Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁR4: 80 FII LÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM 75. SZÁM VASÁRNAP 1964. MÁRCIUS 29. Mai számunk tartalmából: Beszélgetés Szirmai Jenő eivtárssal, a SZÖVOSZ elnökével (3 o.) Kulturális melléklet . (7—8. o.) Gyermekeknek (9. o.) TopHHO npnBeTCTByeM coBeTCKyio napTHimo-npaBHTejibCTBeHHyio AejieraiíHK) bo rjiaBe c TOB&pnmeM XpymeBbiMÍ Forró szeretettel üdvözöljük a szovjet párt- és kormányküldöttséget, élén Hruscsov elvtárssal!---­K öszöntjük drága barátainkat Vannak ünnepek egy nem­zet életében, amelyeknek je­lentőségét és értékét nem­csak a szálló évek fokozzák. A felszabadulás idei évfor­dulóját a nap történelmi je­lentőségén is túlmenően — nemzeti és nemzetközi szem­pontból egyaránt — külö­nös fontossággal ruházza fel a szovjet párt- és kormány- küldöttség érkezése, s az, hogy a testvéri küldöttség élén maga Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke lép hazánk földjére. Ügy köszöntjük a Hrus­csov elvtárs vezette szovjet küldöttség látogatását, mint újabb megpecsételését a szovjet és a magyar nép tör­ténelmi hagyományokból táplálkozó mély barátságá­nak. Ezek az erős baráti szá­lak már akkor kezdtek ki­alakulni, amikor a magyar munkások és parasztok az 1905-ös orosz forradalmi eszmékért lelkesedve in­dultak harcba elnyomóik el­len. A Nagy Október esz­méi tovább mélyítették ezt a forradalmi barátságot, és a Magyar Tanácsköztársaság a minden oldalról megtáma­dott szovjetország első szö­vetségesévé vált. Magyar vér is hullott az intervenciósok elleni harcban az első, szü­lető szocialista ország sza­badságáért. Történelmi igaz­ságszolgáltatás az, hogy szovjet harcosok a maguk véráldozatai árán szabadítot­ták fel Magyarországot. Mél­tán mondotta Hruscsov elv­társ a hat esztendővel ez­előtti operaházi díszünnep­ségen: »A szovjet katonák szívében ott élt az 1848—49- es magyar szabadságharc és az 1919-es dicső Magyar Ta­nácsköztársaság emléke...-« A felszabadulás nemzeti jelentősége egyben összekap­csolódott ennek nemzetközi jelentőségével is. A Szovjet­unió sokoldalú gazdasági és politikai támogatása tette le­hetővé, hogy nem sokkal a második világháború vérzi­vatara után a legyőzött »úri Magyarország« romjain meg­jelenhessen az új, a Szovjet­unióval szövetséges népi Magyarország. A hazánk földjére lépő szovjet párt- és kormányküldöttségben és személyesen Hruscsov elv­társban ily módon egy állan­dóan ható nemzetközi fel­szabadító erőnek vezetőit is üdvözöljük. Ez erő állandó támogatása tette lehetővé a tőkés világ hatalmas — és válságos pillanatokban újra meg újra fokozódó — nyo­másával szemben a szocia­lizmus megvédelmezését és megszilárdítását Magyaror­szágon. Az így kibontakozott együttműködésnek és sokol­dalú segítségnek felbecsül­hetetlen szerepe volt abban, hogy öntudatos, szorgalmas népünk élni tudott a törté­nelmi lehetőséggel, lerakta a szocializmus alapjait, s most a szocialista társadalom tel­jét fölépítésén munkálkodik. Az együttműködésnek és segítségnek ez a skálája annyira széles, megnyilvá­nulási formái pedig annyira színesek és elevenek voltak, amilyenre az emberiség tör­ténelmében először a Szov­jetunió és a szocializmust építő országok viszonya nyújtott példát. Gazdasági­lag az együttműködés szá­mos fejlődési fokon ment ke­resztül. míg végre kiteljese­dett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának egyre magasabb szintű munkájá­ban. A KGST-ben a szovjet és a magyar gazdaság két- és több oldalú szerződések egész sorával kapcsolódik egymáshoz. Országaink egyenjogú testvéri viszonyá­ra jellemző, hogy szállítá­sainkat a kölcsönös szükség­letek szabják meg. Ezen be­lül ipari nyersanyag-szük­ségletünk nagy részét a Szovjetunió fedezi. Méghoz­zá olyan hosszú lejáratú szerződések keretében, ame­lyek teljesen szilárdan bizto­sítják iparunknak a nyers­anyagot, termékeinknek a piacot. Más szóval: gazdasá­gi stabilitásunk alapvető pillérei. E szilárd gazdasági alapra az együttműködés valóságos palotája épült. A tudomány új magaslatainak meghódítása, nemzetközi szerepünk és tekintélyünk megnövekedése éppen úgy a testvéri, egyenjogú szovjet— magyar barátságon nyugszik, mint hazánk biztonságának, függetlenségének és békéjé­nek védelme a varsói szerző­dés keretei között. A szocializmus teljes föl­építésének munkája és e munka biztonsága mind an­nak a napnak történelmi jelentőségében gyökerezik, amelyet most népünk együtt köszönthet, együtt ünnepelhet a Hruscsov elvtárs vezette szovjet küldöttséggel. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a szocialista építés gyakorlatának és a nemzetközi élet nagy kérdé­seinek elvi megítélésében is teljes nézetazonosság alakult ki pártjaink, országaink, né­peink között. Amióta az SZKP huszadik és huszon­kettedik kongresszusa az egész szocialista világban hatalmas alkotóerőket sza­badított fel, barátságunk ereje megsokszorozódott. Hruscsov elvtársnak a Szov­jetunió Kommunista Pártja lenini Központi Bizottságá­nak élén kiemelkedő szere­pe volt e fejlődés elindításá­ban és következetes kibonta­koztatásában. Hruscsov elv­társ hallatlan energiát, alko­tó gondolkodást és tisztánlá­tást követelő küzdelmet ví­vott és vív a személyi kul­tusz időszakának káros gya­korlata és öröksége ellen. A huszadik és a huszonkette­dik kongresszus határozatai, amelyekért Hruscsov elvtárs a Központi Bizottsággal együtt olyan hatalmas jelen­tőségű alkotó munkát vég­zett, nekünk is felbecsülhe­tetlen segítséget adtak ah­hoz, hogy minden torzítástól mentesen érvényesíthessük a marxizmus—leninizmus ta­nításait. Ennek az útmuta­tásnak helyességét fejlődé­sünk messzemenően igazol­ta. Voltaképpen ennek a fej­lődésnek tapasztalatait fo­galmazta meg Kádár János elvtárs, amikor legutóbbi beszédében azt mondotta: »Immár közel nyolc eszten­deje töretlen vonalú és kö­vetkezetes politikát folyta­tunk. Pártunk felelősséggel vette figyelembe a múlt ta­pasztalatait, a jobb- és bal­oldali torzítások tanulságait. Számolt adottságainkkal. Munkájában a marxista gon­dolkodás elveit követi, és hasznosítja a nemzetközi munkásmozgalom, elsősor­ban az úttörő: a Szovjetunió Kommunista Pártja törté­nelmi tapasztalatait.« A szovjet küldöttségben és vezetőjében a torzításoktól mentes, lenini politik« hor­dozóit és példamutatóit üd­vözöljük országunkban! Végül, de nem utolsósor­ban: a mi számunkra ez a látogatás a közös és követ­kezetes békepolitika ünnepe is. A forradalmi munkás- mozgalomnak mindig az volt a célja, hogy kiküszö­bölje a háborút az emberi­ség életéből. Az erőviszo­nyok megváltozása most megteremtette ennek reális föltételeit. Ma a békés egy­más mellett élés politikája, a békés verseny az egyetlen járható út az emberiség számára az atomkatasztrófa veszedelmes szirtjei között, s egyben ez a szocializmus fő harci formája a kapita­lizmussal vívott világtörté­nelmi küzdelemben. Mi, magyarok nemzeti ér­dekeink legteljesebb kifeje­zését látjuk ebben a nagy programban és mindazok­ban a közvetlen politikai cé­lokban, amelyeket ez magá­ban foglal: az általános és telje* leszerelésért vívott harctól a gyarmatosítás kö­vetkezetes és teljes felszá­molásán keresztül a vitás kérdések békés megoldását követelő legújabb szovjet javaslatig. A Szovjetunió világhata­lom. Hruscsov elvtárs és a többi vezető, akiket most testvéreinkként üdvözlünk, világpolitikai gondokat és problémákat hordoznak vál­lukon. Már jelenlétük is a nemzetközi érdeklődés kö­zéppontjába állítja Magyar- országot felszabadulásának 19. évfordulóján. És mi — mint Kádár János elvtárs mondottá hemrégiben — »nyugodtan tekinthetünk a testvérpártok, a testvéri or­szágok és népek szemébe«. S hogy ezt dicsekvés nélkül, de teljes öntudattal megte­hetjük, abban döntő szere­pük van azoknak, akiket most vendégeinkként kö­szöntünk. Az érkezés pillanatában majd ezt a »nyugodt tekin­tetet« köszönjük a Szovjet­uniónak, a szovjet párt- és kormányküldöttségnek, Nyi- kita Szergejevics Hruscsov- nak. . A szovjet sajtó Magyarországról Moszkva (MTI). A szombati szovjet lapok hazánk felszabadulásának kö­zelgő évfordulója és a Hrus­csov vezette szovjet küldött­ség küszöbönálló látogatása alkalmából ismét több cikket közölnek Magyarország életé­ről. A Pravdában »A gazda­sági építés tapasztalatai a né­pi Magyarországon« címmel megjelent Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának cikke, Lukovec és Geraszimov, a Pravda buda­pesti tudósítói a százhalom­battai építkezésekről írnak a lap szombati számában. Az Ekonomicseszkaja Gaze- ta szombati számának mellék­lete nyolc cikket közöl Ma­gyarország gazdasági helyze­téről és problémáiról, közöt­tük Apró Antal »A testvéri­ség és az együttműködés szel­lemében«, Nyers Rezső »A szocializmus teljes fölépíté­séért« és Szurdi István »Vál­tozások az ipari termelés szer­vezetében« című cikkét. A lap szerkesztősége köszönetét mond a Figyelő munkatársai­nak, akik az anyag összeállí­tásánál közreműködtek. A Komszomolszkaja Pravda novoszibirszki és kijevi tudó­sítói beszámolnak a magyar KISZ-küldöttség meleg fogad­tatásáról és látogatásairól. A Lityeraturnaja Gazetában Hidas Antal, a Moszkovszkaja Pravdában Kulcsár István méltatja a közelgő évforduló jelentőségét. Hruscsov fogadta Edgar Faure-t Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke szombaton fogadta Edgar Faure-t, a neves fran­cia politikust és feleségét. Hruscsov és Faure között baráti beszélgetésre került sor. A találkozót Nyikita Hruscsov dolgozószobájában tartották meg a Kremlben. (MTI) _________________ I I „Százak bizottságának“ húsvéti békemenete London (MTI). Rácz Dezső Károly, az MTI londoni tudósítója írja: A nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom körülbelül 2000 főre becsült, egy mér­föld hosszú menete indult el pénteken déltájban a londoni Hyde parkból. A menet élén három rend­őrautó és a végén pedig rendőrökkel zsúfolt két autó­busz halad. A menet jelmon­data: »Nem kell Polaris, nem kell hidrogénbomba, az ame­rikaiak menjenek haza!« A londoni Szent Pál-székes- egy házban, a Westminster apátság főtemplomában, vala­mint több más londoni temp­lomban pénteken istentiszte­leteket tartottak az atomle­szerelésért és a békéért. Utá­na minden templomból mene­tek indultak a Trafalgar tér­re, s ott a különböző feleke­zetek közös összejövetelén Collins kanonok, a Szent Pál- székesegyház főpapja, az an­gol atomleszerelési mozgalom vezetője tartott beszédet.

Next

/
Thumbnails
Contents