Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-04 / 53. szám
SomogyiHéplap AZ’ M'SÍZMp MEGiyEI SÉTÓftSÁGA ES A METGyEl TANACS LAPJA . ] Egyetemre készülnek Nyolc szempár követi a kis tanteremben a tanár mozdulatait. — 1823 ... Fiú született, e könyv hőse. Anyja szavai szerint öklömnyi gyerek... Ö volt az, akire vártunk, akit a történelem kiszemelt — csukja be Illyés Gyula regényét Török Lehel tanár, s folytatja előadását a sokat hallott, de soha meg nem unható témáról: Petőfi Sándorról. Érdekesen, versekkel, szemelvényekkel élénkítve ad elő, bevonja diákjait az órába. Emlékezteti őket a megtanult, de lassan feledésbe merülő anyagra. Valóban, valamennyien megtanulták már néhányszor Petőfit. Legutoljára az érettségire. Az egyetemi előkészítőn azonban meg egyszer átveszik, nemcsak Petőfit, hanem a fölvételi tájékoztató alapján az egész anyagot. A jelenlevők a magyar irodalmon kívül történelmet is tanulnak, jogra és bölcsészeire készülnek. Egyetlen kivétellel mindannyian a közelmúltban érettségiztek. Berki Éva, Nemesszegi Mária, Pogány Judit, Horváth Zsuzsanna és Bréda Mária tavaly, Nádorfai Réka és Lóky György tavalyelőtt. — Magyar—német szakra készülök — mondja Horváth Zsuzsanna —, itt rendszerbe Óvá Mindig- izáiiúth ablak... Ősz hajú, csillogó szemű asz' szony. Nyolcán voltak testvérek, valamennyien hű katonái a munkásmozgalomnak. A MÁV-nál dolgozó apa az 1880-as évek végén egyik szervezője a szegedi vasutas- sztrájknak, melynek szele később viharrá, forgataggá erősödött Rusinszky Ilonkának már 13 éves korában meg kellett tanulnia, mi az a robot. Előbb egy kalapkészítőhöz adják, de ott inkább cseléd, mint ta- nonc havi három koronáért. 1916 nyarán beáll az Űj Somogy nyomdába berakónőnek. A nyomdászok már szervezettebbek a többi munkásoknál. Szakszervezeti gyűléseiken olyan emberek szavát hallja, mint Szalma István és Tóth Lajos. — Még most is előttem van az arcuk — mondja róluk Ru- sinszki Ilonka. — Élénken emlékszik arra is, hogy a Tanács- köztársaság napjaiban éjjel a Somogyi Munkást nyomta, délután pedig nőgyúléseken, szakszervezeti értekezleteken vett részt. — 1919. május elsején a Honvéd-laktanyától indultunk a Jókai ligetbe. Sok nő volt a felvonulók között »Le a cselédnyúzó nagyságákkal!-« — kiabáltuk kórusban. Ezt a május elsejét sem tudom elfeledni... Meg a forradalom bukását sem. Kálmán bátyját a fehérek börtönbe zárták. Egymást érték náluk a házkutatások. De a terror ellenére is újra szervezkedtek a bátrak. S köztük volt Ilonka néni is. A Széchenyi és a Korona kávéházak színpadán műkedvelőzött, hogy fölépíthessék a Munkás- otthont. Mert arra ment a bevétel. S amikor felépült a Vár utcában a szervezett munkások székháza, második otthona lett Ilonka néninek. Évekig könyvtáros volt, tevékenykedett a szavalókórusban, a nőbizottságban, a szakszervezeti választmányban. S reménykedve várták éveken át a szabadság hajnalát 1945 után is mindenkor számítani lehetett Rusinszki Ilona elvtársnőre. A nőbizottság alelnöke lett, szegény, hányatott sorsú gyermekek pártfogója. Az első napközi otthon szervezője, népnevelő, bizalmi. Még most is megy, ha hívják, s feladattal bízzák meg. F. U Megjeleni a Magyarország leoujabb száma A népszerű hetilap érdekes cikket közöl a Bormann-rejtélyről, Hitler egykori helyettesének állítólagos felbukkanásáról. A tudományos rovat egyik érdekessége a rákkutatás űj útjairól szóló részletes beszámoló. A lap nagyobb cikkben foglalkozik a napköziott- hon-problémával, és érdekes cikkben elemzi a tisztviselők helyzetét. Nagyobb cikk mutatja be Japánt, égj' másik Olaszország egyik legnagyobb városát, Genovát. Sok más írás mellett beszámol a lap egy, az angol közönséget vitára késztető űj film, a »Dr. Strange- love« históriájáról. foglaljuk az anyagot, nagy segítséget jelent ez a felkészülésben. Bréda Mária tavaly a Test- nevelési Főiskolán felvételizett. Nem sikerült, így képesítés nélkül tanít Nagyberkiben. — Szintén tanárnak készülsz, ugye? — Nem — válaszol. — Jogra szeretnék menni. így döntöttem, amióta tanítok... Négy éve működik már Kaposváron, a Táncsics Gimnáziumban az egyetemi fölvételi vizsgára előkészítő tanfolyam. Az idén 26 hallgató jár a történelem, magyar, biológia, matematika—fizika és műszaki (matematika—rajz—fizika) tagozatokra. Közülük harmincán szeretnének menni levelező tagozatra, huszonhatan a nappalira kívánnak fölvételizni. Merő Bélával, az iskola igazgatójával a tanfolyam jelentőségéről és tapasztalatairól beszélgetünk. — A tanfolyam jól fölkészít a fölvételi vizsgára — mondja. — Csak az őket érdeklő témával foglalkoznak a Hallgatók, áttekintik az anyagot, megkeresik az összefüggéseket. As a tapasztalat, hogy az előkészítőn megszürődnek a levelezni kívánó hallgatók. Látják a fölvételi vizsga komolyságát, a követelményeket, alaposabban megfontolják a továbbtanulást. Sajnos, az üzemek és vállalatok oktatási felelősei későn értesítették a dolgozókat, sokan nem is tudnak tanfolyamunkról. Tegnap is jelentkezett egy újabb hallgató. — Hányán végezték el tavaly az előkészítőt? — Körülbelül százan. Az idén csökkenés tapasztalható. — Oka? — Több oka van. Az egyik a Felsőfokú Gépipari Technikum előkészítő tanfolyama, amely egy műszaki csoportot átvett tőlünk. A képesítés nélküli nevelők kaposvári konzultációs központja is vont el hallgatókat. De az is közrejátszik, hogy a múlt évben többet vettek föl az egyetemekre, mint az előző években. Akadt szép számmal előfeltételt nyert fiatal is. Célszerűnek látszana, ha ők is jelentkeznének az előkészítőre, foglalkoznának tárgyaikkal, hogy ne felejtsenek. Az egyetemek ezt elő is írják a hallgatók érdekében. Strubl Márta A mikor leültem a kis asz- tál mellé, és megren- ■ deltem a kávét, már megbántam, hogy bejöttem. A máskor olyan hangulatos, barátságos környezetet most idegesítőnek találtam. Az összezsúfolódott embereket, a cigarettafüstöt, a szürkés köddel birkózó ventillátor monoton hangját és a zongorából tétován repdeső dzsesszakkordokat... De már ott ültem, és elém tették a kávét. Szódával. A szódát ittam meg először. Bosszankodtam azon is, hogy az egy szem mokka nehezen akar elolvadni a fekete lében. Menni akartam, minél előbb ... Váratlanul ismét elém tolakodott az előbb látott kórházi kép: sok-sok fehérség között egy viaszfehér gyerekarc, mellette csillogó műszerek, és négy ember, aki verejtékező homlokkal viaskodik a legrettenetesebbel, a halállal. Hogy az a fehér kis arc újra piros legyen. S nem is olyan messze ettől a steril fehérségtől, szinte áthatolhatatlan kékes ködbe burkolózva, félig részegen újabb négy konyakot rendelnek ... Talán ez idegesített. De mi jogon? Hiszen nem tudhatnak ezek az emberek arról a gyerekről! Én is véletlenül tudok róla. A mögöttem ülő társaságban az egyik .férfi dú^olgatni kezdett. Bottal járó idősebb ember. Nem azt dünnyögte, amit a zongorista játszott. Nem. Valami pattogó ritmusú dallamot. S hirtelen valami fölrérniett emlékezetemben. Roppanva tettem le a feketéscsészét. Igen, erre meneteltek akkor egy vagonba. Vitte a babáját... régen. És mi a pincében lapultunk ... A társaság egy másik tagja azt mondta: Két évvel ezelőtt a láger múzeumában hiába kerestem ezt a babát, nem találtam, — Na, gyerekek, most már nem ismertem föl. Az üvegelég volt a prémium örömére, fal mögött sok száz baba hegyerünk hazavert ott — gazdátlanul Véletlen volt? Felcihelődtek és elmentek. De fülemben otthagyták azt az átkozott dallamot. Az pedig nem nyughatott, addig mocorgóit, motoszkált a fejemben, míg egyszer csak elém került egy másik viaszfehér gyerekarc ... Véletlen volt ez is?... Még egy kávét kértem. Az előbb még azt kívántam, bárcsak jönne egy ismerős, akivel beszélgethetnék, mindegy, hogy miről. De nem jött senki — és már nem is bántam... Sokszor gondoltam erre az utóbbi csukott szemű, fehér gyerekarcra. Talán belém villant már akkor is, amikor az imént azt a másikat láttam a steril fehérségben... Ez nem volt fehérben, ruhátlan volt és csontsovány. Jl/f ikof az előbb hallott pat- togó ritmusú dallamtól még harsogott az ország, sőt fél Európa, őt akkor tették be Vitte a babáját, aztán elvették tőle. Lehet, hogy sírt, de az is lehet, hogy a gyötrelmes utazás, az éhség, a nyorrtorú- ság már annyira megkínozta, hogy már sírni sem tudott. 1Csak egyszerűen hagyta ... Hagyta, hogy elvegyék a babát, elvegyék a ruháját, es a »fürdőbe« tereljék ... ' Láttam ezt a fürdőt meny- nyezetén a rózsa alakú lyukakkal, még most is nyirkos betonpadozatával, kettős ajtajával, amelyen üvegezett kémlelőnyílás volt. Láttám ott embereket sírni, utódokat gyertyát gyújtani a hideg betonon ... S a héjáinak ebből a fürdőjéből ez a gyerek élve került ki. Észrevették, hogy él, csak eszméletlen. Értetlenül álltak előtte, mert ez a hihetetlennel, a csodával volt egyenrangú. Akadt, aki azt hajtogatta, hogy biztosan rögtön a kezdet ÍZLIK A HŰSÍTŐ NARANCSGEREZD A »II. József császár« című Szomori-színmű, melyet most mutattak be a budapesti József Attila Színházban, három és fél órát tart. A szünetben tehát Eleonóra hercegnő — Krencsey Mariann szívesen fogyaszt egy kis gyümölcsöt. (Dolezsál László fölvétele) Ellopták a tojás árát, megitták a rumot Ezért volt tossz a sütemény Barcson Széles körű vizsgálatot folytatott le a járási ügyészség a barcsi cukrászüzemben. A vásárlók gyakran kifogásolták a sütemények minőségét. A panaszok — amint most a vizsgálat is igazolta — jogosak voltak. Halász István cukrász- üzem-vezető és Balázs Viktór- né járási töjásf el vásárló 1963 májusától egymással összejátszva sorozatos sikkasztást, hűtlen kezelést és okirat-hamisítást követtek el. Balázsné a hamis bizonylatok szerint a múlt év májusától az év végéig 15 410 darab tojást adott át a cukrászüzemnek, a valóságban azonban csak egészen csekély mennyiséget. Az így leszámlázott tojás árát — csaknem húszezer forintot — egymás között elosztották. Halász sem a szükséges alap-, sem pedig az ízesítő anyagokat nem használta fel. A sütéshez kiadott rum szabad préda volt az üzemben. A vezető élen járt az ivásban. Beosztottai követték példáját. Halász gyakran ajándékozott az üzem készletéből, s ezt valahogy pótolni kellett. így került a cukrászdákba silány minőségű sütemény. Azért tudott sikkasztani, mert fölötte- sei általában csak háromhónaponként ellenőrizték. Halász, Balázsné és a társaság többi tagja ügyében hamarosan ítéletet hirdet a Barcsi Járásbíróság. TAKARMÁNYPOGÁCSÁZÓ KOMBÁJN Minden állattenyésztő gazdaság régi problémája a takarmány veszteség nélküli bekezdetén elájult, s arccal a vizes betonra bukva valahogy életben maradt. Mások valami rendkívüli szervezeti adottságra, ellenálló képességre gyanakodtak. Álltak a fehér arcú gyerek körül, nem részvéttel, inkább dühös-döbbenten, aztán egy pattanó szavú parancsra az orvosi rendelőbe vitték. Fehérség volt ott is — de ez a fehérség a tisztaság gyalázata volt. A fehér köpenyes orvos hivatásának megszégyenítőjét testesítette meg. Petyhüdt szkjából cigaretta lógott. Mikor a gyerek felnyitotta szemét, unottan húzta elő zsebéből a revolvert... Ezt a gyereket kétszer ölték meg! Most gondoltam újra rá, amikor az imént láttam egy másik gyereket, és hallottam egy dallamot... Véletlen volt ez is?... Most annyi idős volna, mint én. Lehet, hogy barátok lennénk — s elvettek tőlem egy barátot. TTjra á kórházi műtőben verejtékező emberekre kellett gondolnom. Vissza kellene menni, megnézni, a kislány jobban van-e már... Fizettem ... Az utcán mélyet szívtam a tiszta, hideg levegőből. Körülnéztem.. Azt hiszem, azt a bottal járó középkorú férfit kerestem, aki otthagyta fülemben azt az átkozott dallamot... Szerettem volna megmondani neki, hogy nem, nem volt véletlen ..., hogy az a gyerek abban a neonfényes kórteremben egészen biztosan életben marad... Vörös Márta hordása és elraktározása. A múltban ezt a műveletet csak tetemes veszteséggel tudták elvégezni. Most egy új gépet találtak fel, amelyet első bemutatója alkalmából főként a lucerna betakarítására Használtak. Ezt a munkaigényes műveletet a gép úgy hajtja végre, hogy a munkaigényt 40, a tárolóigényt pedig 50 százalékkal gazdaságosabban teljesíti, sőt a takarmányveszteséget csaknem 100 százalékig kiküszöböli A mirt tégy 200 lóerejű traktorral vontatott gép rendfelszedője a lekaszált lucernát az utolsó szálig fölszedi, azonnal továbbítja saját szecskázójába, onnan pedig nyomban a préskamrába kerül. Itt melasszal vagy egyéb alkalmas kötőanyaggal keveri, és préshengerbe szorítja. A beállítható kések 6—12 centiméter hosszúságú és 3 centiméter vastagságú pogácsákká formázzák az anyagot. Az egész művelet befejezéseként a terepen dolgozó gép a pogá- csázott takarmányt egy elmés szerkezet révén a pótkocsiba emeli át. A takarmány fölszedésével, pogácsává alakításával foglalkozó gépet mindösz- sze a traktor vezetője kezeli, aki gombnyomással irányítja a munkafolyamat minden szakaszát. Az új gépet a szakemberek elismerően fogadták. Nálunk még nem ismeretes, de honosítása kívánatosnak látszik. N. J. Két bécsi sebész „mérkőzése“ A bécsi nőgyógyászati klinikáról távozott Hermann Zacherl, a kiváló bécsi nőgyógyász. Az orvosi egyetem tanárai nem tudtak megegyezni utódjára vonatkozólag. Két jelöltjük is volt: Rauscher és Husiéin főorvosok. Hogy választani lehessen kettőjük között, fölkérték őket, hogy mindegyikük végezzen el azonos természetű sebészi beavatkozást, természetesen két betegen. Mindegyik műtétnél négy »döntőbíró-« volt jelen, s utóbb megegyeztek abban, hogy Husslein kapja meg az állást. Az osztrák sajtó maró gúnnyal írt a különös »mérkőzésről«. Az Express című lap például aziránt érdeklődik, vajon »pontozással vagy időeredménnyel« választották ki a győztest. * * » A pipogya pingvin Az~ angliai Southamban lakó Mrs. Pauline Glewsnak van egy házi pingvinje. Willy — így hívják a pingvint — annyira eipuhult, hogy ma már fél a hótói. Míg pingvintársai hó és jég között élik életüket, ő legszívesebben a kandalló tüzénél melegszik. , * * * Nem elveszett gyerek A másodikos Pistike ér haza először a családbóL Mire édesanyja megjön a munkából, javában olvas, játszik. Egyik nap érdekes könyvecskét hoz haza az iskolából. Az »1956 legfontosabb eseményei« című brosúrát padtársától kapta egy szem cukorért. Még a kabátját sem veti le odahaza, azonnal nekilát böngészni. Annyira lefoglalja az előre és hátra való lapozás, hogy köszönni is elfelejt a konyhába belépő édesanyjának. Amikor észbe kap, egy szuszra köszön és kérdez: — Szervusz, anyu... mikor születtem én? — 1956-ban. Pisti tovább böngészi a könyvét. Kis idő múlva megint megszólal: — Biztos, hogy akkor? — Persze! — erősíti meg édesanyja. — Érthetetlen — horkan fel Pisti —■» akkor az miért nincs benne a könyvben! A kérdőjelről magyaráz a tanító a pusztai iskola második osztályában. Szeretné megszólaltatni a gyerekeket, kíváncsi, tudják-e, mikor kérdezünk. Megkérdezi hát a másodikosokat: — Mit csinálunk akkor, ha nem tudunk valamit? A minden lében kanál Irénke elsőnek nyújtja fel a kezét: — Akkor idegeskedünk — vágj& ki nagy büszkén. Somogyi Néplap Az MSZnlP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Fosta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és póstáskézbesítőljiél. ‘ Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
