Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-25 / 96. szám
Gépek, fogatok a háromfai mezön. H a kinézek az ablakon a messze-kék égre, a ház faláról visszaverődő napfényre, az ablakpárkányon különös gyorsasággal fejlődő friss asparagus- hajtásra, s ha kimondom a szót: tavasz, annyi minden eszembe jut. Az ég színében, a télikabátot lemelegítő napfényben, a bolondos-fürgén szökkenő hajtásban, a szóban van valami varázslatos, amiről annyian és annyiszor írtak már, s amit mégis olyan nehéz megmagyarázni *— inkább érezni lehet. Elindulás, újrakezdés — a természetnek ezt jelenti a tavasz, s ezt a parasztembernek is, aki nem szemlélője, hanem kétkezi munkása ennek a kibontakozásnak őket kerestem ... A városi ember életébe, munkájába nem hoz különösebb változást a tavasz. Ugyanúgy reggel 8 órakor ülnek az íróasztalok mellé, s a gyárban ugyanabban az időpontban váltják a műszakok egymást, mint télen. Nem így falun... Igaz, a városi ember is türelmetlenül várja, hogy húsz fokra szaladjon a higanyszál, de a falusi ember türelmetlensége más. Aggodalommal párosul, felelősséggel, amit munkájukért, a kenyérért, a termésért éreznek. S ha késik a tavasz, a föld helyett a parasztember homloka lesz barázdás: »-Mi lesz, ha nem tudunk elvetni idejében?!« őket kerestem... Szép volt, ahogy az élettől duzzadó, haragoszöld vetéseken csillogott a reggeli harmat, s ahogy a télbe kérgesedéit barna faágakra kiültek az első pici, zöld levelek Míg Lábodon a falu egyik végén a Rákóczi Tsz-ben már öt órakor vontatók igyekeztek az állomásra burgonyával, addig a másik részen, a Kossuth Tsz-ben elmerülten tanakodtak hárman: Kótai Sándor, Kanyar Károly brigádvezetők és Ígér Ferenc elnök hogyan rendezzék el az aznapi munkát. Hiába állapodtak meg az este, az éjszakai eső közbeszólt. Ilyenkor gyors intézkedésre, rugalmas átszervezésre van szükség, hogy ne legyen fennakadás. A legfontosabb, hogy a csíráztatott burgonya a földbe kerüljön. Nézik a táblát. Szánthat a traktor. Gruber Antalt küldik; szaporán forgat az eke, de nem éri el a nap a delelőt, mikor forogni kezd a hátsó kerék, és ássa, ássa magát a gép mind mélyebbre. Végül már víz áll a kerék Burgonyát válogat Bárány Györgyné munkacsapata, dolgára. I alatt. S megint ott a gond: most hogyan, hogy mégis gyorséin elkészüljön a munka ... Hétköznapi, mindennapi nehézség, s ha az egészet tekintem, parányi eset ez, de bizoPik Andrásné igazolja a fogathasználato*. nyíték arra, hogy nemcsak dülettel pusztít a zsiráfnyakú „ . _ „ , , , ____ gép, az Orkán. S nem messze r engeteg munkát, ad, hanem há?aktól> ott> ahol temérdek gondot is okoz a ta- prizmák sorakoznak, bőbeszé— Ennél a prizmánál be kell fejezni a válogatást estig! A brigád asszonyai — özi>. Borbély Józsefné, Mátés Jó- zsefné, Mika Sándorné, Sprig- ma Antalné, Torma Jánosné, Torma Józsefné, Mátés Sándorné, Somogyi Józsefné, Borbély Jánosné, Csordás Józsefné, Fett Mihályné, László Jánosné, Máté Mártonná, Máté Sándorné, György Jánosné — egyszóval Bárány Györgyné munkacsapata dolgozik itt. Szemükre húzzák a kendőt — már a reggeli napnak is erős a fénye. Sok iroda ajtaján kopogtam. — A tsz-elnököt vagy az ag- ronómust keresem ... — Nincsenek benn. Kint vannak valamerre a határban. A válaszok majd mind megegyeztek. S amerre csak mentem, földet forgató ekék, boronát húzó lovak, burgonyát szállító vontatók s a munkaeszközökön ülő vagy a porha- nyós földben gyalogoló emberek jelezték, hogy mindenfele dolgoznak. Óráról órára nő az el munkált, elvetett táblák száma ... Itt burgonyát válogatnak, néhány kilométerrel odább, a kadarkúti táblában rakják földbe a csíráztatott vetőgumót. Megállók a tábla szélén. K ilencven asszony dolgozik, serénykedik a földön. Tarka kendőkbe, színes ruhákba kapaszkodik a szél. S az út mellé rakott üres ládakupacok igazolják, hogy igyekeznek. Ez az első alkalom, hogy ennyi ember vonult ki együtt a haSok a tennivaló. A zöld vetések között, az elmunkált barna földben benne vannak már a kora tavasziak, de vagy száz holdon még ott éktelenkedik a kukoricaszár, amit teljes lenUltetik az elocsíráztatott burgonyát. a szomszédos táblán javában folyik a talajelőkészítés, a nemrég vásárolt trágyamarkoló segítségével széthordják a szarvasból a trágyát. így megsüllyedt Gruber Antal gépe. vasz... Igen, korábban emberek. Hiszen nem csudű asszonycsapat üli körül a kelnek az burgonyát.- Hozzad már azt a vékát, pán szó, hogy minden perc nem állhat a munka! tárba. Hiszen míg az árpát, a zabot, a csillagfürtöt s a többi kora tavaszi növényt vetették, nem volt szükség ennyi kézierőre. Újra együtt, kinn a földön ... — Minálunk úgy van — mondja Hollósi Jánosné —, hogy kimérik a területet, mindenki a ráeső részen veti el a burgonyát, s ott végzi az ösz- szes többi munkát is. Kapájára támaszkodik. Hatvanhárom tavasz köszöntött már rá... Egy kicsit dohog. — Mindig nekem jutnak a szélső sorok, mert szélső házban lakom. Pedig mindenki tudja, hogy'ezek sosem adnak olyan termést... És neki már nem megy olyan könnyen. Lassabban lép, hamarabb fárad. — Azért valahogy mégis úgy van az ember, örül, hogy újra kint lehet... S míg ők itt szorgoskodnak, Lehet, hogy elkoptatott, de nagyon igaz az a mondás: egy faluról beszélni tud a határa. Háromfán sorol, kel a cukorborsó. Akik elvetették, már másfelé dolgoznak, de a kibújt zöld növények elmondják: idejében hozzáfogtak a munkához. Hosszúra nyúlnak az árnyékok, de Köves Imre és Bálizs József traktorosok meg a fo- gatos sorkijelölők még javában dolgoznak a táblában. Hiába, sürget a munka Háromfán, 530 hold lesz az őszi szedésű burgonya, s hatvan hold az előcsíráztatott. — Az a baj, hogy nehezen jött meg a jó idő — panaszkodik Bálizs József —, jóformán öt nap óta tudunk csak dolgozni. De igyekeztünk jól nekifogni. 120 holdat tárcsáztam, 11 holdra valót szántottam... Kettőjüket a szövetkezet legjobb traktorosai közt tartják számon. Nem beszélünk sokat, hiszen arra most nincs idő. Már beljebb járnak a táblában, mikor a sorjelölők után kiáltok: — Nem fáradtak még? Reggel óta gyalogolni! Az egyik hátrafordul: — Fáradtak? Ugyan! Hiszen most kezdtük, alig vártuk, hogy nekiláthassunk. S még utánuk nézek, kerékpáros nőcsapat halad el az országúton. Már hazafelé igyeEsti munkaelosztás a lábodi Kossuth Tsz-ben. TAVASZ A HATARBAN keznek. Ok is burgonyát válogattak. Alkonyodik. Lassan oson a sötét a "üdék fölé. Talán azért, hogy al, knek sürgős, sok tennivalójuk van, minél tovább dolgozhassanak... ' Eltelt egy nap. Az irodában megbeszélésre jönnek össze: milyen munkára kerül sor holnap. S a megyében sok helyen gazdát cserél a traktor kormánya, s az éjszakában tovább folytatja - munkát... Elindulás ' ’ ezdés — a ermészetnek ezt jelenti a tavasz, s ezt jelenti a paraszt- embernek is. aki nem szemlé- ’öje, hanem kétkezi munkása ennek a kibontakozásnak ... M Kcágyamarkólóval gyorsabb a munka Kadarkúton. Hazafelé a munkából. Vörös Márta
