Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. április 19. IGAZA VAN-E ÜVEGES ISTVÁNNAK? Forintokat köweteio huzavona — KÉRDEM ÉN. érdemes-e nálunk tanulni a fiataloknak? Nem érdemes. Nem bíznak bennünk. Csak ígérnek a veze­tőit, de amikor teljesíteniük kellene az ígéretet, akkor el­felejtik, mint mondtak koráb­ban. — Miért, mi történt magá­val? Miért van annyira elke­seredve? Mondjon el mindent töviről hegyire. — A vasúton dolgoztam, pá­lyamunkás voltam. Ezerkét­száz forint körül kerestem ha­vonta. A télen esténként ide jártam oktatásra, itt találkoz­tam Józsi bácsival, a tsz-elnök- kel. Egyszer azt találtam mon­dani neki: «-Józsi bácsi, sze­retnék elmenni traktorosisko­lára.« Azt válaszolta, jól van, lehet róla szó, úgyis kapunk gépeket, majd elfurikáztok ve­lük. — Milyen kikötéssel ütötték nyélbe az egyezséget? — Igaz, többször el kellett jönnöm a tsz-irodára, míg Jó­zsi bácsitól megkaptam a tan­folyamra való javaslatot. El­mentem Darányba, négy hóna­pig voltam a tanfolyamon, ad­dig egy fillért sem kaptam. — ? — Nem is kaphattál — szól közbe Józsi bácsi, a drávata- mási tsz elnöke —, mert nem léptél be a termelőszövetkezet­be. Ha aláírod a belépési nyi­latkozatot, és teljesíted az elő­írt normát, visszamenőleg el­számolunk az iskolán töltött minden napra fél-fél munka­egységet. — Mielőtt elment a tanfo­lyamra, miért nem lépett be mindjárt a termelőszövetkezet­be? — Mert Józsi bácsi erről nem szólt nekem. Mentem hoz­zá, hogy be kellene valamit ír­ni a személyi igazolványomba, mert abból most az tűnik ki, hogy sehol sem dolgozom. De Józsi bácsi nem mondott sem­mit. Én meg csak bíztam ben­ne. — Miért nem figyelmeztet­ték erre elnök elvtársék ideje­korán a fiatalembert? — Mert mi már nem hívunk senkit. Azt várjuk, hogy aki hozzánk akar jönni, az jelent­kezzen (?!). Aztán majd a köz­gyűlés eldönti, hogy fölveszi-e az illetőt tagnak vagy sem. — Ha nem biztatnak, nem hagyom ott önkényesen a vas­utat. De én itthon akarok dol­gozni a faluban. — Dolgozhatsz is — így az elnök —, adunk mi munkát. — Igen, de milyen munkát! Amikor már vége felé közele­dett az iskola, anyósom meg­kérdezte Józsi bácsit, lesz-e munka számomra a tsz-ben, s akkor azt válaszolta, hogy nem. Most visszajöttem, kap­nak is egy új gépet, de nem akarnak ráültetni. — Megmondtuk, hogy az új gépre nem teszünk rá, ez a ve­zetőség határozott álláspontja Egy majdnem százezer forin­tos gépet nem adhatunk gya­korlatlan ember kezébe. Le­gyél segédvezető, s ha bele­jössz a vezetésbe, és új gépet kapunk, akkor majd szó lehet arról, hogy ráülhess. Persze, ha elfogy a munka, akkor ne restelld megfogni a szerszám nyelét, azzal is lehet keresni. Ha meg ajánlatunkat nem fo­gadod el, nem akadályozunk meg abban, hogy másutt elhe­lyezkedj. * * * A DRÄVATAMASI TA- NACSHAZÁN így folyt a pár­beszéd, s a végén egészen el­fajult: mindkét részről a köl­csönös sértegetés jellegét öl­tötte. Ki hol és miben hibá­zott? Nem könnyű erre felele­tet adnL A termelőszövetkezet veze­tősége, elsősorban Szakács Jó­zsef tanács- és tsz-elnök sú­lyosan hibázott akkor, amikor Üveges Istvánt nem világosí­totta fel annak rendje és mód­ja szerint lépésének várható következményeiről és a köte­lességéről. Nem gondolták meg komolyan, hogy ők is kötele­zettséget vállaltak magukra, amikor iskolára javasolták a fiatalembert. Nem valószínű, hogy Szakács elvtárs annak idején kikérte erről a vezető­ség véleményét, s lám, most kényelmetlen helyzetbe jutott. A tanulság: még akkor sem szabad ilyen könnyelműen bánni emberek sorsával, ha történetesen jól állnak munka­erővel. Ha tudták, hogy Üve­ges Istvánra nem lesz szüksé­gük, miért nem mondták meg ezt neki az első beszélgetéskor? De rászolgált az elmaraszta­lásra Üveges István is. Ilyen meggondolatlanul nem lett vol­na szabad felmondania régi állását. A szövetkezet vezetői­vel alaposan, részletesen meg kellett volna beszélnie jövőjét, hogy ne érhesse meglepetés. És azt is meg kellene értenie, hogy ő még nem kész traktor- vezető, tanulnia kellene, s nem kellene szabódnia elfogadni a vezetőség voltaképpen helyes ajánlatát. Végezetül pedig le kell szűrnie azt a tanulságot is, hogy sértegetéssel, makacs­kodással nem lehet megoldani a problémákat; jóakaratot, tá­mogatást csak jót akarással, szerénységgel lehet kiérdemel­ni. Varga József A MI K böhönyei tartúsítótelepén üvegekbe rakják a savanyú ese- res/nyepaprikát és uborkát. Naponta 1000 darab 1 kg-os üveget töltenek meg. A savanyúságot a Somogy, Zala és Veszprém me­gyei FÜSZÉRT-nek szállítják. ZÁRÓRA... de mikor legyen ? — Feltétlenül rendszeresen kell étkeznie... Gyomorfájása meg fog szűnni... — Könnyű ezt mondani... De még ebédelni sem tudok rendesen, mert azt a fél órát arra kell kihasználnom, hogy bevásároljak ... Csak gyorsan bekapom az ételt, az­tán rohanok le a boltokba... Munkaidő után hiába megyek, korán zárnak az üzletek ... Az ellesett párbeszéd egy furcsa jelenségre hívja fel a figyelmet. Köztudott dolog, hogy délután fél 5 és fél 6 kö­zött csúcsforgalom van a ka­posvári üzletekben; akinek vi­szont nincs türelme a sorbán- álláshoz, az ebédidejét kény­telen megrövidíteni, hogy be­vásárolhasson. Az élelmiszerüzleteknél nem olyan súlyos ez a probléma, hiszen a belváros nagy boltjai a késő esti órákig nyitva van­nak. Azonban az iparcikkbol­tok záróráját sokan korainak tartják. Riportereink arra pró­báltak választ keresni, hogy helytálló-e a sok panasz, és ha igen, akkor mit lehetne tenni, hogy megváltozzék a helyzet. Nonstop nyitva tartás a ruházati boltokban Amikor a Kossuth téri ru­házati áruházat bezárták, na­gyon sok ember fejében meg­fordult a gondolat, vajon a megmaradó üzletek képesek lesznek-e a rájuk háruló, ug­rásszerűen megnövekedett for­galmat lebonyolítani. A vál­lalat vezetői nagyon helyesen azonnal intézkedtek: kivétel nélkül meghosszabbították a boltok nyitva tartásának ide­jét, s így az üzletek délután fél 6-ig, illetve 6-ig várják a vá­sárlókat. A falusi vevők igé­nyeinek kielégítése végett — és a zsúfoltság csökkentése miatt — bevezették a nonstop nyitva tartást, vagyis az üzletek dél­ben sem zárnak be. Ezzel első­sorban a városi vásárlóknak kedveznek: délután — és a záróra előtti időpontban — már könnyebben lebonyolítják a forgalmat. Válasz nélkül hagyott javaslat Szabados József, az Ady Endre utcai bútorbolt vezetője már jelezte vállalatának, hogy módosítani kellene a nyitva­tartási időt. Érdembeli választ még nem kapott. Az üzlet reggel 8-tól délután 5-ig van nyitva, pedig később is lenne vásárló. A Május 1. utcai műanyag- és az Ady Endre utcai vasbolt déli órákban megkérdezett vá­sárlói így vélekedtek: — Nem kényszerülnénk az ebédidő elfecsérelésére, ha a boltok később zárnának dél­után. Ila József, a Kossuth téri háztartási bolt vezetője és Rézbányái János, a műanyag­bolt vezetője igyekezett ked­vezni a vásárlóknak a déli nyitva tartással, de ezzel sem sokat könnyítettek a helyzeten. — Teljesíthetik-e a vásár­lóknak azt a kívánságát, hogy este 6 óráig árusítson az üz­let? — kérdeztük a boltvezető­ket. Némelyikük azt mondta, igen, másutt viszont arra hi­vatkoztak, hogy a személyzet nagy része vidékről jár be, és öt óra tájban elutaznak. Ötig vagy hatig ? A Május 1. utcai önki- szolgáló háztartási bolt ko rábban déli megszakítás­sal este 6 óráig tartott nyitva, most viszont reggel 9- től délután 5-ig áll „ vásárlók rendelkezésére egyfolytában. A Ruhaüzem dolgozói kérték ezt, hogy műszak előtt bevásá­rolhassanak. Most meg az iro­BONYODALMAK EGY KÁRTÉRÍTÉS KÖRÜL Gál Jánosné visnyei tsz-tag öreg is, beteges is. Férje szin­tén csökkent munkaképességű. Nehezükre esik a munka, sőt még a gyaloglástól is, ha csak lehet, kímélik magukat. Mesz- sze laknak a falutól, házuk a dombok között húzódik meg, ahonnan a sáros dűlőúton nem könnyű megközelíteni a tsz- irodát. A múlt évben mégis gyakran tette meg a nehéz utat Gál bácsi. Sőt a feleségét ért sérelem ügyében kényte­len volt utazgatni is, mind­annyiszor több kilométeres utat téve meg az állomásig. Egy „elfektetett“ kérelem Gálék kálváriája a múlt év­ben kezdődött. Az asszony el­érte a szövetkezeti öregségi já­radék folyósításához szükséges életkort. Bíztak abban, hogy a havi 260 forint könnyít hely­zetükön. Gál bácsi bement a tsz-irodába, hogy annak rend- je-módja szerint megkérje a szövetkezet vezetőit, terjesz- szék föl felesége kérelmét az Országos Nyugdíjintézethez. Ez tavaly májusban történt. A tsz-nek nem volt űrlapja, emiatt nem teljesült a kérés. Később Gál bácsi szerzett egy nyomtatványt, s azt ki is állí­tották. Ezután már csak a pénznek kellett volna jönnie, hiszen minden föltétel adva volt ahhoz, hogy Gál Jánosné megkapja a járadékot. Még­sem kapta meg negyed év el­múltával sem... A szövetkezet fölterjesztése csak szeptemberben érkezett meg az Országos Nyugdíjinté­zethez. Kalmár József né tsz- főkönyvelő és Kész Erzsébet beosztott könyvelő azt állít­ják, hogy a kérelmet még má­jusban elküldték, vagyis a ki­állítás után nyomban postára adták. Ilyen sokáig utazott vol­na a levél? Nem. ök maguk mondják, hogy szeptemberben »•öntevékenyen, csupán jóindu­latból« kiállítottak egy űrla­pot, s azt küldték el, miután Gál bácsi gyakran sürgette őket. Ez a kérelem érkezett szeptemberben az intézethez, s nem az, amelyiket állítólag májusban adtak fel. A bíróság megítéli a kártérítést Az igényeit öregségi járadék májustól illette volna meg Gál Jánosnét, a Nyugdíjintézet azonban a kérelem beérkezésé­dai személyzet méltatlankodik, mert nekik változatlanul az ebédidőben kell vásárolniuk. Kilenc és fél órát tart nyit­va naponta a Május 1. utcai két illatszerbolt. Fofrgalmuk reggeli nyitáskor, délben és a záróra előtt növekszik meg. Háztartási cikket azonban csak keveset árusítanak, hiszen azt nem itt vásárolják meg az em­berek. • * * Kaposvár nem nagy város — mondhatják némelyek —, nem okozhat különösebb gondot, ha bármelyik üzemből vagy hiva­talból az ebédszünetben siet­nek el vásárolni. Megfontolandó, hogy az élel­miszerüzleteken kívül tartson nyitva egy háztartási bolt és egy vas-, edény-bolt is este hat vagy hét óráig. (Okkal vetődik fel úgy a kérdés, hogy vajon a fél hatig és hatig nyitva tar­tó két illatszerbolt fontosabb-e vagy pedig n háztartási bolt.) Az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnak olyan módon kel­lene szabályozni a zárórák idő­pontját, hogy az egyik üzlet korábban nyisson ki, a másik pedig későbben. Egészen bizo­nyos, hogy a személyzet meg­felelő átcsoportosításával meg­valósítható ez az egyáltalán nem különleges óhaj. (Polesz—S. Nagy—Szegedi) nek időpontját veszi alapul. Kit terhel a felelősség azért, hogy májusban nem ment el a fölterjesztés? A Néphadsereg Tsz illetékes irodai dolgozóit. Gál bácsi beperelte a tsz-t, a bíróság megítélte neki az 1040 forint kártérítést. Tehát tör­vényes, igazságos döntés szüle­tett, hiszen ő semmiképpen sem károsodhat. Az idén ja­nuárban meg is kapta a vég­zést ő is meg a tsz is. Joggal gondolhatta Gál Já­nosné, hogy ha annak idején elkallódott is kérelme, s emiatt késve kapott pénzt, most majd bizonyosan kifize­tik a különbözeiét, az elma­radt járadékot. De megint hiá­ba várt. Bár a bíróság meg­ítélte a kártérítést, a tsz még­sem fizetett. A főkönyvelő, miután el­mondtuk neki, hogy Gál János nálunk is panaszt tett a kifi­zetés elhúzódása miatt, így tá­jékoztatott bennünket: »Gál bácsi várjon a sorára. Nincs pénze a szövetkezetnek, nem tudunk fizetni. Különben sem értek egyet a bírói döntéssel. Gál bácsi pedig ahelyett, hogy ide-oda szaladgál panaszával, inkább dolgozna a tsz-ben.« Kifakadásának hallatán meg­jegyeztük: »De hisz tegnap is dolgozott! Pedig már nem ne­ki való a nehéz munka.« Köz­beszólásunk csak fokozta a fő­könyvelő méltatlankodását, s így folytatta: »Persze, hogyan is kellene neki a nehéz mun­ka, amikor ott lakik az állami gazdaság gyümölcsöse mellett?! Már alig várja, hogy érjen a gyümölcs.« Az alaptalan men­tegetőzésből alaptalan vádas­Fonónők — Nem szabad ékszert hor­danunk: karórát, gyűrűt, nyakláncot. A frizurát jól le kell kötni, bő ruhát nem húz­hatunk, és csak hosszú szárú gyógycipőt használhatunk — mondja Klári, de egy cseppet sem bánkódik ezek miatt a korlátozások miatt. Pedig így, minden magyarázat nélkül ijesztően hatnak, hiszen tizen­hat éves lányokról van szó. Már-már olyan zárdaféle jut az ember eszébe, mikor meg­érkezik a magyarázat: — Vigyázni kell, ne legyen baleset. A gyűrűbe beleakad­hat a kaparó, és leszakíthatja az ember ujját. A nyakláncot vagy a hosszú hajat becsavar­hatja a gép... — Mi kell még ezenkívül egy fonónő fölszereléséhez? Irén vállalkozik a tájékoz­tatásra: — Ecset, kis kefe, nagy kefe és a kaparó. Meg a ruhán a hulladékzseb. Mindezt a mun- kaszervezés-órán tanuljuk — mondja komolyan, és látszik rajta, hogy tetszik neki az el­nevezés. — Még milyen órák vannak? — Anyagismeret, technoló­gia, számtan, magyár és tor­na. Testi nevelés — ismétli ko­molyan. Mint kiderült, azért, mert nem éppen sovány, és nagy aktivitással végez min­den gyakorlatot. Irén egyéb­ként kitűnő tanuló, a legma­gasabb iparitanuló-fizetést kapja: 219 forintot. Klári, Er­zsi és Mari jó rendűek, ők 190 forintot keresnek havonta. — Már várjuk a vizsgát. Szeretnénk végre igazi fonó­nők lenni — közli valameny- nyiük nevében Erzsi. Lehet, hogy arra gondol, akkor töb­bet fognak keresni. Megkér­dem tőle. — Azért is. De nem egészen. Szeretnék már éjszaka is dol­gozni. Nem, nemcsak próba­képpen ... Úgy rendesen. Há­rom műszakban. Igaz, hogy most már egy kicsit »előlép­tünk« ... Mert eddig fél hétkor keltünk, és mindig nyolcra mentünk. Március óta viszont fél ötkor van nekünk is éb­1 resztő ... Ez jó ... kodásba ment át,, Az 1040 fo­rintot már kifizethette volna a tsz — világosított fel bennün­ket a járási bankfiók előadója —, mert volt pénze a tsz-nek. Miért hát a halogatás? A ké­sedelem tovább növeli a költ­ségeket ... Ne a tsz fizessen! A tsz-irodában szóba került, hogy kit terhel a kártérítési összeg. A tsz-elnök meg a fő­könyvelő egybehangzó választ adott: »A termelőszövetkezet majd kifizeti Gáláknak a pénzt.« Ezt hallva önként adó­dik a kérdés: a termelőszövet­kezet tagsága egyetért-e azzal, hogy ők fizessék meg az irodai dolgozók mulasztásának árát? Ha közgyűlésen ismertetnék — a valóságnak megfelelően — az ügyet, ugyan akadna-e egyet­len olyan szövetkezeti gazda is, aki azt mondaná: »Mi az az ezer forint, fizessék csak ki a mi közös pénzünkből.« Bizo­nyos, hogy senki sem tenne ilyen meggondolatlan kijelen­tést, hiszen akkor kinek-kinek a részesedéséből, a termelőszö­vetkezetben elért jövedelméből kellene megtéríteni Gál János­né kárát. Gál Jánosné még nem kapta meg a pénzét. Kifizetése ja­nuár óta húzódik, holott már rendezhették volna az ügyet. S nem mindegy, hogy ki térí­ti meg a kárt. Éppen a tsz-el- nöknek és a főkönyvelőnek kellene legjobban tudnia, hogv a szövetkezeti demokrácia nem engedi meg az egyéni felelős­ségnek a közösségre való áthá­rítását. Nem szabad ezt elfe­lejteni a visnyei Néphad sere Tsz-ben sem. Hernesz Ferenc lesznek — És ti? Ti is szeretnétek már éjjel dolgozni? — Persze. Hogy igazi fonó­nők legyünk. Ezt akarjuk. — A gépet már ismeritek? Melyik alkatrészt szeretitek a legjobban? — Már ismerjük — hangzik az egyforma felelet. Az alkat­részekről eltérnek a vélemé­nyek. — Gyűrű és futó. — Ballongátló. — Feltűző állvány és nyúj­tómű. — Én a malacfarkat szere­tem. A neve miatt. Egyébként ebbe fűzzük a fonalat, és ez szaladgál körbe-körbe, viszi a szálat — magyarázza Irén. — Miért ezt a szakmát vá­lasztottátok? Mély csend követi a kér­dést. Aztán halkan vitatkoz­nak egy kicsit. Végül megálla­podnak abban, hogy elmondja röviden ki-ki a maga történe­tét. Kőműves Klári gondolt arra. hogy gimnáziumot végez. Pécsre szeretett volna kerülni a Művészeti Gimnáziumba, mert örökké rajzol, fest. (Most is minden levelet telerajzol.) De nem bízott tehetségében, meg sem próbálta a fölvételit. Akkor hallott erről az egyéves ipari iskoláról, jelentkezett, és fölvették. Gébéi Erzsi és Geiger Irén szakmát akartak tanulni. Sze­rintük ma már nem alapíthat a férjhez menésre egy falusi lány sem. Szentgyörgyi Mari ezt mond­ja: — Nem tudtuk előre, mit is jelent az, hogy fonónő. Sosem láttunk mi textilüzemet az­előtt. S hogy megismertük ezt a szakmát, meg is szerettük. — Ha újra kezdhetnétek, ho­va mennétek? — Üjra csak visszajönnénk. Ugye? — fordul társaihoz Klá­ri. Július 31-én vizsgáznak, szakmunkások lesznek. Három hét szünet, és utána már »iga­zi« fonónők lesznek. És dol­goznak majd éjszakai műszak­ban ic S. N. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents