Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
Péntek, 1964. április 19. SOMOGYI NÉPLAP Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban veze., amiből viszont csupán (Folytatás a 2. oldalról.) szocialista ország közös erejével építettünk' meg. Megkezdtük energetikai rendszerünk egyesítését, és az első villamos távvezeték, a »Béke« már ad is áramot Magyarországnak. Szüntelenül bővül a tudományos-technikai tapasztalatcsere, amely kiterjed országaink népgazdaságának csaknem valamennyi ágára. Az önök technikai eredményeit haszonnal vezetik be a szovjet üzemekben. A tapasztalatcserét oly módon kell folytatnunk, hogy ne párhuzamosán dolgozzunk, hanem hogy átvegyük egymástól mindazt, ami jó, hogy megosszuk a tudomány, a kultúra és a technika terén elért eredményeinket, s ezzel pénzt és erőt' takarítsunk meg. Elvégre mi nem konkurrensek, nem vetélytársak vagyunk, hanem elvtársak és barátok, akiket a közös ügy fűz össze, akik önzetlenül, testvérek módjára tárják fel egymás előtt tapasztalataik kincsestárát. Éppen ez a szocialista nemzetköziség egyik szép megnyilvánulása a gyakorlatban. A magyar dolgozó nép, akár a múltban, ma is példáját adja a proletár nemzetköziség magasztos érzésének, a más országok harcoló népei iránti osztályszolidaritásnak. Népünk sohasem felejti el, hogy az oroszországi októberi forradalmat követően a magyar dolgozók emelték magasba a tőke elleni harc zászlaját, és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Vlagyimir Iljics Lenin forrón üdvözölte a magyar forradalom győzelmét és a forradalom vezérét, Kun Béla elvtársat. Az első magyar proletárállam nem tudott kitartani az ellenforradalom és az intervenció erőivel vívott egyenlőtlen küzdelemben, de hősi harca megmutatta, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó nép kész elszántan küzdeni a szabadságért, a szocializmusért. Mi, szovjet emberek mindig emlékezni fogunk arra, hogy sok ezer magyar internacionalista harcos küzdött a vöröshadsereg soraiban a polgárháború frontjain, védelmezve a szovjethatalmat. Ilyen forrásai vannak a szovjet—magyar barátságnak! Ez még egy példa arra, elvtársak, hogy mit jelent a proletár nemzetköziség a gyakorlatban. Csaknem fél évszázad telt el azóta. Népeink sorsa különbözőképpen alakult. A magyár nép hosszú évekre' a Horthy- . fasizmus kegyetlen igájába került. A szovjet nép szívós harccal építette a szocialista társadalmat. Századunkban azonban nem minden út a szocializmushoz vezet. A Szovjetunió szétzúzta a hitlerista hordákat, s ezzel segített a ma- gj'ar népnek abban, hogy megszabaduljon a fasiszta igától. Ez kedvező föltételeket teremtett országuk demokratikus és szocialista fejlődése számára. Ez ugyancsak a nemzetköziség megnyilvánulása volt a gyakorlatban ! És immár csaknem húsz esztendeje, hogy pártjaink, népeink együtt harcolnak a szocialista közösség létrehozásáért és megszilárdításáért. Testvérek módjára segítjük egymást, megosztjuk bánatunkat és örömünket, nehézségeinket és győzelmeinket! Bizonyosak lehetnek abban, elvtársak, hogy a Szovjetunió kommunistái, valamennyi szovjet ember a jövőben is hű társuk, barátjuk lesz. És mint az önök barátai őszintén örülünk a szocializmus építésében, a magyar népgazdaság fejlesztésében elért sikereiknek. Hiszen elsősorban ez a szocialista építés feladata. A dolgozó népnek azért van szüksége a hatalomra, hogy megszervezze és fejlessze a szocialista termelést, és ennek alapján emelje a nép életszínvonalát. Az emberek mind ma, mind holnap bőségben akarnak élni, hogy biztosíthassák gyermekeik boldog életét, hogy tanulhassanak, és minden vonatkozásban megjavíthassák életkörülményeiket. E természetes igény minél teljesebb kielégítése a szocializmus egyik fő célja, és ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, még sok-sok munka vár ránk. A népgazdaság fejlesztéséért folytatott harcukkal a szocialista országok dolgozói nagyban hozzájárulnak mind a szocialista közösség megszilárdításához, mind az egész világot átfogó forradalmi folyamat fejlődéséhez. De bárhol dolgozzunk is, bátran kijelenthetjük, hogy munkánk ' végeredményben a világforradalom, a szocializmus ügyét segíti elő. Az igazi internacionalista tudja, hogy minél erősebb a szocializmus, országaink gazdasági potenciálja, annál nagyobb lesz a szocialista világrendszer • befolyása a történelmi fejlődés egész menetére, annál több lehetőségünk nyílik arra, hogy sokoldalú segítségben részesítsük az imperialista elnyomás miatt gazdasági fejlődésükben elmaradott népeket. A magyar népgazdaság fejlesztésében elért nagy eredmények általánosan elismert ténynek számítanak. Ezt a tényt meggyőzően támasztja alá a magyar áruk jó hírneve, azoké az áruké, amelyeket önök a világnak több mint száz országába szállítanak. A magyar gépi berendezések, bonyolult szerszámgépek, műszerek, távközlési berendezések és más árucikkek megérdemelt elismerést vívtak ki a világpiacon. Az önök szakemberei s' tenek sok — az önálló fe. - dés útjára lépett — népnek a korszerű ipar megteremtésében, á népgazdaság tervezésének megszervezésében, a szakemberképzésben. És , ha a magyar nép ma minderre képes, azért van így, mert történelmileg rendkívül rövid idő alatt ipari hatalommá változtatta országát. A szocialista országok gazdasági fejlődése alkotja védelmi képességük alapját, ez teszi lehetővé, hogy gátat szabjanak az imperialisták agresszív próbálkozásainak. Az imperialisták manapság kénytelenek figyelembe venni, hogy a szocialista országok hatalmas erőt képviselnek. Vajon ha a szocialista országoknak nem lenne atomfegyverük, és nem lennének nagy erejű rakétáik, mosolyognának-e ránk az imperialisták, leülnének-e velünk egy asztalhoz, hogy a békés egymás mellett élésről beszélgessünk? Olyan »békés együttélést« mutatnának nekünk, hogy arról koldulnánk. Most azonban az -imperialisták nem hagyhatják mindezt figyelmen kívül. Természetesen az imperializmus ragadozó természete nem változott meg. s az imperializmus erős még. De nem mindenható már. A forradalmi népek évről-évre mindinkább korlátozzák az imperializmus cselekvési szabadságát. Alkalmam volt fölkeresni sok szocialista országot. Jártam a tőkésvilág országaiban is. Az emberek mindenütt két lábon járnak, de más- és másképpen élnek. Nem a nemzeti szokásokra és a földrajzi különbségekre gondolok, hanem arra a két ellentétes életformára, amely a szocializmus győzelmének eredményeként jött létre, s amely két társadalmi rendszerre szakította a világot. Az egyik közülük az emberiség múltja, a másik — jelene és jövője. A szocialista országokat olyan hatalmas építkezéshez hasonlíthatjuk, amelyen az új élet magasodik. Itt minden előremutat! Az idén több szocialista ! ország népe emlékezik meg !a nevezetes napról, ama demokratikus, majd szocialista átalakulások kezdetének 20. i évfordulói ár ól, amelyek Közép- és Kelet-Európábán végbementek. Mit jelent ez a húsz esztendő a történelemnek, a népek életének szempontjából? Legföljebb annyit, mint néhány perc egy ember életében: még fel sem ocsúdtunk, s a percek már le is peregtek. Perc azonban sokféle van. Akadnak olyan percek, amikor az ember dönt valamiben, cselekszik, amelyek egész további sorsát meghatározzák. Ugyanígy van a népek életében. Vegyük csak az elmúlt húsz esztendőt. Ez alatt az idő alatt számos közép- és kelet-európai ország népe megdöntötte a földesúri- burzsoá rendet, és új, szocialista társadalmat épít. Ez történelmi átmenet volt az egyik korszakból a másikba, a magasabb rendű és fejlettebb korszakba. Ha végigtekintünk azon az úton, amelyet az egész szocialista rendszer az ipari termelés fejlesztése terén egészében megtett, a gyors haladás képe tárul elénk. 1963-ban a szocialista országokban a termelés színvonala nyolcszorosán haladta meg az e területeken a háború előtti szintet. A szocialista országok részesedése a világ ipari termeléséből — ez a második világháború előtt mintegy 10 százalékot tett ki — 1963-ban már nagyjából elérte a 38 százalékot. Ha pedig országainkat csupán a fejlett tőkésországokkal hasonlítjuk össze, látjuk, hogy a szocialista országok termelése jelenleg a fejlett tőkésországok ipari termelésének mintegy a kétharmadát teszi ki. Pedig ezek a szocialista rendszernek csupán az első lépései. De nemcsak a mennyiségi növekedés a fontos. A szocialista országok gazdasága minőségileg is megváltozott. Tervgazdasággá lett, átalakult szerkezete, elérte a korszerű technikai színvonalat. Az ipari fejlődés kiváló mutatója a gépek és gépi berendezések kivitelének dinamizmusa. így például, ha 1938-ban ezek a cikkek a magyar exportnak mindössze 9 százalékát képezték, akkor ma ez a szám már 31 százalék. Azt hiszem, egyetértenek velem, elvtársak, abban, hogy a Szovjetunió, országunk dolgozói jelentősen hozzájárultak a szocializmus megszilárdításának közös ügyéhez. Munkasikereikkel elősegítették egész hatalmas szocialista közösségünk erejének növekedését. Nem szükséges részletesen kitérnem arra, hogy mit jelentett a szovjet nép számára a második világháború. Sok millió emberünk életét rabolta el, köztük a legaktívabb, az alkotó . tevékenységre leginkább felkészült embereink java részét. Országunk ipara és mező- gazdasága ugyancsak végigszenvedte a mjilt háború , minden megpróbáltatását: sok száz várost, sok ezer községet és falut kellett újból felépítenünk. Miután eldördültek a második világháború utolsó össztüzei is, a világreakció és az imperializmus erői ismét olyan illúziókban kezdték ringatni magukat, hogy a szovjet rendszer nem áll ki ily súlyos megpróbáltatásokat, hogy lassan állítják helyre a szovjet népgazdaságot, hogy országunk évtizedekkel elmarad a magasan fejlett tőkésországok színvonalától. Önök is tudják, hogyan válaszolt a szovjet nép ellenségeinek ezekre a rosszindulatú számíiáaira. Önök tudják, hogy milyen erőt képvisel ma a Szovjetunió, a világ második ipari nagyhatalma^ amely népgazdaságát jóval gyorsabb ütemben fejleszti, mint az Egyesült Államok. Ipari termelésünk ma eléri az Egyesült Államok szintjének mintegy 65 százalékát. Nincs azonban már messze az az idő sem, amikor túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, mint ahogy már számos vezető iparág termelésében magunk mögött hagytuk. Különösen gyors ütemben fejlődik az utóbbi években iparunk, a lakásépítés, a kulturális és kommunális létesítmények építése. Hadd hivatkozzam arra. hogy a mellett az ipari óriás mellett, amilyen 1953-ban volt a Szovjetunió, az elmúlt évtized alatt — képletesen — még két ilyen óriás keletkezett. Pártunk programja, amelyet eredményesen valósítunk meg, még nagyobb szabású feladatokat tűz népünk elé. Még öt olyan ipari és több mint két olyan mezőgazdasági országot kell létrehozni szovjet földünkön, melyek a mai Szovjetunióval érnek föl. Közölhetjük önökkel mint barátainkkal és testvéreinkkel, hogy a kommunista párt vezette szovjet nép nem okoz csalódást osztálytestvéreinknek, fölépíti a kommunizmus anyagi-technikai alapját. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincs olyan gazdasági statisztika, amely a szocializmus valamennyi vívmányát teljességgel kifejezhetné. E vívmányokat mutatja az, hogy az új társadalmi rená sok millió egyszerű embert serkentett öntudatos politikai életre, továbbá az is, hogy ez a rend a kultúra sohasem látott mértékű fellendülését eredményezte, és a kultúrát a történelem során első ízben minden ember tulajdonává tette. Mindezt még a legokosabb számítógépek segítségével sem lehet helyettesíteni. A szocialista országok népei hősies munkájukkal törnek utat az emberiség számára a kommunizmushoz. Bátran nevezhetjük őket az új világ felfedezőinek. Annak pedig, aki az élen halad — aki képletesen szólva: kitapossa az utat —, mindig nehezebb. Az előttünk álló legbonyolultabb feladatok közé tartozik a nemzetek, a szuverén nemzeti államok közötti új, valóban testvéri kapcsolatok kialakítása. E feladat megoldása közben a múlt keserves örökségét kell leküzdenünk: az egykori nemzeti ellenségeskedés, a kölcsönös bizalmatlanság, a nacionalista előítéletek maradványait. De bármily makacsul tartsák is magukat a nacionalizmus csökevényei, nem képesek ellenállni annak a hatalmas erőnek, amelyet a proletariátus, a világ valamennyi — egy közös célért harcoló — dolgozójának nemzetközi szolidaritása jelent. A kommunizmusért vívott közös harc, ha nem is egy csapásra, de megtisztítja a nemzeti kapcsolatokat a múlt örökségétől, egyetlen nagy baráti családba egyesíti, tömöríti a népeket. Természetes, hogy még egy békés családban is előfordulnak összezördülések. Már tudniillik, ha egy egyszerű emberi Családról van szó. A szuverén szocialista államok családja azonban összehasonlíthatatlanul bonyolultabb jelenség. Noha a szocialista országok céljai és érdekei közösek, mindegyiknek megvannak a maga különleges nemzeti sajátosságai, saját érdekei is. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szocializmus útjára lépő országok a gazdasági fejlődés különböző színvonalán állnak, különböző történelmi hagyományokkal, egymástól eltérő tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezért válik rendkívüli jelentőségűvé a marxista—leninista pártok helyes politikája, az a képességük, hogy a szocialista nemzetköziség talaján állva kezeljenek minden államközi kérdést, és hogy ezeket a kérdéseket úgy oldják meg, hogy az mind az egyes országok, mind az egész szocialista közösség érdekeinek megfeleljenek. A sajtóból már tudják, elvtársak, hogy a napokban tették közzé a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja? és más testvérpártok fontos dokumentumait, amelyek a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért vívott harc kérdéseivel foglalkoznak. Ezek az okmányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenységét, megmutatják, hogy milyen számottevő veszélyt jelent a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban folytatott aknamunkájuk. Az utóbbi idők eseményei nagy meggyőző erővel bizonyították, hogy a kínai vezetők személyé- ben olyan emberekkel állunk szemben, akik baloldali, ultraforradalmi frázisokkal, a marxizmus—leninizmus iránti hűségre való esküdözé- sükkel takaróznak, miközben valójában számos kérdésben egyre inkább a trockizmus és a nagy- kínai sovinizmus mocsarába süllyednek. A kínai vezetők, akik először a világ mai fejlődésének néhány kérdéséről kezdtek vitát, ideológiai nézeteltéréseiket kiterjesztették az államközi kapcsolatokra is; a szocialista országok egysége fellazításának útjára léptek, és ezzel kárt okoztak a szocialista világrendszernek. A kínai vezetők frakciós tevékenységbe kezdtek a kommunista mozgalomban, és renegátokból (pártütőkből), troc- kistákból, valamint a,munkás- osztály érdekeinek elárulói- ból és a, szocfelizrnus másfajta ellenségeiből különféle csoportocskákat túkoltak ösz- sze. A Kínai Kommunista Párt vezetői kalandorpolltikájukkái igyekeznek bomlasztani a kommunista mozgalom sorait s ily módon meggyengíteni az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc e fő forradalmi erejét. Ilyen, látszólag furcsa dolgok is akadnak az életben, hogy aki balra megy, jobbra jut el. A kínai szakadárok, miközben a nemzetközi kommunista mozgalom lenini vonala elleni harcukban ultraforradalmi frázisokkal takaróznak, a testvérpártokra szórt dühödt rágalmaikkal lényegében találkoznak a reakció és az imperializmus erőivel. Amit nem tudtak elérni az imperialisták — a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak bom- lasztását, a marxizmus—leninizmus nagy tanításainak, a kommunizmus szovjetunióbeli építésének a befeketítését —, azt próbálják most megtenni a kínai vezetők. Az imperialisták most elégedetten dörzsöl- gethetik a kezüket, hiszen azt látják, hogy a szocializmus rágalmazójának funkcióját azok a kínai szakadárok vállalták magukra, akik kommunistáknak, marxistáknak—leninistáknak nevezik magukat. Le- het-e ennél aljasabb módon elárulni nagy forradalmi ügyünket? A kínai vezetők lényegében letérnek a forradalmi osztály- álláspontról; a világ proletárjai és elnyomott népei egyesítésének . marxista-leninista elvét azzal a hibás és reakciós tézissel cserélik föl, amely a bőr színe, a fajok és a világrészek elve alapján akar egyesíteni. A kínai vezetők rossz szándékúan elválasztják a népek nemzeti felszabadító harcát a munkásosztálynak — a dolgozók élcsapatának — forradalmi harcától. Látnunk kell, hogy az efféle álláspont a forradalmi erők megosztásához osztályellenségeink — az imperialisták és a gyarmatosítók — húznak hasznot. A kínai vezetők kalandor- politikája különösképpen szembetűnő korunk oly létfontosságú kérdésében, mint a háború és béke kérdése. A kínai vezetők, akik felelőtlenül játszanak* az embermilliók sorsával, igyekeznek megakadályozni a népeknek a termonukleáris világháború veszélye ellen vívott harcát. Demagóg állításaikkal, melyek szerint »az atombomba papírtigris«, és »az imperialisták papírtigrisek«, a kínai propagandisták káros illúziók magvát hintik el, és tompítják a népek éberségét abban a harcban, amelyet oly álnok és veszélyes ellenséggel folytatnak, mint a jelenkori imperializmus. A Kínai Kommunista Párt vezetői elszántan védelmeznek olyan — a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen — jelenségeket, mint Sztálin személyi kultusza, s igazolni próbálják a személyi kultusz légkörében született durva önkényt és a hatalommal való visszaélést. Ebben a kérdésben is nyíltan szembeszegültek a nemzetközi kommunista mozgalommal, amely határozottan elítélte a személyi kultuszt, és harcra hívott minden kommunistát annak káros következményei ellen. Meg kell mondanunk, elvtársak, hogy a marxista-leninista pártok maximális türelmet és önfegyelmet tanúsítottak a Kínai Kommunista Párt vezetősége iránt. A testvérpártok számos alkalommal fejtették ki a kínai vezetőknek jelenlegi álláspontjuk elhibá- zottságát és veszélyes jellegét, sok alkalommal javasolták a nyílt vita beszüntetését és az egység megszilárdítására irányuló konkrét intézkedések meghozatalát. Annak ellenére, hogy a kínai sajtó és rádió fékevesztett ■ rágalomhadjáratot folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi marxista-leninista párt ellen, mi hosszú időn keresztül tartózkodtunk attól, hogy nyilvános választ adjunk a szakadárok- nak, mert abban reménykedtünk, hogy hallgatnak a nemzetközi kommunista mozgalomra, és visszatérnek a helyes útra. Ez sajnos nem következett be. A kínai vezetők az utóbbi időben még inkább fokozták szakadár aknamunkájukat. A Kínai Kommunista Párt vezetői, amikor így jártak el, szemmel láthatóan különleges célokat követtek: rá akarják kényszeríteni a testvérpártokra antileninista, kalandor irányvonalukat, létre akarják hozni saját hegemóniájukat a nemzetközi kommunista mozgalomban. Mit mondhatunk az ilyen abszurd igények láttán? Csupán egyet: a kínai vezetőknek azok a görcsös erőfeszítései, amelyekkel alá akarják rendelni maguknak a kommunista mozgalmat, szégyenteljes kudarccal végződnek. A kommunista világmozgalom, amely hű a marxizmus— leninizmus elveihez, leküzdi az előállott nehézségeket, és még erősebben, edzettebben kerül ki a szakadárokkal vívott harcból. Marx, Engels, Lenin magasztos zászlaja alatt a nemzetközi kommunista mozgalom elvezeti a világ munkásosztályát, dolgozóit a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért vívott harc új, történelmi győzelmeihez! A szocialista világrendszer még hatalmasabb, még erősebb lesz. Meggyőződésünk azon , alapszik, hogy' a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a többi szocialista ország marxista—leninista pártja eddig is mindent megtett és a jövőben is megtesz mindent a kommunista eszmények diadalra juttatásáért! (Folytatás a 4. oldalon.) A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat pécsi folyamatos építésszervezés alapján kivitelezésre kerülő panel lakóépületek munkáira fölvesz kőműveseket és segédmunkásokat állandó téli—nyári foglalkoztatásra. Szállás, étkezés biztosítva. Illetmény teljesítménybérben, a helyi norma alapján. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Pécs, Rákóczi út 56. (100 428)
