Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

Szerda, 1964. március 25, 3 SOMOGYI NÉPLAI* Számok a tejről — Ha a megyében csupán egyetlen literrel emelkedik a napi fejési átlag, mit csinál­nának a mintegy negyvenezer liter tejjel? — Nagy bajban lennénk ... — Mennyi tejet vásároltak fel tavaly? — Csaknem harmincmillió litert. Takács Imre főkönyvelő grafikonokat, jelentéseket vesz elő. Sokatmondó, beszédes szá­mok. A fejlődésről, a korsze­rűbb táplálkozásról, a gazda­ságosságról szólnak. — Nincs itt valami ellent­mondás? Falun a fejési átlag emelését szorgalmazzák, itt meg gondot okoz a tej? — Csak pillanatnyiig. Üze­münk még ebben az évben há­Termék rom darab ötezer literes sajt­feldolgozó kádat kap, Csurgón pedig megkétszerezik a terme­lést, és naponta harmincezer liter tejet dolgoznak fel. Ez máris harmincezer liter tejet nyel el, s tartalékként ott van az igali tej ház. Egyelőre per­sze nem félünk ilyen nagy fel­futástól — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Kiss István igaz­gató. — Annál érdekesebb vi­szont az elmúlt öt év eredmé­nye ... Íme, egy kis statisztika: 1959-ben a tejüzem termelési értéke 77 537 000, 1963-ban pe­dig 178 500 000 forint volt. Igen figyelemreméltó a cik­kenkénti adatfeldogozás is: 1959 1963 Felvásárolt tej Fogyasztási tej Fogyasztási vaj Tejföl, tejszín Kakaó Túrófélék Nem érdektelen az összes sajt- és vaj termelés adatainak összehasonlítása sem, mert ki­Termék 214 207 hl 317 714 hl 18 161 hl 36 366 hl 1 373 q 1 755 q 1 049 hl 1 816 hl 267 hl 743 hl 466 q 882 q tűnik belőlük a jelentős devi­zát hozó exporttermelés is. 1959 1963 Összes sajttermelés összes vajtermelés Export sajttermelés Export vajtermelés A kilencszeresére emelke­dett sajttermelés — főleg az országban egyedül itt készített Chaddar gyártása — tavaly 55 000 000 forintot eredménye­zett, a vajexport pedig 26 000 000 forintot hozott a népgazdaság konyhájára. Pedig új üzemet nem épí­tettek, csupán a régi kazein- tejcukor üzemet alakították át sajtgyártásra 1959—60-ban. S míg a termelés megkétszerező­dött, az üzem összlétszáma mindössze 29 százalékkal emelkedett. Ezért mond sokat az újabb számadat: a tejüzem termelési értéke 1959-hez vi­szonyítva 1963-ban 130 száza­lékkal növekedett. Kiindulási adataink nem utópisztikusak. Nyilvánvaló, hogy falun szívesen adják el a tejet, hiszen nagyüzemi fel­árat kapnak, és korpajuttatás­ban is részesülnek. A tbc- mentes tejért is jár felár. Ez az egyik tényező. A másik a korszerűbb táplálkozás. Ennek máris mutatkoznak jelei: mind több tej és tejtermék fogy, s egyre egészségesebb lesz az ét­rend. Végül pedig nem hanya­golható el a falusi lakosság minden igényt kielégítő ellátá­sa sem. Vajon a Somogy megyei Tejipari Vállalat alkaimas-e mindezeknek a feladatoknak az elvégzésére? Fejlesztéssel, rekonstrukcióval igen. Ezért szerepel a harmadik ötéves terv céljai között a két kapos­vári üzem felújítása. Ennek eredményeként a sajtüaemben naponta 100 000 liter tejet dol­goznak majd fel (jelenleg 60 000 litert), és a vajgyártás is megkétszereződik. A Zalka Máté utcai üzemet azonban csak) akkor fejleszthetik, ha területet adnak hozzá. Leg­utóbb a Tégla- és Cserépipari Vállalat igényelte ezt a részt — irodaháznak. Érthető, hogy a Tejipari Vállalat föllebbez ez ellen, már csak azért is, mert a Zalka Máté utcai üzemnek iparvágánya van. Erre pedig — a tervezett termelést figye-' lembe véve — a hét majd minden napján szükségük lesz. 1962 q 5465 q 1172 q 2756 q 16 120 q 13 859 q 9 926 q 4 210 q A Tejipari Vállalat szép eredményeiben benne van a nyolc szocialista' brigád mun­kája és az üzemek meg a tej­kezelők közötti verseny is. A munkások a megmondhatói, hogy érdemes jól dolgozni: 1959-ben a vállalati nyereség 1 929 000 forint volt, 1963-ban pedig 11723 000 forint. Ez pedig a nyereségrészese­dés-osztáskor sokat nyom a latban. Polesz György Ez is jótállás? Kényes portéka a töltőtoll. Hát még ha jótállás is van rá! Az Ele- gant-típusú töltőtollkészlet is na­gyon szép, az igazán ízléses tok ban jól mutat. Hosszú életű lehet — gondolná az ember. De köztu­dott, hogy a tollal írni szoktak, és nem azért tartják, mert muta­tós. Finoman kell kézbe venni, óvatosan. És mi történik akkor, ha az első »tankoláskor« kiderül, bogy jól működik ugyan a szivaty tyú, de nem fog a csavarmenet? A vadonatúj toll is ellenszenvet vált ki ilyenkor, akármilyen szép is. Mert nem lehet vele írni. Mi hát a tennivaló? Kiokosít erről egy cédula, ami toliakhoz mellékeüetett a nagyon mutatós tokban. Ez a jótállási jegy. Az van rajta, hogy »Minden anyag- és gyártási hiányosságból eredő rejtett hibáért, amely nem erőszakos rongálódásból ered (is­tenkém, ki is vetemedne arra, hogy egy ilyen szép tollat erősza­kosan bántalmazzon?), a vásárlás­tól számított egy évig jótállást vállalunk, és a töltőtollat díjmen­tesen kijavítjuk«. És ehhez a kijavításhoz két-há- rom hét szükséges. Az íródeák Pa­pírboltban (Kaposvár, Május 1. ut­ca 24.) legalábbis ennyi várako­zási időt helyezlek kilátásba, mi­közben toliam hetyett egy átvételi elismervényt kaptam — amivel, ugyebár, nem lehet írni. Ha azt veszem, hogy egy hétig használ­tam a tollat, s most ilyen kis hi­ba miatt három hétig nélkülöznöm kell, már nem tartom olyan érté­kesnek az Elegantot, mint amikor megvettem. Fura mód kényes do­log ez a jótállás, mert azt a ve­szélyt hordozza magában, hogy megveszed a tollat, s amikor ki­derül, hogy nem jó, elveszni tőled hossza bb-rövidebb időre. Ha ma­szeknál javíttatod, olcsón meg- úszod, és hamar visszakapod. Ez­után viszont már nem érvényes rá az ingyenes javítással kecseg­tető jótállás. Egy bizonyos: a ja­vítási időt meg kellene rövidíteni. Különben a jótállás nagyon sok kellemetlenséget okoz a vásárló­nak. H. F.1 Torzítás Jogos és jogtalan panaszok- delt, amikor megégette a ról beszélgettem a múltkor egy tanácstitkárral. Amikor már belehevültünk a vitába, ismerősöm kijelentette: — Szerintem nem mind pa­nasz, ami panaszkodás! A titkár fején találta a sző get. Nagyon sokan ragadnak tollat, pedig nem érte őket sérelem, méltánytalanság. Az üggyel foglalkozók az első olvasásra jogosnak érzik a panaszokat, amikor azonban utánanéznek, kiderül, hogy nincs igazuk a levélíróknak.' Elmondták ugyan a velük történteket, csák éppen el­hallgattak néhány fontos tényt, adatot. Előfordul, hogy sértettségükben, haragjukban torzító üvegen keresztül néz­ték az eseményt. Egy-egy ilyen »panaszkodás« hetekre lefoglalja több hivatal, szerv ügyintézőjét. Kivizsgálás ki­vizsgálást követ, míg végül lezárják az ügyet »Nincs iga­za a levélírónak« megjegyzés­sel. Az egyik Balaton-parti köz­ségben történt a következő. Egy öregasszony megégette a kezét. Azonnal elment a kör­zeti orvoshoz. A doktor ellát­ta a sebet, gyógyszert írt fel. Kati néni a recept átvétele előtt megkérdezte, mit ren­delt neki. A körorvos elso­rolta a gyógyszerek nevét. De erre már fölcsattant Kati né­ni: , — Nekem ez nem kell, azt írja föl, amit Tecának ren­karját. Hiába csitította az orvos a nekibuzdult beteget, hiába magyarázta, hogy jobban tudja, mi szükséges a gyógyu­láshoz, nem sikerült kiengesz­telnie. Kati nénit a főváros­ban lakó gyermekei felbiztat­ták, ne hagyja annyiban a dol­got. Az öregasszony levelet írt a Központi Bizottságnak A panaszt a megyei pártbi­zottságra továbbították; ki­vizsgálás végett, onnan a me­gyei, majd a járási tanácsra. Az egészségügyi osztály veze­tője beszélt az orvossal, az asszisztenssel, megnézte a be­tegre vonatkozó följegyzése­ket. Kati nénit azonban hiá­ba kereste, Budapesten volt a gyerekeinél. Az ügy függőben maradt, a járás nem jelent­hette a megyének, a megye a Központi Bizottságnak, hogy mit állapított meg a vizsgá­lat. A járási egészségügyi osz­tály vezetője többször kereste azóta is a panaszost, de egy­szer sem találta odahaza. Buczka János csokonyavi- sontai olvasónk megbetege­dett. Elküldte feleségét az or­vosért. Ö azonban nem ment ki hozzá. Olvasónk levelet írt a szerkesztőségnek, s így fa­kadt ki benne: »Ha vállalta a doktor a kötelességet, miért nem látja el a feladatát/« Állítólag világosság volt a körorvosnál, a kopogtatásra azonban eloltották a villanyt. A járási tanács egészségügyi osztálya megvizsgálta a beje­„Á pálinka beszéli belőlem... // Berta Lajosról, a göllei Bé­ke Termelőszövetkezet anyag- könyvelőjéről azt tartotta a fa­lu, hogy szavahihető ember. Munkáját kifogástalanul ellát, ta. Elismeréssel beszélt róla Galambos Ferenc főkönyvelő is, mert a rábízott számviteli VESSZŐFEJTŐK így nevezik Somogyszent- pálon azokat az embereket, akik az új majorban az üst körül dolgoznak. A tsz-nek ugyanis van hat hold füzese. Eddig minden évben nyersen adták el a vesszőt a fonyódi és a marcali háziipari szövet­kezetnek. Az idén már maguk főzik meg a fűzfavesszőt, és húzzák le rólá a kérget. Elég fárasztó munka ez. A férfiak azt mondják, hogy könnyen belemelegszik az ember, de megéri, mert így nem 169 fo­rintot, hanem 900-at kap a tsz mázsánként a fűzfavesz- szőért, és emellett a tagok egy részének csaknem egész télen át van munkája. Kora reggelenként kezdik forralni a földbe süllyesztett nagy üstben a vizet, de le­nyugszik a nap, mire az utol­só parázs is ldalszik. A télen ilyen módon több mint egy vagon tiszta vesszőt készítet­tek, emellett 223 mázsát még nyersen is eladtak. Jövőre már megfejtve szállítják el az összes termést. tennivalókat jól végezte. Pon­tosságáért nemegyszer- kapott dicséretet. Sőt arról is szó volt, hogy amíg a főkönyvelő Zsámbékon tanul, addig Berta Lajosra bízzák a főkönyvelői teendőket. Ezzel természetesen magasabb díjazásban is része­sült volna, Ám közben tör­tént valami, ami miatt meg­rendült az anyagkönyvelő iránt tanúsított bizalom. Egy hónappal ezelőtt Szí­jártó János elnök kivételével valamennyi vezetőségi tagot leváltotta a tagság a Béke Tsz-ben. Az új vezetőség első intézkedései közé tartozott az irodai dolgozók munkaegysé­gének rendezése. Csökkentet­ték az eddig viszonylag magas havidíjakat, kevesebb egység jóváírása mellett határoztak. Ez Berta Lajosra is vonatko­zott. Tudott azonban arról is, hogy a szövetkezet vezetői az őket törvényesen megillető prémiumból egy részt, átenged­tek az adminisztratív dolgo­zóknak. Az indította őket erre, hogy kárpótolják az irodistá­kat azért a természetbeli és pénzbeli prémiumért, melyet csak a fizikai dolgozók és a függetlenített vezetők kaptak múlt évi eredményes munká­jukért. A felajánlott prémium­ból az anyagkönyvelő is ka­pott volna bizonyos összeget. Ö azonban ahelyett, hogy megértette volna a jutalma­zásban kifejeződő emberséget, rágalmakat szórt a vezetőkre, olyan dolgokkal vádolta őket, amelyek egyáltalán nem felel­nek meg a valóságnak. Ő maga így emlékezik vissza az esetre: — Február 27-én pálinkát ittam a kocsmában. Megártott. A jelenlevőknek azt mondtam többek között, hogy 160 000 fo. rintot sikkasztottak a tsz veze­tői, és meg akartak veszteget­ni engem is. Ezután az irodá­ban kijelentettem munkatár­saimnak, hogy sikkasztó^ meg­alkuvó tsz-elnökkel és főköny­velővel nem vagyok hajlandó együtt dolgozni... Én nem te­hetek róla, a pálinka beszélt belőlem... A pálinka!... A tsz-elnök és a főkönyvelő aznap nem volt otthon, és másnap az irodai dolgozóktól értesültek az eset­ről. Arról is, hogy Berta Lajos bottal verte az asztalt az iro­dában, és azt kiabálta, hogy amíg a jelenlegi vezetők van­nak a szövetkezet élén, addig ő megtagadja a munkát. És azon a napon nem is dolgozott. A faluban gyorsan terjedt a .rágalom. Berta Lajos kijelen­téséről beszéltek az emberek, és a hallottak valódiságát so­kan nem is vonták kétségbe, hiszen olyan beosztású tsz-tag- tól eredtek, aki jártas a szö­vetkezet pénzügyi dolgaiban. Néhányan már azt is rebesget­ték — a tsz-elnök távollétére célozva —, hogy Szíjártó Já­nos meg akart szökni az el­sikkasztott pénzzel, de a hatá­ron elfogták. Egyszóval tele volt a falu pletykával. Az alaptalanul vádolt elnök és főkönyvelő természetesen följelentette a rágalmazót. Berta Lajos az eset utáni na­pon bement az irodába, bocsá­natot kért a becsületükben megsértett emberektől, meg­bánta meggondolatlan tettét. A vezetők visszavonták felje­lentésüket. Az anyagkönyve'ő vezetőségi ülésen is és közgyű­lésen is elmondta, hogy valót­lanságot beszélt akkor a kocs­mában meg a tsz-irodában. Göllében már napirendre tértek az ügy fölött. Berta La­josnak ezúttal megbocsátottak a vezetők és a tagok, s tovább­ra is anyagkönyvelőként dol­gozik. A tanulságot azonban le kell vonnia a történtekből. Hernesz Ferenc lentést, s megállapította, hogy a körzeti orvos nem tudott a hívásról, Buczkáék csak föl­tételezték, hogy otthon van. Különben dr. Kuch János hetvenéves kora ellenére két körzetet lát el, kerékpáron jár a betegekhez. Negyven­négy éve közmegelégedésre gyógyítja a községbelieket. Buczka János elrabolta a já­rási egészségügyi osztály ide­jét. Haracsi Ferencné somogy- túri olvasónk a helybeli Üj Somogy Termelőszövetkezetre panaszkodott levelében. Kifo­gásolta, hogy a szövetkezet nem fizet neki földjáradékot. Eszter Károly tsz-elnök vála­szából kiderült, hogy a pana­szos 1960. szeptember 15-eóta nem tagja az Üj Somogynak. A termelőszövetkezet nem tartozik Haracsinénak, hanem éppen fordítva, a panaszos adós., a tsz-nek, mégpedig 27 forint 50 fillérrel. A földjára­dék nem volt elég a tartozás­ra. A szövetkezet 1960. októ­ber 20-án és 1962. november 16-án levélben kérte Haracsi- nét, hogy személyesen rendez­ze pénzügyeit. A panaszos ehelyett a vejét küldte be az irodába. Nem győződött meg a kimutatások helyességéről, megfenyegette az ügyintézőt, gorombáskodott vele. Vajda Gyula személyesen adta elő a panaszát. Erősítés­nek magával hozta a szer­kesztőségbe a feleségét, a kis­lányát, sőt az egyik munka­társát is. Hozzájárulással ki­lépett a Kaposvári Gépállo­másról, mert úgy hallotta, hogy a városi tanács vontató­kat kap. De most nem veszik fel, mert a gépállomás lehe­tetlenné tette az utánaküldött jellemzéssel. — Elvették egy család ke­nyerét — fakadt sírva Vajdá­né. — Ha nem kapok állást a tanácson, kötelezzék a gépál­lomást, hogy vegyen vissza! — jelentette ki a férj. Vajda Gyula erősen torzít­va ecsetelte helyzetét. A ta­nács semmiféle jellemzést nem kért a traktorosról. A várt vontatók átadása elhúzó­dott, nem ültethették gépre a jelentkezőket. Hogy ne in­gyen kapják a fizetést, segéd­munkával bízták meg őket. Vajda Gyulának nem fűlött hozzá a foga, kikérte munka­könyvét. Nem a tanács mea a gépállomás vette hát el a Vaj­da család kenyerét, hanem az édesapa meggondolatlansága. A sok-sok jogos panasz, igaz bejelentés, jó javaslat között ilyen »panaszkodások« is akadnak. Íróik fölösleges terhet rónak a hivatalokra, intézm ényekre, hátráltatják a sokkal sürgősebb ügyek or­voslását. Nem írhatjuk elő, hogy mindenki józanul mérle­gelje a vele történteket, ha tollat fog a kezébe. Mégis érdemes felhívni a figyelmet: panaszkodjunk, de torzítás nélkül! Lajos Géza Tranzisztoros „szív" Ezekben a napokban, ami­kor a lengyel sajtó is hírt adott arról az orvosi világ­ban nagy érdeklődést keltett magyarországi szívműtétről, melynél egy 12 éves kislány szívműködését amerikai tran­zisztoros készülékkel sikerült fenntartani, Poznanban a vá­rosi kórház orvos-műszerésze, Ryszard Paradowski mérnök hasonló tranzisztoros készülé­ket bocsátott az orvosszakér­tők rendelkezésére. A készü­lék gyuf ásddoboznál is ki­sebb, és ugyanarra a célra alkalmas, mint a magyaror­szági esetben — állapították meg az orvosok. (MTI) Ajándékozzon húsvétin könyvet Nagy választékban: szépirodalmi, ifjúsági, képes mesekönyvek, útleírások és különféle szakkönyvek. a földművesszövetkezeti könyvesboltokból és a könyvbizományosoktól! (3084)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents