Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 ÁKAt 50 fiix£r SomaguíHéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A XXI. ÉVFOLYAM 62. SZÁM SZOMBAT. 1964. MÁRCIUS 14. Beszélgetés 8 évesekkel az új honvédelmi törvényről és a bevenalási korhatár csökkentéséről (3. o.y Jövő heti rádió- és televízióműsor (5. o.) Szertartások — mai módon (6. o.) Mai számunk tartalmából: t TANÁCSOK ÉS A KOZSÉGFEJ LESZTÉS Egy kis statisztika: az utób­bi négy évben 16 millió fo­rinttal és 1,4 millió forint ér­tékű társadalmi munkával já­rultak hozzá községeik fejlesz­téséhez, környezetük szépítésé­hez a nagyatádi járás lakói. Kilenc faluban villamosítot­tak; 4 orvoslakás, 3 pedagógus­lakás, 2 óvoda, 1 művelődési otthon, 3 buszváró, 2 iskola épült a lakosság pénzéből és önzetlen kétkezi munkájából. Hogy milyen jelentősnek tart­ják mindezt e községek lakói, azt nem szükséges magyaráz­ni, a tények önmagukért be­szélnek. Érdemesebb a követ­keztetés levonni: így, csak így juthatnak előbbre falvaink; csak úgy küzdhetik le az el­maradottságot, s teremthetnek valamennyiünknek kényelme­sebb, kulturáltabb környeze­tet, jobb ellátottságot, ha nem, sajnálják a fáradságot, az erő­feszítést. A mai falu már sok minden­ben nem hasonlítható a húsz­harminc évvel ezelőttihez. Nemcsak a házak kaptak "szebb külsőt, szinte a szemünk előtt változik az utca, az élet. Nemcsak azt vesszük észre, hogy a falusi lányok öltözkö­dését szinte teljesen a városi divat diktálja — bár ez önma­gában is óriási változásról ta­núskodik —, azt is látnunk kell, hogy nemcsak azért vált­hatta fel a sárdagasztó bakan­csot és csizmát a tűsarkú cipő, mert telik rá, hanem mert sok falusi utca semmiben sem kü­lönbözik a várositól. Ahol húsz, de még öt, tíz éve is petróleummécses volt a világítóeszköz, ott nem egy helyütt ma már városi divatú lámpafüzér ontja a fényt. Nem azt mondom, hogy most már tejben, vajban fürdünk, gond nélkül élünk, de azért néha jó, ha a változásról, fej­lődésről is említést teszünk, hiszen ez erőt is ad, lelkesít is, biztat is: ha ennyit tettünk, miért ne volnánk még többre képesek? Mert van tennivaló még jócskán, csak győzzük erővel. Két esztendeje múlt január­ban, hogy a nagyatádi járás minden egyes községébe elju­tott a villanyfény. Kétségtele­nül az a kilenc falu, amely utoljára maradt, ugyancsak megérezte ezt, hiszen több éves községfejlesztési alapju­kat emésztette föl ez a mun­ka, pedig a költségeknek csak egy részét viselték, a többit az állam fizette. Másutt olyan cé­lokat tűzhettek maguk elé, amelyek még közelebb viszik az embereket a kényelmesebb, egészségesebb élethez. Régén a parasztembernek eszébe sem jutott, hogy pihenjen vagy üdüljön, de még azt a gondo­latot is elhessegette magától, hogy nem halálos bajával kórházba feküdjön; dehogy töprengett azon, hogy a lakás­ban vízvezeték, fürdő legyen! Elérhetetlen vágyálomnak tet­szett volna ez akkor. S ma? Zzúfoltak a rendelőintézetek, mert a paraszembernek végre drága lett az egészség; törpe vízművek építésébe vágnák; fiaikat, lányaikat középiskolá­ba küldik vagy legalábbis szakmát tanulni, s mind több igénnyel lépnek föl. örülnünk kell ennek, hiszen ez is azt bizonyítja, hogy szüntelenül módosul, változik a falusi vi­lág, Jelenleg két helyen épül törpe vízmű, öt éven belül már öt községnek lesz vízvezetéke ebben a járásban, s olyan ivó­vize, amelytől nem beteged­hetnek meg az emberek. Jogos és méltányos falun is az a kívánság, hogy legyen »városi járda« a házak előtt, s ne kelljen esős időben a sarat taposni. Régen már az is cso­daszámba ment, ha valahol téglából raktak járdát. Ma negyven kilométernyi beton-, illetve ászfaltfelületű járda van a nagyatádi járásban. S itt következik soron mindjárt egy ehhez képest elképesztő szám: még 160 kilométernyi járdát ezután kell megépíteni. Ha a mostani ütemet vesszük alapul, még jó tizenhat év el­telik, amíg ezt az elmaradott­ságot leküzdhetik. De hogy ne kelljen hozzá tizenhat év, azért a falvak lakosai igen sokat tehetnek, sőt nem túlzás ki­mondani: minden rajtuk áll. Sokat beszélünk gyűléseken és egyebütt a községfejlesztés­ről, de még mindig nem eleget, helyesebben szólva nem elég hatékonyan. Még sok tanácsi és egyéb falusi vezető a köz­ségfejlesztési napirendben nem lát egyebet, mint egy kö­telezettséget, szükséges rosz- szat. Fontos, hogy meglegyen a gyűlés, mert úgy kívánja az előírás, de az már nem bántja őket, hogy egyetlen felszólalás sem hangzott el, a lényeg az, hogy letudhattak egy felada­tot. Sajnos, van erre példa nem egy a nagyatádi járásban is. A tervek elkészítése előtt még csak megkérdezik a nép­frontbizottság véleményét, év végén tanácsülés elé viszik az ügyet, de akkor már csak megállapítani lehet az esetle­ges sikertelenséget, ez azonban már vajmi keveset segít. S a részvétlenség, közöny ára? A megyei tanács egyik ülésére készült jelentésből például az olvasható: »... míg Bolháson 21 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek egy év alatt, addig a háromszor akkora és jobb anyagi adottságú Három­fa csak 3000 forintot teljesí­tett.« E megállapításhoz sem kell kommentár! Önmagukért beszélnek ezek a számok is: a járásban átla­gosan 210 forint községfejlesz­tési hozzájárulást fizetnek a családok, ezen belül öt falu­ban 300 forintot, hét faluban pedig csak 100—150 forintot. Továbbá: az egész járásban mindössze három ember érde­melte ki a »Társadalmi mun­káért« kitüntető jelvényt. Árnyékot vet mindez a járá­si tanács és a vb irányító te­vékenységére is. Még a járás­nál sem sikerült az egész ap­parátus feladatává, ügyévé tenni a községfejlesztéssel való j foglalkozást, még ezeknél a | szerveknél js kísért az esetle- j gesség s időnként a felületes- ség. Az elmondottakból követ ! kezik: felülről kell kezdeni a ; rendteremtést, a hibák kijaví j tását. V. 3. Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken délelőtt ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a társadalombiztosí­tás szervezetének egységesíté­séről szóló törvényerejű ren­delet tervezetét. A rendelet a szocialista demokrácia kibon­takozásában elért jelentős eredmények, valamint a szak- szervezeteknek a társadalom- biztosítás terén végzett eddigi munkája alapján további tár­sadalombiztosítási feladatokat utal a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának hatáskörébe. Ez az intézkedés elősegíti az ügyvitel egyszerűsítését és a pénzügyi gazdálkodás jobb megszervezését. A törvényere­jű rendelet 1965. január else­jén lép hatályba. Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) fi tallér párt­ós kormányküldöttség látogatása a Központi Fizikai Kutató Intézetben A bolgár párt- és kormány- küldöttség — élén Todor Zsiv- kovval, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökével — pénteken délelőtt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Központi Fi­zikai Kutató Intézetébe látoga­tott. A vendégekkel együtt részt vett a látogatáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke; Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizottság titkára; dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, az Országos Tervhi­vatal elnöke; Púja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője; Losonczi Pál földművelésügyi miniszter; Práth Károly, ha­zánk szófiai nagykövete; Er­délyi Károly külügyminiszter­helyettes. Ott voltaik a tizen­kettedik kerület párt- és ta­nácsi vezetői is. Az intézet igazgatói tanács­termében Jánossy Lajos aka­démikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója üd­vözölte a vendégeket, majd Pál Lénárd helyettes igazgató ismertette az intézet munká­ját, eredményeit. Ezután Rejtő István, az intézeti pártbizott­ság titkárhelyettese számolt be a mozgalmi munkáról. Ezután a vendégek megte­kintették a műszerkiállítást, a gyorsítóüzemet és az atom­reaktort. * * * A Központi Fizikai Kutató Intézet meglátogatása után a magyar és a bolgár párt- és kormányküldöttség megtartot­ta tanácskozásainak zárőüle- sét. A befejező tárgyalásoson részt vettek a két kűlc[öttséfe tagjai és szakértői. (MTI) McNamara visszatért Dél-Vietnamból Washington (MTI). Robert McNamara amerikai hadügyminiszter és Maxwell Taylor tábornok pénteken visszaérkezett Washingtonba. McNamara az andrews-i re­pülőtéren a sajtó képviselői­nek kijelentette, dél-vietnami látogatása során »nem találko­zott egyetlen felelős, magas rangú funkcionáriussal sem, aki ne hitte volna, hogy meg­felelő erőfeszítések esetén győ­zelmet lehet elérni«. Mint ismeretes, McNamara hadügyminiszter valójában azért utazott Saigonba, hogy az Egyesült Államok valami­képpen feltartóztassa a Dél- Vietnamban vészesen közelgő katasztrófát. A Reuter saigoni tudósítója McNamara dél-vietnami ta­nácskozásaival foglalkozva hangoztatja, hogy az Egyesült Államok további erőfeszítésre akarja buzdítani dél-vietnami barátait a partizánok ellen ví­vott háborúban, és másrészt erkölcsi támogatást kíván nyújtani a kormánynak, hogy így elkerülje az újabb állam­csínyt. Mikojan berlini látogatása A Balatoni Ná<igaz<lasági vállalat batthyánypusztai nádfeldol- gozö üzemében megkezdték a gyümölcsösládák készítését. Az első negyedévben 150 ooo darab hollandi rekeszt gyártanak. Berlin (TASZSZ). Apasztasz Mikojan, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a szovjet minisztertanács első elnökhe­lyettese március 10-től 13-ig a Német Demokratikus Köz­társaság fővárosában tartózko­dott, hogy részt vegyen Otto Grotevxxhl miniszterelnök 70. születésnapjának megünneplé­sén, tolmácsolja az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjet­Március 22-én időszaki fanácstagválasztások lesznek a megyében 79 új tanácstag személyéről döntenek a választók A múlt évi tanácsválasztá­sok óta számos változás tör­tént: sok tanácstag munka­helyváltozás vagy egyéb okok miatt elköltözött abból a hely­ségből, ahol lakott, s lemond­tak tisztségükről, egynéhányan meghaltak, s így jelenleg 2 megyei, 2 járási, 4 városi és 71 községi tanácstagi választóke­rületnek nincs képviselője az államhatalmi szervekben. Hogy a lakosság érdeke és a tanácsi munka emiatt ne szen­vedjen kárt, az Elnöki Tanács, illetve a megyei tanács már­cius 22-re, vasárnapra idősza­ki tanácstagi választást tűzött ki. A törvények szellemének megfelelően a választási elő­készületek rendben folynak. Megalakultak a szavazás tör­vényességére felügyelni hiva­tott szervek, s a népfrontbi­zottságok javaslatokat terjesz­tettek elő a jelölőgyűléseknek a megüresedett választókerüle­tek tanácstagjaira. Mindenütt felülvizsgálják a választói névjegyzékeket, hogy nincs-e változás, s gondoskodnak ar­ról, hogy a választásra jogosult állampolgárok valamennyien gyakorolhassák alkotmányban biztosított jogukat. A megüre­sedett választókerületek ál­lampolgárait papíron is értesí­tik arról, hogy hol lesz a sza­vazóhelyiség. Ezen túlmenően az a helyes, ha a pártszerveze­tek és a népfrontbizottságok aktívái személyesen is fölkere­sik a választópolgárokat, és megbeszélik velük a szavazás rendjét, a legfontosabb tudni­valókat. Körzetesítik megyénk kereskedelmét Hol lesznek a központok? (Tudósítónktól.) A lakosság még jobb ellátá­sa céljából a Belkereskedelmi Minisztérium és a SZŐ VOSZ rendelkezést adott ki az ellá­tási körzetek kialakításáról. Ennek megfelelően megyénk­ben a szakemberek kereske­delmi központok, alközpontok, körzetek és alapvető ellátási körzetek kialakításán munkál­kodnak. A körzetesítéskor figyelem­be veszik az adott község üz­lethálózatát, földrajzi fekvését és járművel való megközelít­hetőségét. A minisztérium ter­vei szerint kereskedelmi köz­pont lenne Kaposvár, Csurgó, Lengyeltóti, Marcali, Tab, Earcs, Nagyatád, Balatonbog- lár, Fonyód, Siófok, Igái, Ka­darkút és Nagybajom. Az utóbbi községnek kereskedelmi központtá alakításával azon­ban a megye szakemberei nem értenek egyet, mivel nehezen közelíthető meg. Ehelyett a szomszédos Böhönyét javasol­ják, mert oda könnyebb ki­szállítani az árut, mint Nagy­bajomba. Tizenhét község ke­reskedelmi alközpont lesz. unió Minisztertanácsa üdvöz­letét és átnyújtsa az ünnepelt- nek az érdemei elismeréséért adományozott Lenin-rendet. Mikojan több ízben baráti beszélgetést folytatott Ottó Grotewohllal. Látogatását ar­ra is felhasználta, hogy saját szemével és a vállalatoknál, az utcákon, az áruházakban, az építkezéseken és a kulturális intézményekben a dolgozókkal folytatott közvetlen beszélgeté­sek során győződjék meg azok­ról a nagy gazdasági és kultu­rális eredményekről, amelye­ket az NDK fővárosának dol­gozói eddig elértek. Az erről kiadott közlemény külön megemlékezik Míkojan- nak a Josef Orlopp golyóscsap- ágy-gyárban tett látogatásáról, a gyári gyűlésen mondott be­szédéről, majd így folytatja: — Már az NDK fővárosában történt megérkezésének első napján Mikojan és Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke között hosszú megbeszélés folyt le a feleket kölcsönölén érdeklő kérdésekről. Elbeszél­getés, valamint a március 12-i eszmecsere során kiderült, hogy a két párt és a két kor­mány teljesen egyetért a nem­zetközi helyzet, a német kér­dés és a nyugat-berlini problé­ma értékelésében. — A találkozó végén Walter Ulbricht kérte Mikojant, tol­mácsolja az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kor­mánynak és Hruscsovnah, az SZKP Központi Bizottsága el­ső titkárának, a szovjet mi­nisztertanács elnökének az NSZEP Központi Bizottsága és az NDK kormánya szívélyes baráti érzelmeit és teljes poli­tikai szolidaritását. A közlemény megállapítja* hogy Mikojan berlini látogatá­sa során újból kifejezésre ju­tott az NSZEP és az SZKP szo­ros testvéri egysége, az NDK és a Szovjetunió kormányának és népeinek szívélyes és ben­sőséges barátsága. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents