Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-03 / 78. szám

VTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA. 50 FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 78. SZÁM PÉHTEX, 1964. ÁPRILIS 3. Mai számunk tartalmából: Indokolatlan idegenkedés (3. o.) Jövő heti rádió- és televízióműsor (5. o.) Születésnap (6. o.) AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Inffii A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a Kínai Kommunista Párt vezetőinek® újabb szakadár lépéseiről Elfogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964. február 20-22-i kibővített ülésén A Magyar Szocialista Mun­káspárt tagsága és a magyar nép előtt ismeretes a kínai vezetők nyílt fellépése a kommunista világmozgalom közös politikája ellen sok kérdésben; így ellene vannak a békés egymás mellett élés politikájának, alábecsülik a két társadalmi rendszer gaz­dasági versenyét, tagadják, hogy a szocialista forradalom békés úton, polgárháború nélkül is győzhet. A kínai ve­zetőknek az az álláspontja, hogy nem kell kijavítani azo­kat a súlyos hibákat, ame­lyek a személyi kultusz ide­jében hallatlan károkat okoz­tak a nemzetközi munkás- mozgalomnak. Mint ismeretes, hibás nézeteik ellen a marxi —lenini elvek tisztaságát vé­delmező pártok — köztük a Magyar Szocialista Munkás­párt is — meszemenő türe­lemmel, érveléssel vitázik. A közős irányvonalat követő pártok e vitában nem vették át a kínai propaganda gyűlöl­ködő hangját és szitok-átok módszerét; a hibás nézeteket és azok káros politikai követ­kezményeit megvilágították, a koholmányokat pedig vissza­utasították. A kínai vezetők, miután a testvérpártok elutasították hibás nézeteiket, a szakadár- tevékenység útjára léptek. Trockistákból és mindenre kapható renegát elemekből frakciós csoportokat szervez­nek és nem átalják egyiket- másikat ezek közül kommu­nista pártnak nevezni. Olyan időben teszik ezt, amikor a szocializmus és a béke erői világszerte növekszenek, a volt gyarmati népek nemzeti önállósága erősödik, a tőkés világ belső ellentétei mélyül­nek, az imperializmus mély krízisben van, bomlási folya­mata gyorsul. E folyamatot a szocialista világ egyesített ereje, egységes fellépése még gyorsabba tenné, a kolonializ- mus és neokolonializmus el­len küzdő népeknek még na­gyobb segítséget nyújtana a világbéke védelméért folyó harc még erőteljesebbé válna, ha a kínai vezetők szakadár tevékenysége nem bomlaszta­ná a nemzetközi kommunista mozgalom sorait, nem gátolná egységes harcát. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1963 júniusában nyilvánosságra hozott és a magyar sajtóban is közzétett okmányában 35 pontban foglalták rendszerbe politikájuk alapvető tételeit. Ez az okmány és egész tevé­kenységük bizonyítja a nem­zetközi kommunista mozga­lom szakítására törő taktiká­jukat. Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy a Kínai Kommu­nista Párt vezetői hegemon szerepet követelnek maguk­nak, diktálni akarnak a nem­zetközi kommunista mozga­lomban. E törekvés által ve­zetve fordultak sz -mb • a kommunista és munkásp: k 1957-es és 1960-as nyilaik ...a- ‘tával. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1963 őszén csatlakozott több testvérpárt, köztük a Szovjet­unió Kommunista pártja kez­deményezéséhez, és egyolda­lúan beszüntette a nemzetközi kommunista mozgalom nézet- eltéréseivel foglalkozó anya­gok nyilvános közlését. E lé­pésnek az volt a célja, hogy a nyílt vita megszűnte Msével kedvezőbb feltételeket te' remtsünk a testvérpártok újabb nemzetközi tanácskozá­sához, a nézeteltérések meg­tárgyalásához. A kínai vezetők azonban a vita egyolda'Iú be­szüntetésére a nyilvános tá­madások folytatásával, még durvább szidalmakkal vála­szoltak, teljesen figyelmen kí­vül hagyják a testvérpártok túlnyomó többségének a nyílt vita beszüntetését sürgető ál­lásfoglalását. Ez év február 4-én a kínai vezetők a Renmin Ribaóban, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának hiva­talos lapjában terjedelmes cikket publikáltak. Ebben a cikkben nyíltan kijelentik, hogy helyeslik és segítik frak­ciók szervezését mindazon testvérpártok központi bizott­ságai ellen, amelyek elutasít­ják az ő nézeteiket, elítélik hegemon törekvésüket és szo­lidárisak a Szovjetunió Kom­munista Pártjával. Ezt az egységbontást »-forradalmi kötelességének nyilvánítják. Túlteszik magukat az 1960-as moszkvai nyilatkozatnak a testvérpártok közti viszonyt szabályozó megállapításain és megengedhetetlen módon be­avatkoznak a testvérpártok belső ügyeibe. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát és személy szerint Hruscsov elvtársat mérhetet­len gyűlölettel támadják, »szovjetellenesnek«, a »revi- zionizmus legfőbb képviselő­jének«, »korunk legnagyobb szakadárjának« nyilvánítják. Széleskörűen kiépített propa­gandahálózatuk útján nagy nehézségeket okoznak a kom­munista pártoknak, mindenek­előtt a kapitalista országok­ban küzdő testvérpártoknak. A kínai vezetők fellépését mindinkább az határozza meg, hogy nem elvi vitát folytat­nak nagy fontosságú ideológiai kérdésekben, hanem politikai harcot indítottak a Szovjet­unió Kommunista Pártja és más testvérpártok ellen. A Renmin Ribao február 4-i cikkében foglalt koholmá­nyok, ferdítések és szitkok tömkcllege inkább eltereli a figyelmet az alapvető elvi né­zeteltérésekről. Csak így érté­kelhetők a cikkben foglalt elképesztő megállapítások, mint például: »A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői el­tökélték magukat arra, hogy igyekeznek együttműködni az Egyesült Államokkal a világ leigázásában«, »A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői­nek revizionizmusa és szaka- dársága a Szovjetunión belül található burzsoá elemek gyors fejlődésének és ... az amerikai imperialista politi­kának terméke«. Az a poli­tika, amely a józan megítélés­nek legparányibb nyomait is nélkülöző megállapításokkal próbálja \ igazolni önmagát, nem más, mint a népeket fél­revezetni akaró kalandorpoli­tika, amely elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága kezdettől fogva elítéli a kínai vezetők szektás, dogmatikus nézeti és szakadár tevé­kenységét. Határozottan visz- rzaulasítja és megbélyegzi újabb, minden eddiginél ká­rosabb február 4-i meg­nyilatkozásukat, amely az egész nemzetközi kom­munista mozgalom, s így a rui r. ártunk ellen is irá­ny"’ A kínai vezetők bőm la Jkcnységükkcl tá­rnát . a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, könnyítik az Imperializmus helyzetét az előretörő szocialista világgal szemben, nehezítik a kom­munista pártok harcát az egyes országokban és a nem­zetközi küzdelemben. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a testvérpártokkal együtt teljes eltökéltséggel fordul szembe a kínai szaka- dárok aknamunkájával szilár­dan követve az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkozat irányelveit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága teljes mértékben szolidáris a Szovjetunió Kommunista Pártjával, annak lenini Köz­ponti Bizottságával és szemé­lyesen Hruscsov elvtárssal. Teljesen világos, hogy a kínai vezetők támadásaikat elsősor­ban a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja ellen intézik. A ovjetunió Kommunista ártja állhatatos marxista— ifeninista politikája, nagy emzetközi tekintélye teszi Igyanis főleg lehetetlenné a [inai kalandorpolitika érvé­nyesülését. E tényen az összes »égi és új szovjetellenes rá­galmak együttesen sem tud­nak változtatni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága megállapítja: ha a. kínai veze­tők nyilvános támadásai nem szűnnek'meg, a szakadár te­vékenységük folytatódik, ak­kor a nyilvánosság előtt is válaszolni kell ezekre. A kí­nai vezetőknek az a taktiká­ja, hogy hol egyik, hol a má­sik testvérpártot, illetve veze­tőit támadják, nem téveszt meg minket. A közös ügy és pártunk politikájának védel­mében minden támadással szemben fellépünk. A kínai vezetők a szocia­lista világrendszer egyes or­szágait is megkisérlik egy­mással szeme állítani. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elutasítja és elítéli ezeket a kísérlete­ket, közöttük azt is, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok ügyeibe beavatkozzanak. A nemzetközi kommunista mozgalomban a Kínai Kom­munista Párt vezetői által elő­idézett viszályt az osztályel­lenség igyekszik a maga cél­jaira kihasználni. Az impe­rialisták diplomáciai eszkö­zökkel és minden egyéb mó­don a szocialista világközösség egységének lazítására töre­kednek. Az imperialista sajtó felkapja és terjeszti a kínai vezetők szovjetellenes rágal­mait, hogy ezzel a kapitalista országok forradalmi munkás- mozgalmában zavart keltsen és bomlást idézzen elő. A kommunista pártok a marxi—lenini eszméket vé­delmezve szívós harcot foly­tatnak, hogy meghiúsítsák a bomlasztási kísérleteket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar nép eddig is egyöntetűen elutasította a kí­nai vezetők káros nézeteit, most még határozottabban el­ítéli felfokozott szakadár te­vékenységüket, fékevesztett szovjetellenes rágalmaikat. A kínai vezetők álbaloldali nézetei, egységbontó akna­munkája elleni harc meneté­ben sem feledkezünk meg ar­ról, hogy hazánkban akadnak még jobboldali reakciós ele­mek is, akik a kinai vezetők fellépését megkísérlik zavar­(Foiytatás a 2. oldalon) A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása Komárom megyéken yikita Szergejevics Hruv <v, a hazánkban tartózkodó -Szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője és felesége, továbbá a szovjet delegáció tagjai csütörtökön Komárom megyébe látogattak. Űtjukon elkísérte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­ke és felesége, továbbá Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára. A kedves vendégek érkezé­sének hírére a komáromi pá­lyaudvaron és környékén már a kora délelőtti órákban sok ezren gyűltek össze. Ott voltak a város üzemeinek, intézmé­nyeinek képviselői, a környék­beli termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok és gépállo­mások dolgozói. A nemzeti szí­nű, szovjet és vörös zászlókkal díszített pályaudvarra ponto­san 11 órakor gördült be a vendégek külön vonata. Nagy taps köszöntötte a vonatból el­sőként kilépő N. Sz. Hruscso- vot és Kádár Jánost, vala­mint a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjait. Ne­meslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Komárom megyei Pártbizott­ság első titkára, Kroszner László, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke és Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság, titkára, továbbá a megye és a járás más vezetői üdvözölték a látogatókat. Ez­után a megye fiataljainak ne­vében KISZ-egyenruhás lá­nyok, középiskolások, és ifjú­munkások nyújtották át virá­gaikat a vendégeknek, akiket hosszan, melegen ünnepelt a sokezres tömeg, Nemeslaki Tivadar rövid beszédben tolmácsolta a ko­máromiak örömét, hogy szov­jet vendégeinket körükben üdvözölhetik, s alkalmuk nyí­lik közelebbről is megismer­kedni a megye munkásainak, parasztjainak életével. Ezután Kádár János üdvözölte a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kor­mány nevében az egybegyűlte­ket. Majd N. Sz. Hruscsov ke­resetlen szavakkal köszönte meg a baráti, testvéri fogadta­tást, és sok sikert kívánt Ko­márom megye dolgozóinak to­vábbi munkájukhoz. Szavai után sokáig zúgott a taps, s a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője mosolyogva viszonozta az üdvözlést. »Él­jen a dicső szovjet nép!«; »Él­jen a magyar—szovjet barát­ság!« — hangzott a kiáltás, amikor a vendégek búcsút vet­tek a pályaudvaron egybe­gyűltektől. Verőfényes tavaszi napsü­tésben, nyitott gépkocsin foly­tatta útját N. Sz. Hruscsov és Kádár János. Komárom utcái zászlódíszben pompáztak, ez­rek és ezrek álltak az utak mentén, zászlókkal, virággal integettek, forró szeretettel köszöntötték a vendégeket. Kisigmándon, Nagyigmándon — amerre a gépkocsioszlop haladt — piros nyakkendős út­törők, munkásőrök álltak dísz­sorfalat, s a községek apraja- nagyja az utcán volt, hogy ha csak néhány pillanatra is, de láthassa a vendégeket. Mindenütt üdvözlő feliratok, nemzetiszínű és vörös zászlók díszítették a házakat. Nagy- igmánd határában kisdobosok intettek búcsút a delegáció­nak. Bábolnán, a község bejára­tánál díszkapu fogadta a lá­togatókat. »Üdvözöljük a kom­munizmust építő szovjet nép küldötteit« — hirdette a fel­irat. Testvéri szeretettel fo­gadták a vendégeket az állami gazdaság művelődési háza előtt, ahol már jóval az érke­zés előtt sok százan gyűltek össze. A gépkocsiból derűsen, mosolyogva kilépő Nyikita Szergejevics Hruscsovot és a többi vendéget, valamint a társaságukban levő magyar állami és pártvezetőket Loson­céi Pál földművelésügyi mi­niszter, Gécs Pál, a Komárom megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának vezetője, Bür­gert Róbert, a Bábolnai Álla­mi Gazdaság igazgatója és Sárközi János, a gazdaság pártbizottságának titkára üd­vözölte. Üttörők virágcsokrok­kal kedveskedtek a küldöttség tagjainak, akik ezután a mű­velődési ház nagytermébe mentek. Itt Burgert Róbert bemutatta a látogatóknak a község és az állami gazdaság vezetőit, majd beszámolt a gazdaság fejlődéséről, eredmé­nyeiről és jövő terveiről. Elmondta, hogy a gazdaságot 175 évvel ezelőtt, 1789-ben ala­pították, mint lótenyésztő ál­lami birtokot. A felszabadulás után általános gazdálkodásra tértek át, majd három év óta fokozatosan kialakították a gazdaság új fő profilját, a ba­romfitenyésztést. A gazdaságban jelenleg 320 000 baromfit gondoznak. A népgazdaság részére az idén öt és fél millió naposcsibét ad­nak át, a jövő évben ezt a szá­mot 15 millióra kell a terv szerint növelni. Pillanatnyilag 120 000 a gazdaság törzsállo­mánya, amely lehetővé teszi ennek a célkitűzésnek az el­érését. A gazdaság jelentősen járul hozzá a baromfihús- és tojástermeléshez, a hízócsir­kéknél 63 nap alatt érik el az egy kiló 40 dekás súlyt. Lénye­ges eredményeket értek el a gazdaságos takarmányfelhasz­nálásban is. Jelenleg egy kilo­gramm élőhúst 2,7 kilogramm takarmányból állítanak elő, az egy tojásra jutó takarmányfel­használás pedig 195 gramm. Korábban 270—300 grammot kellett egy tojás előállítására fordítani. A további terv az, hogy minél hamarabb elérjék a legfejlettebb kapitalista üze­mek eredményeit. Erre min­den lehetőség megvan. A má­sik fontos cél, hogy a Bábol­nai Állami Gazdaságban elért termelési színvonalat országo­san általánossá tegyék. Ezen a téren szintén vannak szép eredmények, ma már több ál­lami gazdaság és termelőszö­vetkezet termel a bábolnaiak szintjén. A fő profilhoz igazodik a gazdaság többi termelési ága is. Megemlékezett a gazdaság klasszikus üzemágáról, a nagy­hírű telivértenyésztésről is. Háromszázhúsz angol telivér és hetven arab telivérkanca al­kotja a gazdaság törzsállomá­nyát. Sárközi János a pártszerve­zet munkáját ismertette. El­mondotta, hogy az alapszerve­zetek üzemáganként működ­nek és a pártszervezet törek­véseinek központjában a gaz­dasági munka támogatása áll. Jelentős része volt a pártszer­vezet tagjainak abban, hogy legyőzték az újtól való idegen­kedést és a baromfitenyésztés­re való áttérés sikeresen, aránylag kevés zökkenővel mehetett végbe. N. Sz. Hruscsov köszönetét mondott a szakszerű és részle­tes tájékoztatásért és elisme­réssel állapította meg, hogy a számszerű adatok tanúsága sze­rint a Bábolnai Állami Gaz­daság a hasonló típusú szovjet mezőgazdasági üzemekhez vi­szonyítva is igen jó eredmé­nyeket mutathat fel. Amilyen jóleső érzéssel hall­gatták a dicsérő szavakat a gazdaság szakemberei, olyan feszült figyelemmel kísérték Nyikita Szergejevics szavait, amikor arról beszélt, hogy a Szovjetunióban milyen beha­tóan tanulmányozzák a mező- gazdaság fejlesztését és lehe­tőségeit, feltételeit. Mosolyog­va fűzte hozzá, hogy nemrégi­ben Nyecsajev szovhoz-igaz- gató, aki személyesen járt Bá­bolnán, levélben hívta fel fi­gyelmét az itt alkalmazott ter­melési módszerekre. Utalt arra, hogy a Szovjet­unióban sokhelyütt — ugyan­úgy, mint nálunk — lebecsül­ték a baromfitenyésztés jelen­tőségét. Ebben persze ludas az a »férfiszemlélet« is, amely azt tartotta: a baromfitenyész­tés az asszonyok dolga. A te­remben jelenlevő mezőgazda- sági szakemberek — többsé­gükben férfiak — élénken he­lyeseltek, amikor Hruscsov el­avultnak nevezte ezt a felfo­gást, és azzal is teljesen egyet­értettek, hogy ma már a ba­romfitenyésztés intenzitásának növelése éppen olyan fontos, mint a többi mezőgazdasági ág termelésének fejlesztése. Hruscsov hangsúlyozta: Jól­lehet a bábolnai gazdaság ered­ményei igen szépek — de a legjobb szovjet szovhozokhoz hasonlóan — még mindig el­maradnak a legfejlettebb tő­kés mezőgazdasági nagyüze­mek eredményei mögött. Hoz­záfűzte: Világos a feladat: mi­előbb el kell érnünk, sőt, túl kell szárnyalnunk a legjobb (Folytatás a 2. oldalon.) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A napirend tárgyalása előtt Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese megemlékezett dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter elhunytéról, s javaslatára a Minisztertanács úgy határo­zott, hogy jegyzőkönyvben megörökíti dr. Doleschall Frigyes elévülhetetlen érde­meit. Ezután a földművelésügyi miniszter előterjesztette a me­zőgazdaság fejlesztésének to­vábbi feladatait megjelölő ha­tározat végrehajtására irá­nyuló intézkedések tervét. A kormány a tervezetet megvi­tatta és elfogadta, majd tudo­másul vette a földművelés- ügyi miniszternek a vetések állapotáról és a tavaszi me­zőgazdasági munkákra történt előkészületekről szóló tájé­koztatóját. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyta a mun­kaügyi miniszternek a mun­kaerőgazdálkodás helyzetét és feladatait tartalmazó jelenté­sét. A pénzügyminiszter a föld­adóról intézkedő sok régebbi és többször módosított jog­szabály helyett új összefogla­ló, egyszerűsített rendelet tervezetét terjesztette elő. A kormány a tervezetet elfogad­ta, az új rendelet a földadó fizetési kötelezettség mértékét, a fizetés módozatait nem vál­toztatja meg. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents