Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-14 / 62. szám
MSZMP' MEGYÉI RI-70TTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA &zntwdÁSL&k — MAI MÓDON A fiatal pár — egymás kezét el nem engedve — ott áll a városi tanács anyakönyvi hivatalában. — Az esküvőnket szeretnénk bejelenteni... Nem megyünk templomba, úgy akarjuk, hogy nagyon szép legyen ... Hogy senki se szólhasson meg bennünket ... Egyre gyakoribb az ilyen kérés, mind,több fiatal szakít az évszázados hagyományokkal, és mellőzi az egyházi szertartásokat, akár esküvőre készülnek, akár névadóra. Majdnem a fele! | 1961-ben kilencven, 1962- ben százötven, 1363-ban pedig már kétszáz társadalmi esküvő volt Kaposváron. Ez a szám sokat mond, összesen ugyanis négyszáztizenegy pár állt az anyakönyvvezető elé a városban. Az utóbbi időben kicsinek bizonyult a városi tanács házasságkötő terme, olyan sok volt az érdeklődő. A kíváncsiskodókat nemcsak az a régi szokás csalogatta az esküvőre, hogy megnézzék, milyen a menyasszony, hanem az új szertartást is látni akarták. A társadalmi esküvők túlnyomó többségét a tanácson rendezik, azonban a vállalatok és az intézmények is élnek a lehetőséggel: saját kultúrtermükben teszik ünnepélyesebbé két fiatal egybekelését. Közismerten impozánsak az Ifjúság Házban megtartott KISZ-es esküvők. Pompájukban, megrendezésükben nem maradnak alatta az egyházi szertartásoknak. Mert a mérce még a templomi esküvő, a sok fény, a látványosság. Nem A látványosság azonban csak egy bizonyos határig megengedhető. A tanácson megtartott esküvők között nem lehet színvonalbeli különbség. Kedves kép, amikor úttörők sorfala között vonul az ifjú pár a házasságkötő terembe, de ez eddig csak egy pedagógus lányának az esküvőjén volt így. Okkal reklamált egy másik pár: hol maradnak az úttörők? Ha megjött a baba... | Az egyik legszebb családi esemény az újszülött megérkezése. És ha megjött a baba, nevet kell adni, neki. Tavaly nyolcvankilenc névadó ünnepséget rendeztek a városban. Az üzemekben többnyire megvárják néhány kisbaba megérkezését, és együttesen tartják meg a névadót. Sok szín és kedvesség van egy-egy ilyen- családi összejövetelen. Mert családi hangulata van az újszülött köszöntésének a nagy kollektíva előtt is. Különösen a textilművek meg a cukorgyár jeleskedik: külsőségeiben is nagyon felemelő az általuk tartott névadó. Az utolsó út előtt | Egy idős férfi érdeklődött a közelmúltban: hogyan zajlik le a társadalmi temetés; van-e képzett szónok, aki alkalmas a búcsúztatásra; működik-e valamilyen kamarakórus; egyszóval nemcsak beszélünk-e ezekről a szertartásokról. Pontos adatunk nincs róla, hogy tavaly hány úgynevezett polgári temetés volt a város- yétellen; hogy ahol ezek a kel- ban, mert a tanácson nem létek «gva^fc « Wn-.ÄÄJirUS.! nyebben megy a társadalmi megy esküvők megrendezése. tásokat. Ez azt bizonyítja, hogy nincs meg az egységes egy F Kittek az érdeke ? A régi Rómában, ha valamilyen bűnügyet vizsgáltak, az első kérdés mindig ez volt: »Qui bono?« Arra kerestek választ, hogy kinek az érdeke volt a bűncselekmény elkövetése. Most újra föl kell tenni a kérdést: Kinek jó, kinek az érdeke, hogy gyors egymásutánban két amerikai katonai repülőgép is az NDK területe fölé »téved-«, s ott a kémeknek kijáró megérdemelt sorsra jut? Még el sem csitultak a hullámai a T—39-es év eleji incidensének, amikor a minap egy másik sugárhajtású »gyakorló« repülőgép személyzete »vesztette el« tájékozódási képességét, és vezette a gépet az NDK fölé. Nagyon átlátszó dolog már műszaki hibára hivatkozni, s ezt még a hírhedt Goldwater szenátor is megmondta annak idején. És ő csak tudja, hiszen vagy száz órát repült T—39-essel. De akkor: Qui bono? Kinek jó? Talán azoknak, akiknek utasítására 1960- ban F. G. Powers az U— 2-vcl a Szovjetunió fölé repült, s az incidens miatt meghiúsult a párizsi csúcs- találkozó? Talán azoknak, akik épp a napokban jelentették be, hogy sutba az i;—2-vel, itt a hipermodern, szupergyors A—11? Kik ezek az emberek, akik fittyet hányva az emberiség vágyainak, provokációkkal mérgezik a légkört? Hol keressük őket: Washingtonban, Bonnban, Párizsban? Az Amerikai Magyar Szó február 20-i cikke nyíltan kimondja: »Ma már, leszámítvá Nyugat-Német országot és egypár Amerika által kitartott diktatúrát, a nagy- és kis hatalmak többsége erősen sürgeti a háború lehetőségének megszüntetését, megegyezést az atomháború elkerülésére, a nukleáris fegyverkezés megállítását és atommentes zónák felállítását.« Genfben — ki tudja már számon tartani, hogy hányadik ülésén — nem jut előbbre a leszerelési értekezlet. Qui bono? A szocialista világrendszernek talán, amely létrejöttének első pillanatától a békét hirdeti? A lenini békedekrétumot az imperializmus sértette meg intervencióival két ízben is, és nem szocialista államfő beszélt 1946-ban az amerikai Fulton városban a hidegháború szükségességéről, hanem egy imperialista: Winston Churchill. Januárban három amerikai katona életét vesztette egy értelmetlen provokáció miatt, a legújabb incidens három pilótájának azonban sikerült ejtőernyővel földet érnie. A repülőgép ugyan összezúzódott, de roncsai között katonai földerítésre használatos eszközöket találtak. Minden józanul gondolkozó ember megkérdezi ezek után: Vajon az amerikai hadügyminisztérium még mindig nem okult az U—2, az Rh—47 és a T—39 esetéből? Hiszen a Szovjetunió világosan megmondotta a minap: a szupercsodára sem vár más sors, mint a többi »eltévedt« gyakorlógépre. Miért akkor a nemzetközi helyzet további élezése? Miért áldozzák fel életüket az esztelenség oltárán a fiatal amerikai pilóták? Kinek jó ez? Kinek az érdeke? ... P. Gy. _______________________ i rányítás. Szükség lenne olyan személyre — akár a vá rosi tanács anyakönyvi hivatalában, akár a Temetkezési Vállalatnál —, aki minden részletre kiterjedően foglalkozna a temetések megrendezésével. Nehezíti a helyzetet az is, hogy még nincsenek állandó személyek a gyászbeszéd elmondására. Nem működik kórus sem, csupán a népi zenészekkel van egy szóbeli megállapodás, hogy szükség esetén gondoskodnak zenekarról. Mindebből nyilvánvaló, hogy ezen a téren vár a legsürgősebb feladat a társadalmi szertartásokat intéző szervekre. S intézkedni kellene már arról is, hogy a Temetkezési Vállalat vállalja magára az iratok sok lótás-futással járó beszerzését. Jelenleg az a helyzet, hogy a feldúlt lelkiálla- pontban levő hozzátartozónak vagy hat helyen kell kilincselnie, míg a szükséges iratokat megkapja. Állítólag bérügyi nehézségeket okoz a javaslat megvalósítása. Meg kellene kérdezni a Fővárosi Temetkezési Vállalatot, ők hogyan csinálták — ugyanolyan létszámmal! A társadalmi. szertartások formái még nem kiforrottak. Mégis napról napra többen igénylik őket. Mert közelebb állnak a ma emberéhez. Polesz György Zenélő díszdoboz húsvétra A Kék Duna keringő dallamai fogadták azokat, akik tegnap reggel betértek a Május 1. utcai 120-as csemegeüzletbe. A bolt tíz darab zenélő díszdobozt kapott húsvét előtt. Az Országház képét ábrázoló doboz zenélőszerkezete három percig a Kék Dunake- ringőt szólaltatja meg. A díszdobozban 30 deka konyakos meggy is van. Egyik tanító ismerősömmel állandó témánk az osztályába járó Pisti, ez a szeplős, pulykatojás képű gyerek, akinél nagyobb kópét (de aranyosabb kölyköt) keresni kell. Nyolc évét meghazudtoló leleményességgel és furfangossággal talál ki újabb és újabb csínyeket tanítónőjének, Máriának legnagyobb bosszúságára, s az — bár nagyon szereti a gyereket — kénytelen szigorúan megbüntetni. Ismerem jól a kölyök ügyeit, a bé- Izaidomitást számtanórán, majd az elszabadult béka vadászatát a padok alatt; az állandóan felugráló padszom- széd velötrázó visítását, amikor beleült egy »véletlenül« odavarázsolt rajz- szögbe. (»Igaz — jegyezte meg tárgyilagosan Mária —, azóta nem zavarja ugrálásaival az órát.«) Tudok a beteglátogatás megszervezéséről is, amikor Pisti elhíresztelte, hogy beteg a tanítónő, s az egész osztály elvonult az iskola mellett virággal fölszerelve Mária lakására. Éppen az ajtóban találkoztak vele, amikor indult a tanításra. Kiderült, hogy a számtandolgozattól félt Pisti. S mivel az első órára késve értek visz- sza, el is halasztotta a tanítónő a dolgozatírást. Elhatároztam, hogy személyesen megis- merkedek Pistivel. Mária meghívott az iskolába. Sajnps, nem volt szerencsém. Elkezdődött az óra, és Pisti hiányzott. Már beletörődtem, hogy el kell halasztanom az ismerkedést, amikor nyílt az ajtó. Tizenöt perces késéssel megérkezett Pis ti. Behúzta maga mögött az ajtót, végignézett az osztályon. A gyerekek csöndben várták, mit mond a fiú. Mária feléje fordult. — Hol voltál? Pisti ártatlanul meresztette kék szemét a tanítónőre. — Elkéstem?... — Igen, ha nem tudnád! — volt a hideg, szigorú válasz. — Hol voltál eddig? Késett az órátok? Pisti egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt: — Az úgy volt, hogy gyakorlatozni mentek a katonák az utcán. Olyan sokan voltak, hogy ahogy meneteltek, nem tudtam átjönni erre a járdára. Meg kellett várni, amíg elvonulnak ... Meg lehet tőlük kérdezni. De biztosan már messze járnak... (StrubI) Gyepmekvápotepmet Siófoknak! Siófoknak télen is nagy a vasúti forgalma, sokan keresik föl hivatalos ügyekben, bevásárlás végett. Némelyek átutazóként, csatlakozásra várva töltenek itt több órát. Siófokon megforduló olvasóink kifogásolták, hogy füstös, egészségtelen a váróterem. Megvizsgáltuk panaszukat, s megállapítottuk, hogy levélíróinknak igazuk van. A váróterem kicsi, rossz levegőjű. Az egyik sarokban asszonyok beszélgetnek. Két férfi cigarettázik mellettük, odább két anya ül a gyermekével. — Bizony egészségtelen a levegő, de hát nem sétálhatunk ilyen hidegben az utcán — mondta egyikük. — Minden nagyobb állomáson van gyermekváróterem, itt miért nincs? Jó volna egy fűtött, tiszta levegőjű helyiség — szólt közbe a másik asszony. Lassan megtelik a terem, nincs több ülőhely. Sokan állni kényszerülnek. iitá A diákváróterem délután 1 órától 5 óráig áll nyitva, délelőtt kihasználatlan. Megkérdeztük Barabás Károly szolgálatvezetőt, hogyan lehetne segíteni az utazóközönségen. — Már tavaly is kérték az utasok, hogy intézkedjen a MÁV a váróterem ügyében. Sajnos, meghiúsultak a tárgyalások. — S ha jobban kihasználják a diákvárótermet? — Nem lehet, mert az Utasellátó Vállalat rendelkezik ve-: le (?). Ott étkeznek a siófoki vállalatok és intézmények dolgozói. Egy módon orvosolhatnák a panaszt, úgy, ha a csomagmegőrzőt átalakítanák gyermekváróteremnek, a csomagokat pedig egy másik helyiségben tárolnák — állapította meg Barabás Károly. Szó van arról, hogy Siófok korszerű vasútállomást kap. De mi legyen addig a gyerekes szülőkkel? Hol tegyék tisztába apróságaikat, hol etessék őket? S mi legyen a dohányfüstöt nem szeretőkkel? Senki se kívánhatja, hogy fagyban, hóban, tűző napsütésben az épület előtt várakozzanak. A megoldás nemcsak a MÁV-tól függ, hanem más szervektől is. Ne várakoztassák hát sokáig a gyermekváróra az utasokat. B. M. Elítélték a hatósági húsbolt volt vezetőjét Már ismertettük Horváth Imre (Kaposvár, Micsurin utca 37. szám alatti lakos) bűncselekményét. Mint a bíróság, is megállapította, Horváth 1963. május 24-től szeptember 25-ig a hatósági húsbolt napi bevételeiből 24 597 forintot eltulajdonított. Horváth Imrét a Kaposvári Járásbíróság a társadalmi tulajdont folytatólagos sikkasztással megkárosító bűntett miatt másfél évi szabadságvesztésre és kétévi jogvesztésre ítélte. A másodrendű vádlottat a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt 2000 forint pénzbüntetéssel sújtották; a harmadrendű vádlott ellen a bíróság az eljárást megszüntette, és figyelmeztetésben részesítette. ff ■bJL_LkL „Terhességi tünetek" leendő apóknál A birminghami egyetem tudományos jelentése megállapítja, hogy sok fiatal férj, akinek felesége gyermeket vár, olyan tünetekről panaszkodik, amelyek hasonlítanak a várandós asz- szonyok tüneteihez. A vizsgálatot egy pszichiáter csoport végezte ötszáz leendő apánál. Közülük mintegy 15-en panaszkodtak kora reggeli émelygésről, étvágytalanságról és hasonló tünetekről, ketten pedig éppenséggel duzzanatot tudtak felmutatni a hasuk táján. Az orvosi magyarázat szerint a leendő apák »tudat alatt azonosítják magukat« feleségükkel, és ennek következtében állnak elő az ilyen furcsa jelenségek. A vizsgálat, amely a maga nemében az első, a házasfeleknél gyakran jelentkező egyforma betegségtünetek gyógyítási lehetőségeit igyekszik meghatározni. Kinek van a leghosszabb neve? Az írek és a baszkok nagyon szeretik a hosszú neveket. Buenos Airesben él egy kettős vezetéknevű baszk férfi, aki néhány évvel ezelőtt emigrált Spanyolországból. Első családneve: Iturriberrihorrihoicoerota- berricohanecoerhes, a másik pedig: Hastelurriticaberrecoeches. Az esetről értesülve a spanyolországi Bilbao város egyik lapja listát közölt azokról a baszkokról, akiknek vezetékneve legalább harminc betűből áll. A lista több száz nevet tartalmazott ugyan, de mindegyik rövi- debb volt valamivel, mint a Buenos Aires-i emigránsé. Az illető első neve egyébként baszk nyelven ezt jelenti: »Ház az• új malom alatt tetején piros vizű szö- kökúttal.-« * * * Sok mindent könnyen megtalál az ember Izraelben, de az utcák nem tartoznak ide. Egyes utcáknak nincs is nevük, vagy legalábbis az utcanevet nem írják ki. Amikor barátom meg akarja magyarázni, hogyan lehet eljutni a házukhoz, rendszerint ezt mondja: »Induljon el a Mograbi térről a tenger irányába, s menjen egészen addig, míg nem talál egy kék munkaruhás embert, aki a motorkerékpárját javítja, miközben káromkodva szidja a kormányt. Ott forduljon bal felé, és számolja meg az olajfákat. A 22.-nél kellemetlen szagot érez; ott forduljon jobbra, és egy kőfal mentén addig menjen, amíg meglát egy döglött macskát. Ott ismét forduljon jobbra, és menjen el a jugoszláv könyvkereskedésig, amely a mozival szemben van. Én majd a mozi bejáratánál várom, mert onnan kezdve már nehezebb az utat megtalálni.« Befejeződött a vetőmagtisztítás Folyamatosan kapják a vetőmagot a tsz-ek A Nostra tisztítógépein lefutott az utolsó mázsa vetőmagnak szánt napraforgó is. Ezzel befejeződött a tavaszi vetőmagvak tisztítása. Erre az évre hatvan vagon napraforgót tisztítottak és fémzároltak. Ebből a mennyiségből a megyei szükséglet kielégítése után bőven jut más megyékbe is. A megye közös gazdaságai kilenc vagon napratorgómagot igényeltek magtermelésre, húsz vagonnal pedig 'zöldtrágyának és takarmánykeveréknek. A magtennelésre szánt vetőmagot a vállalat már mind elszállította, a takarmánynak és zöldtrágyának szánt magból is már tizenhárom és fél vagon útnak indult. Még a napraforgó előtt kiszállították a zab vetőmagját, s megkezdték szállítani az állami gazdaságok a húsz vagon tavasziárpa-vetőrhagot is. A hibridkukorica-vetőmag nagy részét a dalmandi hibridüzem szállítja megyénkbe. A 160 vagonnyi mennyiségből eddig hatvanöt vagonnal érkezett meg. A többi folyamatosan jön. Minden remény megvan, hogy mire kitavaszodik, az összes tsz magtárában ott lesz a központi készletből igényelt tavaszi vetőmag, s a talaj-előkészítés után idejében földbe kerülhet a szem. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy me?' a, Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünU meg, es nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőlinél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
