Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
SOBOR ANTAL: A HAJNALI VONATRA viselt, nagyon törékeny, finom testalkatú lány. — A hajnali vonatra megyek — mondta, és tett egy lépést a lány felé. — Tudom — mondta Ju1T ilépett az erődítmény- “• hez hasonló nagy kő- épület kapuján, és odament a mellvédhez. Fehér kőpárkány futott körbe, a férfi le sem rakta a csomagjait, úgy állt meg előtte. Hűvös volt a szürke hajnal, erős vastagkötésű pulóver volt a férfin, olyan, amilyent a norvég Halászok viselnek. Körbenézett a lenti tájon, amely mozdulatlan volt a hajnalban. Mélyen alatta a falu játékházai álltak szétszórva a fák meg a kertek között. A síkság felé vivő messze úton egy dömper mászott magányosan. Ennyi volt csak a mozgás, ameddig innen ellátott Megnézte még a régi majorság föntről jól kirajzolódó vonalait, aztán ellépett a párkánytól. Megindult lefelé a hegyről, és mielőtt elérte volna a vízmosást balra, a hegyekre is vetett egy pillantást A szelíden hajló, egymást ölelő és eleresztő hegyek oldalain hajnali ködpára úszott A hegyóriásokat kék erdők borították. A meredek hegyoldalon beért a magas, sárga homokpartok közé, ahol bodzabokrok szegélyezték az ösvényt Jó darabon vezetett itt az út a vízmosás mélyén. Tudta, hogy még néhány lépés, és jobb oldalon hirtelen megszakad a part, látja majd a magányos házat. Szeretett volna elmenni mellette, de amikor odaért, mégis megállt. Lerakta a csomagokat, görbe, gyűrött cigarettát vett elő a nadrágja zsebéből, kiegyenesítette és rágyújtott. Nézte az elhagyott házat. “p1 ehérre meszelt, hosszú ■*- ház volt, a timpanonját elfeketült, korhadt deszkák alkották. Roskadt nádteteje volt, és a kéménye megbillent. A kerítés meg a kapu összeroskadt. Az ösvényt, amely a konyhaajtó küszöbéig vezetett, sűrűn benőtte a gaz. Az ablakok porosak voltak, sötétek. A vak ember szemére emlékeztették. Az ajtó félig nyitva volt. Valahányszor megállt itt a ház előtt, mindig őrá gondolt. Őrá, aki utoljára jött ki az ajtón, és elfelejtette maga után becsukni. Most már elmegy innen, és soha nem tudja meg az elhagyott ház történetét. Nem tudja meg, hogy kik laktak itt és mi történt velük. Ö is ismeretlen marad már mindig, aki utolsónak ment ki, és nyitva hagyta az ajtót. Amíg itt élt a hegyen, többször is megnézte a házat innen a kerítés mellől. Sokáig ácsorgott előtte, sokat gondolt rá este is, ha egyedül maradt. De elkerülte a kérde- zősködést, nem is akarta megtudni a történetét. Az üres ház magányossága megmagyarázhatatlan és döbbenetes hatással volt rá. Ezt a döbbenetét féltette, őrizte magában, ahogyan a ház is őrizte titkát. Egyszer Judittal is jártak itt, hosszan nézték a házat, és Judit azt mondta: menjenek be. De ő nem akart bemenni. A lány csodálkozott ezen, de aztán megértette. Sohasem beszélt a házról, de tudta, hogy magányossága, szomorúsága odatelepedett melléjük, mindig velük marad dit — Tudtad? — Tudtam. Hallgattak. A lány oldalt fordította a fejét. Innen már látni lehetett a távoli vasutat, amely magas töltésen tartott a hegyek felé. Ott tűnt el valahol a hegyek, erdők aljában. Judit ezt nézte. — Mennem kell. Már nincs sok időm. A lány nem szólt — Búcsúzni jöttél? — kérdezte Juditot. Közel volt a falu eleje, kutyaugatás hallatszott. — Már elbúcsúztunk — mondta Judit — Már el... — Eredj — mondta a lány, és továbbra is a vasutat nézte. Elindult. Nem nézett vissza. Gyors léptekkel ment a még mindig lejtős úton, amíg le nem ért a házak közé. A régi majorudvar vörös kőkerítése mögött- traktor kezdett durrogni. Az utcákon nem járt senki, egyedül ment a hajnali vonatra. A kis állomásépületben sem talált utast Csomagjait letette a váróterem olajos padlójára, a pénztárablakhoz lépett, jegyet vett Nagy dörrenést csapott az épületben, amint az álmos vasutas lebélyegezte a jegyét. Odakint a peronon újabb cigarettára gyújtott. A narancs színű kavics csikorgóit a lába alatt. Amikor bejött a vonat — négy-öt özönvíz előtti kocsiból állt —, föllépett az utolsó peronra. Egy ideig nyílegyenes pályán lihegett az apró mozdony. Innen még látta a falut, a hegyet. Aztán elkanyarodott a vonat, elérte a hegyek meg az erdők lábát. "D ement az üres kocsiba, ahol áporodott nikotinbűz fogadta. Csomagjait maga mellé téve leült a sarokba. Itt is egyedül volt... Hirtelen különös érzése támadt: rajta kívül még valaki más is nézi a házat. Megfordult. mellvéd fehér ívét látta a magasban. A magányos házat betemették, eltakarták előle a fák meg a bokrok. Nem látott senkit, egyedül volt. Elindult a meredek ösvényen, és odalent a hegy aljában mégegyszer megállt. Fölnézett, de csak a körbefutó (Szekeres Emil rajza) T ndulni akart, amikor az 1 útkereszteződésen elébe állt a lány. Nézték egymást, egyikük sem mozdult. Judit arca sápadt volt. Rövid, csaknem fiús frizurát József Attila-versek újgörögül Jogos büszkeséggel emlegetjük manapság azokat a sikereket, melyeket a magyar líra ért el az utóbbi években a világban. A franciaországi antológia, Vörösmarty »Vén ci- gány«-ának változatai, József Attila mind teljesebb, s a tartalmi-formai hűség igényével történő tolmácsolása, Ady és Illyés Gyula válogatott versei; az olasz nyelvű antológia, önálló Ady- és József Attila-kö- tet; a Szovjetunióban nemrég kiadott — 112 400 példányban kiadott! — József Attila-kötet mellett újabb öröm ért bennünket: januárban huszonnégy József Attila-vers jelent meg újgörögül. A modern görög irodalom két, más-más költői alkatú, de egyaránt kiváló tehetségű, a világirodalomban számontar- tott költője vállalkozott verseinek átültetésére — Jannisz Ritszosz és Nikiforosz Vretta- kosz. Ritszosz neve nem ismeretmeg az idén 55 éves költőnek. Vrettakosztól eddig még nem olvashattunk, a rádióban rövid ismertetés hangzott el munkásságáról, s két költeménye. 1940-ben és 1956-ban kapott nemzéti díjat Mindketten részt vettek a nemzeti ellenállás harcaiban, a polgárháborúban a demokratizálódásért küzdöttek, és sok megpróbáltatáson, szenvedésen átment fáradhatatlan vezéralakjai napjainkban is a görög Társadalmi és irodalmi életnek. Francia közvetítéssel figyeltek fel József Attila költészetére. Nem al kuriózumnak járó érdeklődésből, hanem eszmeiművészi rokonság érzésétől indíttatva fordítják, s hogy az mit jelent mind a versek kiválasztásánál, mind az átélésben, a művészi megformálásban, azt nem kell bizonygatni. Ritszosz már i'ttjártakor jelezte, hogy magyar költők verseit szándékozik megszólaltatni görögül, s munkája első és nagyszerű eredményeként megjelogatás szerencsés: a görög irodalmi köztudatban, olvasókban az eszméiben s formában korszerű, hiteles József Attija-ké- pet alakíthatja ki, megismerhetik belőle jellegzetes vonásait. A portré árnyalása — emberi s művészi vonatkozásban egyaránt — természetesen bővebb válogatásnak, további munkának lehet az eredménye. Bevezető megjegyzéseiben a szürrealizmus jegyében indult Ritszosz — kinek világnézeti, költői fejlődése az Aragon, Eluard, Neruda s éppen a mi József Attilánkéhoz hasonló tanulságokkal szolgál — a magyar költő intellektusát, konkrét képeit, melyekben közvetlenül megnyilatkozik a valóság, világnézeti elkötelezettség, biztonság, eredeti látásmód, értékeli nagyra. Költészetét korszerűnek s náluk időszerűnek érzi. Az általa fordított 15 költemény élén a Tiszta szívvel áll, melynek már. len hazánkban sem. 1957-ben lent az athéni Kédrosz Kiadóhetyke, lázadó hangját nagyig sti sétáikon, amikor szótlanul jártak, néhányszor azon kapták magukat, hogy lépteiket erre irányítják. Aztán gyors lépésekkel hagyták el a környéket, csaknem futottak, mintha menekültek volna. Most arra is emlékezett, hogy Judit egyszer azt mondta: a kéz mozdulata, amely a félig csukott ajtó kilincsét elengedte, ott lebeg a gazverte udvarban, az ablakokban, az üresen tátongó sötét pajta körül .. . Fölvette csomagjait, az egyiket a vállára vetette. Állt még egy ideig a ház felé fordulva. nemzeti díjjal kitüntetett Teli- hold-szonáta című nagyszabású művéből a Nagyvilág közölt részletet, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a napilapok kulturális mellékletében jelent meg néhány verse; tavaly Kaposváron egy műsoros esten — melyet a modern görög irodalomnak szenteltek — több művét bemutatták. 1962 nyarán Magyarországon töltött pár napot — tehát érdeklődésünk kölcsönös. Mintegy 30 verseskönyve jelent nál a József Attila-kötet. Az utóbbi időben örvendetesen javulnak kulturális kapcsolataink is Görögországgal. Kor- narosz, Ritszosz, az irodalom- történész, lapszerkesztő Ta- szosz Vurnasz látogatása, a Pireikon Színház vendégjátéka, a Kakojannisz-film bemutatása biztató kezdete a kulturális ismerkedésnek, barát- kozásnak, s úgy vélem, van köze a kezünkben tartott kis verseskötethez is, mely sikerült, méltó József Attilához. A vászerűen adja vissza. Kedvvel és sikerrel fordítja »izmusos« korszakának verseit, Virágos, Dal, Klárisok, Harmatocska, Medáliák I., II., IX.), s az egyszerűségében szuggesztív Anyám-at. Itt azonban szükségtelennek érzem az ölelkező rímelésű strófákat, s a »Látom« előrehozását verskezdőnek. Igaz, az egész vers látomás, felidézés, de az eredetiben ez a »Látom« ott hangzik el, ahol a mű gondolati, eszmei lényege következik — ahol-----------------------------------------------------------H AJNAL GABOR: VALAMI SZÉPET ÍRJAK Tar ágak szürke égen i az ablak négyszögében rámnéznek, s észrevétlen, míg hallgatom beszéded, zsibbadt szívem feléled. Valami szépet írjak — kérlelsz; szemedbe csillag költözött könnyes égről s rajong szavad a szépről, ifjú lelked kinyitja harmatos kelyhét, édes vibrálás a beszéded. Valami szépet írjak, emlékül — kérlelsz. Drága fénylő szemű leányka, mindig csak erre vártam; hogy így zengjen a versem f szívekben. Mit írjak hát? Ügyetlen e boldog fényű percben lelkem, h így háláját mutassa és nem talál szavakra. HORGAS BÉLA: SZÜLETÉS Síkos a föld, belepte lucskos jégözön, sötét a ház, menedékem és börtönöm, minden esztelenség kényszer, döfködöm magam csorba késsel, hogy nagyobbat tudjak kiáltani. Jaj, szökőkutak megdermedt szirmai hajléktalan farkasüvöltések a szél egetverő sátrai előtt! Jaj, nehéz fenyvesek álma: hosszúruhás szerelmesem! A születés kínjait érzem az alvadt táj rémületében, a legelső lélegzet fájdalmát, ősi tiltakozást a világ eile? tartsatok örök igézetben, és nem kell soha félnem, magasra emel az öröm e mindennapos születésben. SÍK MIHÁLY: KANCSAL PÁRBESZÉD Az ágaim bogozza fény. Simítja gyenge szél. Szivárvány-színű száz szívem a Nap szavába szól. Az ágaim bogozza fény. És gyötri léha szél. Sóhajtásom az éjszaka halk sóhajába fúL Szeretni kell az éjszakát! Fészkében csók pihen. Az ég lebeg. Az ég lobog. A Hold ragyog puhán. Az éjszakát kinőttem én. A félelem — marad. Csók-karom — marta ág-karom az Eg félé mered. V______________________________________J m ásokkal, a proletárokkal is leginkább láttatni akarja anyja »tőke megtörte törékeny termetét«, hogy elgondolkoztasson. Remekmű, a tartalmi-formai hűség igényével készült a Medvetánc és az Altató. Ezt mondhatom a Mamá-ról is, melyet mindketten fordítottak. Költői alkatának megfelelően Vrettakoszé a kevésbé intellektuális, líraibb, oldottabb — az eredeti rímelését sem követi — s ugyanezt mondhatom a szintén mindkettőjük által fordított Az a szép, régi asz- szony című versről is. Az Oda és a Téli éjszaka önálló, alapos elemzést érdemlő alkotások. A Ritszosz fordította versek sorában utolsó a Csak az olvassa versemet... Ezután Vrettakosz megjegyzései, a kilenc versfordítása következik. A már említett Mama s Az a szép, régi asszony, a Szegényember balladája s a Judit mellett nem kisebb, mint a Külvárosi éj, Elégia, A Dunánál, az Ars poetica és Thomas Mann üdvözlése című költemények átültetésére vállalkozott. Egészében hűen adjavisz- sza József Attila költői világát, megőrzi az eredeti sok sajátos színét, a nagy versek sajátos képritmusát, nyelve erőteljes, bár például az Ars poeticában és a Thomas Mann üdvözlésében nem követi a versformát, s ez utóbbiban néhány képét az eredetinél színtelenebbnek érzünk — például a »honnan uszulnak ránk új ordas eszmék« forcfítás" »honnan törnek ránk új szenvedéseikkel, vagy fölöslegesen túlbonyolítottnak — mint a »fő-e új méreg, mely közénk hatol« görög megfelelőjét: »Kérdezzük, készül-e más új méreg s keserű poharát, melyet kezünkben tartunk, hirtelen kiürítjük ...« Nagyon szép a Külvárosi éj és A Dunánál, bár ez utóbbiban lemond a rímekről, s az utolsó versszak 8 sorról 7-re csökken, a befejező képsor magyarázkodóvá válik, ami távol áll az eredetitől, s amit elsősorban a szükségtelenül betoldott »Nézzétek« és az »■így menjünk mi is mind egy úton, dolgozva■« eredményez. A 24 vers után József Attila Curriculum vitae-je következik, majd Hubay Miklós tartalmas írása — az életmű belső összefüggéseiről, s arról a fordulatról, ami 1945-tel állt be nálunk értékelésében, megismertetésében — zárja le az újgörög nyelvű József Attila- kötetet. Ritszosz és Vrettakosz fordításai további, elmélyült elemzést érdemlő alkotások, a belőlük adódó tanulságok a jövő szempontjából fontosak, hiszen újabb fordítások készülnek, s a francia nyelvű közvetítés sugallta bizonyos félreértéseket könnyen ki lehet küszöbölni, ha olyan kooperáció jön létre, mint néhány vers esetében Vrettakosz és Kopp Éva közt — aki az önéletrajzot és Hubay tanulmányát is görögre fordította —, s nagyon örülünk, hogy két nagyszerű költő-egyéniség hagyta ujjainak nyomát a József Attila-verseken, melyek, úgy látszik, lassan megkapják a méltó elismerést és helyet századunk 'i]mában. Papp Árpád
