Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

Szombat, 1964. március 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Beszélgetés 18 évesekkel az ni honvédelmi törvényről és a iievonnlási korhatár csökkentéséről Kaposváron járt áz Egyesí­tett Tiszti Iskola néhány nö­vendéke. Fölkeresték a közép­iskolákat, beszélgettek a tech­nikumok, gimnáziumok érett­ségi előtt álló fiataljaival a katonai pályáról, a tiszti hiva­tásról Mindenütt fölvetődött a kérdés: Miért csökkentették a bevonulási korhatárt? Fiatalon kötött házasságok Tudvalevő, hogy az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán Czinege Lajos honvédelmi mi­niszter ismertette az Elnöki Tanács törvényerejű rendele­tét a bevonulási korhatár le­szállításáról. Korábban a sor­katonai szolgálat megkezdésé­nek alsó határa 19 év volt, a gyakorlatban azonban csak húszéves korukban kezdték meg a fiatalok a tényleges ka­tonai szolgálatot. A szülők és elsősorban a leginkább érintettek — a 18 évesek — gyakran kérdezik: miért volt szükség a módosí­tásra? Mint a honvédelmi mi­niszter is említette az ország- gyűlésen, a bevonulási korha­tár leszállítása társadalmi és egyéni érdek. Eddig sok fiatal túlságosan korán — 18 éves korában — családot alapított, mert anyagi helyzete megen­gedte, szakmája volt, és érett­nek érezte magát a házasság­ra. Amikor húszéves korukban megkapták a behívóparancsot, kénytelenek voltak feleségük­től — sokan gyermeküktől is — megválni. A példák sokasá­gát lehetne egymás mellé sora­koztatni, mennyi gondot, ne­hézséget okozott a kétéves kü­lönélés. A fiatal háziasok éle­tében törést okozott a nagy tá­volság, a ritka találkozás, az anyagi nehézségek. A fiatalem­ber nem tudta tökéletesen el­látni katonai szolgálatát, gyö­törték a korán nyakába sza­kadt gondok, emésztette ma­gát, nemegyszer aztán válással végződtek a túl fiatalon kö­tött házasságok. Indokolt az új rendelet tör­vénybe iktatása azért is, mert eddig az egyetemet és főisko­lát végzett fiataloknak csak kis százaléka tett eleget állampol­gári kötelezettségének, több­ségük egyáltalán nem teljesí­tett katonai szolgálatot. A szolgálathalasztás, továbbtanulás A bevonulási korhatár le­szállítása azt célozza, hogy a fiatalok középiskolai tanulmá­nyaik befejezése után vonul­janak be katonai szolgálatra. Leszerelésük után, húszév:.s korukban még előttük az élet, határozhatnak terveikről. Aki az általános iskola elvégzése után szakmát tanul, 17—18 éves korára »kész« ember; aki érettségi után kívánja a szakmát elsajátítani, 21 éves koráig szolgálathalasztást kap­hat, de — a honvédségnél szerzett tapasztalatok birtoká­ban — mint leszerelt katona is megtanulhatja a választott mesterséget Az egyetemen vagy főiskolán tovább tanulni szándékozó fiatalok — ha föl­vételi kérelmüket elfogadták — egyéves katonai szolgálatra vonulnak be az érettségit kö­vető év őszén. Egy év múlva augusztusban leszerelnek, s megkezdhetik tanulmányaikat. Sok szülőben fölvetődött az a gondolat is, hogy tizennyolc éves korban érett-e a fiatal a katonai szolgálatra Egybe­hangzó orvosi megállapítások szerint igen. A 18 évesek túl­nyomó többségének szervezete már teljesen kifejlett, erős, nem okoz különösebb megter­helést a katonai szolgálat, semmi esetre sem veszi job­ban igénybe a szervezetet, mint tegyük föl a rendszeresen űzött sport. Alapos, körültekintő, min­denre kiterjedő tanulmányozás után fogalmazta meg és fo­gadta el az Elnöki Tanács és az országgyűlés az új honvé­delmi rendeletet. A bevonulá­si korhatár leszállításáról ho­zott rendelet nem merev, in­dokolt esetben bármelyik fia­tal szolgálathalasztást kaphat, vagy — mint erre eddig is volt példa — rossz egészségi álla­pota miatt részleges vagy tel­jes fölmentésben is részesül­het. Mit mondanak a gimnazisták'? Az országgyűlés legutóbbi ülésszakának napjaiban gya­kori téma volt a bevonulási korhatár leszállítása. A Kapos­vári Táncsics Gimnázium ne­gyedikesei elmondták, hogy az osztályokban körbejárt az új­ság, és sokan először elkesere­detten vették tudomásul a tör­vényerejű rendeletet, mert ve­szélyben látták jövőjüket. — Aztán megértettük, hogy előnyös számunkra a rendelet mondta Kiss József IV/C osztályos tanuló. — Mennyivel jobb az, ha valaki érettségi után dolgozni megy egy válla­lathoz, másfél-két év alatt úgy-ahogy elsajátítja munka­körét, esetleg még tanul vala­milyen szakmai tanfolyamon, és akkor hívják be? Szerin­tem előnyösebb így akkor is, ha egyetemre jelentkezik az ember, s előtte egy évig kato­náskodik. — Feltétlenül — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Boros Já­nos őrnagy, a Kaposvári Járá- ri Kiegészítő Parancsnokság beosztottja. — Ha tudomást szerzünk arról, hogy milyen egyetemre vették föl az illető fiatalt, olyan alakulathoz vo­nultatjuk be, ahol szakmailag képezheti magát az egyéves szolgálati idő alatt Talán nincs is olyan polgári foglalko­zás, olyan egyetemi szak, amelynek ne volna valamilyen megfelelője a hadseregben. Itt van például Csaba Zol­tán, alti gépkocsivezetői tanfo­lyamra jár. A honvédségnél 'kocsira szeretne kerülni, le­szerelés után szakmát tanul: autó- és motorszerelő lesz. A tavaly érettségizett Zomi Ta­más rádióműszerésznek tanul, a lokátorosokhoz kéri bevo- nultatásót A Táncsics Gimnáziumból húsz fiatal jelentkezett az Egyesített Tiszti Iskolára. — Édesanyám öccse határőr őrnagy — mondja az egyik fiatal, Trubi Antal. — Érde­kes, szép hivatás a katonatisz­teké. A tiszti pályát választja Kiss József is. — Néhány iskolatársunk az­zal »vádolt« bennünket, akik a tiszti iskolára jelentkeztünk, hogy csak az egyenruha csá­bít... Nem így van! Bátyám is katonatiszt volt, tudom, hogy nagy fegyelmet, lelkiis­meretes tanulást várnak tő­lünk. Jazvinszky György, a gim­názium IV/C osztályos tanuló­ja hadtörténész szeretne len­ni. Pásztor László a Testneve­lési Főiskolára készült, de meggondolta magát, s az Egyesített Tiszti Iskolára je­lentkezett. Komolyan készülnek az élet­re a 18 évesek, és azt vallják, hogy az új honvédelmi tör­vény nem akadályozza, hanem inkább segíti Őket pályájukon. Végül mi a véleménye a be­vonulási korhatár csökkenté­séről a Táncsics Gimnázium tanárának, Druzsin Ferenc­nek? Megnyugtató, jó rendelet — Az érveket mérlegelve csak helyeselni tudom az új törvény erejű rendeletet. Az egyetemen tovább tanulni szándékozók kezdeti nyugta­lansága megszűnt. A rendelet rugalmas, kedvezményeket biz­tosít a rászorulóknak; meg­nyugtató is, mert senki sem kerül hátrányos helyzetbe. Az iskolában sokat beszélgettünk a rendeletről. Mindenkinek az a véleménye, hogy jobb, ha egy fiatal húszéves korában már katonaviselt, mert éret­tebb fejjel, több tapasztalattal bírva higgadtabban, körülte­kintőbben tud határozni életé­ről, terveiről. Vincze Jenő Téli ítiiÉrel Találnak dolgot, elfog­laltságot a téli napokban is a kéthelyi Aranykalász Tsz tagjai. Néhányan az új telepítésű 20 holdnyi szőlőhöz faragnak karókat. A szőlő majdnem egyidős a szövetkezettel, s az idén és jövőre fordul termőre. (Felső kép.) A Muki nevű tehén a büszkesége gondozójának és a falunak. Nevezetessé­ge, hogy a múlt évben nem kevesebb, mint hat­ezer liter tejet adott — teljesítménye egyedülálló a környéken. A Muki tör­ténetéhez hozzátartozik, hogy az alakuláskor Pir^- térimre vitte be a közös­be, s nála napi kilenc li­ternél több tejet soha sem fejtek tőle. A% elnök nem Eljutott a hír a járási párt- bizottságra is, hogy a héthelyi elnök meg akar válni funkció­jától. De hát miért, mi van a háttérben, miért foglalkozhat ilyen gondolattal ez az ember? — ütött szöget fejükbe a kér­dés, mivel egy szó nem sok, annyi rosszat sem mondtak még vezetőjükről _ a kéthelyi tsz-tagok; a szövetkezetben példás rend honosodott meg, mióta az új elnök tartja kéz­ben az irányítást, a gazdaság fölfelé ível. A pártbizottság el­ső titkárát is izgatta a dolog, s elhatározta, hogy választ ke­res a »nagy kérdésre«. Körülbelül egy évvel ez­előtt egy hét leforgása alatt két közgyűlésre volt hivatalos Kéthelyre a járási párttitkár. Vihar kavargóit, szenvedélyek lobogtak, a tagok egymás után álltak fel, és mondták el ész­revételeiket, kemény ítéletüket az akkori elnökről. Kivétele­zéssel, erélytelenséggel, igaz­ságtalansággal, a közös va­gyon megkárosításával, ha­nyagsággal vádolták. A járási titkár javaslatára a tagok egy bizottságot válasz­tottak maguk közül, s az azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja ki a vádakat, az eredmények­ről pedig egy hét múlva te­gyen jelentést a közgyűlésnek. S egy hét múlva az emberek végleg megvonták bizalmukat a hitelét, tekintélyét vesztett vezetőtől. Fáró László állatte­nyésztési brigádvezetőt válasz­tották meg egyhangúlag el­nökké ... Fáró László nem vett részt ezen az emlékezetes közgyűlé­sen. Minden energiáját a ta­nulásra fordította a csurgói tanfolyamon, ahová a tagság küldte szakmai ismereteinek bővítése céljából. Megválasz­tásáról később szerzett tudo­mást. Igaz, ami igaz, nem örült túlságosan az új beosz­tásnak. A szíve az állatte­nyésztéshez húzta, sajnálta otthagyni kedvelt munkakörét. De azután, hogy az iskolának vége lett, annál határozottab­ban, annál nagyobb lendület­tel kezdte meg a rendterem­tést. Tudta, a tagság nem tűri el a régi hibák megismétlődé­sét, az emberek nyugodt kö­rülményeket kívánnak, s azt akarják, hogy rend legyen minden területen. Azt is tud­ta, hogy egynémely intézkedé­se nem vált majd ki osztatlan elismerést, helyeslést, s lesz­nek, akiknek nem tetszik, hogy ezután nem halászhatnak a zavarosban. De megfogadta: maga is megtartja a rendet, s így másoktól is joggal megkö­vetelheti. Az emberek bíztak benne, mentek utána. Az ő szavára mindent meg­tettek, a brigád vezetőknek vi­szont nem volt valami nagy tekintélyük, kéréseiknek csak akkor engedelmeskedtek az emberek, ha látták, hogy az elnök is egyetért velük. Ez azt jelentette, hogy mindig ott kellett lennie mindenütt. So­kan nem gondoltak arra, hogy az elnök is ember, nem sza­kadhat többfelé. Baj volt a munkafegyelem­mel. A kocsisok azelőtt azt hitték, hogy nekik nem paran­csol senki, kedvük szerinti időben fogtak be, s szinte kü­lön jogokat élveztek. Az új el­nök ennek is, véget vetett. A vezetőség elhatározta, hogy a fogatokat csak engedéllyel le­het igénybe venni. Bevezették a menetlevélrendszert. Aki vé­tett az utasítás ellen, megbün­tették. Hasonlóképpen jártak el azokkal szemben is, akik el- somíordáltak a munka elől. Nemcsak fegyelmeztek persze, hanem igyekeztek megértetni is a döntések célját. Az ered­mény: a télen is legkésőbb hét órakor, fél nyolckor befog­tak a kocsisok. A szabálytalan fogathasználat megszűnt. Az aratás előtt brigádgyűléseket ÚJ játékforma, nagyobb nyeremények ! í tartottak, s amire még nem volt példa: 86 kaszapár jelent­kezett, hogy részt vesz az ara­tásban. A munkalendület ké­sőbb sem tört meg, ha kellett, vasárnap is dolgoztak a foga- tosok, s október 22-én végez­tek a vetéssel. Cukorrépából rekordtermést, holdanként 198 mázsát takarítottak be, kuko­ricából 26 mázsa termett hol­danként. Aszályos év volt __ M egszigorították a körös ja­vak elosztását. Azelőtt nem­egyszer azok jártak jól, akik mindent csináltak, csak éppen a közös munkából húzták ki magukat. Az új vezetés itt is rendet teremtett. Például csak azoknak adtak zöld lucernát, akik májusig legalább 40 mun­kaegységet szereztek. Koráb­ban a szénát »szemre« adták oda. Mindenki tudta, jó előre, hogy melyik boglya lesz az övé, s azt jól megrakta. Most kocsira kellett tenni az egész termést, s a mérleg döntötte el: kit mennyi takarmány il­let. így már nem az »élelme­sek« vitték el a legtöbb szénát, hanem azok, akiknek a leg­több munkaegységük volt, ugyanis tavaly már egységre is oszthattak szénát. Egy év alatt több mint egy­millióval hízott a közös va­gyon, s a prémiummal együtt 48 forint 13 fillér részesedés jutott munkaegységenként. 4» A munka, a vezetés igen sok energiát kívánt Fáró Lászlótól. Ráadásul még többet is kisaj­tolt magából, mint amennyire szükség lett volna. Napi prog­ramja hajnali fél négykor kez­dődött. Sietett az istállókhoz nem volt ugyanis állattenyész­tő brigádvezetőjük; két óra múlva a traktorosoknál, a fo- gatosoknál várták, majd az iroda, a mező, a brigádveze­tők és megint a határ... Sokszor még evésre sem jutott ideje; családi élete meg úgyszólván egyáltalán nem volt; otthon a beteg feleség... bizony nem csoda, ha felőrli az embert az ilyen munkatem­pó. Ettől az elviselhetetlen fá­radtságtól kívánt szabadulni Fáró László. Ügy gondolta, sokkal könnyebb lenne az éle­te, ha csak az állattenyésztést kellene irányítania. A járási pártbizottságon nagy figyelemmel hallgatták Fáró László szavait. Egyetér­tettek vele, hogy túl sokat dol­gozott, de azt is megmondot­ták neki, nem törvényszerű, hogy az elnök tönkretegye, ma­gát. Jobban meg kell bíznia vezetőtársaiban, s meg kell osztania velük a feladatokat és a felelősséget. A tagság és a járási vezetés bízik Fáró Lász- lóban. Az elnök már letett hirtelen elhatározásáról. Ám e mellé a bizalom mellé nem árt néha egy-két figyelmeztető szót is odatenni: »Vigyázz ma­gadra, kíméld az egészsége­det!« Felelősek vagyunk egy­másért. Varga József Cl! A Tab és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet TAB0« árusítással egybekötött édesipari kiállítást rendez a járási művelődési házban március 18—-22-ig. « A belépés díjtalan. Mindenkit szeretettel várnnk. (3073)

Next

/
Thumbnails
Contents