Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

ŰTRA KÉSZ A TÜNDE Í2MP METGVEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE) TANACS LfPJ A Emeletráépítés huzavonával Számítások szerint olyan hatvan lakást kellene készíte­ni Kaposváron emeletráépítés­sel. Az Országos Takarékpénz­tár Somogy megyei fiókja már nemegyszer megerősítette, hogy elegendő pénz áll rendelkezé­sükre; igénylőben sem volna hiány, hiszen háromszáz körül jár azoknak száma, akik haj­landók lennének részt venni egy ilyen építkezésben. Mégsem megy az emeletrá­építés. Talán ebben az évben hozzálátnak a munkához a Kossuth Lajos u. 13. szám alatt, és hat lakást építenek. De nagyon sok embernek oko­zott álmatlan éjszakát, míg idáig eljutottak. A városi tanács már 1962-re tervezte az emeletráépítést, ez azonban — ma már kideríthe­tetlen okok miatt — 1963-ra húzódott. 1963. július 9-én az Ingatlankezelő Vállalat meg is kapta az építési engedélyt er­re a hat lakásra, akkor azon­ban a Kossuth Lajos utca 13. sz. ház emeletráépítését töröl­ték a címjegyzékből, mert — és itt idézzük az IKV levelét —: »...a tervezett emeletrá­építés kivitelezését a bentla­kók ideiglenes kitelepítéséhez szükséges lakások hiányában folyó évben megkezdeni nem lehet. Ezen létesítményt az 1964. évi címjegyzékterveze- tünkbe beállítjuk.« A városi tanács vb ezt jóvá­hagyta, és az 1964. évi címjegy­zékbe ismét fölvette a Kossuth Lajos utca 13-at 10-es sorszám alatt A vb 1964. január D-i ülésén hozott egyik határoza­tában intézkedett, hogy 400 000 forintot kell biztosítani a Kos­suth Lajos utca 13. számú ház emeletráépítésére. (Ugyancsak szerepel a címjegyzékben a Május 1. utca 12. is 500 000 forintos költséggel, de erre sem fedezet, sem építőipari kapacitás nincs.) Igen ám, de hiába volt a városi tanács vb határozata, ha a megyei tanács építési osztályán elakadt az ügy! A tervezet nem jutott el a minisztériumig. Az építési oszcaiy később az IKV-ra és a városi tanácsra próbálta há­rítani a felelősséget, figyelmen kívül hagyva, hogy ennek a háznak az emeletráépítése im­már harmadik éve szerepel a tervezetben. Csak hosszas utánjárással sikerült rendezni a dolgot, s végre az Ingatlankezelő Válla­lat elküldhette a szerződést a Tanácsi Építőipari Vállalat­nak. Megkezdődhet tehát a mun­ka, ha nem szól közbe megint az ideiglenes cserelakások hiá­nya. Az ÉM külön engedélyé­vel a Berzsenyi utcában építe­nek ugyan tizenhat átmeneti lakást, de ezeknek a lakások­nak tulajdonosait már kijelöl­ték: az építendő autóbusz-pá­lyaudvar környékéről elköltö­ző családok kapnák meg, míg állandó otthont nem tudnak adni nekik. A Szántó Imre ut­cai cserelakásokba az észak- nyugati városrészről elhelye­zendő emberek kerülnek, vagy­is a kör újra bezárult. Nem kellene pontot tenni ennek az évek óta tartó huza­vonának a végére? P. Gy. 570 000 üveg sör havonta — Eredményesen kezdtük az évet — mondotta Kórpos Ti­bor, a Magyar Országos Sör­ipari Vállalat siófoki telepének vezetője. — Fejtési és értéke­sítési tervünket az első ne­gyedben 36—36 hektoliterrel teljesítettük túl. A siófoki telep Somogy, Veszprém és Fejér megye 52 községének 300 vendéglőjébe, élelmiszerboltjába szállít sört. Az idén már április közepén megkezdik a másfél, illetve a két műszakos sorfejtést. Nagy gondot okoz, hogy té­len csak kevés munkást foglal­koztathatnak, s az automata gépsor nincs kellően kihasz­nálva. Amíg nyáron ugyanis 2500—2600 hektoliter — 570 000 üveg —, télen mindösz- sze 800 hektoliter sört fejtenek havonta. Emiatt nem tudnak kialakítani megfelelő törzsgár­dát. Pedig némi területátren­dezéssel megoldhatnák, hogy télen is kihasználják az auto­mata palackozóberendezést, s ne 800, hanem 2500—2600 hek­toliter sört fejtsenek. Így a sió­foki telep télen is adhatna ál­landó munkát dolgozóinak. A bogiári kikötőben utasokra vár a Tünde motoros hajó. Még nem rohanják meg az emberek, de már járja a vizet. Néhány kiránduló- vagy egy-cgy turistacsoporttal indul el, de ahogy melegszik az idő, egyre többen kívánkoznak ki a vízre. Gyermekek életveszélyben A mikei iskola kertjében készült felvételünk. A gyerekek a gya­korlati foglalko­zásokon a gyü­mölcsfákat ápol­ják. Munkájuk nyomán tiszta, rendezett az isko­la udvara kertje. A j* v$y í ■: -j' ■>,::> X: í... í nt ><: Két napos továbbképzésen vesznek részt április második felében megyénk főhivatású népművelői. A továbbképzé­sen a Művelődésügyi Minisz­térium munkatársai »A mú­zeumi munka helye és szerepe a népművelésben« témáról tar­tanak előadást A KADARKÚTI TÖRTÉNETÍRÓK Évekkel ezelőtt alakult egy munkaközösség Kadarkúton. Mindössze három tagja van: dr. Bállá Pál, Mózner László és Répái Lajos, őket nemcsak községük jelene és jövője ér­dekli, hanem a múltja is. Azon fáradoznak, hogy minél többet tudjanak meg, kutassa­nak fel Kadarkút és környéké­nek történetéről. Répái Lajos­nak már nagy sikerej voltak: a gyűjteményéből rendezett pénztörténeti kiállításnak az egész országban^ nagy vissz­hangja támadt. — Ha az összes adatot fel­dolgoztuk, összeállítottuk, el­készítettük munkánkat, szeret­nénk megismertetni környé­künk lakóival. Hisz természe­tes, hogy az ember minél töb­bet akar tudni arról a hely­ről, ahol leéli életét — mondja dr. Bállá. 1963 novemberében kezdték el a történetírást. A XIV. szá­zadtól évszámonként vezetik a följegyzést. Jelenleg az 1757. esztendőnél tartanak. Három részben dolgozzák fel az anyagot: az őskortól 1863-ig, 1863-tól a felszabadulásig és a felszabadulástól napjainkig. A kadarkútiak érdeklődéssel fi­gyelik búvárkodásukat. Leg­alább hat vagy hét ember hív­ta föl figyelmemet a kis cso­portra: beszélt róluk Marton Péter, az iskola egyik tanára; Bertalan Sarolta, a presszós lány pedig büszkén említette, hogy az eddigi eredményeket mind ismeri, mert egy alka­lommal dr. Bállá felolvasta neki a kéziratot. Mi mindent rejtenek az ol­dalak? Sok-sok olyan adatot, amely bizonyára meglepetést okoz. Mert ki gondolná, hogy Hedrehely valamikor város volt? 1440-ben városjogot nyert. 1443-ban Kadarkút is város lett. Kálmáncsa szintén, itt lelkészképző főiskola is működött. — A Nemzeti Múzeumban olvastam egy Hunyadi-ado- mánylevelet, amelyben Hedre­hely várost a hozzátartozó uradalmakkal Berekfalvi Zo- pa Péternek és Emekei István­nak adja »a háborúban hullaj­tott vérükért« — mondja dr. Bállá. Kadarkút nevével 1266-ban egy pápai oklevélben találkoz­tak először, ahol Kadark nevű községként a tihanyi apátság birtokai között említik. A kü­lönféle okmányokon változik a név. Volt Kadarcuta, Kadar- cuh stb. Gara nádor egy perle­vélben említi először a mai nevén. Bállá dr. elmondja, hogy fő­ként Mózner Lászlónak kö­szönhető a sok dokumentum összegyűjtése. Végigjárta az ország múzeumait, levéltárait, másolatokat, fényképfölvétele­ket készített. Sok érdekesség akad ezek között is. Például az egyik írás említi, hogy 1554-ben Kadarkúton és Hed- rehelyen hét-hét ház volt, Kál­máncsa viszont valóságos met­ropolisnak számított százti- zenkét házával. Egy 1726-beli kimutatás arról beszél, hogy ki kinek adósa a községben. Nagy kedvvel, szeretettel dolgoznak Bállá doktorék. Amikor nehézségeikről kérde­zem, csöndesen válaszol: — Akad ... Nincs írógépünk, egy-egy órára tudunk csak in- nen-onnan kölcsönkérni... — Segítséget, támogatást kapnak-e? — Igen. A honismereti szak­körök megyei vezetői — fő­ként Verstroh János — támo­gatnak bennünket. A művelő­désügyi osztály sem feledkezik meg rólunk. Egy termet is kaptunk a művelődési házban. Tiszteletreméltó, szép mun­kát végeznek a kadarkúti tör­ténetírók. Példájuknak bizo­nyára lesznek követői másutt is. S. M. Ahogy megenyhült az időjá­rás, benépesültek az utcák ját­szadozó, labdázó, kerékpározó gyerekekkel. Nemegyszer csak a gépjárművezető lélekjelene- te hárítja el a súlyos balesetet. Az utcán játszadozó gyerme­kek állandó életveszélyben vannak. „Anyukám megengedte...” Alig éri föl a kerékpárt, de már megszokottan játszadozik, hajt át vele egyik oldalról a másikra Kelevízen a hatéves P. Józsika. — Anyukád tudja? — Igen, bácsi... 6 engedte meg... Az úttesten gépkocsik su­hannak el. S ha a fiúcska hir­telen át akar hajtani előttük, ki felel, ha baleset történik? „Tanultuk, tudjuk is...” A tehergépkocsi hosszan du­dál, de a három kislány ügyet sem vet rá. Nyugodtan hajtják kerékpárjukat, de nem egymás mögött, mint a KRESZ előír­ja, hanem egymás mellett. R. Margit halad legbelül, ő a leg­idősebb, nyolcadikba jár Ba- latonkeresztúron. — Nem tudjátok, hogyan kell kerékpárral közlekedni? — De igen, tanultuk az is­kolában, tudjuk is ... Mégsem aszerint cseleksze­nek, pedig naponta jó néhány kilométert kerekeznek a hetes főútvonalon, ahol máris nagy a forgalom. Többet kellene a diákokkal a közlekedési szabá­lyokról beszélgetni, mert ha­sonlót látni a megye majd minden olyan községében, ahonnan messze mennek a ta­nulók iskolába. És főleg a pe­dagógusoknak kellene példát mutatniuk. Nem úgy, mint T. D. böhönyei tanító, akit figyel­meztetni kellett, hogy az út­testnek ne a közepén, hanem a szélén kerékpározzon. Ketten-hárman egy kerékpáron Esik az eső, csúszós az út­test. Balatonlellén kerékpárral viszi óvodába hatéves kislá­nyát Gréczi Józsefné. A gyer­mek a csomagtartón ül, lábá­nak nincs támasztéka, a leve­gőben kalimpál. — Az ilyen biciklizés köny- nyen balesettel végződhet — mondjuk az anyának. — Tudom, felelőtlenség ... Többet nem teszem — vála­szol. Siófok előtt egy alaposan megrakott kerékpárra aka­dunk. A Zamárdi-Tóközpusz- tán lakó 13 éves K. Ilona vi­szi haza öccsét, a 7 éves Sán­dort és a fiú barátját, az ugyan­csak 7 éves Sz. Ferencet. Az egyik a vázon, a másik a cso­magtartón ül. A kislány még nem tudja, hogyan kell köz­úton közlekedni, erről még nem volt szó az iskolában. Pe­dig mint a példa mutatja, nem ártana beszélgetni róla. Siófokon egymást érik a jár­művek. A gépkocsik sokaságá­ban egy apró szőke kislány ügyeskedik kerékpárjával. A kormányon nylonhálóban me­sekönyv. — A könyvtárba megyek cserélni, a nagypapa elengedett — mondja. G. Erzsiké kilencéves. Vajon mit szólt volna a nagyapa, ha unokáját baleset éri? • • * Egyetlen nap alatt tapasztal­tuk mindezt a megyei rendőr­főkapitányság közlekedésren­dészeti osztályának munkatár­saival. Rengeteg az úttesten játszadozó, kerékpározó, állan­dóan életveszélyben levő gyer­mek. És rengeteg a felelőtlen szülő, aki ezt megengedi. Sz. L. Közlekedési balesetek Látrány és Szöllősgyörök között, az öreghegyi dűlőúton figyelmetlenül vezette a látrá- nyi Alkotmány Tsz traktorát Baumann János. A laza, ho­mokos partoldalon gépe lejtő­re szaladt, feldőlt, és a vezető alája került. Baumann a hely­színen meghalt. Somogybabodon egy szarvas kisebb kárt okozott az AB 46-89 rendszámú gépkocsiban. Az állat az autó elé ugrott. Szerencsére a vezető idejében fékezett, s így a járműben csak kisebb kár keletkezett. Az összeütközés következtében a szarvas egyik agancsa letö­rött Pünkösdi János (Kaposvár, Katona József utca 5. szám alatti lakos) a megengedettnél gyorsabban vezette motorke­rékpárját, s Kaposváron, a Füredi utcában elütötte az út­test szélén szabályosan haladó Molnár Vajda László katonát. Molnár Vajda életveszélyes, a motor vezetője könnyebb sérü­léseket szenvedett. Pünkösdi ellen bűnvádi eljárás indult. Ittasan, kivilágítatlan ke­rékpáron, szabálytalanul köz­lekedett Orsós Pál nagybajomi lakos, és a 65-ös úton egy te­hergépkocsi elütötte. Orsós 8 napon túl gyógyuló sérülése­ket szenvedett. Szabálysértési eljárás indul ellene. A megengedettnél gyorsab­ban vezette a HT 04-24 rend­számú tehergépkocsit Tóth Sándor, és Kaposváron, a 67-es úton elütötte a kerékpárral szabályosan közlekedő Buzsá- ki Ferencet és feleségét. Bu- zsáki könnyebb «°rüléseket szenvedett iMSO/ZOK A San Franciscó-i Sutter Streeten levő luxusbolt sze­mélyzete egyáltalán nem le­pődik meg, ha a vevő így szól: »Bölénybőrből varrt mellényt szeretnék venni a kutyámnak.« Nem lepődik meg, hanem a legelőzéke- nyebben többféle szabású kulyadivatmellényt tesz a vevő elé. Ha jelen van a »kutyaúr« vagy a »kutya­hölgy«, föl is próbáltatja a különleges kutyaszabók, il­letve varrónők által alko­tott divatújdonságokat. Az Egyesült Államokban tavaly 3 milliárd dollárt költöttek a kutyák élelme­zésére és kozmetikájára. Washingtonban külön ku­tyakozmetikai szalon műkö­dik, és egy-egy kutyaszépí­tés 15 kemény dollárba ke­rül. * * * Egy nyugatnémet író pró­bára akarta tenni a posta műveltségét, tudását és le­leményességét. Húsz-egyné- hány levelet írt csupa vi­lághíresség nevére és címé­re. A leveleknek több mint fele visszakerült a feladó­hoz. A Hegel és Heinrich Hei­ne címére küldött két leve­let azzal juttatta vissza a posta a feladóhoz, hogy az említett »-személyek« isme­retlenek. Geothe sem kapta meg a címére küldött leve­let, a posta ugyancsak »is­meretlen« jelzéssel származ­tatta vissza a feladóhoz. Mendelssohnról azt állította a nyugatnémet posta, hogy »elutazott«, ugyanígy járt a Bachnak küldött levél is. A hét legféitékenyebb vicce — A feleségem nagyon féltékeny — kesereg a ba­rátom. — Most, huszonöt évi há­zasság után? — csodálko­zom. — Mivel adja tanú­jelét e féltékenységnek? — Reggelente mindig olyankor nyit be a szobám­ba, amikor éppen valami csinos, fiatal lányról álmo­dom. * * • Brendan Behan tréfái A most elhunyt nagy ír dramaturgról jegyezték föl az alábbi tréfákat: 1. Amikor még élete virág­jában volt, megtette, hogy bement egy bárba, megko­pogtatta a cinkpultot, és nagy hangon kihirdette: — Brendan iszik, most mindenki iszik. Mikor aztán mindenki po­harat ürített vele, némi ap­rópénzt dobott az asztalra, és így szólt: — Brendan fizet, most mindenki fizet. 2. Egy másik alkalommal megkérdezte a tulajdonost, hogy mennyivel tartozik. Mikor az megmondta a számla összegét, Behan így szólt: — Jól van, rendben van, írja fel az ablaküvegre. — Miért az ablaküvegre? — Mert azt időnként le­mossák. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye) Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztés WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-IL Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents