Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
SOMOGYI VEf*l ' 8 Vasárnap, 1964. április 26. BERTHA BULCSU )kófytf'Ai tiszták, zöld. A villasor szabályos fe- Már megy a vonat, de az A töltés tetején laffogó vá- hér útján fénylenek asszony rémült szemei ott vilá- szonruhában egy borostás ar- a kavicsok. A házak gitanak előtte. Átvilágítanak a cú ember állt. Sültös sapkája kalauzon, az útitársakon, a alól hunyorogva nézett a muna táj megnyugtatóan nap süt, az ég felhőtlen, kristálytiszta a nyár. Minden rendben van. Holub Zoltán főkönyvelő idejében indult a vasútra, hogy a hét óra tizenöt perckor induló vonatra kényelmesen felszálljon, s tíz kilométerrel odább, a városban elfoglalja a helyét modern, világos íróasztala mögött. Cigarettája egyenletesen ég, s a kellemes kék színű füst elmaradozik a hársfák között. nekilendült, s az emelkedőknél hátranyikorgott a nyomába nyargaló talicskatársaknak. Holub Zoltán izzadó tenyerébe apró hólyagok nőttek, s amikor elpattantak, a beletapadó mészpor véresre marta. Ekkor eldobta a talicskát, aztán tántorogva kilépett a fénybe. Oldalt a falnak dőlt, s csodálkozva nézte a vasútvonal másik partját, ahol napraforgókat hintáztatott a szél. A sodródó sárgászöld tenger az ég alját mosta. Holub kinyújtotta a ke-uj.u.uíkVa'iI} (Új u műi ovui. unj ^ luui nuiy oiugtu uouobb u , , - . - - , . , zatyrokon és az elegáns bőr- kásokra, s amikor Bucskót zet’ es elindult a tenger fele. táskákon. Holub megdöbben, meglátta, odaszólt neki: Tapogatózva végigment a gyár Csodálkozva az asszonyra néz. _ Na, Márton? ...? A z asszony most közelebb jön, és így fiatalabb. Kíváncsian, de egy kicsit szomorkásán nézegeti Holubot: — A férjemet keresi? — Igen... A múlt héten megígérte, hogy beszerez a mészgyárba ... — ftlaga diák, nem ... ? — Már nem ... Hát... Várja meg, ha ... oldalánál, aztán az iroda düle- dező falán simította végig a munkavezető mögött kezét, míg egy ajtóig nem ért. közvetlenül a lapos, Benézett az üres szobába, azgörbült kéményekkel. A kemencékből hófehér emberkék Holub Zoltán léptei nyomán könnyű neszek emelkednek a c... ,tA“V ú ’ feher kavics föle, es íllemtu- dóan visszahullanak, amikor már elhaladt. Holub pöfékel, és olyan gépekre gondol, melyek saját magukat tökéletesítik, s egyszerűbbé teszik az életet. A fehér kavics után sárga gyöngykavics következik, a hársfákat az út két oldalán düledező irodák éke- tán belépett. Egykedvűen lődtek, s a düledező irodák zsebre tette az asztalon heverő mögött egy ósdi mészgyár el- munkakönyvét, aztán átlépte a küszöböt, a gyárat, töltést, és ................... ................. , , a talpfákon botorkált az állob ujtak elő, s talicskájukkal m£S íe]d végiggördüítek a kijelölt pallókon. A salakdombnál apró A vonatban nagyon bol- porfehőlcet támasztottak, s ,°§ volt. Az ablak mellett ült, visszafelé vonszolták maguk- így az arcát egyenletesen érte kai, mint a vontatóhajók a a fény és a levegő. Amikor kipillantott, s egy fura, hurok szerű kanyarban megvillant a mészgyár két elgörbült kéménye, hirtelen úgy látta, mintha a gyár sok-sok ajtaja, a keKicsit mosolyog. Székek, asztal, egy ágy, egy polc jele- .usto,;; Holub talicskája mar nik meg a közelében. a,f, u*?t> mert a palló a , . . . , , ,, leglejtosebb részéin nekilódult, A vonat vágtát a varos fele, s az emelkedőknél pontosan ahol egy kényelmes irodában úgy nyikorgott, mint a többi modern bútorok allnak, s a talicska a rickóiho — „ , , dolgok, cédulák és radírok kö- alámerült, és vitte Holub Zol" szá-ia elnyelné a muna narsiaKai az ui aei m- J°tt nagyon nagy rend van. tánt, vitte a valóság magasla- v“ c V, ^tan vTtoz:>tt 3 án gesztenyefák váltják föl HoI“b hátradől a pádon, s lat- faira. Houb nem látott nem TS1' ,S makacs munengedelmesen. Az állomás szí- ja,’ bagy asszony hanyatt kapott levegőt, és égésin biz- ka™C£ít látott, akik a hónuk fekszik az agyon, a szaja szét- tos, volt a halálában. A forró alatt szorongatták a gyárat, és nes épülete a sárga gyöngyka- nymC Ta kiében 'van“ va- levegőn“ Sp“oT‘szUáíí“ s vicson csak egy nagyobb, meg iami titokzatos tétovaság. az apró, titokzatos nyílásokból ' ^ gy Amimunkált kavicsnak tetszik. Ho- g~ az a régi Holub Zoltán” ott fÍró Tornádók iibbentek elő. kor 32 .állomásokon megállt a lub Zoltán itt már emberekkel fekszik mellette, mohón elme- a fehér örvények ráfonódtak szerfiveny, Holub Zoltán piltalálkozik. Jól vasalt bricsesz- rai az asszony titkaiban. az emberekre, és általánossá, lantása elől eltűntek a messzenadrágban ballag előtte egy- A képek meggyorsulnak, lázas véglegessé tettek mindent. Ho- míg a vonat újra*utolgazdász, egy takarékpenztan & különös lesz minden. lub Zoltánnak a szemebe, tor- ökck A hónuk aiatt maFurcsa ordítás hallatszik az kaba> tüdejébe és agyaba mart kacsul SZOrongatták a gyárat, udvaron. Az asszony szemében a forró mészpor, s úgy erezte, s néha Holubra pillantottak, rémület villan, de csak olyan ionnal összeesik. A lapátot aki ilyenkor megismerte közöthivatalnok, s a falu felől betorkolló útról parasztok és munkások érkeznek. Szatyrok, járőrtáskák és szíjra akasztott ttromba aktatáskák himbálóza sovány, részeges BucsrtromDa aKiaiasKaa iumu«x^- ugrSak^az^szOTyTa^r^at- csak kísérletképpen fogta meg, tiik "orrnómát^alp^IlaUsurfog ja magát- Holub kiles az abla- kíváncsi volt, hogy a tárgyak kót. k , . darabos szavak kon, és látja, hogy Meszes mozdulnak-e a végleges tér- Holub Zoltán főkönyvelő vo-intődnek a reggel fény- járton a nadrágjánál fogva ben. Mozdultak. Három perc nata mar ré&cn megérkezett a gömbiek Sg Ln,tlTdfLa kCTlteSen’ tehCtet" múIva ^ talicskakaraván kö- közeli városba s HolubZoltan J lenül laffog. . , „ „ ,. , kényelmes, modern íróasztala M ár a vasúton járnak, _ Részeg — hallatszik az *5allag°tt egyTal°TinUt" mögött áll. Radírok, ceruzák, amikor egy sovány asszony hangja, s látni, hogy Ienul kicsi es valószinűtlenül számológépek... Látszólag munkás hirtelen föl- motoz az ágy előtt, majd siet- távoli nyílás felé, s amikor a minden a legnagyobb rendben emeli a kezét, rángatózva ve magára húzkodja ruháit. napfény és levegő megfogózik a Napban, aztán összeesik. Ügy rémlik, hogy mindent magával rántott. — Összeesett a Meszes Márton! A Bucskó elesett. Hangok csapódnak a tömeg fölé, és ideges csoportosulás támad. Holub döbbenten az elesett emberre néz, aztán lehajol Kimennek, leemelik a kerítésről. H különös van- Be a évvel ezelőtti vo- hullámverésben felbukkant, “f még robog Holub Zoltán' megtántorodott. De a talicskás a hófehér munkások szaladnak a napraforgóföldek olub Zoltán razkodo ja nem ismerhette az utat, szélén, és hónuk alatt maka- vonatával robog a mert; nekilendült, és vitte ma- csal szorongatják a gyárat. Né- . varos leie, es egy ma- ki időit célok felé ba a vonatra néznek, s Holub sík vonatra gondol. Egy másik »avat a kijelölt ceioa ieie. ilyenkor megismeri közöttük a vonatra, mely tíz évvel koráb- Órákig vonszolta magaval a .-TíTTTT ban az ellenkező irányba ro- talicska, s Holub Zoltánból s a y’ l s egcs Bucskot. bogott, egy mészgyár felé, s pontosan olyan hófehér em- T-rolub ekkor a tíz évvel munkások és kofák ültek a há- berke lett, mint a többiből, és ezelőtti vonat ablakáLeonyid Pervomajszkij BALLADA A KÖLTŐRŐL, AKI FIATAL MARADT Voltam én is fiatal, Talpraugrottam hajnalban, Megfürödiem friss harmatban, Szállt a fecske, szállt a dal, Sápadt égen szállt a felhő; Jártam pázsitselymes parton,- S tudtam, aznap majd ha eljő, Éppily boldog lesz az alkony, Mert hisz értem zöld a föld, Engem ösztökél, sugall! Minden bennem tündökölt, Voltaim én is fiatal. Voltam én is fiatal. Komszomolklub-foi-gatagban Kedvesemre ráakadtam, t Kék kendőcske, szőke haj, Mindörökre ottmaradt a Szivem, vágyam, bánatom, Most is hányódom miatta Evezőtlen csónakon. Hű tekintetében mennyi Kedvesség és diadal! Lángolni s. szeretve lenini... Voltam én is fiatal. Voltam én is fiatal. Nem tudom már — tán Véletlen Volt-, de egyszer úgy ébredtem, Hogy szívemben élt a dal; Ifjan, bátran, vakmerőén Szállott lelkem szárnyain. És mellettem és előttem Énekelték társaim. Énekeltek, s ez volt minden: Ózon, étel és ital, Jártunk józan bűvöletben, Voltam én is fiatal. Radó György fordítása Papp Árpád A FÉNY PLAKÁTJAI... Minden tócsa teli van napcseréppel. Fatörzseken, házak falán a fény plakátjai hirdetik a tavaszt. Az udvar drótjait újból ellepik a fehérszámyú pelenkák. A napban kibomlik ótszirmú virággá nagy bimbóként az öklöm. aztán meg arra, hogy a kohá- A lány az ablakhoz hajolt: szók feleségét, az utazók és tu- _ Bucskó ... ? A naprafordó sok feleségét... Ekkor meg- között? ielent a kunéhan ppv fiatal néznek és várnak. vesz a keresetén kiszámította, kacsul előrenyomulva' néhány ? gyárat> akik nem _ Melhalt mondia Ho ÍS h“ysz°r kel, és hány- óra alatt elérték a tüdejét. Ho- dobhatJak le a talicskát, akik Meghalt mondja no szór ^ ^r,ri,T 0 r7^imartávtoHo nem lophatják ol lub, s nem tudja otthagyni a vasút, a munkasovány mészmunkást, úgy érzi, hogy valamit elfelejtett. Először csak olyanforma érzése támad, mintha a zsebéből kiesett volna valami... Ügy rémlik, hogy a kop- panását is hallotta. A földre AU[/outjun V-i a Ili U1J XXV Clfekszik, hány perc a lub Zoltán ekkor megértette, könyvüket a munkavezető aszni a vaum., hány hónap a nyár, ki- hegy Meszes Márton rniíele taiar(:j Arra gondolt, hogy mi mert számította, hogy boldog lesz. hatalmakkal viaskodik a son- -..n0 i.- --1 -—1: Maga is szereti a napraforgókat? — A ... napraforgók., — Nem azokat nézi? A Bucskót... Hogy me— E... Semmi ... Csak. félreértés. Hová utazik? És a makacs, hófehér emberkék belevesztek a messzeségbe ... Holub később azt gondolta, hogy minden csak káplyik a Bucskó... Az előbb razat volt, s a radírok, ceru,, 1. .... ., ,, , .. .. ..„i lenne a világgal, ha mindenki Meszes Marton mellette ült, tespultok mellett, miért huny- ottha„vná sv'-cknf zsebre valahová a messzeségbe né- ja le szemét, ha fröccsöt vagy tennéd Wnkakönvtet és vo zett egészen egykedvűen. Az- hosszulepest iszik, pc| azért natra száHna Arra gondolti í ég nála vöTía gyár, “s máso- zák.számológépek rendje mönTfllT'kötőn eTTorkAHak 1 után ami már ismerhe te d hogy valakinek mindig alá kell dik helyen futott... de most... ®*t,, a rend további fokozatai SS k0Z°n St a j.SS Äleken mMW. poll»!», mlnth.... fSÄ néz.“ ott fekszik Bucskó, akitoooooooooooooooQoooOOCOCOOtXOOOOOOOOCOOOOOOOCOOCXXXXXXXJOOOOCOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC a hóna alá a gyárat, és nem ?, ___X— -.1, Ávrfizedek re ndes nevén már évtizedek óta nem szólítanak. Miért is...? Mert részeges mészmunkás...? A földön nincs semmi. Holub most már érzi, hogy nem ejtett le semmit, valami sokkal rosszabb történt: elfelejtett valamit. Lehunyja a szemét, keresgél az emlékezetében ... Igen, elfelejtett valamit, valami apró dolgot... Kurta mondatfoszlányok úsznak feléje, de csak formájuk van, jelentésük nincs ... Az alakjuk tompa rezdüléseket kelt Holubban, és erőlködik, hogy kimondjon valami titokzatosat, ismeretlent, távolit... Kinyitja a szemét. Egy asz- szony néz rá riadt, bizonytalan nézéssel. Bucskóné. Ott térdel a száraz, fonnyadt embere mellett. Holubra néz ... B erobog a vonat, és fekete füstjével leteríti a vasutat, az aranysárga gyöngykavicsot, a vasutast és a vonatra mászó embereket. Holub odább lép, aztán felszáll egy közeli kocsiba. Leereszkedik az ablak mellé, és lehajtja fejét, mert az asszony még mindig nézi... Holub keresgél az emlékezetében, mit felejthetett el? Mi esett ki az életéből? Szavak, emberek? A főkönyvelő ideges érdeklődéssel belekotor az emlékeibe. de nem veheti kézbe a régi tárgyakat, nem nyújtózhat el a kacatraktár közepén, mert az asszony nézése zavarja. AZ IGAZGATÓNŐ picit tesen elengedlek. De mondd, hirtelen nagyon fáradtnak, kihátradőlt a székén és behuny- mi ez az ügy, amibe belekeve- merültnek látszott, ta a szemét. Képzeletében sor- redtél? — Értem — állt fel. — Hát ra jelentek meg a képző egyes — Rágalmazás és becsület- csak menj, Julika. Aztán majd tantermei és a padokban, szi- sértés. Tetszik tudni, — igazi- meséld el, hogyan végződött a — Nem tagadhatta, tanúk voltak rá! — Értem. És te? — Én nem szóltam egy muk.uníennei es u yuLiut.uuu, szl- senes. letsziK, iuuiit, — igazi- laeseia ei, nuyyun veyzuuuii u , , . . • . - nvnhinngorü ülésrendben, a lányok... tóttá meg szoknyáját a tér- tárgyalás. Te kis boldogtalan 01 iJe9, rf ls mosoy gHopp, már meg is van. Har- dén —, a Lacim anyja fűnek- — nézett utána, amikor a lány taV\ . ~a . nenemre.^ AmiKor madik cé... Az első padban, fának azt pletykálja, hogy kilibbent a szobából. Nálunk ® . ° me9keraezte, van-e vabaloldalt, mindjárt a katedra- amióta felköltöztem a város- még másfél éved van hátra, íami megjegyzésem, felálltam val szemben. Ott ül ez a mindig mosolygó, szépszemű kis- ............................................. —- ........................ ... l ány... Várjunk csak... Ka- * " tó? Magda? Irénke? Júlia? I I Hát persze, hogy Júlia... Va- * THE HfJk fi l-í/17 S- t M F * sadi Julianna. Az elsőben ta- \ W Jí A. L. LIW R L. ( nította is. Azért akkor még : I csak olyan süldőcske volt, kis 1 ...................................................................—■* g ombóc. Most meg csinos, formás, — késznő ... Júlia... ba, ide a kollégiumba, az a aztán az elosztásnál sírva kéJúlianna. Örült, hogy ilyen fiú kap meg, aki csak akar. red a bizottságot, hogy küldjeszép, hozzá illő neve van. Mert hogy én ... olyan rossz- nek bárhová, minden munkát pukkadjon belőlem a kaca— Szóval egy napra mennél féle lettem.________________________szívesen vállalsz, de a falud- Basel, Julika. És miért. _ Micsoda?’ _ ült ki a ba’ oda vissza semmiképpen — Hát ez idáig nagyon üd— Bírósági tárgyalása lesz, döbbenet a kérdező arcára. — ”em. mehetsz... Miért?... vös és tanulságos — sóhajtott Eizsi néni. Tessék, itt az idé- Ki az a»Lacim anyja«? Milyen c V ' a szája, az igazgatónő. — És most és letettem a bíró elvtárs elé az orvosi igazolást. Arról, hogy érintetlen vagyok. Több tanút aztán már nem is hallgattak ki. A bíró összeszidta Róza nénit, és nyolcszáz forintra büntette. Még az ülnökök is nekimentek. Az egyiknek a hosz- szú bajusza is rángatózott mérgében, ahogyan rákiabált. Alig tudtam tartani, hogy ki zés — tette le ügyesen a blan- jogon terjeszt kettát az íróasztal közepére, tosságokat? — Tízre szól, de hátha várni kell. akkor nagyon elhúzódhat. Az igazgatónő letekintett a cédulára. Nem tévedett... Vasadi Julianna. — Mi dolgod neked a bíróságon? ilyen gyaláza— Laci falumbéli — magyarázta türelmesen a kislány. — Már egy éve udvarol. Mire én végzek, addigra ő is leszerel a katonaságtól, feleségül vesz. De Róza néni, az anyja, a Fentős Marikát szeretné merni a terved a jövőre nézve? — A jövőre nézve? — kereHARMADNAP, alighogy csengetnek nagy szünetre, ille- áelmes kopogtatás az igazga- kedtek ki Julika szemei a cso- tói szoba ajtaján. dalkozástol. Hat mi lenne. Ami eddig volt. Mire végzek, — Azt tetszett mondani, Ér- Laci is leszerel. Feleségül me- zsi néni — bukkan elő egy gyek hozzá, és óvónő leszek feketefürtös fej a kilincs fe- n<Munk a faluban. — Sértett vagyok — felelte nyének. Mert annak önálló lettjelentsem, hogy mi volt — ES A »LACIM ANYJA«? a lány. — Sértett, és felperes, fodrász az apja. Ezért piety- a tárgyaláson. Tőle nem félsz. AZ A KÖRÜLMÉNY, hogy TÓlam ilyeneket. _ Ng -elents semrnitj hanem — Ugyan — kacagott vidaegyszerre két iyen fontos tiszt- Az IGAZGATÓNŐ lassan gyere be, foglalj helyet, és man a lanV- 1 aí?-rek0®’ 3° séget tölt be, szemmellátható levette, és egy szarvasbőr da- szépen mesélj el mindent. Így gazdasszony az. Megegysze elégedettséggel töltötte el. — rabkával gépiesen dörzsölni ni. Szóval? »Lacim anyja« nem dob ki nyolcszaz jorinio — Ülj csak le, fiam — in- kezdte aranyszegélyű szemüve- ugyebár tagadta hogy ö piety- az . tett Erzsi néni. — Termesze- aét. Sápadt volt, és valahogy kált rólad? Kürti Amdras futhat gyorsabban, mint a vonat. A zóta megérkeztek az összes vonatok, s Holub Zoltán főkönyvelő elegáns és kényelmes íróasztal mögött áll, ahol a radírok, ceruzák és számológépek egészen idáig a rendet jelentették. De most egy sovány munkás rohan a falakon körbe, s hóna alatt a Napot szorongatja, ami a kezében maradt, mikor összeesett. Holub figyeli a munkást és gondolkodik. Most már egészen biztosan tudja, hogy valamit elfelejtett. Egy mondatot, egy gondolatot. A munkás ránéz, s Holub ekkor megismeri a sovány, részeges Bucskót. Lehajtja a fejét, és arra gondol, hogy valakinek mindig alá kell merülni a mészgyárak poklába, aztán meg arra, hogy a kohászok feleségét, az utazók és tudósok feleségét, a mészgyári munkások bizonytalan nézésű feleségét nem szabad - a falhoz nyomni. Kényelmes, modern íróasztala mögött leül a székre, és ceruzáira pillant. Látszólag minden rendben van, de egy sovány munkás körbe rohan a falon, s hóna alatt a Napot szorongatja, ami a kezében maradt, mikor összeesett.