás at­tól függ, hogy idejében érke­zik-e az orvos, a legmegfele­lőbb hatású gyógyszert adagol­ja-e. Dr. Szabadkai Miklós fiatal ember. Egy éve sincs, hogy járja a körzetét. De az embe­rek már ismerik, bíznak ben­ne. Nem cifra, orvosi szakkife­jezésekkel teletűzdelt monda­tokkal magyarázza meg a bajt, hanem a lehető legegyszerűb­ben. Ha kell, többször is meg­ismétli, mi a teendő az orvosi kezelés után. VALÓSÁGOS HÍRHÁLÓ­ZATOT ÉPÍTETT KI. Ha ott­honában nem találják, a so­mogyszobi postán mindig meg tudják mondani, merre jár, s mikorra várható vissza. A mi­nap például a bolhási tsz-nek délre jelezte érkezését. Az idő eltolódott, ugyanis a somogy­szobi Béke Tsz eladott két lo­vat, a vagon már ott állt az állomáson, oda kellett mennie. Orvosi vizsgálat nélkül nem indulhattak el a lovak. Alig­hogy végzett, Mihályiéra hívták: egy anyakoca ellésé- nél támadt nehézség. Közben Bolhásra kérték. Az ottani te­hén diagnózisát tudta. Mit te­gyen? Oda gyógyszer is kell. Szólt a patikusnak, s mikorra Mihályiéról visszatért, a gyógyszerész már gondosan elkészítette az orvosságot, s átvitte a postára. — Időt, a gazdának pedig pénzt takarítottunk meg. Ha gyógyszer nélkül indulok út­nak, akkor a gazdának be kell jönnie a recepttel, s nekem még egyszer ki kell menném, hogy a kezelést elvégezzem, közben a jószág szenved, ké­sik a gyógyulása — mondja komoly hangon az orvos. KÖRZETÉBEN már több íz­ben tartott filmvetítéssel egy­bekötött előadást. Legutóbb a bolhásiak kérésére a fertőző állatbetegségek gyógyítását is­mertette. — örömmel tapasztaltam, hogy egyikét esettől eltekint­ve már nyoma sincs az embe­rekben a régi felfogásnak. A tudomány legyőzte a babonát, a ráolvasást: nem az utolsó pillanatban hívnak a beteg ál­lathoz. Az emberek nagy több­sége meggyőződött a vitamin­injekciók hasznáról, a fertőző betegségek megelőzésének fontosságáról. Körzetében fertőzött, töme­ges állatmegbetegedés nem történt. Igaz, a legfőbb cél megelőzni a bajt. Persze ez nemcsak tőle függ. Ha a ta­nácsadásnak, az orvosi előírás­nak nincs foganatja, az ered­mény nem lehet teljes. A ház­tájiban a gazda, a tsz-ekben az állatgondozók sokat tehet­nek azért, hogy az állatok »föl­szedjék« a kívánt súlyt, növe­kedjék a tejhozam, hogy a be­tegségek elkerüljék a szarvas- marhák, a sertések szálláshe­lyét. A gond, az aggódás szinte velejárója az orvosi foglalko­zásnak. — Őszintén mondom, még hivatalos ügyben sem szívesen távozom a körzetemből, jobb, ha mindig kéznél vagyok. Ez az egyszerű nyilatkozat hivatásszeretetre, felelősségtu­datra vall. De nemcsak a gyó­gyítás és a segítségnyújtás foglalkoztatja. Másra is van gondja. Somogyszobon a Béke Tsz sertésellető je — pajta. Ugyancsak Somogyszobon megoldás kínálkozik a szarvas­marhák elkülönítésére. Lehe­tőség van gümőkórmentes ál­lomány kialakítására. De ez már nem injekció, ha­nem pénz kérdése. Bízik ab­ban, hogy végül is sikerül nyélbe ütni a dolgqt, hisz a szövetkezet vezetői is foglal­koznak a kérdéssel. INDULNI KÉSZÜL. Kerék­párja kormányán megigazítja táskáját. Futá- pillantás a gép­re s távozik. A gazda még hosszan -utánanéz. Nyugodt. — A jószág meggyógyul, az orvos mondta. Ha pedig azt mondta, úgy is lesz. • Gőbölös Sándor Megkezdték az utak korszerűsítését megyénkben Az idén lényegesen keve­sebb kárt okozott a fagy a megye útjaiban, mint tavaly. Ez a jobb hóeltakarításnak köszönhető. A KPM Közúti Igazgatósága így a javítások mellett már megkezdhette az utak korszerűsítését. A Szek- szárd—Siófok közti régi ma­kadámút aszfaltbeton, burkola­tot kap. A nagybajom—barcsi utat pormentesítik és szélesí­tik. Hamarosan megkezdik a nagyatád—csurgói földút ösz- szekötését' és a Kanizsára ve­zető 65-ös út megyei szakaszá­lnak átépítését. A balatonszabadi utat és a |balatonszentgyörgyi vasútállo­máshoz vezető utat is felújít­ják. Balatonszentgyörgy és [Keszthely között vasútpotló jutat építenek az autóbuszj ára­itok számára. A Siófokra veze­tő 7-es út Somogy megyei sza­kaszán a burkolatot szélesítik. Kétmillió forint költséggel a szántódi komphoz vezető utat is átépítik. Hogy a megnöve­kedett autó- és gyalogosforgal­mat biztonságossá tegyék, jár- dát is építenek itt. Új vegyipari cikkek a boltokban (Tudósítónktól.) A magyar vegyipar néhány új áruval lepte meg a vásár­lókat. A HT—3 bútortisztító­val a kényes fehér felületeket is könnyen tisztán tarthatják a háziasszonyok. Ez a szer alkalmas festett bútor, ajtó, ablak, gyermekkocsi stb. tisz­títására is. Üj csomagolásban jelent meg az Ultra mosópaszta. Ed­dig csak egy kilogrammos műanyag zacskóban árusítot­ták, most fél kilogrammos csomagolásban, műanyag do­bozban is kapható. Korábban külföldről vásá­roltuk a habszivacsot, az idén már kapható lesz a hazai gyártmányú is. Különösen a kismamák örülhetnek a lemosható pvc- bébinadrágnak és az »Ágnes« elnevezésű, mosható vatta pe­lenkabetétnek. A kényelmes és higiénikus betét felszívja a nedvességet, könViyen kimos­ható, és nem drága. Szépen fejlődik a négylábú csirke az iharosberényi Üj Erő Termelő- szövetkezetben. A furcsa jószág most mintegy 60 dekát nyom. A tsz vezetői úgy tervezik, hagy az egyébként egészséges négylábú csirkét átadják a Keszthelyi Me­zőgazdasági Főiskolának. Hivatása betegellenőr A vállalatoknál, üzemekben már társadalmasították a betegellenőrzést a szakszerve­zeti bizottságok. A 64 éves Harsányt Ferenc az egyelüli függetlenített, »hivatásos« be- tegellenőrje megyénkben az SZTK-nak. 1960 óta dolgozik ebben a munkakörben, fárad­hatatlanul járja a várost, a megyét. — Reggelente bémegyek egy-egy körzeti orvoshoz, né­hány táppénzes nevét fel­írom, azután fölkeresem őket — mondja, amikor arra ké­rem, hogy beszéljen munkájá­ról. — Ha nem találom ott­hon, három példányban meg­írom észrevételeimet, az egyi­ket otthagyom. Ha az illető nem tudja igazolni tartózko­dási helyét a kérdéses idő­pontban, első ízben egynapi, a második alkalommal egész táppénzét megvonják. Előfordult már néhányszor, hogy megpróbálták félreve­zetni az ellenőrt. Különféle kifogásokat találtak: a gyógy­szertárban van, a kórházban, á rendelőintézetben. Azonban előbb vagy utóbb, de mindig kiderül az igazság . .. Harsártyi bácsi munkája nemcsak a szó szoros értel­mében vett ellenőrzésből áll. Felvilágosítást, tanácsokat is ad. Érdeklődik a betegek egészségi állapotáról, problé­máiról, s ha kell, segít is. A »vándorló«, sok helyen meg­forduló ember sok mindent lát. Harsányi Ferenc belát a házak falai között rejtőző éle­tekbe, hisz családi gondjaikat is megosztják vele a betegek. Elmondja, hogy sok öreget hagynak magukra hálátlan gyermekeik. — Furcsán szemérmesek az elhagyott öregek, titkolni igyekeznek, hogy gyermekeik 1 nem törődnek velük. 10—15 beteget lá- Nagyon szereti Szívvel-lélekkel Naponta tógát meg. munkáját, dolgozik. — Talpig becsületes, egye­nes jellemű ember — így nyi­latkozik róla Klenovics Imre, az SZTK ügyvezetője. Minden­nél többet mond róla az a minősítés, amely éppen a napokban készült: »Betegellenőri munkáját rendkívüli pontossággal és lelkiismeretességgel végzi. Munkájával, magatartásával példát mutat.« S. M. Befelezték a mák sarabolását a péberhidaiak. Kedden — egyetlen, nap alatt — egyelték ki s tisztí­tották meg a gyomoktól kétholdas mákvetésüket. Qltm Dúlt niunhakéri kételeuíq,... 1962 májusában a barcsi vas­útállomáson néhány vasutas küzdelembe indult a szocialis­ta brigád cím megszerzéséért. Sokan nem jó szemmel nézték ezt. Nem sokáig. Másfél év múlva már hét brigád ver­senyzett e cím elnyeréséért. Az állomás 1962-ben élüzem lett. 1963-ban is elvégezte azokat a feladatokat, amelyeket az él- üzemcím megszerzéséhez telje­síteni kell, és vezérigazgatói elismerésben részesült. Nem akarjuk most a számokat, az oklevelet, a kitüntetéseket fel­sorolni. Csupán néhány epizó­dot szeretnénk felvillantani az állomás brigádjainák életéből. Elment a forgalmista odavesz minden? — tépelődött. Nemsokára távirat jött Ber- zencéről. Hívták haza, mert a veszély egyre nőtt. Tomasek elment a sebesvo­nattal, A barcsi vasutasok nap­közben sokszor gondoltak To- masekékra, vajon mi lehet ve­lük. Amikor a szolgálati idő lejárt, valaki fölvetette, el kel­nosné kocsitisztító. Ez a fájós lábú asszony igen szorgalmas. Megtörtént, hogy amikor társa otthagyta a vonatot, s helyette Kaposvárról nem tudtak kül­deni takarítót, maga tisztította az összes kocsit. Mondják, hogy ennek az egyszerű asz- szonynak gyakran kisebbségi Éjszaka Kovács Ferenc for­galmi szolgálattevő, az egyik szocialista brigád vezetője volt szolgálatban. Üres kocsikból összeállított egy szerelvényt a Gyékényesi Kavicsbánya szá­mára. A bányának nagy szük­sége volt a vagonokra. A for­galmista Pécsről kért vonatkí­sérőt, az azonban nem érkezett meg. Márpedig reggel indítani kellett volna a vonatot. Kísé­rő nélkül azonban nem futha­tott ki a szerelvény. Kovács Ferenc töprengett, mitévő le­gyen. A vonatnak el kell men­nie — gondolta, hiszen nagyon várják. Az építőipar meg se igen tud mozdulni, ha nem kap kavicsot. De kit küldjön el a vonattal? Mi lenne, ha ő ma­ga menne el? Csakhogy még egy óra hátravan a szolgálat­ból — állapította meg. Nem Hartmann János brigádja a Diesel-mozdonnyal. Körmendi Mihály forgalmista, az egyik lista brigád vezetője. hagyhatja itt az állomást. Mentőötlete támadt. Felhívta Körmendi Mihály forgalmistát, a másik szocialista brigád ve­zetőjét, s kérte, helyettesítse. Körmendi néhány percen be­lül ott termett, és átvette az állomás irányítását, Kovács Ferenccel pedig kigördült a gyékényesi .irányvonat. Ami­kor az állomásfőnök bement hivatalába, Körmendi ezt je­lentette: — Kovács Ferenc for­galmi szolgálattevő szabad napját is feláldozva a K-sze- relvényt Gyékényesre továbbí­totta. Veszélyben a családiház Tomasek Ferenc lehangoltan járt-kelt az állomáson. Minden gondolata Berzencén járt. Eb­ben a dimbes-dombos faluban, ahol lakott, árvíz fenyegette a házakat. Az övét is. Mi lesz, ha a víz elsodorja a házát, és i«gen kedvező feltételekkel vemhesítésre alkalmas szűzüszőt 7,60 Ft/kg-os áron kaphat minden termelő, aki tanácsi igazolással bizonyítja, hogy tehénnel nem rendelkezik. Részletes felvilágosítást az ÁLLATFORGALMI VÁLLALÁT kirendeltségei és körzeti felvásárlói adnak. lene menni Berzencére se­gíteni Toma- seknak. A ja­vaslat kedvező visszhangra ta­lált. S estefelé a 2411-es vonat­tal zuhogó eső­ben több mint tíz vasutas Szabó József vezetésével el­utazott Berzen­cére. Amikor To­masek meglát­ta munkatár­sait, a szocia­lista brigád tagjait, azt mondta: »Érez­tem, hogy nem hagytok ma­gamra.« Tomasekék szobájában gyorsan kidol­gozták a men­tést tervét. Szerencsére nem volt rá veszély elmúlt, Már alig beszélnek róla. A ba­rátok segítsége azonban még ma is gyakran szóba kerül. érzése van a brigádban. Ügy gondolja, hogy az irodai dol­gozók lenézik. Nemrég megbe­tegedett, és kórházba került Nagyon egyedül érezte magát. Egy napon sok látogatója ér­kezett: az egész brigád fölke­rekedett, és fölkereste a kór­házban. Nagyon boldog volt, amikor meglátta munkatársait. Az öröm siettette a gyógyulását. S meggyőződhetett arról is, hogy a brigádban nem nézik le a kocsitisztítókat. Itt mindenki egyenrangú. Nem az számít, kinek mi a beosztása, hanem ki hogyan dolgozik. Mehetnek a kocsik szocia­szükség. A Váratlan látogató A somogyudvarhelyi állo­máson három új dolgozót vet­tek föl. Valamennyiüknek ke­reskedelmi feladatot kellett végezni. A gyakorlatlan embe­reknek sok gondot okozott' az áruforgalom lebonyolítása, hi­szen ehhez igen sok szabályt kell ismerni. Nem volt köny- nyű dolguk az újdonsült vas­utasoknak. Egy nap váratlan látogató érkezett Somogyudvarhelyre a barcsi állomásról. A három új embert kereste. A jövevény nem hivataloskodott, s nem is dorgálta meg az újoncokat a munkájukban' előfordult hibák miatt. Beszélgetett velük fel­adataikról, megmagyarázta ne­kik, mit hogyan csináljanak, mire ügyeljenek különöskép­pen. Aztán elbúcsúzott és ha­zament. Nem sokan tudták, hogy Molnár József az egyik szocia­lista brigád vezetője (ő volt a látogató) szabad napját áldoz­ta fel arra, hogy segítsen so­mogyudvarhelyi kollégáinak. Siettették a Gyógyulást Sárosi Ilona pénztáros gádjába tartozik Heiszler bri­Já­— Halló, Babócsa! A Nagy­kanizsa felől érkező szerel­vényben hány olyan külföldi kocsi van, amelynek rakomá­nyát csökkenteni kell? Ezt kérdezte babócsai kollé­gájától a barcsi forgalmista az egyik márciusi napon. A vá­laszból mindjárt látta, hogy szép számmal érkeznek olyan kocsik. Ezek ugyanis csak ak­kor mehetnek tovább a mel­lékvonalakon, ha csökkentik rakományukat. Nehéz helyzetbe került az állomás. Ugyanis nem volt, aki a feladatot végrehajtsa. Csak­hamar híre ment a munkások közt, hogy a túlsúlyos kocsik­nak vesztegelniük kell, mert nem tudják kirakni az árut be­lőlük. Néhány brigádtag fölvetette hogy át kellene rakni az árut. Minden vasutas tudja, hogy a külföldi kocsikat gyorsan to­vábbítani kell, a várakozásba' ugyanis nagy kára származik a népgazdaságnak. Akadt, ak' azt mondta erre, hogy »nem a mi feladatunk«. Ám mire a szerelvény megérkezett, min­denkinek az volt a véleménye, nem szabad tétlenül nézni, hogy itt rostokoljanak a ko­csik. Egy emberként fogtak neki az áru kirakásának. S a * kocsik kellő időben továbbme­hettek rendeltetési helyükre a mellékvonalakon. * * * A barcsi vasútállomás dol­gozóinak kétharmad része már brigádban versenyez. Nemrég elhatározták, hogy megszerzik a »Szocialista munka szolgála­ti hely« kitüntető címet. Ami­kor ezt meghallottam, és el­olvastam a brogádoknak a ver­senykartonokra írt vállalásait, úgy éreztem, hogy a fent íze­lítőként említett epizódok után újabb, talán még szebb törté­netek kerülnek hamarosan a gondosan vehetett brigádnap­lókba Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents