Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-29 / 99. szám

Samoggi Héplap V A2, M92MP MCGYÉI BIZOTTSÁGA ES A MEGVET TANÁCS LAPJA j S’ Uj gyárak, bővülő üzemek VÁROS A FÖLD ALATT Köztudomású, hogy Somogy nem ipari jellegű megye — ta­valy mindössze 17 585 ember dolgozott az iparban —, és Ka­posvárt sem lehet ipari köz­pontnak nevezni. Országszerte híres ugyan a textilmüvek meg a ruhaüzem, a Kefeanyag- kikészítő Vállalat neve pedig még a határokon is túljutott, és sok embernek ad kenyeret a TRANSZVILL meg a Világí­tástechnikai Vállalat is. Mégis ha az ember egy-egy közvetí­tőnapon megfigyeli, hányán várnak munkára, főleg lányok és asszonyok, meggyőződhet róla, hogy jelentős a munka­erő-fölösleg a városban. A párt ipartelepítési határo­zatai tehát minket is érinte­nek; mindenki szeretné, hogy új gyárak épüljenek Kaposvá­ron, a meglevők pedig korsze­rűsödjenek, bővüljenek. Érthe­tő az emberek figyelme: mi­lyen ipart hoz a holnap Ka­posvárra? A TRANSZVILL kaposvári üzemét már kijelölték közép- feszültségű villamosberende­zések gyártására, ezzel össz­hangban pedig elhatározták, hogy egyelőre beruházás nél­kül bővítik a vállalat profil­ját: már az idén két új gyárt­mányt hoznak Kaposvárra. Itt készítik majd az eddig Baján gyártott összes szakaszolóhaj­tások típusait is. Sokkal nagyobb szabású terv a Világítástechnikai Vál­lalat 140 millió forint költség­gel építendő új üzeme. Már az idén hozzálátnak a szerelde építéséhez. A minisztériumnak — nagyon helyesen — az az álláspontja, hogy az elkészülő üzemrészek mindjárt álljanak munkába, ne várják meg, míg valamennyivel meglesznek. Az évi 200 millió forintos kapaci­tásra tervezett gyár körülbelül 2400 munkást tudna foglalkoz­tatni. S ez Kaposváron igen nagy szó. Említésre méltó, hogy a Vas­ipari Vállalat újabban rádió­csőgyártásra rendezkedett be. Napi 4500 rádiócső elkészítésé­hez 70 új munkaerőre van szükségük. Fölvetődik az a gondolat — úgy tudjuk, nem idegen az il­letékes minisztériumok előtt sem —, hogy vajon Kaposvárt nem lehetne-e villamosipari- gép-központtá alakítani. Az alap — a TRANSZVILL, a Vi­lágítástechnika, a Vasipari Vállalat — adva van. A cent­ralizáció elvéből kiindulva az az ésszerű, ha nem aprózzák el a különféle beruházásokat. Ami a város iparának to­vábbfejlesztését illeti, megem­lítjük a húsüzem 40 millió forintos rekonstrukcióját — az idén 8 millió forintot kell fel­használni — és a Baromfifel­dolgozó Vállalat 50 millió fo­rintos fejlesztését. A tervek szerint a hűtőház a jövőben ki­zárólag ennek a két üzemnek a szolgálatában állna, az egyéb igények kielégítésére pedig egy új hűtőüzemet építenének a város más részében. Néhány hónapja arról ír­tunk, hogy Siófokon közös ipartelepet létesítenek több vállalat részére. Csak üdvözöl­ni és támogatni lehet a Belke­reskedelmi Minisztériumnak azt az elhatározását, hogy Ka­posváron hasonlóképpen cse­lekszik. Mindez a beruházások koncentrálásával — vagyis a párthatározattal — függ össze, és megvalósítása elsőrangú fontosságú. Az iparfejlesztéssel össz­hangban gondolkozni kell azonban más létesítményekről is. Az már eldőlt, hogy az északnyugati városrészben egy ABC-áruház épül. Viszont nem tudunk róla, mit határoz­tak az új nagyáruházról. A kö­zelmúltban Budapesten járt városunk néhány vezetője, és a Belkereskedelmi Miniszté­riumban Szente főosztályveze­tő úgy vélekedett, hogy indo­kolt egy állami áruház létre­hozása. Ezzel sem szabadna várni, annál kevésbé, hiszen a minisztériumok szívesen támo­gatnak minden jó ötletet Az elmondottak természete­sen nem valósulhatnak meg máról holnapra. Jó részük csak a harmadik ötéves terv céljai között szerepel. Azon­ban örvendetes, hogy megva­lósításra váró tervként üdvö­zölhetjük őket. És Kaposvárnak végre ko­moly ipara lesz. Polesz György Leninogorszk Kazahsztán egyik legszebb városa. Az