Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
Mai javasasszony — Kétnaponként a tomporába, lelkem ... (Balázs-Piri Balázs rajza) Abszolút gépesítés te-. (Fülöp György najzia) Ha a betörő pszichológus — Ide a pénzt, mert különben kiengedem az egeret. EáRÁfc Tökéletes számítógép a negyedévi préminmosztás előtt — Fogadja el, igazgató úr, ezt a csekélységet... Hazulról hoztam. Tökéletlen alkotás <— Meg sem mozdul.;. Figyelmes kiszolgálás Irta: NOVAK NOVAK A járda szélét választották ki egy filmjelenet színhelyéül. A lapok már két nappal előbb közölték, és a rendező a rádióban is kijelentette, hogy »a napokban valamit forgatnak a városban«, s tegnap késő este egy tehergépkocsiról egész hegyre való reflektort, kábelt és drótot raktak ki. A környező házak lakói büszkeségtől és kíváncsiságtól dagadó kebellel alig várták a reggelt. Alig hajnalodott, máris előállt egy teherautó egy csapat munkással. Néhány percig hangosan tanácskoztak. Az egyik az égre nézett, és jól odamondogatott a márciusi fagynak. A másik ránézett a telefonfülkére, és így szólt: — Utasítottak, hogy tegyük harminc méterrel arrébb. És áttették. A környező házak lakói tehát telefonfülke nélkül maradtak. Ezután négy ember belépett a mészárszék kirakatába, kidobálták a füstölt oldalast, a zsírt és a friss kolbászt. Majd egyikük kalapáccsal széttörte a kirakatablakot, a másik három pedig bedeszkázta az üveg helyét. Egy ügyes kéz mésszel kiírta a deszkára: »Vesszen a háború!« A környező házak lakói igy maradtak mészárszék nélkül. A négy legény ezután felmászott a háztetőkre, és leszedte az egész tv-antenna- erdőt. A kéményeket nem bántották, és a cserepekhez sem nyúltak. A környező házak lakói így maradtak antenna nélkül. Alig bújt elő a nap, amikor megérkezett egy fiatal, viharkabátos legény. Miközben kiszállt a kocsiból, odakiáltott: — Távolítsátok el az embereket az utcáról, az ablakokból, az erkélyekről és a villanypóznákról! Egy szakasz rendőr munkához látott. A környező házak lakóit így fosztották meg a lehetőségtől, hogy végignézzék a forgatást. Amikor a nap már meglehetősen magasra kapaszkov_______________ dott, két középkorú ember érkezett. Az első középkorú nyomban intézkedni kezdett: — Hová lett az az átkozott telefonfülke? A négy legény nyomban helyére állította a telefon- fülkét, kijavították a kirakatot, és fölszerelték az antennákat. A környező házak lakói így nyerték vissza telefonjukat és jó öreg hentesüket. A másik középkorú megkérdezte: — Hová lett a nép? A rendőr szakaszvezetö nyomban beszüntette g blokádot, és az ablakok, erkélyek megteltek kíváncsi fejekkel. A környező házak lakóit így éppen idejében feljogosították, hogy végignézhessék a forgatást. Az pedig a következőképpen zajlott le: Meggyújtották a reflektorokat. Eelzúgott az agregátor. Az első középkorú azt mondta: — Lehet! A második középkorú: — Motor! Az első középkorú: — Csapd! A második középkorú: — Kamera! A kamera elé futott egy szép színésznő és egy csúnya színész. A színésznő a színésznek: — Szervusz! A színész a színésznőnek: — Megérkeztél? Az első középkorú felkiáltott: — Kamera, állj! És valamennyien kiáltozni kezdtek: »Állj!« A szakasz rendőr is. A környező házak lakói is. — Mára elég! — mondotta a viharkabátos fiatalember. — Valamennyien vHlana- tok alatt szétszéledtek. A környező házak lakói elámultak, még egy kissé szomorúak is voltak: — Hát lehetséges, hogy egy filmjelenet ilyen rövid legyen? Pedig ha valamelyikük az égre nézett volna, megpillantotta volna a holdat és a csillagokat. A jól vasalt mennyboltról kacsingattak — így üdvözölték a hetedik művészet fáradt dolgozóit. (Ford. Péter Zsuzsa) J Akinek saját inge, mégsem veszi magára A budapestiek feledékenysége és felületessége nem ismer határt. E megállapítással bárki egyetérthet, ha tudomást szerez a Patyolat statisztikájáról. Újabban ugyanis már nemcsak a közlekedési vállalatoknál gyűlnek ösz- sze raktárszámra az elhagyott holmik, hinnem a Patyolatnál is. Az utóbbi években több ezren felejtették ott véglegesen ruhaneműjüket. Azért hangsúlyozható a végleges szó, mert tulajdonosaik két-háromszori levélbeli fölkérés után sem mentek el kitisztított ruhájukért. A Patyolat Vállalat felügyeleti szerve a Fővárosi Tanács Ipari Osztálya, amelynek rendelkezése szerint, ha a tulajdonos fél éven belül nem váltja ki holmiját, a kitisztított ruhát át kell adni a Bizományi Vállalatnak. Gyakorlatilag azonban nem fél, hanem csaknem egy teljes évet várnak. Tavaly 4530 tétel, illetve csomag mosásra, tisztításra, festésre beadott ruhaneműt felejtettek el hazavinni a pestiek. Ágynemű, fehérnemű aránylag kevesebb volt közöttük, viszont nagy számban akadt felsőruha és munkaruha. Volt férfiöltöny, női ruha, pulóver, különféle gyermekruha, sőt még ballonkabát, női és férfifelöltő és télikabát is. A Patyolat Vállalatnak azonban nem kis gondot okoz az ilyen feledékeny ség. Az otthagyott csomagok fölöslegesen sok raktárteret foglalnak le, növelik az adminisztrációt. Csupán figyelmeztetésként évente több mint 10 000 levelet írnak. Tavaly például 102 803 forint vállalási díjat kellett volna kapniuk a haza nem vitt ruhákért. A Bizományi Vállalat azonban a holmiknak csak egy kis részét'vet- te át, s 29 500 forintot fizetett ki értük. A fennmaradt 2402 kilogramm holmit pedig a MÉH-nek 80 filléres kilogrammonkénti áron adták el. Könnyen kiszámítható, hogy több mint 70 000 forint veszteség származott a felelőtlenségből. ^fyl&CílFeLE I • • • • • • • • t •'* « MMMNR nriHdr Kapronzsinor a térdízületben A versenybíró magasba emeli Amiran Kucsuhidzenek, Grúzia új birkózóbajnokának kezét. A na.gy ováció közepette senki még csak nem is sejti, hogy a birkózó baj nők térdízületében ínszalag helyett kapronzsinor van. Közönséges horgászzsinór. Nemcsak Kucsuhidze, más grú? versenyzők is — a birkózó Rurua. a labdarúgó Szicsinava, a kézilabdázó Bagrationi — Nyikolaj Gorgenidze sebésznek köszönhetik, hogy térdsérülésük után tovább sportolhattak. Gurgenidze több mint 50 műtétnél . mesterséges szövetekkel állította helyre a térdízület elszakadt ínszalagjait. Valamennyi műtét sikeres volt. A Grúz SZSZK egészségügyi minisztériumának traumatológiai és ortopédiai tudományos kutatóintézetében Nyikolaj Gurgenidze tovább fejleszti a sérült inszalagok helyreállításának plasztikai módszerét. E kérdéssel kapcsolatban eddig már több mint 30 tudományos munkát tett közzé. Gurgenidze a közelmúltban szerezte meg az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatát. Halált hozó legyek Mint az Antara hírügynökség jelentette, Indonézia keleti részében, Szumba szigetén a csíkozott potrohú ún. elka legyek csípése 48 óra alatt halált okoz. Megállapították, hogy akit ilyen légycsípés ér, az halálos álomba merül, és ha nem kap azonnal gyógykezelést, két napon belül meghal. Tranzisztoros motorral működik egy 12 éves kislány szíve A 12 esztendős Neu Elvirát nemrég súlyo- szívzavarokkal az Országos kardiológiai Intézetbe szállították. Azonnal műtétet hajtottak végre a kislány megmentésére. Az operáció után a beteg sorsa ismét válságosra fordult, mert Szívének ritmusa nagymértékben csökkent, percenként már alig 30-at vert, ami az agy vérellátásához nem elegendő. Átmeneti megoldásként a szívbe gyenge elektromos áramot vezettek, a pulzust ezzel sikerült meggyorsítani, de a természetes szívműködés továbbra sem indult meg. Ezért az Országos Műszerkereskedelmi Vállalat és a METRIMPEX útján az Egyesült Államokból légi úton, soron kívül tranzisztoros szívmotort hozattak, s beépítették a kislány mellkasába. A Pacermaker nevű, zsebóra nagyságú, de annál laposabb kis műszert öt beépített higanyelem táplálja energiával, s a műszerből kiágazó két elektróda állandóan 5 volt feszültségű villanyárammal serkenti működésre a szívkamrát. Az orvosok véleménye szerint a kislány túljutott az életveszélyen, szíve percenként 66-ot ver, s rövidesen elhagyhatja a kórházat. A beépített szívmotor hlganyele- mei 5—6 évig szolgáltatnak energiát. Bíznak abban, hogy ez idő alatt a szívműködés természetes úton is rendbe jön. Ha addig mégsem gyógyulna meg a beteg, akkor az elemek kimerülése előtt kicserélik a szívmotort. Húszezer vagonnyi »potyautas« a cukorgyárakban Aki nem látta még sohasem — s nem ismeri töviről hegyire a gyártás folyamatát —, az iskolából bizonyára emlékszik még arra, hogyan készül a cukor. Arról is hírt kapunk egy-egy kampány végén, ho-gy mennyi cukrot gyártottak. A nemrég befejeződött szezon mérlege: 340 000 vagon répát dolgoztak fel, 43 000 vagon cukrot és 15 500 vagon melaszt készítettek. Az ösz- szesítésből azonban egy meghökkentő adat kimaradt. Történetesen az, hogy a cukorgyárak 20 000 vagonra való földet is »feldolgoztak«. A cukorrépa kellemetlen tartozéka már leszedés után * hozzáragadt föld, s látható, hogy nem is kis mennyiség. A »ragaszkodó« teher együtt utazott a gyárakba a répával, s ezt a ragaszkodást az üzemeknek elég drágán kell megfizetniük. Nem szólva arról a költségről és munkáról, amely a répa »mosdatásával« jár, jókora összegre rúg a föld fölösleges kétszeri kocsiká ztatása is. Nem elég, hogy egyszer befuvarozták a cukorgyárakba, még el is kell onnan hordani. A szükségtelen, de elkerülhetetlen »potyautas« szállítga- tása ezúttal körülbelül 16 000 000 forintjába került a cukoriparnak. Egy kis statisztika legnagyobb könyvtárunkról Féltve őrzött kincsünk a Széchenyi Könyvtár könyvállománya: 1 600 558, beleértve az ős- nyomtatványokat és a külföldi könyveket. Köztük található a Budai Cronica 1472-ből, az első magyarországi nyomtatvány, amelyet Hess András nyomdászmester állított elő. Ha egyáltalán lehet összehasonlításról beszélni, akkor a legértékesebb könyv a Zenggi Missa- le, amely világunikum, a világon ugyanis csak a Széchenyi Könyvtár büszkélkedhet az egyetlen példánnyal. 172 546 évfolyam hírlap és folyóirat található a sok kilométer hosszú polcokon, köztük olyan, mint a Nova Posoniensia vagy az illegális Szabad Nép példányai vagy a Moniteur teljes sorozata vagy a Magyar Hírmondó. 362 048 kézirat rejtőzik a páncél- szekrények mélyén, a vitrinekben, köztük a Halotti Beszéd, a Corvinák. összesen 4 479 629 dokumentumot leltároz a Széchenyi Könyvtár, könyveket, folyóiratokat, kéziratokat, kottákat, térképeket, plakátokat, fényképeket, képeket, hanglemezeket. A nagy szellemi kincs gazdagabban kamatozik, mint az arany, hiszen a szellemi tárházból sokan és sokszor merítenek. A Széchenyi Könyvtárnak 11308 beiratkozott olvasója van, s egy év alatt 82 073 ízben ültek le olvasók az asztalok mellé, s kézbe vettek 572 009 dokumentumot, könyvet, plakátot, folyóiratot stb. Persze arról nincs szó, hogy egy-egy alkalommal egy-egy olvasó egy egész évfolyam- nyi újságot átböngész, inkább csak kikeresi az őt érdeklő cikkeket, passzust. Elméletben —/de csak úgy 7—8 évenként — minden dokumentum megfordul egy-egy olvasó kezén. Az igazság azonban inkább az, hogy akad olyan könyv, amely szinte naponként kézben van, néha több alkalommal is, más viszont 15—20—30 évenként, de ha hiányozna a könyvtárból egy-egy becses nyomtatvány, akkor esetleg egy-egy fontos láncszem is hiányozna az irodalmi vagy más tudományos munkákból. , i