Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
Somogyi Néplap AZ MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LATJA [ A VENCEL TERI FOGADALOM | az egyik kép, | amely a huszonöt évvel ezelőtti tragikus eseményre emlékezteti az utókort, két férfit ábrázol: von Neurath bárót, az új helytartót a hitlerista diplomaták fehér hajtókás díszegyenruhájában és a nyitott autóban mellette ülő, magába roskadt cilinderes öregurat, Hácha doktort, a leigázott Cseh-Mor- vaország náciktól kinevezett, majd kivégzett elnökét. A másik kép az események szenvedő hősét, a népet ábrázolja, Prága lakóinak egyik csoportját, ahogy a Venczel tér járdáiról öklöt rázva, sírva vagy gyűlölettől égő szemekkel nézi a bevonuló páncélosokat, az SS-különítmények félelmetes menetoszlopait. Berlinben még alá sem írták »a védnökségi kérdem« hírhedt jegyzőkönyvét, amikor Keiner nád tábornok hadseregcsoportja már bevonult Ostravába. A csehszlovák burzsoázia árulása már megfosztotta az országot az esélyes védekezés lehetőségeitől. a saar-vtoeken | kezdődött Hitler hódításainak sorozata, Ausztria megszállásával, az Anschlusszal folytatódott, azután a Szudétaföld került sorra. Korábban, 1938 őszén a müncheni négyhatalmi szerződés után még lett volna mód a fegyveres ellenállásra. Csehszlovákiában működtek Közép-Európa legjobb fegyvergyárai, és a hadsereg ereje akkor még nem sokban maradt el a német hadseregtől. A kommunisták Abesszínia népének ellenállására, a spanyol köztársaságiak példájára hivatkoztak, de Benes és társai a kapitulációt választották. Amikor a köztársaság határai Benesék meghátrálása miatt már sorra leomlottak, Hitler hadai elözönlötték Cseh-Mor- vaország földjét. A gőgös, világhódításra készülő német mili tarizmus bandavezére egyetlen mondatban foglalta össze győzelmi jelentését: »Csehszlovákia halott, nincs többé!« A prágaiak elindultak gyászszalagos koszorúikkal a Vencel téri szoborhoz, hogy a szentként tisztelt honalapító emlékműve előtt néma főhajtással fejezzék ki fogadalmukat: nem nyugszanak bele hazájuk leigázásába, életük feláldozásával is küzdenek szabadságáért! S hogy e fogadalom menynyire elszánt volt és igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a huszonöt évvel ezelőtti március tizenötödike kezdete lett annak a hat éven át tartó szabadságharcnak, amelyben mintegy háromszázhatvanezer hazafi ontotta vérét, áldozta életét. A szovjetellenes gyűlölettől elvakult nyugati kormányok azt hitték, hogy ha jóváhagyják, sőt támogatják a hitleristák keleti irányba indult rablóhadjáratát, kielégíthetik a német militarizmus farkasétvágyát, megszabadulnak attól a veszélytől is, amelyet a szocialista forradalom szelleme, a Szovjetunió léte jelent számukra. Hogy ez a számítás mennyire becstelen és alávaló volt, arról az emberiség örök időkre meggyőződött a további fejleményekből, a második világháború történetéből: a fékevesztett germán militariz- mus elnyelte csaknem az egész európai kontinenst, létében fenyegette Angliát, kinyújtotta csápjait a többi világrész felé, hogy az »uralkodásra termett magasabbrendű faj« igájába hajtsa az egész emberiséget. E tervek megvalósításának módszereiből ma már könyvtárakra való írott dokumentum és döbbenetes erejű muzeális anyag tanúskodik. | a negyedszázados 1 évforduló nemcsak visszapillantásra ad alkalmat, hanem összehasonlításra is. A Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi kormányának nemrég közzétett beszámolója újabb válasz azoknak, akik békés illúziókban ringatják magukat a nyugatnémet revansisták szándékait illetően; azoknak, akik hajlamosak rá, hogy elhigy- gyék: a joviális külsejű Erhard kancellár és társainak politikája a korábbi Ade- nauer-rezsimmel szemben valamiféle »megszelídülési folyamat« kezdete. Rácáfol erre, hogy legfrissebb nyilatkozatukban újra megtalálható a régi szöveg, a »német kérdés megoldásának« követelése. Lehet, hogy a hang ma még kevésbé útszéli, és nem oly fenyegetően rikácsoló, mint amilyen Cöbbelsé volt, de a cél azonos: fegyvert — méghozzá atomfegyvert — a Wehrmacht helyett ezúttal a Bundeswehr kezébe. A nyugatnémet kormány ma Európa egyetlen olyan kormánya, amely nem hajlandó elismerni a békeszerződés megállapította határokat, újra »történelmi jogaira« hivatkozik. A népeknek nem szabad szemet hunyniuk e figyelmeztető jelek láttán. Emberek millióinak szenvedését és pusztulását el lehetett volna kerülni, ha a világ huszonöt évvel ezelőtt másképpen reagál a német militarizmus kihívására. Ma senki sem lehet közömbös: a béke és a demokrácia erői elég hatalmasak, hogy a hódítók jogutódainak kísérleteit meghiúsítsák. Vadász Ferenc PMM Még neve sem volt... A hír rövid és megdöbbentő: »Csecsemőholttestet találtak Nagykanizsán, a Szemere utca 2/b számú ház pincéjében a szénrakás tetején. A nyomozás megállapította, hogy Kodela Margit nagykanizsai lakos október 29-én este K. J. kaposvári lakásán egészséges fiúgyermeket szült. Kodela Margit emberölés bűntettének vádjával a kaposvári bíróság előtt felel tettéért.« Miért tette? A börtönben beszélgetek vele. Itt ül az üveggel borított asztal előtt. Dacosan figyel. Sápadt az arca, mandulavágású szeme lázasan csillog. — Nem tudom ... Az okot akarom megtudni tőle, látni az összefüggéseket. Azt mondták, készüljek fel arra, hogy hazudni fog. Váratlanul kitör. — Beleőrülök, öngyilkos leszek ... — Most mit érez? Megdöbben. — Azt mondja, amit érez! — Gyűlölöm magamat. Éjszakákon át csak forgolódok az ágyon, elkerül az álom. Tizennégy kilót fogytam ... Olyan, mint egy kopott veréb. Huszonöt éves, kiégett és üres. Mi tette fásulttá? Céltalanná az életét? Hogyan süly- lyedt idáig? — Mindig odaérek, hogy végzetesen elrontottam az életemet Többet nem nézhetek az emberek szemébe... Az előzmények: Fiatal volt és szép. Nagykanizsa nem tetszett, többre vágyott Budapestre ment. A Ruhaipari Tervező Vállalathoz került modellnek. Nagyvonalúan akart élni, tetszett a fény, a csillogás. 18 éves korában egy 43 éves gépészmérnök barátnője. — Szerette? — Nem, csak szórakoztunk. A mérnök fedezi a szórakozás költségeit. A lány szenvedélyes konyakivó lesz, hat-hét félkonyákot iszik egy-egy kiruccanáskor. Törzshelyük a Jereván. Amikor megtudja, hogy terhes, egy ideig eltitkolja. — Szerettem volna egy gyereket ... — így akarta magához láncolni a férfit? — Erre nem is gondoltam... A hetedik hónapban van. Akkor> szól. A mérnök dühös, keres egy orvos ismerőst, és megpróbálja rábeszélni. Nem sikerül. Megszüli a gyereket, hazatér szüleihez. Kapcsolatuk végleg megszakad. A mérnök más vállalathoz helyezteti magát, még a címét sem tudja. Évike most hároméves. Apja egy fillér tartásdíjat sem fizet. Az anya azt mondja, azért nem indíttatott pert, mert megegyeztek ebben. Szavát adta rá. Ez volt Kodela Margit előélete. Könnyelműen belerohan saját életfelfogásának csapdájába. Kanizsán a szüleinél él. Munkát nem vállal, de a presszóban majd minden nap megjelenik. Kornél, a bárzongorista veszi »pártfogásba.« Konyak, este tíz után megrendelt ölelkezés a barátnőjétől kölcsönkapott lakáson. Neki ennyi is elég, többre nem vágyott. Amikor újra terhes lesz, nem szól a zongoristának. Nem látja értelmét, mert Kornéltól egy másik lány is terhes. Azt akarja feleségül venni. — Mégis hogyan képzelte? — Arra is gondoltam, hogy Pesten szülöm meg és otthagyom ... Kaposvárra látogatóba jött. Magával hozta kislányát is. Egy ismerőse lakásán hozta vi lágra gyermekét. Senki sem vett észre semmit. A csecsemőt beletette a bőröndjébe, Másnap elutaztak. — Nem tudom, mi volt velem. Miután Kanizsán leszálltunk az állomáson, céltalanul kószáltam. Bedobtam a pinceablakon, visszafelé mentem. A vonat alá akartam feküdni. Ha nem sír a kislányom, most nem volnék itt... Ennyi a tragédia története. Egy csecsemő meghalt. Még neve sem volt... N. S. MM Lopott pénzből ajándék A Kaposvári Ruhaüzemben dolgozott Károly Margit Kaposvár, Pázmány Péter utca 72. szám alatti lakos. A múlt év december 22-én egy műszakba osztották be Jancsek Istvánné- v&l. E napon kaptak fizetést. Károly Margit egy óvatlan pillanatban elemelte Jancsekné pénztárcáját, s a benne levő 610 forintból még aznap ajándékot vásárolt vőlegényének. A Kaposvári Járásbíróság Károly Margitot hathónapi szabadságvesztésre ítélte. Lovaglóiskola Siófokon (Tudósítónktól.) A Somogy megyei Idegen- forgalmi Hivatal Siófokon lovaglóiskolát létesít a nyáron. Százezer forintos költséggel egy lóistállót építenek, s a so- mogysárdi állami ménes 12 hátas- és versenylovát helyezik el benne. A lovagolni tanulók részére különórákat iktatnak be, a lovagolni tudók pedig óránként harminc forintért bérelhetik a paripákat. Körzeti kulturális szemlét rendeznek ma Balatonszentgynrgyön A fonyódi járás műkedvelő művészeti csoportjai részére március elején kezdődtek meg a kulturális szemle körzeti bemutatói. Előzőleg, hogy a szemle és a felkészülés kampányszerűségét kerüljék, a csoportok helyi bemutatói mellett körzeti »Ki mit tud?« műsorokat rendeztek Szöllős- kislakon, Balatonfenyvesen és Fonyódon. Ezek a műsorok semmit sem vesztettek népszerűségükből tavaly óta. Változatlanul nagy közönség tapsolta végig a pergő, színes műsorszámokat. Március 1-én Balatonlellén, 8-án Lengyeltótiban rendeztek körzeti bemutatót. Leggyakrabban a hagyományos művészeti ágak, a színjátszás és a népi tánc képviselői léptek a színpadra a két körzeti szemlén. Néhány csoport produkcióját — mint például a szöl- lőskislaki tánccsoport műsorszámát, a lengyeltói színjátszóknak Tabi »Sportol az asz- szony« c. jelenetét, a bogiáriak előadásában pedig Gergely Sándor »Vitézek és hősök« c. drámáiénak egv részletét — szép közönségsiker kisérte. Űj színfoltként jelentkezett az eddigi bemutatókon Somogyvár és Szöllősgyörök legényekből alakított tánccsoportja. A körzeti bemutatók keretében megtartott szellemi vetélkedőkön eddig 13 község fiataljai szerepeltek. A bemutatók napján egész napos kiállítást tartottak a körzet fotó-, grafikai, kézimunka- és egyéb szakköreinek anyagából. A kulturális szemle egyik érdekessége ebben a járásban az, hogy a »Ki mit tud?« vetélkedőkön tánczenekari és modern társastáncversenyeket tartottak. A legjobb tánczenekarok, énekesek és a társastáncban kitűnt fiatalok áprilisban mérik össze tudásúkat a leilei Vörös Csillag Étteremben. Ma Balatonszentgyör- gyön rendezik meg a körzeti kulturális szemlét. Ezen a többi között a lellei, a bogi ári és a balatonkeresztúri irodalmi színpadok, a batthyány- pusztai és a szentgyörgyi népi táncosok műsorát tekinti meg a közönség. Ez alkalommal mutatkozik be a négy bíráló bizottság és a közönség előtt a balatonújlakiak nemrégen alakult 40 tagú kórusa. I • • • » SOfZOK „Vőlegény" lelt a lámából Néhány évvel ezelőtt a Budapesti Állatkert egy. lámát adott át gondozásra a Somogysárdi Állami Méntelepnek. Az egyedül élő állat kezdetben még csak elviselte az árvaságot, később azonban egyre türelmetlenebbé vált. A méntelep igazgatója megsajnálta az »asszony« után sóvárgó lámát, ezért az Állatkerthez fordult segítségért. A »háztűznéző« alkalmával kiszemeltek egy fiatal láma-»lányt«, és »vőlegény« lett a somogysárdi lá- ma-»fiú«. Még a nyáron megtartják az »esküvőt«. * * * A gyorsírónő bemegy főnöke irodájába. — Igazgató úr, mintha önt hívták volna a telefonhoz. — Mi az, hogy »mintha«? Engem hívtak vagy nem engem? — Tetszik tudni, amikor kezembe vettem a hallgatót, egy férfihang ezt kérdezte: »Te vagy az, vén bandita?« ... — Miről ismerhető fel az igazi gentleman? — A gentleman olyan férfi, aki Sofia Lorent és Gina Lollobrigidát úgy tudja körülírni, hogy kezét nem használja. ... — Három évig — sóhajtozik Kovács — feleségem és én a legboldogabb emberek voltunk a földön. — És aztán mi történt? — Aztán? Feljött a feleségem hozzám Budapestre. ... Dr. Coleman amerikai pszichológus ajánlja: »Olvassátok az újságban a halálozási rovatot. Nagyon boldogok lesztek, ha napról napra azt látjátok, hogy a ti nevetek nem szerepel az elhunytak névsorában.« ... Egy londoni szállóban munkába áll az új szakács. Ahogy elkészül első levese, az üzletvezető megkóstolja. Végigméri az új »szakácsművészt«, és fanyar mosoly- lyal megkérdi: — Szolgált ön a háborúban? — Igenis. 1943-től a háború végéig legénységi szakács voltam, és háromszor kaptam kitüntetést. — Akkor ön egy mázlista. Égi csoda, hogy a katonái agyon nem lőtték. ... Egy stiglic észreveszi a hernyót, s nyúl utána a csőrével. — Na, ennek vége! — gondolja a másik hernyó a szomszéd levélen, és megbújik a levél alján. Ebben a pillanatban lecsap a magasból a héja, megragadja a stiglicet, és már viszi is magával a magasba, már hullanak is a szétmarcangolt madár tollai. — Az anyját! Hogy ennek micsoda összeköttetései vannak! — kiált fel az a bizonyos másik hernyó, és tisztelettel invitálja át az elsőt a maga levelére mondván, hogy ez zöldebb, parancsolj, barátom, fogyassz csak belőle, mint a magadéból. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca t.