em­ber nem is hinné, hogy a vi­rágágyak, árnyas fák alatt tíz, meg tíz kilométereken át hú­zódó utcasorok kanyarognak a föl mélyén. Pedig így van: itt működik a Komszomol negy­venedik évfordulójáról elneve­zett ércbánya A bánya egyik népes kol­lektívájának sikerült egy új­fajta blokkomlasztási mód­szert kidolgozni. Ennek révén számottevően nőtt a termelé­kenység, és csökkent az érc önköltsége. Nemrégiben még kézierővel helyezték el a robbanóanyagot. Néhány helybeli újító azonban olyan pneumatikus szerkezetet készített, amellyel sokszorosan csökkenthetik a furatok robba­nóanyaggal való kitöltésének idejét, tehát ennek a munká­nak az önköltsége is csökkent. Azt is megoldották, hogyan le­het a blokkokat hamarabb elő­készíteni az omlasztáshoz: nagy termelékenységű gépeket alkalmaztak. Ez megint csak három-négyszeresére emeli a termelékenységet. Az érc önköltsége közvetle­nül függ a szükséges előkészí­tő munkálatoktól. 1962-ben minden ezer tonna ércre 86 köbméternyi ilyen munka ju­tott. 1963-ban azonban ez a szám negyven köbméterre csökkent. • • a « « SOR.OK MAGYARNOTA-EGYUTTES VAGY NÉPI EGYÜTTES? Siettek az au tóbuszmegálló­hoz. A dagadt Csucserákról folyt a víz, s fél szemmel irigy­kedve nézegette a mellette nyújtott, könnyed léptekkel haladó Szatmári kisportolt alakját. — Nem tudom, mennyi idő múlva lesz itt a busz, nálunk kiszámíthatatlan a közlekedés — jegyezte meg Szatmári, s buzgón tanulmányozni kezdte a menetrendet, majd az órájá­ra nézett. — Még tizenkét perc... Csucserák az arcát törölget­te. Majd unatkozó tekintettel nézegették a járókelőket. — Sehol egy jó nő... — ál­lapította meg egy kis idő múl­va Szatmári, s megszokott kéz­mozdulatával végigsimított öszes halántékán. — Uhüm, ühüm — helyeselt Csucserák közönyösen. (Na és ha volna?) — Nem kellünk mi, öregek. (— Menj a fenébe! Ab­szolút öregség, ha így gondol­kodik valaki.) — Figyeld! — riadt fel hir­telen gondolataiból Szatmári, és meglökte társát. — Azt, ott a sarkon! Két szép formájú, nylonha- risnyás láb fordult be, Szat­máriék felé tartott. Följebb csak akkor néztek, amikor a közelükbe ért. Szatmári »be­dobta« o hármas típusú ábrá­zatát, leeresztett szempillái alól az enyhe érdeklődés szik­rájával a lányra nézett. (— Csukd be a szád, marha — figyelmeztette magát Csu­cserák, s bámult.) A lány szemének egy villa­násával nyugtázta a bámulatot és a hatást. Tizenhat-tizenhét éves lehetett. Lépéseit lelassí­totta, elment egy darabig, majd visszafordult. (— Sikerült a hármas ...) (— Jó nála a Szatmári. Pe­dig én hat hónappal fiatalabb vagyok, mint ö ...) A lány elsétált előttük. (— Megkérdezzem tőlük?) A két férfi pillantást váltott, s követték tekintetükkel. A lány közeledett. (—Most!) (—Most!) Csucserák behúzta a hasát, Szatmári a négyesre váltott. A lány Szatmárira nézett, majd nyafogó hangon megszólalt: — Bácsi, a kilences busz el­ment már? S. N. A KÉSŐ ŐSSZEL különö­sebb előkészületek nélkül alakult Kaposszentjakabon egy cigányegyütíes. A mátészalkai cigányegyüttes példáján föl- lelkesült emberek rögtönzött tábortűz körül mutatták be ének- és tánctudásukat. Majd nevüket diktálták egy papír­lapra előlegül a munkához, amit vállalták. A munkára nem került sor. A műkedvelő művészetre kedvet kapó fér­fiak, nők szétszéledtek. Nem hallgathatjuk el, hogy a csa­lódottság jogos érzésével. — Valamit mégis kellene csinálni! Nem megnyugtató válasz Március elején jelent meg Nemcsak a szociális körül­mények indokolják ... című cikkünk, amelyben két ka- posfői özvegyasszony állan­dó szociális segélyben való részesítése végett emeltünk szót. Leírtük, hogy ezek az asszonyok több gyermekes anyák, s mivel gyermekeik kiskorúak, gondozásuk elha­nyagolásának veszélye nél­kül képtelenek a család lét­minimumát biztosító munka vállalására. Cikkünkre válasz érkezett a Somogy megyei Tanács V. B. Egészségügyi Osztályától és a Kaposvári Járási Ta­nács V. B. Egészségügyi Cso­portjától. Az előbbi levél kö­szönetét tartalmaz, hogy cik­künk felhívta a figyelmet az elesettek felkarolásának szükségességére. A csatolt hivatalos végzés másolata viszont közli, amit magunk is megírtunk. A két kaposfői cigányasz- szony állandó szociális segé­lyezését az Eü. M. 38/1963. sz. rendeletére való hivatko­zással szüntették meg. E rendelet 1. paragrafusának 1. bekezdésében ugyanis az áll, hogy rendszeres szociá­lis segélyt csak munkaképte­len egyének kaphatnak. A két asszony, aki ezt p. végzést megföllebbezte, va- ■ lóban munkaképes. De — mint mondottuk idézett cik­künkben is — kiskorú gyer­mekeik miatt nem tudnak megfelelő munkát vállalni. Alkalmi munkából szárma­zó jövedelmük havonta 2— 300 forint. Hogyan éljen meg ebből özv. Horváth József- né és négy gyermeke? Vagy hogyan éljen meg özv. Orsós Antalné harmadmagával? »... amennyiben a neve­zett családok megélhetése veszélyben forogna, úgy a gyámhatóság és az egészség- ügyi csoport részéről az ese­tenkénti rendkívüli segélye­zésnek van lehetősége mind­addig, amíg az átmeneti ne­hézséget a család leküzdi.« E tájékoztatásban egy szik­rája sincs olyasminek, ami megnyugvásunkra szolgál­hatna. Várjuk meg talán, amíg egyik-másik család megélhetése »veszélyben fo­rog«? Vajon nem elég nagy veszély, hogy egy sokgyer­mekes, elözvegyült anya négy, illetve három gyerme­ke miatt csak olyan munkát vállalhat, amellyel havonta legföljebb 300 forintot keres­het? Erre szerettünk volna vá­laszt kapni. Helyette két il­letékes fórum is azt hozta tudomásunkra, amit segítsé­get remélőn megírtunk. A két család életének »átmene­ti« nehézségei mindaddig tartani fognak, amíg a gyer­mekek karonülők, óvodás és iskolás korúak lesznek. Ezek az édesanyák addig nem lesznek teljes értékűen mun­kaképesek! Segíteni kell raj­tuk! — óa — Igen, de mit és hol? Ho­gyan? És ki segít? A »mit« és a »hol« kérdése eldőlt, miután Óvári Ferenc tanácstag hívására összejött egy héttagú népi zenekar és a »valami lesz« hírére néhány énekes. Azóta dolgozik a ka- posszentjakabi művelődési ott­honiban ez a művészeti cso­port. — Magyaraóta-együ ttes- nek nevezték el magukat. Mű­sorukat-ennek megfelelően vá­logatták össze, s helyet -ka­pott benne a cigány népdal­kincs néhány darabja is. RÉSZT VETTEM A PRÓ­BÁJUKON. A cimbalmos ki­vételével — aki délutáni mű­szakban dolgozott, és emiatt nem jöhetett, el — jelen volt mindenki. Pontosan hétkor kezdtek. S pihenő nélkül pró­báltak másfél órán át. Sem a zenekar, sem a szólisták nem lázadoztak műsoruk többszöri ismétlése miatt. Jóleső volt látni a kisded együttes tagjai­nak fegyelmezettségét, komoly akarását. — Csak induljunk el vala­hogyan! Az elindulás rendben van. Most a »valahogyan« nagyon tág fogalmáit kellene szűkíteni. Még próba előtt beszélget­tem az együttes tagjaival, élü­kön Óvári elvtárssal. Említet­tem, hogy szerencsésebb indu- fls lenne, ha az együttes a ci­gányfolklór kincseinek feltá­rását, feldolgozását tűzné célul maga elé. Az ősszel sok fiatal bizonyította be a toborzó tá­bortűz fénye mellett., hogy re­mekül táncol, össze kellene hozni a tánccsoportot is. Talán majd később ... Ezután tudtam meg, hogy szakmai, művészeti segítség hiányában indul útjára ez az együttes magyamótázással. Félreértés ne essék, nem azt kívánom mondani, hogy tö­röljük el a magyar nótákat. De úgy vélem, hogy a magyar- nótázást csináljanak inkább a főhivatásúak. Rádióban, étter­mi, vendéglői rendezvénye ken, ORI-müsorokban. AZ EGYÜTTES HELYET KAPOTT a szentjakabi mű­velődési otthonban. Amikor próbájuk van, rendelkezésük­re áll a színházterem. Ez mái valami. De ahhoz, hogy hiva­tásra leljen az együttes, na­gyon kevés. Többször vetet­tük már fel, hogy megyénk műkedvelő művészeti élete nemcsak hogy elbírna egy ci­gányegyüttest, hanem meg is kívánja létrehozását; Előre azonban alig jutottunk, mert a legjobb szándékok is meg­torpantak azon, hogy ki le­gyen a gazda; anyagi bázis nélkül semmire se megy a leglelkesebb művészeti cso­port sem. Az említett próba időpont­jában egy tiszteletdíjas ins­truktor is járt a művelődési otthonban. Színjátszó próbára jött. De időt nem szakított arra, hogy benézzen a nagy­terembe is. Az intézmény igaz­gatója sem sok érdeklődést mutatott eddig az iránt, amit az a néhány ember csinál he­tenként egyszer vagy kétszer. Pedig itt aztán elkél a segít­ség. Sőt, segítség nélkül nem megy semmire sem ez a cso­port! Szentjakab kiesik a város kulturális életéből? Ki éppen nem esik, de részének sem nagyon lehet mondani. Lás­sunk el már addig! MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy ez a nótázásra, muzsikálásra összeszövetkezett maroknyi gárda magja lehetne egy ci­gányegyüttesnek. Ezek az em­berek nem úgy közelítenek céljuk megvalósításához, hogy mi lesz munkájuk, áldozat- vállalásuk fizetsége. A hétta­gú zenekar szívesen, komoly akarással muzsikál. Orsós Ilonka kellemes alt hangján pedig nemcsak a próbákon csendülnek fel a cigánydalok, hanem munka közben és ott­hon is. Árvái János, aki a ze­nekarban is játszik, szólista is, bizonyára namcsak ma­gyar nótákat énekel örömmel. Szakszerű irányításra lenne szükség itt! Unalomig ismételtük már a mátészalkai cigányegyüttes nevét, példáját. Számunkra sem követhetetlen ez a pél­da. De segítséget, segítséget! Ne ígéreteket. Támogatást már most, az együttes életének első szakaszában! L. I. JUtedúni és Hew (fo-cU-i duitnöU Bérelhető tragacsok Egy New York-i társaság óránként 8 dollárért 1920-as típusú tragacsokat ad bérbe. Tökéletesen üzemképesek, ennek ellenére csak sofőrrel együtt bérelhetők. A sofőr korabeli öltözéket visel. • * * * Húsvéti különlegességek Az egyik kensingtoni nagy élelmiszerüzlet különleges ínyencségeket kínált vevői­nek húsvétkor: sült százlá­bút, pirított tücsköt és rán­tott selyemhernyót. * * * Mozi a víz alatt Floridában a Weeki-Wa- chi-tó mélyén megnyílt az első víz alatti mozi. A hat és fél méter mélységben levő bejárathoz íiften kell lejut­ni. Szünetben a mozilátoga­tók az üvegfalakon át gyö­nyörködhetnek a tó halai­ban. * * * „Drive in" áruház New Yorkban már épül az első áruház, amelyben a gép­kocsin behajtó vásárlónak nem kell kiszállnia az autó­ból. Egyidejűleg 1500 gépko­csi fér el majd benne. A ha­sonló nevű mozik mintájára a vezető a helyén marad. Az elárusítóhelyek előtt elha­ladva rámutat a kívánt árukra, s azokat közvetlenül beadják neki a kocsiba. Drága esküvő A sznobizmus tetőpontja: Hollywoodban balettmester­rel állíttattják be az esküvői felvonulást. A »rendezés« állítólag 1800 dollárba kerül. Charles de Gaulle francia köztársasági elnök nem sze­ret utazgatni. Meg is ma­gyarázta, hogy miért: — Nemcsak beszédeket kell tartanom, ha útra kelek, hanem mások szónoklatait is meg kell hallgatnom. * * * Egy csehszlovák humorista írta: »Ha valaki minden év­ben gyógyfürdőre utazik, az vagy krónikus beteg, vagy pedig krónikus protekciója A párizsi Journal című lapban jelent még az alábbi apróhirdetés: »önálló, har­mincéves hajadon, három gyermek anyjtt, most várja a negyediket, házasság céljá­ból megismerkedne vagyo­nos, illemtudó és erkölcsös özvegyemberrel.« * * * A feleség a következőkkel fordul az orvoshoz: — Doktor úr, férjemnek időnként kihagy az emléke­zete. — Mondja, kérem, mikor nyilvánul ez meg? — Főként a kiküldetések alkalmával. Ilyenkor mindig elfelejti, hogy nős. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanári» lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 1. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postabi'vatalokná» és postáskézbesítől'.nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents