Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-12 / 60. szám
J árási TIT-közgyűlés Fonyódon AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANAC.S t Vörös Nyáron egyszerű Fiatalok házasságáról, szerelméről szól Bacsó Péter író és rendező új filmje. A katonaságtól hazatérő Sándor és a kamaszlány Kati korai házassága csak az ő szemükben látszik olyan egyszerűnek ... Nyár van, igaz, hogy semmijük sincs, de szeretik egymást, és a Duna-parti kis tanya is megteszi egyelőre. Azután majd lesz valahogy... Egyöntetűk és életük számos buktatója alapos próbája ennek a korai házasságnak. S amikor elmúlik a nyár, továbbra is hiszik, hogy szerelmük elég erős, ha később sem lesz minden olyan egyszerű... A két főszereplő — Laurentzy Mária és Tóth Bence — nem színész, s mellettük sok új fiatal tehetség mutatkozik be ebben a filmben. Kedden délelőtt tartotta meg közgyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat fonyó- di járási szervezete. A közgyűlésen Mayer Sándor járási titkár ismertette a szervezet m munkáját. (» — A TIT programja: előf mozdítani a dolgozó nép anya- (' gi jólétének, szakmai és álta- f lános műveltségének emelését, f A szervezet a fonyódi járásban az elmúlt három évben segített a mezőgazdaság szocialista átszel vezésében, a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításában, és irányította a mezőgazdasági ismeretterjesztést — mondotta beszámolójában Mayer elvtárs. Szólt arról, hogy munkájuk homlokterében a természettudományos ismeretterjesztés állott. Különös gondot fordítottak a mezőgazdasági szakismeretek előadásaira. A tsz-akádémiák és más mezőgazdasági előadások témái a termelőszövetkezetek fő termelési ágaihoz igazodtak. Az akadémiai rendszerű, ismeretterjesztő előadássorozatok hallgatósága gyarapodott. A további feladat: tömöríteni az azonos érdeklődésű hallgatókat. Évente 3—400 előadás hangzik el a fonyódi járásban mintegy tízezer hallgató előtt; helyes lenne tanulmányozni, milyen az előadások hatása. A beszámolóhoz többen hozzászóltak. Frankberger Mihály, a járási pártbizottság főelőadója kiemelte az előadások köz- érthetőségének és az előadói: eszmei-politikai állásfoglalásának fontosságát. Gajdi Imre megyei szakosztályvezető hiányolta, hogy a járás állatorvosai nem végeznek ismeretterjesztő munkát. Nemes János, a járási párt- bizottság első titkára arról szólt, hogy — jóllehet az előadások száma, a kulturális ellátottság, a mezőgazdasági szakemberek száma a megyei átlag fölé emelkedett — a termelésben csak közepes eredményekkel dicsekedhet a járás. Többet kellene kísérletezniük a szakembereknek. Kevesebb, de jobb, színvonalasabb előadást tartsunk — mondotta. Dr. Bagó Gyula, a járási tanács elnöke köszönetét mondott a. TIT-tagság munkájáért. Megállapította, hogy a szervezet sokat segített a kulturális tervek végrehajtásában, a tsz-ek munkafegyelmének megszilárdításában és a tervek teljesítésében. Németh Ernő, a járási tanács művelődésügyi osztályvezetője a klubok tartalmi munkájának megjavítását és az új, korszerű, vonzó ismeretterjesztési formák szükségességét hangsúlyozta. A közgyűlés végül megválasztotta az új járási elnökséget, a szakosztályvezetőket és a megyei közgyűlés küldötteit. A közgyűlés után az új elnökség megtartotta alakuló ülését. Amikor |Sn a macska A magyarul beszélő színes csehszlovák filmszatíra cselekményét a pantomim és a színek eszközeivel ötvözték alkotássá a szerzők, művészek. A filmművészet új útjait keresték ebben a filmben és — sikerrel. _ Maga az alapötlet is meghökkentően érdekes: egy csodálatos macska pillantása nyomán minden ember jellemének, érzéseinek megfelelő színűre változik. Egy öregúr menekül a végzetes pillantás elöl, ám amikor mégis eléri, boldogan látja, hogy a szerelmesek lángvörös ragyogását öltötte fel. Színes kavargás kő zepette ballag kifelé az esküvőről egy fiatal pár, s a macska rájuk pillant... A fantasztikus történet bizarr ötletei egy morvaországi kisvárosban peregnek. Csak a mesében és*[ csak egy kisvárosban... A ,i hazugok, csalók, tolvajok, hűtlenek színeváltozását, lelepleződését, táncban, a kitűnő Fialka pantomimegyüttes mutatja be. A film újszerűségei miatt az a múlt évben a can-\l , nes-i fesztivál különdíját kap-? 5 Sértődött fiatalok Megsértődtek a Tabi Vegyesipari Ktsz KlSZ-szerveze- tének tagjai, mert klubestjükhöz nem kapták kölcsön a járási művelődési ház dobfölszerelését. A művelődési ház igazgatója — helyesen — nem volt hajlandó idegen kezekbe adni a drága hangszert.- A fiatalok haragjukban most »bojkottálják« a művelődési házat: hangulatot keltenek ellene, lemondtak a kulturális szemlére tervezett színdarab megtanulásáról, s titkáruk kijelentette, a művelődési ház ne is várja támogatásukat ezután.- ta meg. Megértjük a KISZ-szervezet tagjait, hogy zenekari muzsikára szerettek volna táncolni. Nem törünk ezért pálcát fölöttük, de magatartásuk elítélendő. A harag nem jó tanácsadó, a megsértődés nem megoldás. A művelődési ház nem dől össze attól, hogy néhány sértődött fiatal elkerüli, a kulturális szemlét is lebonyolítják nélkülük. A szövetkezeti fiatalok magatartása azonban árnyékot vet a KISZ-tagság szemléletmódjára, munkájára, felelősségérzetére. Arról nem is beszélve, hogy mostani viselkedésük nem méltó ifjú kommunistákhoz. Higgadtan gondolják meg, hogy magatartásuk milyen következményekkel járhat. Sőt az sém ártana, csak használna, ha a járási KISZ-vezetők segítségével helyreállítanák a szervezet rendjét, fegyelmét. \V. E. KÉR V Szomorúan néz, és csak ennyit mond: — Nem magam miatt, csak a hat gyerek... Panaszos ügyben még sohasem, fogott tollat. Most sem tenné meg. Nem szokott kérni; adni szeret. Muzsikát, szárnyaló, ritmusos dallamokat Aki egyszer hallotta cimbalomjátékát, sohasem felejti eL Janikának hívják, így ismeri mindenki. Babócsán lakik; ha nótáról beszélnek a környéken, a »babóesai Jani- ka« mindig szóba jön. Ez nem is csoda. Kovács János ugyáriis még Janika volt, amikor először játszott a csengő-bongó húrokon. Azóta elszaladt négy évtized. De sokszor játszott! Egy idő óta azonban néma a cimbalom... Janikát három baleset érte. Eltörött mindkét lába és az egyik keze. A csontok már összeforrtak. Amikor először útra indult, kérni akart. Félszegen nyitott be a szövetkezethez, és elmondta, hogy játszani szeretne otthon, a kisvendéglőben. Két bottal vonatra ülni nem bír, kínlódás lenne az élete, kéri, hogy segítsenek. Reménykedéssel teltek a napok. De még ma sem hallgatták meg kérését. Janikából munka nélküli cimbalmos lett. Kérte, hogy ne írjak róla. Még mindig bízik benne, hogy segítenek. Mégis papírra vetettem e néhány sort. Janika helyett. Talán így gyorsabban intézkednek. N. S. _____________y & aaaizt váriunk, él... iSCtfóOK A másodikos Pistike megkéri az édesapját, hogy vegyen neki egy csomag tojáscukrot. Amikor megkapja az édességet, megkérdi: — Vihetek a lányoknak belőle? — Persze! — mondja a papa. , A figyelmes szülő másnap megérdeklődi a fiától, íz- lett-e a cukor a lányoknak. Pistike csodálkozva néz édesapjára, s felháborodott hangon közli: — De apu, a lányok csak a fehér meg a zöld tojáscukrot eszik meg! — Na és, te nem azt vittél? — A, pirosat. — S az nem ehető? — Ehetőnek éppen ehető, de ők megnedvesítik, s azzal rúzsozzák a szájukat — kacsint apjára Pistike. — lg — Aforizmák Amit nem értesz, abba ne fogj, hanem tanuld meg előbb, mi a teendő; így lesz az élet számodra könnyű. (Pitagorasz) * * * Az értelemből három dolog fakad: a helyes gondolkodás, a helyes beszéd és a helyes cselekvés. (De- mokritosz) » » * Az ész minden vakbuzgóság szemében Szálka. (Vigny) * * * A tehetségtelen emberek rossz emberek, személyes sértést látnak minden talentumban és halálos ellenséget minden zseniben. (Juhász Gyula). * * * Ha semmit sem teszel, emberhez nagyon is méltatlanul, ostoba módon pusztulsz el. Minden barom tesz valamit, én pedig ember vagyok, tehát kell var lamit alkotnom. (Gorkij) » * * Az ifjúkor arra való, hogy tanulmányozzuk a bölcsességet, az öregkor már az alkalmazás ideje. (Rousseau) * « * A tudomány és a művészet éppen olyan szükséges, mint a kenyér meg a víz, sőt még annál is szükségesebb. (Tolsztoj) * * * Nem könnyű meggyőzni az embereket arról, hogy szemük helyett eszükkel nézzék a világot. (Fonte- nelle) * * * Az egészen kiváló tehetségesek nem vetik meg az alattuk levőt; a többiek azonban még a fölöttük levőt is megvetik. (Fontenelle) * * * A szavak gyilkolhatnak, de a hallgatás gyilkosabb lehet. (Kellermann) * * * Semmiféle más emberi találmány nem tett any- nyit, mint a könyvnyomtatás, hogy az ember és ember közötti igazságtalan különbségeket megszüntesse. (Szerb Antal) * * . Mindent meg lehet tanulni, még az erényt is. (Joubert) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünfc meg, és nem ajlunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahSvatalokná) és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. Keszi Imre és Sükösd Mihály ankétja Kaposváron Tegnap este a Szépirodalmi Könyvkiadó és a Megyei Könyvtár ankétot rendezett a Hazafias Népfront klubjában Keszi Imre és Sükösd Mihály írók részvételével. Kellner Bélának, a Megyei Könyvtár igazgatójának bevezető gondolatai után Keszi Imre »Elysium«, Sükösd Mihály pedig »Fától fáig« című regényével kapcsolatban föltett kérdésekre válaszolt. Mindkét mű cselekménye a második világháború időszakában játszódik; mindkettőnek a hőse a háború, a fasizmus poklától szenvedő gyermek, ä kérdések általában az írói ábrázolásmódot, egyes figurák jellemzését, többen pedig a háborús téma létjogosultságát, időszerűségét vitatták. Sükösd Mihály válaszában hangsúlyozta, hogy a nagy, át- ( fogó igényű magyar háborús regény még eddig nem is született meg. Mások a két m(7- ben előforduló naturális eszközöket, módszereket kifogásolták. A két író hangsúlyozta, hogy ezek nem öncélúat: s'zcüi- dékuk volt az élet minden jelenségéről magától értetődő természetességgel szólni. Megint esik a hó. Hol sűrűbben, hol meg ritkábban, de azért már fehérre festette a szemközti háztetőt. Az ég meg elkeseredetten szürke, és az ember a legszívesebben valami nagy-nagy rózsaszín celofánt borítana rá, hogy ne is lássa. Pedig tavaszt vártunk, pajkos szellőt és kellemes napsütést; sétákat terveztünk a friss levegőn, mert meguntuk már a szoba négy falát. És most megint latyak van, sár — brrr!, kinek j}it eszébe ilyenkor a, »éta? , A naptáramra nézek: március 11. Fölrémlik egy régi emlék — tizenöt éves lehet talán —, amikor úttö- rőingben, rövid nadrágban készültünk március idusának ünneplésére. A hideg futká- rozik most a hátamon — kint télikabátban, bundában jár- nak-kelnek az emberek. Tíz nap múlva hivatalosan is itt lesz a tavasz. Vajon hóviharral fogadjuk? Hát ezt érdemli tőlünk? Újra kinézek az ablakon. Szemközt két nő beszélget. Egyikük kezében barka és hóvirág. Mutatja társának, hogy milyen szép. Hiszen ez mégiscsak a tavasz jele! Cikáznak a gondolataim: tegnap hallottam, hogy egy kislány gyöngyvirágot kapott lovagjától (nem baj, hogy üvegházban ' nevelkedett a kis csokor), valahol meg arról beszéltek, hogy olvad a jég a Balatonon. Nicsak! Máris nem olyan szürke az ég. Talán még a nap is kisüt egyszer? — Pgy —
