Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-06 / 55. szám
■ Pályázati felhívás Ag MSZMP MEGYEI BI70TTSAGA ÉS A MEGYÉI TANACS L^PJ CIMNYOMOZÓK Vannak még ráérő emberek. És feledékenyek is. Ha valaki úgy mesélné e megtörtént eseteket, tréfának vélném. A postások meggyőznek, mutatják a bizonyítékokat. Az egyik: A borítékon színes rajz. A Balaton, egy kis fenyveserdő, mellette három sípoló leány. Kinek szólhat ez a levél? Feladója ismeretlen, vissza nem lehet küldeni. Megindul hát a találgatás. Olyan ez, mint egy keresztrejtvényfejtés. Ötletek, tippek, aztán világos minden. A levelet Balatonfenyvesre, a Sipos nővéreknek küldte a tréfás kedvű ismeretlen. Reggelente 30—40 hiányos címzésű levél marad a kaposvári főposta válogatóasztalán. Ezen a napon harmincnégy van. A csoportvezető olvassa a címzetteket, a postások töprengnek és jönnek. — Azt hiszem, az én körzetemben lesz... A címzés: Kovács János, született 1892., Kaposvár. A postások becslése szerint 160 ilyen nevű ember él Kaposváron. Megindult a nyomozás, és a címzett talán sohasem tudja meg, hogy napokon át kutattak utána. De akadt ilyen címzés is: •A leghosszabb létrájú tetőfedőnek.« Hogy mi mindent kell tudnia egy kézbesítőnek? És a tetőfedő megkapta a levelet. S van ilyen fc: Név, Kaposvár, Jókai Utca 44. Csakhogy a megadott címen nincs ilyen nevű személy, nem is lakott soha. Egyetlen postásjárásban sincs. Akkor kiderül, hogy a feladó feledékeny, szórakozott ember. Nem Kaposvárra, hanem Kapuvárra akarta küldeni a levelet. Kapuváron meg is találják a címzettet. — Jean Soréi — olvassa hangosan az elosztó. Ez a legtréfásabb levele. — Nincs... — Senkinél? — kérdezik újra. — De van — mondja az egyik osztóasztal mögül valaki. — Párizsban. Az ottani kollégák most nem jönnének zavarba... Remegő kézzel írott kusza betűk. Kanadából jött a levél. A címzés rossz. A körzet kézbesítője gól ismeri a területét, nála nem lakik ilyen ember. Olvassák a nevet. A sarokból elörejön egy dérlepte, öreg postás. — Ismertem egy ilyen neSípoló lányok ★ Kinek van a leghosszabb létrája? + Milyen a postásmemória? vűt. Valóban ott lakott, de még a háború alatt meghalt. Akkor én voltam a kézbesítő abban a járásban. Emlékszem, nagyon várta mindig a levelet. Naponta ott állt a sarkon és kérdezett. Aztán belenyugodott abba, hogy meghalt a testvére. Lám, mégiscsak ő ment el először. A kusza betűs levél visz- szamegy Kanadába. Húsz évvel előbb kellett volna írni. Akkor várták... Németh Sándor Az idei korai húsvétra felkészültek a budapesti üzletek. A Háziipari Szövetkezet boltjaiban már árusítják a gyönyörű szép, kézi festésű hímes tojásokat. Készítőjük Dér Józsefné népművész, a közismert Treszka néni Bétán. A Tanácsok Lapjának szerkesztősége pályázatot hirdet Tanácsüléseink címmel. A pályázat célja, hogy a tanácstagok foglalják írásba tapasztalataikat, észrevételeiket és javaslataikat a tanácsülések előkészítéséről és lebonyolításáról, s fejtsék ki véleményüket a testületi munka legfontosabb aktusáról, a tanácsülésről. Adjanak választ többek között arra, hogy csak szavaz- nak-e, vagy valóban részt vesznek a határozatok megalkotásában. A tanácsülés irányítja vagy. szabályozza a község életét, vagy tulajdonképpen csak látszólagos a szerepe? Mutatkozik-e konkrét eredménye és hatása egy- egy tanácsülésnek? Hogyan lehetne eredményessé, hatásossá tenni minden tanácsülést? Miért jó vagy miért nem jó a tanácsülésük, mi az, ami a vezetőkön, és mi az, ami a tanácstagokon múlik? Hogyan nem és hogyan vehetnek részt a tanácstagok egy-egy ülés előkészítésében? Mi a tanácstagok teendője egy-egy tanácsülés után, hogyan ismertetik a választókkal az ülésen elhangzottakat? Valóban a legfontosabb kérdések kerülnek-e a tanácsülés elé? Hogyan készüljenek, milyenek legyenek az előterjesztések? Mi lesz a vita során elhangzott javaslatok, észrevételek sorsa? Ki és hogyan fogalmazza meg a határozatokat? stb. Kérjük a pályázókat, hogy az általuk észlelt problémákat konkrét példákkal mutassák be, és a náluk alkalmazott módszereket, kezdeményezést részletesen ismertesnnnnnmrnnvi“*“************^— sék; ne csak rögzítsék a jelen helyzetet, hanem annak okait és a megoldás módját is keressék. A pályaművek terjedelme 5—6 gépelt oldal lehet. Az Elnöki Tanács Titkársága a legjobb pályaműveket két csoportban jutalmazza: I. A községi tanácstagok: I. díj 1500 Ft, II. díj 1000 Ft, III. díj 500 Ft, IV—V. díj 250—250' Ft-os könyvutalvány. II. A városi, járási és megyei tanácstagok: I. díj 1500 Ft, II. díj 1000 Ft, III. díj 500 Ft,' IV—V. díj 250—250 Ft-ós könyvutalvány A lapban megjelenő valamennyi pályázat szerzője könyvjutalmat kap. A díjak odaítéléséről az országos bíráló bizottság dönt, határozatát a Tanácsok Lapja november végi számában közöljük. A pályázat szervezésére a Tanácsok Lapjának szerkesztősége a megyei tanácsokat kéri föl. Megyénként a szerkesztőség külső munkatársának (megyei informátorának) részvételével megyei bíráló bizottság alakul tanácstagokból’; és tanácsi vezetőkből. A bizottság a legjobb írásokat felküldi a szerkesztőségnek, a beérkező valamennyi pályázatot értékeli, összegezi a bennük foglalt gondolatokat és javaslatokat, észrevételeket, gondoskodik azok közzétételéről. A pályázatok beküldésének határideje április 15-től július 15-ig. A pályázók írásaikat a megyei tanács vb titkárságához küldjék. A Tanácsok Lapjának szerkesztősége. Az ideális anyós Ezt a témát nem lehet elnyűni. Számtalanszor emlegethetjük, mégis, ha két sorsüldözött, azaz két férj találkozik, elkerülhetetlen, hogy az anyósra ne terelődjön a szó. A közelmúltban hallottam: — 'Borzasztó! Barátom, nem bírom tovább. Ez most már tűrhetetlen. Lerombolta önbizalmam, a lelkembe taposott, összetört, tönkretett. — Értelek. Anyós... — De milyen?! Az anyósok anyósa. Ilyent még kigondolni is nehéz. De engem megáldott vele ... Tűrtem, amíg volt erőm. Aztán megpróbáltam ellenállni . Egyetlen rohammal leterített. Szóhoz sem • jutottam. — Rossz lehet... — Rossz? A pokol kellemes víkendhely lakásomhoz képest. Méregbarlangban . élek. Férfiúi méltóságom rég odalett. — Igen. Kellemetlen ... — Hümmögsz csak itt összevissza. Látom, nem érted helyzetem. Csak nem az anyósokkal vagy? Talán még dicséred rs őket? — Azt éppen nem. De nekem semmi bajom az anyósommal. — Hogyhogy semmi? Nem szekíroz? — Nem. —• Hagy nyugodtan olvasni, míg feleséged mosogat? — Miért ne hagyna? — A parkettán is járhatsz rendesen, nemcsak mezítláb, lábujjhegyen? — Természetesen. — Vacsoránál nem neked jut a legkisebb adag parizer? — Ugyan ... — Érthetetlen. Ilyen is volna? Engedd meg, hogy meglátogassalak . . » — Azt lehet. —... és tiszteletemet tegyem anyósodnál. A világ legr- tündéribb teremtményénél. — Nehéz lesz. Ugyanis öt éve a sógoromnál lakik! — ti A KALIFORNIAI Saint Qientin börtön igazgatója, CUngton Duffy elindult a halálraítéltek cellája felé, ahol Farington Graham Hill utolsó éjszakáját töltötte. — Fiam — mondotta szívélyes hangon —, mivel lehetek szolgálatodra? Segíthetek-e valamivel rajtad? Hill a levegőbe fújt egy jó adag cigarettafüstöt, s tagadó- lag rázta a fejét, — Van-e valamilyen kedvenc ételed, amit kívánsz? — Nincs. — Könyv vagy valamilyen kedvenc melódia? — Olyan lemeze úgy sincs, amilyet én szeretnék hallani. — Talán van. Lássuk csak, mi legyen az. Hill közelebb lépett, s az igazgató mintha először vett volna észre egy meleg sugarat a tekintetében. — Szeretném még egyszer hallani az »Amit a bécsi erdő mesélk című keringőt Strauss- tőL Az igazgató hozzálátott a hanglemez előkerítéséhez. A börtön hanglemeztárában azonban nem volt. Telefonált ismerőseinek és a hanglemezkereskedőknek, de mivel este tíz óra volt, eredménytelenül. Ekkor mentő ötlete támadt. Eszébe jutott John Hendrichs, a börtön zenekarának karmestere, akinek hangversenyeit több ízben közvetítette a televízió is. Hendrichs azonnal összehívta zenekarát, és egy óra alatt magnetofonszalagon volt Strauss ismert keringőle. Hill megkapta, és addig hallgatta, amíg reggel 10 órakor be nem kellett lennie a gázkamrába. Ml AZ UTOLSÓ KÍVÁNSÁGA ? Egy amerikai börtön igazgatójának följegyzései a halálraítéltek utolsó éjszakájáról CLINGTON DUFFY, aki 1940-től 1952-ig volt a Saint Qientin börtön igazgatója, nemrégiben kiadta emlékiratait. Többek között ezt írja: »Munkámról elmondhatom, hogy szerettem, és szívesen csináltam. Egy dolog volt csupán amitől irtóztam: a halálos ítélet.« Tizenkét évi szolgálata alatt Duffy mindig arra törekedett, hogy a halálraítélteknek, amennyire lehet, megkönnyítse utolsó perceit, és teljesítse utolsó kívánságukat. Igazgatósága idején nyolcvan férfit és két nőt végeztek ki ebben a börtönben. Az elítéltek külön cellában várták a végzetes reggelt a legnagyobb idegfeszültség állapotában, a gázkamra, a biztos halál tudatával. Érdekes, hogy majd minden halálraítélt öngyilkosságról és szökésről ábrándozik, mégsem viszi ezt véghez egy sem, mert az utolsó pillanatig abban reménykedik, hogy a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatják. Amíg a Saint Qientinben Duffy teljesített szolgálatot, ezt a szándékát egyetlen ___ember valósította meg: William Kogut. Gyermekkorától fogva szenvedélyes kártyás volt. Egy alkalommal, amikor utolsó garasát is elkártyázta, apja magából kikelve így kiáltott rá: »Ha nem hagysz fel a kártyával, előbb-utóbb a fejedbe kerül.« Kogut a börtönben egy bombához hasonló szerkezetet fabrikált úgy, hogy ágya lábát, egy acélcső darabot szorosan eldugaszolt kártyákkal, megtöltötte vízzel, majd két végét légmentesen lezárta, s a kályhára helyezte. Aztán föléje hajolt és várt. Az acélcsőben a víz felforrt, s a gőz irtózatos erőveit szétvetette a koponyájával együtt. A boncolás alkalmával agyában egy kártyafoszlányt találtak. Apja jóslata valóra vált: a kártya valóban »fejébe került«. Ez a eset azonban kivétel volt. A halálraítéltek általában görcsösen ragaszkodnak életükhöz. Egyetlen 'olyan ember akadt, aki valóban kívánta a halált: Leslie Girett. Ez a 37 éves férfi halálosan beleszeretett tüneményesen szép, húszéves titkárnőjébe. Felesége azonban hallani sem akart a válásról. Ekkor elhatározták, hogy végeznek magukkal. Megszöktek. Az éjszakát egy szállodában töltötték. Hajnalban Girett utoljára magához ölelte szerelmesét, aztán két golyót röpített a szívébe. Amikor azonban magára fogta, a fegyver csütörtököt mondott. Felöltözött, és a helyszínre hívta a rendőrséget. A tárgyaláson mindent elkövetett, hogy halálra ítéljék. Utolsó kívánsága az volt, hogy még egyszer hallja Debussy Holdfény című szerzeményét. Ez volt ugyanis kedvenc melódiájuk. Nyugodtan halt meg, mint aki alig várja, hogy szerelmesével találkozzon. A HALÁLRAÍTÉLTEK utolsó kívánsága azonban nem mindig ilyen romantikus természetű. Néha bizony sokkal prózaibb. Thomas MacMoning, aki egy 14 éves lányt gyilkolt meg, azt kívánta, hogy két pirulát adjanak neki, mert — mint mondotta — a gáz biztosan elrontja a gyomrát. Egy másik — sovány, apró termetű mexikói — pazar vacsorát kért, végül pedig fagylaltot. — Milyet? — kéBjdezte a börtönőr. — Csokoládét, vaníliát, földiepret. Éjszaka még sült csirkét is kért, majd reggel, a kivégzés előtt bőséges reggelit: vajat, sonkát, tojást, kávét és narancsszörpöt. Aztán mosolyogva lépett be a gázkamrába. Maxwell Bovy, egy írástudatlan néger azt kívánta, hogy sült rákot adjanak neki, mert — mint mondotta — gyermekkora óta nem evett finom rákot, mivel senki sem tudta úgy elkészíteni, mint anyja. Charles Bas többszörös gyilkos a kivégzés reggelén osztrigát, sült csirkét, lazacot, kávét és fagylaltot kért, éjszaka pedig bugi-vugi- és tvisztleme- zeket hallgatott, s egymás után szívta a legdrágább ha- vannákat. A háború alatt Észak-Afrikában egy gyémántot lopott, és valahogy szemfogához erősítette. Mielőtt a gázkamrába lépett, megkérte Duffy igazgatót, hogy halála után a drágakövet küldje el testvérének. A SAINT QIENTIN BÖRTÖN leghíresebb foglya kétségkívül Chessman volt, akiről Duffy azt mondta, hogy »a legveszedelmesebb ember, akit valaha is ismert«. Ez a híres fogoly azzal töltötte utolsó éjszakáját, hogy leveleket írt. Utolsó kívánsága különben az volt, hogy kivégzésénél legyen jelen két újságírónő, egyik San Franciscóból, a másik pedig Los Angelesből. Clington Duffy mindig szent kötelességének tartotta, hogy a foglyok kívánságát teljesítse. A halálraítéltek ezért hálásak is voltak. Farington Graham Hill például azt mondta: — Nem tudom, hová jutok, de ha a halálon tú! is van valami, nem fogom elfelejteni, amit kedvemért tett. Különben bizonyára az is érdekli, miért akartam még egyszer hallani azt a lemezt: »Amit a bécsi erdő mesél.« Ezért: Egy este Hollywoodban egy betörés után a rendőrök elöl menekülve a Golden Gate parkban egy bokor mögé bújtam. A zenekar éppen Strauss híres keringőjét játszotta. Nekem azonban tovább kellett menekülnöm, és nem hallgathattam végig. Most meggyőződtem róla, hogy a szerzemény vége' éppolyan szép, mint kezdete. Tekintete — talán először életében — ellágyult em- beriessé vált. A kaposváriak beszélik: — Kapóra jött ez a kis hó a városban ... — Megőrült, maga szerencsétlen, örül, ha márciusban esik a hó?! — Hát persze. Legalább elmossa azt a sok port és piszkot, ami az utcákon volt. És a sár, ugye, mégsem olyan feltűnő ... * * * Négy londoni betörő rémületére — amikor éjjel behatoltak egy ruhaüzletbe — a kirakati bábuk hirtelen megelevenedtek, és percek alatt ártalmatlanná tették a hívatlan vendegeket. A bábuk ugyanis a Scotland Yard emberei voltak: az alvilági konkurren- cia értesítette őket a banda tervéről. * * * Kopasz lesz az emberiség száz év múlva — jelentette be James Burks amerikai tanár. Az androgen nevű férfihormon fokozza a ko- paszodási hajlamot, ami egyébként örökölhető is. Végül a nők is megkopaszodnak, hisz a haj nem szükséges, csak díszül szolgál — tette hozzá. * * * Dinamitrudat kötött kutyája hasa alá, majd meggyújtotta a kanócot, hogy így szabaduljon a kivén- hedt kuvasztól egy jugoszláv földműves. Majdnem pórul járt azonban, mert amint el akart futni az »aláaknázott« kutyától, az utánaeredt. A halálra réfp.ii.lt /-»7/* porti* ~~ utolsó pillanatban sikerült JÜü.ZQ,pUS.^!w'"LÍlUil e&ij odek sziklára, máskülönben ö is a kutya sorsára jutott volna. * * * Az angliai Nottingham bírósága egy igen érdekes perben hozott döntést. Dennis Dilks tetoválás! szakértő ellen az volt a vád, hogy egy 14 éves fiú karjára egy anyaszült meztelen nő igen részletes és anatómiailag szerfölött hű képét tetoválta. A bíróság kötelezte Dennis Dilkset, hogy agyerek karján levő mezítelen nőt öltöztesse bikinibe. * * * Egy párizsi hetilap érdekes házassági szokásokat és szertartásokat írt le. Egy formózai törzsnél a házasságkötési szertartást egy erős rúgás helyettesíti. A vőlegény keményen lábszáron rúgja menyasszonyát, s ezzel létrejött a házasság. Hogy a rúgás valóban hatásos legyen, heteken át gyakorolja magát egy-egy vékony fatörzsön. Az etiópiai gala törzsbeli vőlegény1 egy nagy csöbör fölé tartja menyasszonyát, majd megfelelő szavak kíséretében a vízzel telt dézsába ejti. Néhány indiai faluban az a szokás, hogy av lány, mielőtt hozzá menne választottjához, előbb házasságot köt egy — fával. Csak ezután mehet férjhez vőlegényéhez. Ugyancsak indiai szokás: a lelkész egy tehén farkához köti a szemérmetes ara kezét. Ha aztán a tehén el- bődül, a házasság létrejött Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünU meg, és nem adunk vissza, •rjeszti: a Magyar Posta. Elő* ethetö a helyi postah. vataloknáJ és postáskézbesftőlmél. előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
