Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-21 / 92. szám

Politechnika az iskolapadban AZ MSZMP MEGVEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Kellemes meglepetések — kellemetlenekkel a Latinka Sándor kulturális szemle siófoki járási bemutatóján VASÁRNAP SZÁRSZÓN MEG a Latinka Sándor kul­turális szemle siófoki járási bemutatóját. Az alkalom, hogy találkozhatunk a siófo­ki járás legjobb művészeti együtteseivel, megérdemelte az érdeklődést, noha a járási bemutató színvonala meglehe­tősen hullámzó volt. Eddig e járás művészeti együttesei kö­zül a valóban legjobbakkal a megyei szemlén ismerked­tünk. S talán nem is alkot­hattunk valós képet az egész évben folyó műkedvelő mű­vészeti munka eredményeiről. A most nyert kép ugyan itt- ott hézagos, másutt halovány, de hívebben dokumentálja a siófoki járás községeinek kul­turális életét. Mindenekelőtt talán arról szólunk, hogy nagyobb szigo­rúsággal kellett volna meg­válogatni a járási kulturális szemlére érdemes csoportokat, együtteseket. A találkozó mű­sora felhígult, hosszúra nyúlt. S ez a felhígulás nem vált előnyére a szemlének, amely­nek legfelső fóruma a járási találkozó volt. Nem beszélünk most arról, hogy a tizenhét műsorszámból álló program bonyolítása nehézkes volt, s hogy a nézőtéren való jövés­menés zavarta a színpadon szereplő együtteseket, szólis­tákat. De arról beszélnünk kell, hogy rövidebbre szabott műsor esetén több volna az elismernivalónk, mint így. Félreértés ne essék! Nem a maximalizmus ördöge kísért e megállapítás mögött. De... a körzeti szemlék alkalmából művelődésügyi szakembereink alapjában véve hiteles képet alkothattak az egy-egy kör­zethez tartozó községek mű­vészeti munkájának sikerei­ről, gyöngéiről. A körzeti be­mutatók alkalmat szolgáltat­tak arra, hogy mérlegeljünk, és valóban csak olyan együt­teseket, szólistákat engedjünk a járási szemlére, amelyek, il­letve akik munkájukban mi­nőséget mutattak fel. E szemszögből vizsgálva a siófoki járási bemutatót, BALATON- könyen szerezhettünk volna RENDEZTÉK rangot ennek az eseménynek akkor, ha a viszonylag azonos erőkkel rendelkező együttesek fórumává avatjuk a szemlét. Ügy véljük, több együttes lé­pett a körzeti bemutatók »ala­csonyabb« osztályából a járá­si szemle »felsőbb« osztályá­ba, mint ahány érdemelte. Ezt, valamint a szemle ne­hézkes bonyolítását neveznénk kellemetlen meglepetésnek. Szerencsére a kellemesék el­lensúlyozzák a kellemetlent. NAGY ÖRÖM VOLT MEG­ISMERKEDNI az ősszel ala­kult Balaton Együttessel, amely Enyüd Árpád avatott vezetésével rövid múltja el­lenére is ott állhat már leg­jobb népi együtteseink között. A kitűnő zenekar, a kiváló tánckar, valamint az együttes kórusa komoly művészi érté­ket képviselő élménnyel aján­dékozta meg a szemle közön­ségét. Nem kissebbíti a pro­dukció értékét, ha megje­gyezzük, hogy egyelőre a fia­talokból álló tánckar és a ze­nekar alkotja a fő erősségét ennek az együttesnek. Szíves-örömest fedeztük fel a Siófoki Kőolaj Vállalat KISZ-szervezetének Telstar elnevezésű tánczenekarát. Hallottunk már számos mű­kedvelő tánczenekart az utób­bi években, de ennyire szín­padképes, ennyire kulturáltan muzsikáló együttessel nem ta­lálkoztunk. Középiskoláink irodalmi színpadainak sorában nem az elsők között foglal helyet a Siófoki Gimnázium irodalmi színpada. A szemlén verseny­társ nélkül mutattak be rész­leteket »... és vissza nem foly az időnek árja« című összeál­lításukból. A műsor egészére legföljebb következtetni tu­dunk a kiragadott részletek­ből. Annyit azonban megje­gyeznénk, hogy a szólistaként is szereplő Képli Julianna ki­vételével a gimnázium irodal­mi színpadának szavalói mo­dorosak. Beszédkultúra dolgá­ban tőlük többet követelhet­nénk meg. Ez vonatkozik a szemle többi szavalójára is. EL NEM HANYAGOLHA­TÓ TENNIVALÓKRA hívja fel a figyelmet az a tény, hogy a színjátszó csoportok gyengén szerepeltek a járási szemlén. Az úgyszintén, hogy a járás kóruskulturáját a ba- latonszemesi KISZ-kórus mel­lett a műsoron kívül szereplő siófoki dalárda képviselte csu­pán! Az utóbbi együttes ér­demeit nem soroljuk itt. Meg­ítélésünk szerint nem ártana azonban a kórus fiatalokkal való fölfrissítése. Mindettől függetlenül, ha a járási szem­le műsorát az imént említett együttesek számai alkotják csak, úgy emlékeznénk a Ba­latonszárszón vasárnap meg­rendezett találkozóra, hogy az ünnepe volt a községnek, a járásban folyó műkedvelő mű­vészeti életnek. László Ibolya „Potyautas" eg Y léggömb tartókötelén Mill-Valley. Egy léggömb tartókötelén lógva véletlenül több mint ezer méter magasba emel­kedett szombaton Danny Nowel 11 éves kaliforniai kisfiú. A léggömb pilótája csak ilyen magasságban vet­te észre a »potyautast«, aki nem tudott időben leugrani, amikor az alkotmány a le­vegőbe emelkedett. A kis­fiút a kezén összehurkoló- dott kötél mentette meg; a leszállás után kórházba vit­ték, s hétfőn már újság­íróknak mesélte élete nagy kalandját. Messze van még a tanév vége, de a Csurgói Gimná­zium diákjai már szorgalmasan ké­szülnek a poli­technikai kiállí­tásra. Nem mind­egyik osztálynak jutott hely a ktsz-ekben vagy a termelőszövet­kezetben, ezért heti k,ét órában az iskola falai között politechni- káznak. Az egyik osztály négy év alatt a népi hím­zéssel ismerke­dik meg, a másik pedig varrni ta­nul. Sok díszpárna, hímzett blúz és kötény került már ki a lányok keze alól. Olyan szépek, hogy nemcsak az is­kola kiállításán állnák meg he­lyüket. Képeink a két politechnikás osz­tályról készültek. (Polesz) Szép kislány — szép hímzés. Ismerkedés a varrógéppel. A kis elsősök munka közben. PUSZTAI TANÍTÓK Kihasználatlan lehetőségek Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Kaposvár kulturális életének ez az egyik jellemzője. Gondoljunk csak az egyes rendezvényekkel szemben tanúsított közönyre, vagy arra, hogy amink van, amíg van, nem sokra becsüljük. Az a bizonyos »de jó lenne, ha... « mindig akkor hangzik már el, amikor késő. Most egy olyan lehetőségre szeretnénk föl­hívni a figyelmet, amiről még nem késtünk le. S bizonnyal nem is késünk le, ha meggondol­ják észrevételünket az illetéke­sek. Amikor városunk oktatási há­lózata kibővült a Felsőfokú Ta­nítóképző Intézettel, nagyon nagy remények időszakát éltük. Azt mondtuk, lesz egy felsőfo­kú, majd főiskolai rangú intéz­ményünk, amely azon túl, hogy teljesíti főfeladatát, választott élethivatásukra készíti föl hall­gatóit, Kaposvár kulturális éle­tének is új színt kölcsönöz. Az egyetemi városok példájára gon­doltunk, amit annyiszor emle­getünk, valahányszor a megye- székhely elégtelen művelődési életéről esett szó. Azt reméltük, hogy az intézet falai között folyó munka kisugárzása elég erősségű lesz ahhoz, hogy serkentsen. Nem akarunk igazságtalanok len­ni. A Felsőfokú Tanítóképző In­tézet érdemei a pedagógusneve­lésben elvitathatatlan ok. Volt al­kalmunk végzett növendékekkel beszélni, akik itt készültek fel pályájukra, és vissza-visszatérnek alma materük falai közé. A gya­korlati munkához szükséges ta­nácsok mellett meg is köszönni az itt töltött éveket. De ez. mondhatnánk, az iskola belső életének az eredménye. A taní­tóképzés sikere. Minden évben megrendezi az iskola »Intézeti napok« néven megismert demonstráló iát. Ez évben éppen a közelmúltban zaj­lott le ez az eseménv. Gazdag, de ismét csak befelé ható prog­rammal, a nagy nyilvánosság kizárásával. Pedig lehetne talán nyíltabb megmozdulásokká ten­ni a nem szigorúan szakmai jel­legű eseményeket. Véletlenül merülnek föl bennünk mind­ezek? Távolról sem! A napok­Pusztai iskola. Nyitott abla­kain beragyog az áprilisi ég. Körös-körül vetések, szántó­földek végtelenje. A két tan­teremben példás rend. A pa­dokban figyelő, komoly arcú gyerekek, tanyasiak. Valamire­való településtől három-négy kilométernyire távol, szinte mindig ünnepélyes csöndben hangzanak el itt a kérdések és a feleletek. Szentlászlópuszta ... Két tanterem, harminchárom diák. Az első négy osztályba huszon- ketten, az V—VIII.-ba tizen­egyen járnak. A felsősöket Kálmán András igazgató, a kisebbeket Papp László tanító oktatja. A peda­gógusok önként jöttek a »vé­gekre«. Fiatalok. Kettejük éveinek száma egy híján öt­ven. A megyeszékhelyen vé­geztek hatvanháromban. — Miért ide jöttek? — kér­dem. — Tanítók vagyunk. — A lakonikus válasz Papp Lászlóé. Bemegyünk az öt-nyolcba. Számonkérés következik. A térkép előtt a hatodikos Bony­hádi Laci. Ujjával meghúzza Svédország határait. Az észa­ki népekről beszél halkan, ér­telmesen. »Halászat... bánya­kincsek ... földművelés.« A tanító bólint. Laci a he­lyére megy. — A Tanácsköztársaság ide­jén a munkások nyolc órát dolgoztak. A munkabérek... — hallom a középső padsor­ból. Dergez János felel. A vív. mányokat sorolja. ^pd/ífi j'Ájci ban került kezünkbe a szombat- ' ' eevértelmű helyi Felsőfokú Tanítóképző In- ——---------------“““—----------------------------------------------------------------------------­t ézet Jelentkezünk című kiadvá­nya, amely a Vas 'megyei Ta­nács Művelődésügyi Osztályának gondozásában jelenik meg. Kik írják? Az intézet jelenlegi és volt növendékei, tanárai, s akad a szerzők között néhány külső munkatárs is. De ez utóbbiak vannak kevesebben. Rövid léleg­zetű tanulmányok, szépirodalmi próbálkozások, vitacikkek, egy­szóval sok olvasnivaló kínálja magát a Jelentkezünk megannyi számában. Szabó Erzsébet könyv­tár—népművelés szakos hallgató például »Váci Mihály élete és munkássága« címen közöl tanul­mányt a decemberi számban. Bánki Szilárd »Gondolatok a gyermeklélektan hatásáról« cím­mel ír. Rendkívül rokonszenves ez a kiadvány, amely nemcsak azt tükrözi, hogy az intézet fia­taljainak érdeklődési köre, fel- készültsége széles területen mo­zog, úgyszólván mindenre kiter­jed, ami kultúra. Azt is jelzi, hogy a hallgatók többet is kíván­nak tenni a hivatásra való alapos felkészülésnél. Ezek után kanyarodjunk visz- sza a mi portánkra. Helyes és jó dolog évente megrendezni az »In­tézeti napok«-at. De nem jutna id’ő és energia itt is például egy a szombathelyi Jelentkezünk-höz hasonló kiadvány életrehívására és életben tartására? Nem hiány­zik ez a fórum a mi tanítókép­zős fiataljainknak, vagy nem tudnák hasznát venni egv ehhez hasonló publikációs fórumnak? Csak egyet említettünk a ki­használatlan lehetőségek közül. Talán érdemes meggondolni, és fölfigyelni arra. ami eddig el-, kerülte a figyelmet! L. I. Vannak országok, ame­lyek kőbe merevedett tör­ténelmi emlékekben igen gazdagok. Sok évszázados várak és kastélyok tucatjai őrzik régi kultúrájuk építé­szeti remekeit. Nekünk is voltak nagyszerű alkotá­saink, ezeket azonban a tö­rök és az osztrák hódítók barbarizmusa lerombolta. Ezért tudunk oly nagyon ör­vendezni minden egyébnek, ami mégis megmaradt. Pél­dául »Petőfi fája«. Ez a fa — olvashattuk a napi hírek között — a szat­mári Erdőháton virul. Tölgy­fa. Jelenleg kétszázadszor zöldell újra. Nagyar község lakói szeretettel gondozzák. Hatalmas lombsátra alatt évről-évre kis úttörők tábo­roznak, s ilyenkor Petőfire emlékeznek. Nemzeti gé­niuszunk e tündöklő csilla­ga e fa árnyékában írta meg »A Tisza« című cso­dálatosan szép költeményét. »Nyári napnak alkonyulatá- nál...« Ki he emlékeznék e szépséges sorokra? »Boldog órák szép emlékeképpen — Rózsafelhők úsztak át az égen...« Arról szól a tudósító, hogy a büszke faóriás alatt 30 méter átmérőjű pázsit­szőnyeg pompázik, kiválóan alkalmas »ülésterem« azok­nak, akik rohanó életünk sodrában megpihennek né­hány pillanatra, s miközben az öreg óriás ifjú levelei susognak, idézik őt, a nagy harcost és a nagy álmodét, akinek képzelete előrelátta a boldogabb jövőt. Mérföldkő ez a fa is. Emlékeztet és tanít. Minde­nekelőtt talán arra, hogy várakban elszegényedtünk ugyan, de hőseink voltak és vannak. A belőlük sugárzó erkölcsi erő pedig segítő­társunk a végtelen úton — a mából a holnapba ... — b — A hetedikesek a nap- és csil­lagrendszerek titkaival ismer­kednek. Kálmán András kezé­ben kréta. Figyelő szemek le­sik minden mozdulatát. Ady Endre »A magyar taní­tókhoz« című versét így zárta: »... Lelkűnknek fényét ezer éve orzák, Kapja meg végién szegény Magyarország A sza­badító magyar tanítót.« Szent- lászlópusztán is, az egész or­szágban a Kálmán Andrások és Papp Lászlók bőséggel oszt­ják a szellem kenyerét. Értem, nagyon is értem a fiatal peda­gógus válaszát: »Tanító va­gyok.« Ez a legszebb hivatások egyike. Kocsis Lajos, Varga Erzsi, Frank Zuzsi és a töb­biek, ha pusztaiak is, nekik is kell a tudás fényessége. Névtelenséget, szürkeséget jelent a puszta? A tanítók nemmel válaszol­nak. Igaz, a tél lezárja az uta­kat, nincs villany, nincs szóra­kozóhely, de ha egyszer kita- | vaszodik! . .. Számtalan öröm I forrása a puszta, csak hozzá | kell igazodni napi életéhez, él­♦ ni kell dolgos köznapjait, s az ♦ ember végül észre sem veszi | hogy egykor idegen volt. Az iskola fölszerelése kielé­gítő. Szemléltetőeszközökből ugyan jó volna több, de hát ebből sosem elég. A falu és város közötti kü­lönbség! Sokszor és sokféle ér- S telemben használják ezt a ki­♦ fejezést. A különbség eltünte- | tésén fáradozom én is. Azt < akarom, ha középiskolában vá- } rosi kerül a pusztai mellé, a | tanár csak a statisztikából t tudja meg, hogy melyik másik. t Ez minden vágyam — így vall ♦ terveiről Kálmán András igaz- | gató. í Géppel bánó, földben dolgo­♦ zó szülők gyermekei a pusz­♦ iaiak. Tudásra szomjas. fo<ré- | kony elmék A mezők rmndjé- {ben óráról órára, évről évre l T-arancd'k a láthatatlan tar­♦ solv: tanítóiktól egyre többet t tudnak a világról, egvbekan- t csolód’k bennük múlt, jelen és I jövendő. | És a két tanító? Göbölös Sándor ímiSoteoK Angol hidegvér Huszka úr a folyóparton fekszik. Elhalad mellette egyik ismerőse, és ezt kérde­zi tőle: — Hol a felesége? — Ott, ahol a buborékok láthatók. Előny A legújabb amerikai köz­lemények szerint az ameri­kai nők a múlt évben koz­metikai cikkekre kétszer annyit költöttek, mint a had­ügyminisztérium fegyverke­zésre. Igaz, a nők több győzel­met is arattak! * . * — Feleségemnek, mikor a méhkas körül járkált, egy méh úgy megcsípte a nyel­vét, hogy egy hétig nem bírt beszélni. — Igazán? Mondja, nem adhatna el nekem egy méh­kast? * * * — Műhelyfőnök: — Nem értem a dolgot, valahányszor belépek ide, maga áll a gép mellett, de sohasem dolgo­zik. Hogy lehet ez? — Olyan zaj van a mű­helyben, hogy sohasem hal­lom, amikor ön belép. * * * — Ah, drága barátnőm, ha két ember tulajdonságát ösz- sze lehetne olvasztani! Mi­hály jóképű, intelligens, cso­dásán táncol, és szépen ke­res, Sándor viszont megkér­te a kezemet. * ♦ * — Feleség: — Hány halat fogtál tegnap? — Férj: — Hat pontyot. Feleség: — Akkor a fűsze­res becsapott! ö nyolc pon­tyot számlázott. * * * Professzor (a diákokhoz): — önök most egy igen ritka fajtájú csimpánz koponyáját látják. Hazánkban csak két ilyen koponya van. Az egyik a Nemzeti Múzeumé, a má­sik az enyém. * * * — Nem tudom, mit vegyek a feleségem névnapjára. — Kérdezze meg tőle. — Annyi pénzem nincs. * * * A másodikos Pistike meg­kapja a születésnapjára Mi­ra Lobe »öcsikét akarok!« című könyvét. Édesanyja alig várja, hogy elolvassa a kisbaba világrajöttét egy­szerű szavakkal leíró, a gó­lyamesét eloszlató könyvecs­két. Amikor fia befejezi az olvasást, azonal megkérdi: — No, Pistike, hogy tet­szett? — Tetszeni tetszett, de én ezzel már régen tisztában vagyok! — feleli a gyerek. — lg — * + * Részeg elefántot lőttek agyon Johannesburgban. A hatalmas állat a Krüger nemzeti parkból szökött ki az erdőbe. A torkos és mohó jószág több mázsa marelaep- ret legelt. A nagy alkohol- tartalmú gyümölcstől telje­sen lerészegedett. Mit várjak ezután az emberektől, ha már egy ilyen józan és értel­mes állat is berúa?! — sa — *^<>^w^^>»WWWS^WV\IVVVWV.'\>VWW Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megy#»’ Tanáé* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Teleim 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár Latinka S u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőV.nél, Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents