Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-26 / 72. szám

EGV SZÍNHÁZI MARGÓJÁRA M S'Z MP M EGV El. BIZ.GTTS AG A E S A M EGYEI TAN ÁCS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Vörös Csillag Bemutatom Balujevet X „Fiúk, lányok, kutyák...44 a csurgói kollégisták előadásában Paul Armont — Paul Van- derberghe »Fiúk, lányok ku­tyák...-* című háromfelvonásos vígjátékát mutatták be a na­pokban a csurgói kollégisták. Derűs, kedves diáktörténet­ről szól a darab. Vizsga után nyolc diák »bandát« alakít. A kollégium kertjében, egy gaz­dasági épületben tanyáznak, s elhatározzák, hogy vidáman, hasznosan töltik vakációjukat. Pénzre úgy tesznek szert, hogy összelopkodják a gazdag csalá­dok kutyáit, és csak busás váltságdíj ellenében juttatják vissza őket gazdáiknak. Tőké­jüket kirándulásra, szórako­zásra fordítanák, ám jobbik énjükre hallgatva szociális cé­lokra, á szegények, a bajbaju­tottak támogatására költik el. Ebgyűjtő vállalkozásaikat si­ker koronázza. Egyszer azonban rajtavesztenek: a rendőrség el­csípi őket, s már-már úgy lát­szik, nem kerülhetik el a gyer­mekbíróságot, amikor pártfo- goltjaik és a közvélemény nyo­mására sikerül kijutniuk a »kutyaszorítóból«. A darab befejezése, »happyend«-je itt megtörik, pesszimista kicsen­gésű. Gilbert, a rokonszenves, komoly fiatalember, a »banda« vezetője nem osztozik társai örömében, s lemond szerelmé­ről is: neki ez a sorsa, őt sok­felé várják még {!?)... Ilyen és néhány egyéb kor­látja ellenére is a darab kel­lemes, szórakoztató. S hogy szórakozhattunk,-ezt a csurgói kollégium színjátszóinak friss, eleven, többségében életteli já­téka s a darab— egy-egy ke­vésbé sikerült jelenettől elte­kintve — lendületes, hiteles­ségre törekvő rendezése bizto­sította. A cselekmény mindvégig lüktető, izgalmas, fordulatos volt. Jellemei a hangoskodó és csetlő-botló »nagyfiúkból« szív-lélek kamaszokká fejlőd­tek a rendező, Szoliva János tanár munkássága nyomán. Kedvesek, emékezetesek a fiúk, lányok barátságának de­rűs és a diákszerelem hol acsarkodó, hol lírai-meghitt pillanatai. A figurák éltek; já­tékuk nem beszajkózott szö­vegből, hanem a mondanivaló szolgálatában — szinte mind­egyiküknél éreztük —, lélekből fakadt. Helyenként kitűnően érvényesültek a darab hely­zetkomikum-lehetőségei, noha a csattanók itt-ott bizony el­sikkadtak. Tolmácsolóik — fő­leg a kisebb és epTzódszerepek alakítói — gyakran elsiették a poéneket, vagy az érthetőség ellen vétettek. A színpadi szö­veg jól próbája a tiszta, szép magyar beszédnek, s ebben még akad tennivalójuk, amíg a galuskásan kiejtett szavak is szépen formált, színpadi szö­veggé alakulhatnak. Dicséret illeti a darab sze- replőgárdját szorgalmáért, jó­ra törekvéséért,, a hangulatos diákfigurák megformálásáért. Különösképpen a Gilbért-t alakító Molnár Józsefet, az igazgató szerepében Szőke Zol­tánt és Andrét, azaz Halász Ferencet is, neki azonban az önfegyelem erényét még gya­korolnia kell. Tanulság a pél­dája: az öncélú »jópofáskodás« visszatetsző a vígjáték műfa­jában is, tiszteletlenség mind a művel, mind a közönséggel szemben. Említésre méltó Steller László és Székelyt Lajos han­gulatos díszlete, és ügyes mun­ka volt a felnőtt figurák masz- kírozása is. A kedves.^ hangulatos diák­történet előadása feltétlenül érdemes további bemutatókra. Helyes lenne, ha műsorcsere alapon egy-két járási székhe­lyünk gimnáziuma meghívná a csurgói kollégistákat. W. E. Köszönet helyei! szidalom Olyan ötven-liatvan ember vára­kozott március 20-án délután a tüskevári megállónál a Kaposvár­ról Fonyódra menő 5526. számú szerelvényre. A vonat kis késéssel, öt óra tíz perckor járt be. Az öt kocsi már a nagyállomáson zsú­folásig megtelt, még a lépcsőn is álltak néhány an. A tömeg megro­hanta a szerelvényt, mindenki igyekezett helyet szerezni a kocsi­ban, a peronon vagy a lépcsőn. Elindult a vonat, már gyorsult a futása, amikor egy vasutas las­san jelzést mutatott a kezével. A mozdony ablakán kihajoló fűtő észrevette a jelzést, elkiáltotta ma­gát: — Gyuri bácsi, álljon meg! A szerelvény nagy szusszanással fékezett. A mozdonyvezető kidug­ta a fejét, s dühösen megkérdez­te, miért állították meg a vona­tot. — Egy édesanya hároméves gyer­mekével együtt a lépcsőn lóg — kiáltott fel a vasutas. De már erre felcsattant a moz­donyvezető:- Ha a zsebembe belefér a gye­rek, odateszem, ha nem, maradjon otthon! Az ablakon, ajtón kihajoló, a lépcsőn álló utasok felháborodva hallgatták a mozdonyvezető szív­telen és durva kifakadását. Mi történik, ha leszédül az asszony a lépcsőről menet közben? Felelős­ségre vonják a mozdonyvezetőt is. Ahelyett, hogy megköszönte volna a figyelmeztetést a vezető, rátá­madt a vasutasra és az asszonyra. Ez bizony nem eljárás! L. G. Kozsevnyikov szovjet író regényéből készítették a filmet. A mű és a film fő­hőse — Balujev — hivatott képviselni annak a vezető­nek típusát, aki bízik az emberekben, szereti és segí­ti őket. Ezt a Balujevet mu­tatják be a szerzők egy nagy tajgai gázvezeték-épít­kezés vezetőjeként. Vele együtt megismertetnek több érdekes embertípussal: hit­ványak és becsületesek, út­keresők és kátyúba jutottak is dolgoznak ezen az épít­kezésen, s munkájuk, em­beri kapcsolataik bemutatá­sával bontakozik ki lelkivi­láguk. A film rendezője Komisszarzsevszkij, a cím­szerepet Igor Pereverzev, partnerét Zinaida Kirijenko alakítja. Restaurálják Svejk legendás kocsmáját Prágában április 1-én bezárja kapuját a nevezetes »U Kalicha«, az a legendás hírű kocsma, amely­ben Svejk, a derék katona oly sok korsó sört fogyasztott, és ahol le­zajlott nevezetes találkozása Bret- schneider titkosrendörrel. A kocs­mát restaurálják, és csak a Jövő tavasszal nyitják meg újra. A de­korációt a világhírű író, Hasek és Illusztrátora, Josef Lada szellemé­ben tervezik meg. Évekkel ezelőtt több al­kalommal emlékezett meg a Film—Színház—Muzsika egy-egy kaposvári bemutató előadásról. Majd hosszú szü­net következett; tavaly pél­dául alig esett szó ebben a művészeti hetilapban arról, hogy van a világon egy Csiky Gergely Színház is. A feltűnően tartós kiha­gyás után — a vidéki szín­házak tv-fesztiválját hasz­nálva fel alkalmul — a Film—Színház—Muzsika is­mét fölfedezte, hogy »él magyar, áll Buda még ...« Azaz Schiller Stuart Má­riájának előadásáról az el- haílgathatónál bántóbb el- nagyoltságú kritikában szed­te le — ahogyan mondani szokás — a keresztvizet. Nem egyértelműen, csak éppen úgy nagyjából. A kri­ni, hogy mennyire hasznos lett volna az 1963/64. szín­házi évad egyik legkiemel­kedőbb kaposvári bemutató- . járói érdemben szólnia a Film—Színház—Muzsikának, amely szakmai vonatkozás­ban mégiscsak több bárme­lyik hetilapnál. Több, mert olyan művészeti hetilapként él a Icözvélemény tudatá­ban, amelynek mondaniva­lójára érdemes odafigyelnie túl a szakmai körökön a közönségnek is. Ám a jegy­zetíró még csak nem is Cyrano modorában —»Meg­döflek a versem végén!« — ítélkezik a kaposvári Schil- ler-bemutató fölött (noha ez az előadás nem véletlenül érdemesült arra, hogy a televízió segítségével orszá­gos nyilvánosság elé jus­son), hanem már a »vers« tikus csupán a televízió kép- elején döf. Azzal kezdve, K hogy »képernyőn láttuk a ernyőjén látta a kaposvári Schiller-előadást, míg amit korszerű értelmezés, rende­zés tekintetében a kaposvári előadás elé helyez: az eg­riek Stuart-előadását Eger­ben tisztelte meg — néző­ként. Mi a különbség egy szín­házi és egy televízió közve­títette előadás között? Ezt nyilván sokan tudják azok is, akik soha nem ülnek sem a színház nézőterén, sem a képernyő elé azzal, kaposváriak Stuart-előadá­sát«. Nos, tisztelet a képer­nyőnek, amire a iegvzet'ró hivatkozik már az elején, mentve esetleges tévedését, de ma még a képernyő is kénytelen »tudni magáról«, hogy egyelőre riválisa ugyan mind a filmnek, mind a színháznak, de nem képes teljes értékűen közvetlenné tenni sem a film-, sem pe­dig a színházi élményt. Mindezeket, úgy véljük, tudja a jegyzetíró is, csu­hogy kritikát írnak. A Film— pán megfeledkezhetett ró- Színház—Muzsika »Stuart Mária—Schiller-bemutató Egerben és Kaposvárott«cí­mű jegyzete (hangsúlyoz­zuk: jegyzete, és nem kri­tikája!) a címből ítélve azt ígéri, hogy ennyi idő után Kaposvár valóban megújult színházkultúráját ismét föl­fedezik. Csalódnunk kellett. A felszínes jegyzetek írója ugyanis inkább elparentál, mint érdemben elemez. Hol­ott szükségtelen hangsúlyoz­la. Arról meg nem szerzett talán tudomást, hogy a múlt év hullámvölgyéből már kilépett a kaposvári Csiky Gergely Színház. Üj- ra méltó tehát arra, hogy egy-egy bemutatójáról ér­demben szóljon az a művé­szeti hetilap is, amelynek ez a hivatása! László Ibolya FALUKIALLÍTÁSON Néprajzi érdekesség híre vonzott bennünket Somogy- szentpálra, ahol a község ve­zetői — a falu erejéből, tár­sadalmi megmozdulás ered­ményeképpen — állandó nép- művészeti és helytörténeti fa­lukiállítást hívtak életre. Hogyan jutottak a szép gyűjteményes anyag birtoká­ba? Somogyszentpál délszláv —, csak egy néhány maradt belőlük a megyében. Itt ta­láltunk rá a szentpáliak gyűj­teményes falukiállítására. Kovácsevics Márlc, a köz­ség népművelő pedagógusa éppen vizsgáztatta az esti is­kolásokat, így két kedves szomszédasszony, Gyanó Ist­vánná és Niklai Ferdinándné szegődött alkalmi kísérőnek, amikor betértünk a hófehérre meg »slingelt« rékli, amit a pruszlik fölött viseltek. — Mi hímeztük ezeket va­lamikor lányoknak, menyecs­kéknek, de ma már csak az előadásokon veszik föl. Most már a »nyírett haj« meg a szűk szoknya járja náluk ... mondta egyik kalauzunk. Erre a sorsra jutott a többi, a »hátrakötő selemkendő« meg a »tót konty« formájú SOR.OK Jean Gabin NDK? Kedden délben felhívta a szerkesztőséget egy olvasó. Csak ennyit kérdezett: — A nyomorultak című film NDK? — Nem, francia! — vála­szoltam kapásból. — Akkor miért írják azt az újságban, hogy NDK? — méltatlankodott a telefonáló. Victor Hugo regényét francia—német—olasz ko­produkcióban vitték vászon­ra, szerdai számunkban már helyesen közöltük a film gyártási adatait. Nem így a Moziüzemi Vállalat! A Kos­suth téri hirdetőtáblán, a Május 1. utcai kirakatban és a mozinál francia film­ként hirdetik A nyomorul­takat. A Szabad Ifjúság Filmszínház műsorát reklá­mozó plakáton szélesvásznú NDK-filmnek nevezik ugyanezt az alkotást. De hiszen Jean Gabin, Fernand Ledoux, Bourvil, Blier nem NDK s a filmet rendező Jean-Paul Le Chanois sem! Mi sem örültünk volna, ha a Germinalt francia film­ként reklámozzák Párizs­ban, amikor az magyar— francia közös produkció. Ne takarékoskodjunk hát a szavakkal! — lg — * • • Dokument Egy öreg parasztbácsi járt a minap a szerkesztőségben. Az ügye már néhány hete nálunk van, kiegészítésnek újabb iratokat hozott. A harcsabajuszú öreg — olyan hatvanöt év körüli ember — térdére fektette oldaltás­káját, kinyitotta. Az egyik rekeszből vaskos könyvet húzott elő. A marxizmus— leninizmus alapjai. — Szeminárium? — mu­tattam a könyvre. — A — tiltakozott az öreg, s előhúzott egy mási­kat is a termelőszövetkeze­tek működési szabályairól. — Dokument, kérem, do- kument. Ha az irodán nem hiszik el, amit mondok, fel­csapom a könyveket a meg­felelő oldalon, aztán ... Na de a többit úgyis érti, mit magyarázzam. Szóval do- kument — pödört egyet a bajuszán az öreg. A türelem csodája Szünstein Rezsőné nyugdíjas pécsi lakos papagája négy év alatt kereken száz szót tanult be, és használ teljesen érthető kiejtéssel. Huszonhét nyelvtani alakot »ismer-«, de legnagyobb teljesítménye mégis az, hogy hibátlanul el tud mondani 8—10 szóból álló összefüggő monda­tokat. Színésznő ké ny szer zubbony ban A 26 éves Daniela Rocca, aki a »Válás olasz módra« című filmben vált híressé, egy otthonában rendezett es­télyen váratlanul a földre vetette magát, és tépni kezdte ruháját. A kihívott orvos azonnal riasztotta a mentőket, s csak úgy bír­ták betuszkolni a művész­nőt a kocsiba, hogy kény­szerzubbonyt húztak rá. Az ízléses elrendezésben igen mutatós a sok érdekes látnivaló talpas házban. a somogyszentpáli népművészeti hagyományairól a helyi népi együttes viselete, táncai, dalai révén már sokat hallottunk. Ezeket a hagyo­mányokat tárgyi emlékekben is meg akarják őrizni. Széles körű gyűjtést indítottak, padláskutató hetek«-et hir­dettek az úttörők, a KISZ- esek a honismereti szakkör részére, s a múzeumi hónap keretében megtartott népmű­vészeti napon már fel is avatták a kiállítás céljaira átadott és berendezett nép- művészeti házat. Faragott fagerendás talap­zaton nyugvó, zsúpfedeles, ré­gi emléke a népi építkezés­nek ez a ház. Ritkaság — ahogy mondják: »talpas ház« meszelt házacska agyagpadlós szobáiba. Jókedvű, jóhangú menyecskék mindketten a harmadiknak csatlakozó Ga- dányi Ignácnéval együtt; sze­mük, szájuk gyorsan áll a szóra, kacagásra. Különösen, hogy sorra kérdeztem a ki­állított tárgyak helyben hasz­nálatos nevét. így sikerült megtudnom, hogy a szépfor­májú zöld cserépkályha mel­letti alkalmatosság szövőszék; a T formájú bot pedig »áspa« — erre hajtották rá az orsó­ról n fonalat. A falakat az öltözködés emlékei díszítik; fekete gyöngyös ködmön, tré­fás nevén »kacabajka«; bú­bosharisnya, bársony tu tyi; né­pi hímzéses »rátétes« kötény, fejkendő viselet is, amit egy szentpáli menyecskebaba őri­zett meg híven az érdeklődők­nek, a jövőnek. S bizony ré­gen nyugdíjba vonulhattak már a kiállítás többi tárgyai, az ormótlan bölcső és az ágy, a pisiafényű mécses és a ko­bak, amiben nagyapáink bort vittek haza a hegyről. Célszerű, modem eszközök szorítják ki az avítt használa­ti tárgyakat, edényeket So- mogyszentpálon is. De emlé­kük és a népművészet értékei fennmaradnak, hogy egy ál­landóan gazdagodó falukiállí­táson hirdessék a fejlődést. Wallinger Endre Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents